Emléxem, valaha egy kormányfői látogatás nagy dolog volt, a lapok címoldalon hozták.
Mintha mára kissé devalválódott volna ezek értéke, legalábbis Orbán egyiptomi útjából erre lehet következtetni, - pedig hát személyében nem csak Magyarország miniszterelnökét, hanem az Unió soros elnökségét adó ország miniszterelnökét is tisztelni kellene vendéglátóinak, - hát, majd meglátjuk, mennyire futja a tiszteletből.Mindenesetre érdekes időpontban történik a látogatás, Egyiptomban a vallási ellentétek éppen komoly problémákat okoznak az ország vezetésének, - a muzulmán fanatikusok merényletekkel próbálják megfélemlíteni az egyiptomi keresztényeket, a koptokat.
Mi sem természetesebb, hogy Orbán azonnal kötelességének érezte, hogy belepiszkáljon a darázsfészekbe, hálistennek ezúttal eléggé mértéktartóan nyilatkozgatott.
Igaz viszont, hogy még nincs vége a látogatásnak, ha nincs szerencsénk, még felvarrhatja a zakója hátára meg a hasára a keresztet, hogy II.Orbán pápa reinkarnációjaként, vagy mint magyar Bouillon Gottfried kardot rántson a koptok mellett, akiknek egyébként azt mondta, hogy az ellenük elkövetett merényletnek nagy visszhangja volt Magyarországon.Eltekintve attól, hogy magyarember azt sem tudja jószerivel, hogy a koptokat eszik avagy isszák, ennek dacára jelen esetben tekintsük ezt most udvariassági szófordulatnak, merthogy a szolidaritás kinyilvánítása nyilván helyénvaló volt.
Az egyiptomi – magyar üzleti fórumon a Vezér és Kancellár beszámolt a magyar gazdaság sikereiről, miszerint Európában a két uniós tagállam közül, melyekben csökkenni fog az államadósság, Magyarország lesz az egyik, - ezt egyébként Gyurcsány már néhány évvel ezelőtt elmondta, csak időközben a nép elfelejtette, Orbán meg azt hiszi, hogy tőle van ez az eredmény...
Úgy legyen - ha már egyszer hárommillió magyartól ellopta a pénzét, akkor legalább az, ami megmarad majd az osztozkodás után, javíthatja akár az ország mérlegét is…
Aztán elmondta, hogy - tekintettel a magyar vasúti pályákk kiváló állapotára - mint ősi vasútépítő nemzet együttműködhetnénk a vasútépítésben vagy a vízgazdálkodásban.
Vasútépítés területén talán az immár feleslegessé vált Gaskót szeretné felkínálni némi krampácsolásra, esetleg Szíjjártó papája találja kevésnek a rendelésállományát -vízgazdálkodásban pedig valószínűleg a belvíz exportjára gondolt…
Amr Moussa, az Arab Liga főtitkára is fogadta a miniszterelnököt, tőle az arab világ aktuális problémáiról hallgathatott meg tájékoztatást, holnap beköszönhet Mubarak elnökhöz, majd tárgyal a miniszterelnökkel is, aztán hazaballag.
Érdekes Orbán külpolitikai felfogása, vonzódása a Közel-Kelethez.
2001-ben Szaúd-Arábiában járt, most Egyiptomot látta jónak felkeresni, de járt már – igaz, leginkább focista minőségben - Marokkóban is.
Ki tudja miért, valahogy ezeken a látogatásokon soha nem jutnak eszébe a lábbal tiport emberi jogok, pedig errefelé aztán van tiprás ezerrel.
Dicséretes ez a buzgalom, gondolom a szárított teveszar magas fűtőértéke üthetett szöget a fejébe, lehet, megoldja az ország energiagondjait.
Talán azért az sem lenne hátrányos, ha az európai országokban is aktivizálná magát, habár megértem őt, bizonyára nem akarja agyonszeretni európai partnereit, nehogy csökkenjen az iránta érzett szeretet hőfoka…
Meg aztán állandóan iránymutatni is fárasztó lehet, szegény Ceausescu is olyan nyúzott volt állandóan…Ennyit a Nílus tájékáról, - és most nem tudom megállni, hogy - bár nem tartozik a témához - ne adjak tovább egy viccet, már csak, hogy legyen min nevetnünk ezekben a forradalmi időkben:
A Sándor-palota második emeletén a mellékhelyiségben a takarítónő talál a földön egy használt WC-papírt.
Miközben tanulmányozza, a huzat kikapja a kezéből és a nyitott ablakon át husss! – bereppen a papír a Köztársasági Elnök Úr egy emelettel lejjebb lévő irodájának nyitott ablakán át.
A takarítónő rohan, és lihegve kéri a kabinetfőnököt, hogy valahogy diszkréten hozza ki.
A kabinetfőnök megértően mosolyog, bemegy, majd kisvártatva bánatos arccal jön ki:
Nem tudtam kihozni – már aláírta…
