EURÓPA IDIÓTÁI

Az ország nem hagyja magát, "nem vagyunk, és nem leszünk Európa szolgái" - szögezte le a Fidesz elnöke pártja kongresszusán, hozzátéve: "nem vagyunk és nem leszünk sem a bankok, sem a nagyvállalatok szolgái, mi, magyarok a magunk urai vagyunk, és nem akarjuk, hogy mások mondják meg nekünk, miként seperjünk a saját házunk táján".
Gyönyörű, veretes és büszke mondat, megdobban hallatán a honfiszív, nem is szólva a honleányokról, kiknek szinte mindenük megdobban, ha hallják ezt a keményszavú, igazi férfit, végre egy valódi férfit, aki a maga teljességében férfi, egy valódi fallosz.
De nagy kár, hogy hülyeségeket beszél, de nagy kár, hogy olyan, mint a hamelni patkányfogó, aki csodálatos furulyájával csalogatja belefele a megszédített állatkákat a Weser folyóba, ahol a biztos pusztulás vár rájuk!
Persze már önmagában az is szép, hogy a Fidesz úgy csinál, mintha párt lenne, jóllehet nem párt.
Még csak nem is a létező szocializmus állampártjának utódja, hanem a maffia fedőszerve, mely lehetővé teszi, hogy egy bűnszervezet hatalmába kerítve és kisajátítva az államot kirabolja annak polgárait, visszaélve jóindulatukkal, hiszékenységükkel, tájékozatlanságukkal, sok esetben alantas ösztöneikre építve.
A capo di tutti capi szólt az ő népéhez, meg közvetve azokhoz, akik tulajdonképpen nincsenek is, hiszen az ellenzék mára már nem a kormány, hanem az ország ellenzéke, mondta, ékes tanújelét adva annak, hogy lövése sincs egy parlamentáris demokrácia mibenlétéről, ő csak harcolni akar, éjt nappallá téve.
Meg is jelölte a harc célját és a harc terepét, eszerint 2014 a rezsiharc éve lesz, a küzdelem terepe pedig a választás.
Hát ez kétségtelen, hacsak addigra valamelyik népcsoport be nem gorombul és bele nem szórja a Dunába ezt a díszes társaságot, az ezerkészáz küldöttel együtt, akik debil módjára bólogatnak és tapsolnak ehhez a mutatványhoz.
Orbán láthatólag nem tanul semmiből, nem is akar tanulni, ma is azt gondolja, hogy az ország élvezi a harcias kiskakas macsós mutatványait, háborús retorikáját, és ha elég hangosan csörgeti a kardot, pengeti sarkantyúját, akkor a nagy zajban a nép nem veszi észre, hogy szép selymes lódingja tele van már tömve lopott holmival.
De nem csak neki, hanem alvezéreinek és hűséges vazallusainak is.
Az meg egyenesen pofátlanság, hogy miután még az ellopott ezermilliárdok is javarészt az Uniós támogatásokból származnak, közben az Uniót támadja vadul, melynek nem leszünk szolgái, de nem ám!
Merthogy van az Unió egyfelől, akinek vannak velünk szemben kötelezettségei, melyek részben számosak, részben pedig még a török időkből származnak, amikor őseink - Dobó István, Sárközi, Hegedűs hadnagy és a többiek - kiontott véréért elfelejtett fizetni a művelt nyugat, másfelől meg ott vagyunk mi.
Mi, a büszke és szabadságszerető magyarok, akik most is például oly bátran tűrjük ennek a szerencsétlen tolvajnak rémálomszerű országlását, hogy lassan már csak a fülünkbe nem vizel kampánybeszéd helyett.
Ö pontosan tudja, hogy az Unió mi vagyunk, mi is vagyunk, Európa összes népe, mindahányan, de ez neki nem felel meg, mint ahogy minden országban vannak hozzá hasonlók, akik saját lehetőségeik korlátozásaként élik meg azt, ha nem engedik őket pofátlanul lopni, rabolni, a szegényeket sanyargatni, miközben demokráciát hazudnak.
Nem érdeke az, hogy a nép egy egyesült, gazdaságilag, politikailag és katonailag is erős állam híve legyen, jobban szeret egyedül kukorékolni a maga kis szemétdombján, ahol senki nem szól bele abba, hogy mit kezd a kikapirgált gyémánt-félkrajcárokkal, melyik karibi sziget mely bankjában helyezi el arra a nemkívánatos esetre, ha szerető népe világgá zavarná.
Pedig már Kohn bácsi is megmondta, mikor felvilágosították, hogy fiatal feleségét a huszárkapitány, a bankvezér és az esperes úr is kezelgeti, hogy jobb egy jólmenő üzletben résztulajdonosnak lenni, mint egy csődtömeg teljes tulajdonosának lenni, de ezt a viccet a pártelnöki szerepben bohóckodó maffiózó valószínűleg nem hallotta...
Ami pedig a beszéd bolsevik vonulatát illeti, ezen már végképp csak röhögni lehet, a mai világban a multinacionális vállalatok és a globalizáció ellen menni leginkább huszonéves idealista gyerekek szoktak, ameddig a rendőrök elő nem veszik a dugóspuskát és seggbe nem durrantják őket.
Az mondta: …”mi, magyarok a magunk urai vagyunk, és nem akarjuk, hogy mások mondják meg nekünk, miként seperjünk a saját házunk táján".
Hát ez bizony szép dolog, de ha már ennyire piszkosul függetlenek vagyunk, akkor elsősorban nem kellene más erszényéből élni – végtére is mi, turulbanszületettek nem vagyunk kenguru-nemzet – de ha már így esett, akkor nem kellene méltatlankodni azon, ha az, aki a pénzt adja, tudni szeretné, hogy mit támogat vele.
Ha nem akarjuk, hogy belepofázzanak a seprési technológiánkba, akkor nem elég szemetelnünk, de a seprűt is saját költségre kell elkészíttetnünk, és az sem baj, ha az, aki effektíve seper, nem döglik éhen az első mozdulatok után.
Az viszont megdöbbentett, mikor arról beszélt, hogy politikájának ellenzői a kormány ellenzékéből az ország ellenzékévé váltak.
Ez régi tünete a mi kedves betegünknek, úgy látszik, Graz ide, Graz oda, az állapota nem javult.
Persze a Gyurcsányozás sem maradhatott ki, igaz, hogy a babona ősi szabályai szerint a gyűlölt ellenség nevét nem mondta ki, nehogy éjjel megjelenjen neki, oszt ráüljön a mejjére, és riogassa azzal a nagy orrával!
Biztatgatta híveit, hogy bár azt nem mondhatja, hogy ez a harc lesz a végső, de azt azért igen, hogy már csak a gazdasági harc van hátra, no és persze a rezsicsökkentési harc, aztán eljön a világbéke.
Alvezérei is elmondták a tőlük megszokott üres lózungokat, elővették valahonnan a naftalinból Pelczné Gáll Ildikót - örömmel értesültünk róla, hogy még él és nem ette meg a vak komondor.
Pokorni is hasznossá tette magát, mikor eligazította a bandát, hogy demostaztán abbafejezni a zsidózást meg a cigányozást, még ha igény lenne is rá.
Mától a szinglik se hordában közlekednek, de hogy mi lesz az új szervezeti egység neve, azt nem árulta el, jómagam a falkára tippelek…
A végére tartogattam a legnagyobb meglepetést: Orbánt – egy ellenszavazattal – ismét pártelnökké választották, ellenfele nem volt, hiszen ki akarna Zoli helyett Pál  - Pedigree Pal, ugye -  lenni?
Az egy ellenszavazat ügyét már vizsgálják, a gyanúba keveredetteknek Selmeczi Gabriella sajtótájékoztatóit vetítik a Parlament pincéjében, aki először felsír, az a tettes, békemenet poraira…
Végül is, a Fidesz a kötelező kűrt megfutotta, legalább nem kellett a fejüket törni, hogy mivel tereljék el a figyelmet Baja második ételkülönlegességéről.
A bajai halászlé mellé ugyanis felzárkózott a bajai bukta, mely nem kelt tésztából készül, hanem bodagból…
Viktátor beszédét azzal fejezte be, hogy aki nem végzi el tisztességesen a munkáját, az jön neki huszonöt évvel.
Ő vajon mennyivel jön az országnak?

:O)))

HELYBENJÁRÁS...

Hát túl vagyunk asz MSZP kongresszusán.

Ennek feladata lett volna a helyzetelemzés és a katasztrófahelyzethez igazodó stratégia sarokpontjainak meghatározása.
Bátran elmondhatjuk, hogy egyik célt sem sikerült elérni, - a helyzetelemzés során nem született olyan összegzés, amellyel a résztvevők többsége egyetértett volna, - de mintha ilyen elemzés megalkotására a résztvevők nem is igen törekedtek volna.

A süketek párbeszéde folyt, mindenki mondta a magáét, szintézis meg sehol.

A jövő feladatainak meghatározásával meg nemigen tudtak foglalkozni a kongresszus előtt, mivelhogy a résztvevők zöme el volt foglalva önmaga újrapozicionálásával és/vagy Gyurcsány nyílt vagy sunyi támadásával.

Ezt azért maguk is érezhették, ezért hát eltaszigálták a problémát a következő kongresszusra a párt működési szabályainak meghatározásával egyetemben, és mivel sírni nem akartam, csak röhögni tudtam azon, hogy a határozatban erre stratégiai csoport felállításnak szép tervét vázolták fel.

Végre egy újabb bizottság, ez hiányzott a baloldalnak, mint egy falat kenyér.
A jövőről, a követendő stratégiáról és a gyakorlati fgeladatokról ezen a rendezvényen igen kevés szó esett, ami meg az ellenzéki szerep - konstruktív vagy elvi - jellegének csócsálását illeti, az a baloldali emberek zöme számára hottentottául hangzott, lehetett volna akár magyarul is megfogalmazni a problémát...
Ami nálam kiütötte a biztosítékot, az az állásfoglalásnak azon része volt, mely az önkormányzati választásokkal foglalkozott.
Így fogalmaz a dokumentum:
"Megkezdjük az önkormányzati választásokra való felkészülést, amelynek koordinálására a kongresszus kezdeményezi az önkormányzati politikusokból álló előkészítő szervezet létrehozását.
Kérjük a pártszervezeteket, hogy kezdjék meg a felkészülést a demokratikus kontroll lehetőségét csökkentő, az arányokat torzító, új szabályok hatásainak ellensúlyozására, a helyi programok összeállítására és a
jelöltek kiválasztására."
Megkezdjük, meg kérjük, hogy kezdjék meg.
Hát.
Hadd tegyem fel a költői kérdést: Hát mi a bánatos öreganyjuk térgye kalácsát csináltak eddig az erre illetékesek, - vagy nem vették észre ezelőtt hónapokkal, hogy a parlamenti választásokat  el fogjuk veszíteni?
Nem volt egy ember, aki azt mondta volna, hogy akkor essünk neki a kárenyhítésnek, dolgozzuk ki a következő megmérettetésre vonatkozó stratégiát, mérjük fel helyi lehetőségeinket, teremtsük meg a szükséges forrásokat, dolgozzuk ki a propaganda-stratégiát, keressük meg azokat a személyeket, akik lakókörnyezetükben, helyben hitelesek és esélyesek akármilyen választási rendszerben is?
Merthogy azt ugye tudjuk, hogy az önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásánál legalább annyit nyomnak a latban az egyénről alkotott vélemények, mint a pártpreferenciák...
Most kezdjük a jelöltek kiválasztását?
Hónapok mentek el értelmetlenül, érdemi munka nélkül, - a vezetés hagyta apátiába süllyedni a tagságot és a szimpatizánsokat, holott minden len helyzet első számú szabálya, hogy az aktivistákat azonnal ismét mozgásba kell hozni, feladatokkal kell elhalmozni, hogy elkerüljük az önsajnálat és a kishitűség eluralkodását, emellett a szimpatizánsok számára jelezzük, hogy él a szervezet és dolgozik.
Mindegy...
Az is felbőszített, hogy nem elég, hogy a Fidesznek sikerült az MSZP-t "rabosítani", ránk tolni a korrupció és tolvajlás vádját, az állásfoglalásban gondoskodunk arról, hogy akihez ez a vád még nem jutott el, az most tőlünk kapjon igazolást róla.
Buitaság, hiszen mi történt?
Volt három-négy olyan ügy, ami vagy bűncselekmény volt vagy nem, egyetlen lezárt ügy van - a Zuschlag ügy - annál is sikerült a Fidesznek kibújnia a hurokból, pedig ez az ügy őket is érintett.
De ettől függetlenül is - minden hatalmon lévő párt környékén akadnak korrupciós ügyek, ez ellen harcolni lehet, de kiküszöbölni nem, - ha fény derül egy-egy ilyenre, akkor az érintettet a bírósági ítélet után ki kell zárni, el kell mondani az ilyenkor kötelező szavakat, de hemperegni a fájdalomban azért, mert valaki megvádolt egy másikat azzal, hogy pénzt adcott neki, - talán nem kellene.
Az igazságszolgáltatás tegye a dolgát,  a korrupcióval kapcsolatos elveink legyenek tiszták és világosak, de ettől nekünk még nem kellene piti ügyeket magunkra húzni akkor, amikor  a legutóbbi kis kaland a forint tönkretételével lehet, hogy valakiket többszáz milliárdos nyereséghez juttathatott.
Ha már bűncselkményekről beszélünk, akkor talán jobb lenne erről beszélni, mert ez nagyságrendileg és erkölcsileg is kicsit húzósabb kérdés, ugyanis itt az állam aktuális vezetői kerülnek erősen gyanuba.
A lényeget ismét Gyurcsány fogalmazta meg, amikor bírálta az MSZP jelenlegi politikáját és felfestette a párt erodálódásának igencsak reális veszélyét.
Ez a kongresszus előkészítetlen, zavaros és a külvilág felé roppant semmitmondó volt, ahogy a médiában megjelent az szánalmas.
Ezt a rendezvényt még pártértekezletnek nevezni is bohókás túlzás volt.
Személyes véleményem mondom: roppant csalódott vagyok.
Egyrészt mint a választások kárvallottját érdekelt volna  a párt egyes vezetőinek véleménye, elképzelései, de ezt a zárt ülés miatt csak áttételesen, különféle szűrőkön keresztül lehet megismerni, -  még a párt honlapján sem jut az átlagember információkhoz.
Másrészt egy szervezési szakembert fel lehetett volna kérni arra, hogy tanítsa már meg a rendezvény felelőseit, hogyan kell egy vitát előkészíteni úgy, hogy az ne csak a megszokott tánc legyen a régen megunt koreográfiára.
Ja, - és szerencsétlen Balogh nagykövetnek elintéztük az azonnali hazarendelését,  - aki meg tudja mondani, hogy ennek a jelölésnek mi lesz a politikai hozadéka, azok között kisorsolok egy plüssmajmot...
:O)))

ÉN, A PLEBS...

Hamarosan kongresszust tart a Magyar Szocialista Párt.

Mint baloldalit kiráz a hideg ha eszembe jut - már előre félek attól, ami várható.

A kicsinyes vádaskodásoktól, a személyeskedésig menő terméketlen vitáktól, a platformoknak nevezett klikkek egymás elleni acsarkodásaitól, - attól, hogy még tovább romboljuk az MSZP amúgy is megroggyant imázsát.

Vannak erre utaló előjelek, egyes párton belüli hangadók már bejelentkeztek különféle pozíciókra, az elnökség túlnyomó többsége meg sunyít, - vihar előtti csend van a vezetésben.

Csak a parlamenti munka mutatja meg a törésvonalakat, a konkrét ügyekben leadott szavazatokból lehet lemérni, hogy ki kivel tart, illetve milyen táborok alakultak ki a vezetésen belül, de ez sem fest valami jó képet rólunk, - mindenesetre az egység és összefogás képét semmiképpen.

Eléggé szánalmas állapotban van a pártunk, egy rossz lépés és a megsemmisülés fenyegeti, és jóllehet tudjuk, hogy egyszer lesz majd helyette új baloldali párt, de ezzel gyakorlatilag minimum egy évtizedre magunk tesszük le a fegyvert az egyre virulensebb és egyre agresszívebb szélsőjobb előtt.

Nem ezt érdemli tőlünk ez az ország, nem ezt érdemlik azok a választók, akik ebben a nehéz helyzetben is kitartottak a baloldal mellett.

És kérem lehet ellenfeleinket befogott orral szemlélni, meg bölcsen bólogatva differenciálgatni, de a tény attól még tény marad: ebben az országban nem csak a Jobbik a szélsőséges párt, hanem a magát folyvást középre pozicionálni igyekvő Fidesz is autokrata, vezérelvű, múltbaforduló,  nacionalista, soviniszta, e tulajdonságait tagadó de megnyilatkozásaiban rasszista jegyeket hordozó párt.

Márpedig még egy nyíltan neonyilas párt is jobb, mint egy olyan, amelyik álcázza valódi jellegét és szándékait tekintve megtéveszti a választókat.

Ez utóbbi  olyan, mint amikor kiteszik a táblát a vonat oldalára, hogy az uticél Brüsszel, de az utasok egy idő után döbbenten észlelhetik, hogy Minszkben vannak...

Amikor azzal tréfélkozom, hogy két jobboldali pártunk van: a Jobbik meg a Rosszabbik, nem teljesen viccnek szánom, - jobb ha tudjuk, kikkel állunk szemben.

Mi, a Szocialista Párt választói,  tagsága, és szimpatizánsai jelenleg csak állunk és bámulunk, mint borjú az új kapu előtt,  - várjuk azt, hogy végre döntsük már el az eldöntendőket, hogy aztán megint tudjunk dolgozni a baloldali eszményekért, a családunkért, az országért, mint tesszük ezt évek, sokunk évtizedek óta.

Nem vagyok felhatalmazva rá, hogy a baloldal nevében nyilatkozzak, ezért azt írom le, hogy én, a baloldali választópolgár mit várok ettől a kongresszustól:

• Várom azt, hogy jelölje meg konkrétan azokat az okokat, melyek ebbe a helyzetbe juttatták a baloldalt.
  
  Ezt ne többkötetes tanulmányban tegye, hanem röviden, tömören, pontokba szedve, hogy az is megérthesse, aki nem végzett egyetemet, de még a nyolc általánost sem.
  Jelölje meg hibáinkat, de ne feledkezzen meg a politikai ellenfélről sem, fogalmazzon bátran és keményen, mert a pipogyaság visszaüt.
• Azt is várom, hogy a kongresszus értékelje a kialakult helyzetet a fenti elvek szerint, mondja el konkrétan, hogy mit várhatunk a következő négy évtől, mi fogja nehezíteni és mi könnyítheti esetleg a munkánkat.
• Jelölje meg a társadalomnak azt a szegmensét, amelynek érdekében dolgozni kívánunk, ezt a társadalmi csoportot szabja meglehetősen bőre, de ez esetben is konkrétan határozza meg, hogy kikről van szó.
  Ez egyben útmutatást adhat arra is, hogy kiket kell megnyernünk a következő években.
• Határozza meg, hogy milyen szervezeti keretekben milyen elvek szerint fogunk dolgozni a következő években, ehhez képest alakítsa át a jelenlegi pártstrukturát.
• Pontosítsa a különféle testületek, a platformok és egyéb csoportosulások jogait és kötelezettségeit, a belső viták rendjét és a döntéseket követő mindenkire egységesen kötelező magatartási szabályokat.
• Határozza meg tömören, hogy milyen országot szeretnénk felépíteni, milyen a viszonyunk a társadalom különböző rétegeihez, kiket és milyen eszméket tekintünk politikai szövetségeseinknek, ellenfeleinknek, mely elvek képviselőivel látjuk az együttműködés lehetőségét és mely elveket utasítunk el kategorikusan.
  Fejtse ki véleményét a liberális elvek párton belüli szerepével kapcsolatban is.
• Foglaljon a kongresszus állást a rasszizmussal, antiszemitizmussal és ezen elvek képviselőivel  kapcsolatban, - határozzon meg az ellenzéki pozícióban elérendő célokat e területen.
  Konkrétan és mellébeszélés nélkül foglaljon állást a cigánysággal kapcsolatban.
• Nyilvánítsa ki a párt álláspontját múltunkkal kapcsolatban, foglaljon állást Trianonnal, a Horthy-rendszerrel, a Szálasi és a Rákosi uralommal kapcsolatban ,  tisztán és egyértelműen rögzítse viszonyát  Nagy Imréhez, KádárJánoshoz és a nevével fémjelzett rendszerhez.
  
  Ennek során legyen tekintettel az idősebb generációk ezzel kapcsolatos érzékenységére, de ne keltsen illúziókat sem bennük.
• 
  
  Rögzítse álláspontját az elmúlt nyolc év társadalmi és gazdasági folyamataival kapcsolatban, bátran és konkrétan merjen hivatkozni az elért eredményekre, és még véletlenül se visszhangozza a Fidesz ezzel kapcsolatos hazug és félrevezető lózungjait.
• Határozza meg a párt álláspontját a környező országokban élő honfitársainkkal kapcsolatban, fejtse ki véleményét a területi autonomia, az állampolgársághoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek tekintetében, rögzítse elveit és szándékait a környező országokkal való kapcsolatok tekintetében.
• Foglaljon állást az Európai Unió és hazánk viszonya tekintetében, adjon egy rövid értékelést a belépésünk óta eltelt időszakról, fejtse ki álláspontját az Unió jövőjével és az € bevezetésével kapcsolatban.
• Fogalmazza meg elvárásait a párt fiatalok között végzendő munkájával kapcsolatban, - ha kell, akár hozzon létre új ifjúsági szervezetet is.
• Tisztázza álláspontját a médiával kapcsolatban és határozza meg a feladatokat egy ütőképesebb politikai marketing kialakítása érdekében.
• Rögzítse, hogy a személyi kérdések eldöntése során csak olyan ember kerülhet funkcióba, aki a kongresszuson rögzített elveket nyilvánosan nyilatkozva elfogadja, aki ezek szellemében és előírásait követve hajlandó dolgozni abban a pozícióban, melyre a tagság alkalmasnak ítélte.

Meggyőződésem, hogy már maga az, hogy megfogalmazzuk a fentieket, javítani fogja a helyzetünket, - tisztáz és egyértelműsít.

És ha lehetséges, ez a határozat ne legyen sokkal hosszabb, mint ez az iromány, - ha okosabb és szaxerűbb is lesz, amit nem kétlek, akkor még az is lehet, hogy hatékony lesz...
:O)))

JA KVAM PÍSU...

Jó Szanyi Tiborunk  levelét megírta, bánatos könnyével azt is telesírta... *

Merthogy hamarosan kongresszust tart a Szocialista Párt, melyen értékeli az elmúlt évek eseményeit, mai helyzetét és kísérletet tesz arra, hogy perspektívát mutasson elárvult szavazóbázisának.

Nehéz feladat, vert seregbe lelket és hitet önteni nem hálás dolog, - ember legyen a talpán, aki neki mer kezdeni.

Szanyi sem erre a feladatra jelentkezik, hanem a már tőle régóta megszokott mutatvány újabb előadásába kezd: az illúzionista, aki egyszerre van kint és bent is...

Azt írja levelében, mely tervezett kongresszusi hózzászólása is egyben, hogy a kongresszusi előkészületeknek nem sok jelét látja, - és ezzel egyet is kell értenünk.

Olyan a kép így kívülnézetből, mintha a párt vezetősége a vereség után ledermedt, megbénult volna, de emellé még szájzára is lenne, - csend és a pusztulás kissé büdös illata lengi be az elhagyott csatamezőt, a vert sereg vezérei pedig Lendvai Ildikó kötelező gyakorlatait leszámítva hallgatnak.

Kivéve Gyurcsányt, aki egymagában tette azt, amit a vezérkarnak tenni lett volna kötelessége, és Szanyit, aki monomániásan hajtogatja kedvenc katonai vezényszavát: Balra át!

Szanyi helyzetelemzéssel kezd, - a maga sajátos módján ír egyszerre okos dolgokat és veretes hülyeségeket, és persze ezt az alkalmat se hagyja ki, hogy ősellenségébe, Gyurcsányba ne rugjon egyet-kettőt.

Ír a lassan szedelőzködő pártelnökségről, - nem tudom, mit várna tőlük, a kongresszus időpontját kijelölték, a tisztújításét detto, még esetleg elkövethettek volna kollektív szeppukut, de akkor még büdösödő tetemeiket is kerülgetnünk kellene, - az se lenne jobb.
Aztán ír a frakcióról, - ez már ésszerűbb, mert azt rója fel, amit a tagság és a szimpatizánsok is vártak, - neveetesen, hogy nem hoztak új arcokat helyzetbe, még a rendelkezésre álló választékot sem használták ki ésszerűen és ha mondjuk Molnár Csabára gondolok, akkor igazat is kell adnom neki.
Igaz, ha viszont ő kapott volna funkciót, akkor Szanyinak valószínűleg ez lenne a baja, de abban igaza van, hogy nem volt a legszerencsésebb választás a jelenlegi felállás, mondhatnám inkább, mintha a saját ellenségeink lennénk.
Ezzel letudva az aktuális helyzet elemzését folytatva természetesen nekimegy Gyurcsánynak, azzal vádolva, hogy a háttérből általa szervezetten követelik vissza hívei.
Politikában ez sem lenne bűn, de azért egyet tisztázzunk: velem együtt rengeteg baloldali - párttag és szimpatizáns - hiszi azt, hogy ma a Szocialista Pártnak Gyurcsány az egyetlen olyan képességes politikusa, aki alkalmas arra, hogy ilyen nehéz és bonyolult helyzetben vezesse a pártot, irányítsa a frakció munkáját és visszaszerezze versenyképességünket a politikai piacon.
Bármennyire is fájhat, de szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ő képes magával ragadni a választókat, míg a többiek legfeljebb hőbörögni, jobb esetben nemet mondani vagy terméketlen vitákat folytatni képesek de azt aztán hajnaltól - napestig.
Természetesen lehet ezzel vitatkozni, de bohóckodásnak aposztrofálni  a tagság azon részének akaratnyilvánítását, akik Gyurcsány mellett teszik le voksukat, azton túl, hogy élesen rávilágít a tehénnel fűtött gyermekszoba nevelési hátrányaira, még antidemokratikus is, - Szanyi jól tenné, ha elnézést kérne, mert már megint hebehurgyán és meggondolatlanul nyilatkozott.
Az öregecskedő feleségek emlegetése anno egy rosszul sikerült ( habár a hétköznapi életben nagy röhögésekkel nyugtázott) vicc volt, - ez viszont bunkóság a javából szvsz.
Majd vesz egy nagy levegőt Mikes Kelemenünk és méltatlankodik egy sort azon, hogy senki nem sír utánunk.
Említ egy sor példát, hogy mely intézkedéseinket nem hiányolják a zemberek, ami persze műnaivitást takar, hiszen ha hiányolnák, akkor ránk szavaztak volna.
Meg kell jegyeznem azt is, hogy másfél hónap azért nem egy történelmi távlat, a zemberek ma még reménykednek, hogy nem kell hinni a szemüknek, nem az folyik, amit látnak, hanem éppen jön a kanyarban az aranykor.
Másrészt meg ha nem tudod, hogy az életed múlik rajta, te sem lelkesedsz azért, hogy éppen kasztrálnak, - nem igaz?
Mit várt Szanyi másfél hónap után?
Népfelkelést?
Kollektív megvilágosodást?
Vagy csak reszelgeti a körmét és hülyeségeket beszél, mint nyuszika a viccben?
Aztán a mi táborunkban és táborunknak dolgozó újságírókat, publicistákat egy laza mozdulattal lakájmédiának minősíti.
No ez az, amit mondok, - Szanyi egy pályatévesztett ember - igazi hivatását egy vágóhídon, taglóval a kezében lelhetné meg, merthogy lássuk be: politikusnak teljesen alkalmatlan, ott viszont csapkodhatna kedvére.
A média ma a politika legfontosabb terepe, - egyesek azt is állítják, hogy ma már nem demokráciáról, hanem mediokráciáról kell helyette beszélnünk és hajlamos vagyok egyetérteni velük.
Amikor márt szinte semmi sajtóbefolyásunk nincs, amikor a Drágajóbolgárúr olyan, mint Munkács vára a Thököly-felkelés leverése után, akkor leírni ilyet egy felelős politikusnak?
Vicces...
Ír arról a helyzetről, amikor a párton belül lehurrogták a változást akarókat (értsd: Szanyit...) de artról nem ír, hogy ez őket egy percre sem zavarta, mondták a magukét, mégha ötvenszer szavazta is le őket a többség.
Legszebb példája ennek a Köztársasági Elnök választása, amikor a változást akarók gyors győzelmet arattak a józan ész felett, meg a Gyurcsány lemondása utáni helyzet és az azóta eltelt egy év, melyben szép példáját adták felkészült, koncepciózus és felelősségteljes politizálásuknak.
A levelében kifejti, hogy hónapok óta ömlik ránk a korrupció szennyvize, ám nyoma sem volt és most sincs a kerek, világos mondatainknak.
Hadd világosítsam fel a képviselő úrat, hogy nem hónapok, hanem évtizedek óta áll fenn ez a helyzet, - már a Tocsik-ügy is ezt példázta.
És volt kerek, világos mondanivaló is ezzel kapcsolatban, - gondolom, ez fájni fog, de ez a mondanivaló Gyurcsány szájából hangzott el, - de nem volt a változtatáshoz politikai bátorság és akarat akkor sem, amikor a koalíciónak Horn alatt kétharmada volt...
A budapesti helyzet pedig valóban rettenetes, - egyetlen jelöltünk sem alkalmas megverni még ezt a harmatgyenge, tehetségtelen és jellegtelen Tarlóst sem, de versenyképes külső jelöltek, mint lehetne pl. Ráday Mihály szóba se jöhetnek, mert az önértékelés is egy gyenge pontja - többek között - vezető garnitúránknak...
Amit pedig arról ír, hogy mit követtünk mi el a zemberekkel szemben, az - már elnézést - egy veretes baromság.
Semmi olyat nem követtünk el, amit ne lehetne vállalnunk, - eg nehéz korban, a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet korában tettük a dolgunkat - nem is rosszul.
Konkrétan megteremtettük a jobboldal helyett a kapitalizmust, merthogy most ezt kívánta meg a világtörténelmi helyzet, és ehhez kellett igazodnunk.
Természetesen ennek során kellett fájdalmas intézkedéseket hozni és kell még a jövőben is, - aki azt képzeli, hogy lehet kádárizmust fenntartani kapitalista viszonyok között, az ostoba.
A vereségünk meg szükségszerű volt, legfeljebb a mértéke túlzott, de ezt meg magunknak köszönhetjük, - nem ismertük fel,hogy a politikai harc terepe ma a média, és XIX. századi eszközökkel akartunk harcolni a lézerirányítású rakéták ellen.
Tudomásul kellene venni, hogy a modern tömegpolitika ma már tudomány, nem pedig amatörök sületlen próbálkozásainak halmaza, - ehhez kellene alkalmazkodnunk.
Szanyi javaslatai alapvetően megvitatásra érdemesek, - nem, is tudom, hogy hogyan tud néha teljesen hamis premisszákból értelmes konkluzióra jutni, de egy dolgot talán érdemes lenne végiggondolnia.
A mai világban a pártok általában nem ideológiai pártok, hanem választási tömegpártok, melyek az ideológiát a konkrét ügyekben hozott döntéseikkel képviselik.
Tehát nem elveket zsolozsmáznak, hanem egy-egy konkrét törvényjavaslatban, támogatásában vagy ellenzésében jelenik meg véleményük, ezt kommunikálják a választók felé és ezzel hitetik el, hogy az ő érdekeiket képviselik.
Ezek a pártok akkor sikeresek, ha sikerül megtalálni a konkrét ügyekben egy olyan minimumot, mellyel a társadalom tagjainak többsége egyet tud érteni.
Tehát - véleményem szerint -  nem kizárni kell emberek csoportjait, hanem bevonni, - v.ö: aki nincs ellenünk, az velünk van.
És ennek megfelelően nem ellenségnek kell néznünk liberális barátainkat sem, hanem potenciális szövetségesnek, akiknek mai igen rossz politikai helyzetükben fedelet kell adnunk a fejük fölé, mivel a nézeteink jórésze összeegyeztethető, és értelmes kompromisszumokra is van lehetőség.
Emellett nem árt pártot szervezni a mi mai kis gittegyletünkből.
Amúgy pedig hülye ember az olyan, aki árvízben azzal van elfoglalva, hogy a szomszédja fejét a víz alá akarja nyomni.
Szanyi  levelének címe: Levelet fúj a szél:
Nem élek a könnyű poénnal, hogy blogomnak azt a címet adjjam: Bolond lyukból bolond szél fúj, mert tán nem is lenne igaz, meg méltánytalan is lenne, hiszen Szanyi jószándéka és tenniakarása megkérdőjelezhetetlen.
Bár  lenne egy kicsit higgadtabb...
:O)))

*SZANYI LEVELE A FŐOLDALRÓL, NEVÉRE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!