Gyurcsány Ferenc fogalmazott valahogy így, mondván: „Nagy baj lenne, ha holnap összeomlana a kormány. Igazi nagy baj. Nem azért, mert jól végzi a dolgát. Nem azért, mert jó érzésű demokrata szó nélkül tűrheti, ami történik, hanem azért, mert egyelőre se közel, se távol nem látszik olyan kormányzati erő, amely az Orbán utáni időkre stabilitást és prosperitást tudna hozni. Sajnálom, de így van.”A megállapításban természetesen sok az igazság, de talán mégsem lenne kívánatos, hogy Orbán maradjon - ki tudja meddig?
Ha most lélegzethez jut, akkor semmit sem változik, és az országban sem változik semmi, sőt.
Ha valaki azt gondolja, hogy ez a bánatos idióta tanul valamiből, az rettenetesen téved.
Legfeljebb azt tanulhatja meg, hogy amit most nagy pofával, melldöngetve akart elérni, azt legközelebb a természetéhez amúgy is jobban illeszkedő sunyi módon akarja majd megvalósítani.
Ha libamájat akarunk enni, az epét a szemétbe kell dobni, különben megkeseredik a szánk íze.
Orbán minden hatalomban töltött napja milliárdokat vesz ki a zsebünkből, minden nap újabb és újabb emberek lelkét mérgezi meg ostoba gyűlölködésével, számító cinizmusával, gátlástalan populizmusával.
Amúgy is azt gondolom, hogy megérett a helyzet a távozására, mégha abban nem is vagyok biztos, hogy ez a távozás zökkenőmentes lesz, hiszen a hatalom Orbán számára mindent jelentett, ő nem is tudja magát más szerepben elképzelni, hiszen – mint ezt már kifejtette – ő a miniszterelnökséghez ért.
Hogy mennyire, ezt most parádésan bizonyította.
Gyurcsány Ferencnek éppen a saját példájából kellene más következtetést leszűrnie - érdekes módon még sem ezt teszi.
Teljesen függetlenül attól, hogy hogyan indokolta és konkrétan mi vezetett a döntéséhez, de amikor elfogyott körülötte a levegő, kiszaladt alóla a kül és belföldi támogatás, akkor ő lemondott.
Mégsem dőlt össze a világ, holott ehhez még a szocialisták és - a lemondás úri gesztusától eltekintve - ő is a lehető legrosszabb formájukat hozták, de a kormányképes többség megmaradt, és a sok tehetetlenkedés összeadódva létrehozta az egyetlen normális megoldást.
A helyzet kitermelte azt a vezetőt, aki tudta menedzselni a helyzetet.
Talán jobb lett volna a helyzet, ha Gyurcsány pártelnök marad, de az sem baj, hogy nem így esett, Bajnai helyzete könnyebb lett, Gyurcsány pedig ismét odaállhatott a rajtkockára, nem kétséges, hogy mint versenyzőt nem lehet leírni.
A Fidesz szintén nem veszítette el a kormányzati többségét, és ha visszavonja azt a néhány törvényt, melyre az Unió igényt tart, akkor a ciklus végéig minden képviselője hátradőlhet székében és várhatja 2014-et – az meg még odébb van.
Természetesen nekik is keresniük kellene azt az embert, aki átkormányozhatná az országot ezen a nehéz időszakon, de bizonyára ők is tudnának találni valakit, aki köztudottan jobboldali, mégsem ostoba, - mondjuk nem egy könnyű feladat.
De nem is megoldhatatlan.
Adná magát Bokros Lajos, akit örömmel látna az ország miniszterelnökeként a nemzetközi pénzvilág, és aki már nemegyszer bizonyított, de bármennyire kézenfekvő is ez a megoldás, a Fidesz ezt az embert már annyit ekézte, hogy szinte kizárt egy ésszerű döntés vele kapcsolatban.
Esetleg szóba kerülhetne Bod Péter Ákos is, akinek szintén megfelelő a nemzetközi reputációja.
Habár nem olyan markáns jelenség, mint Bokros, mégis, lehet, hogy ez lenne az előnye ebben a helyzetben.
Szóba kerülhetne még Csányi Sándor, a bankár is, akinek nagyrészt ezt a helyzetet köszönhetjük, mert a már szemmel látható durva populizmusuk dacára társaival együtt pénzelte Orbánt és bandáját nyolc hosszú éven keresztül.
Mindegyik normálisabban oldhatná meg a feladatot, mint ez a szomorúszemű, ázsiai típusú diktátorocska az ő összes mentális problémájával együtt.
Persze az orbáni sleppnek is mennie kellene, hiszen magukban hordozzák a vírust, ezekből már normális demokratikus politikus nem lesz soha, de talán egy normális demokratikus jogállamban nincs is az ilyenekre szükség.
Szükség lenne viszont egy kiegyezésre a jobb és a baloldal között egy nemzeti minimumban, melynek első pontja kellene, hogy legyen a szélsőségek visszaszorítása, a pártmilíciák azonnali és kíméletlen felszámolása, az alkotmánysértő politizálás gyakorlati szankcionálása.
Szükséges lenne az Alaptörvény visszavonása, helyette 2014 – ben Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása, majd 2016-ra népszavazással megerősített új, konszenzuson alapuló Alkotmány kihirdetése.
Igen fontos és soronkívüli feladat lenne a fékek és ellensúlyok rendszerének azonnali visszaállítása, az alkotmányos terror azonnali felszámolása – beleértve a bebetonozott tisztségviselők azonnali cseréjét is.
Talán el lehetne képzelni azt is, hogy az egyéni képviselői indítványok szerepét a törvényalkotásban keretek közé szorítsuk, és még sok mást is – a muszáj-Herkulesnek lenne dolga ebben az Augiász istállójában.
Oda kell ültetni a Kerekasztalhoz a Fidesz (nem Orbán!) képviselőit is és megegyezni, kiegyezni.
És utána összeszorított fogakkal hat év alatt helyrehozni, amit a maffia másfél év alatt tönkretett.
De ehhez Orbánnak mihamarább mennie kell, mert ha marad, ebből a hat évből könnyen lehet tíz év is itt az Unió perifériáján.
:O)))
