KÖVÉRIÁDÁK

Szerencsés nép vagyunk, hogy olyan kaliberű politikus osztja nekünk az észt, mint Őfőméltósága, a Házelnök Úr.

Meg azért is talán, mert Guinness-rekorderek is lehetünk az egy parlamentre jutó pszichiátriai kihívásokkal küzdő közjogi méltóságok tekintetében, akik úgy akarnak demokráciát barkácsolni, hogy fogalmuk sincs annak mibenlétéről.

Ellenben a világról, és benne arról, hogy miként kellene működnie egy példásan fegyelmezett országgyűlésnek, arról nagyon is vannak vízióik, ami azért is fontos, mert ha már épkézláb elgondolásaik nincsenek, akkor legalább vizionáljanak ezt-azt néha.

A baj csak az, hogy egyeske és ketteske hatalma a többségi kórterem felett szinte korlátlan, ők osztják ugyanis az ebédet, és a többi idióta úgy véli, hogy nagy csúfság lenne a leveseskondér mellett éhendögleni, ezért aztán kussol rendületlenül.  

A Parlament illetékesei kiírták a pályázatot a Kossuth tér átalakítására.

Ennek egyik eleme a mélygarázs és földalatti látogatóközpont lenne, itt lehet majd tanulmányozni az épület szépségeit, itt lehet emléktárgyakat, továbbá narancsot venni és pisilni is, mert Bod Péter Ákos óta tudjuk, hogy vannak az embernek természetes szükségletei is - hát ne panaszkodjon itten a nép, ha meg akarja nézni az Országgyűlést alulról!

Csodálom azért, hogy ilyen szerény megoldással beérik nagyjaink, merthogy lehetne erre a célra például a Parlament egy másodpéldányát is megépíteni, kupolával a föld középpontja felé, unortodox megoldásként, az úgyis divatos mostanában.

Azt is mondja Kövér, hogy  a teret a "második világháborút követő kommunista szoborrombolások" előtti állapotnak megfelelően állítják helyre, ami dicséretes dolog, hiszen az, hogy eltelt közben háromnegyed évszázad, ugyan, kit érdekel?

Mellesleg nem azok a szobrok okozzák a gondot, melyek nincsenek, hanem azok, amelyek vannak, az csípi a túlhabzó párttitkár és szochazás csemeték szemét, világ röhejére.

Annyi lesz a kupolacsőszöknek is, a Köztársasági Őrezredet „betagolják” a rendőrség kötelékébe, merthogy ugyan eddig is ott volt, de most annyira, hogy a Köztársaság szó helyét is beszórják sóval.

Lesz helyette házőrség, merthogy "kell lennie egy olyan rendvédelmi szervnek, amely garantálja az Országgyűlés és a képviselők biztonságát, amelynek irányítási viszonyai speciálisak, elválnak a végrehajtó hatalomtól" - rögzítette a politikus.

Véleménye szerint, ha ma az Országházban bármi történik, amely kényszerintézkedést igényelne, arra csak a Köztársasági Őrezred vagy a rendőrség tudna reagálni.”

Hát ki a franc reagálna, ha egyszer ők látják el a fenti feladatot, igaz, hogy nem Kövér kommandírozza jelenleg őket, ami nagy hiba, hiszen így esély sincs arra, hogy ki tudja vezettetni az ülésteremből, mondjuk Gyurcsányt, ha neadjisten mégis meg tudja alakítani a parlamenti képviselőcsoportot.

Merthogy ugye, azt is szabályozni kell törvényileg mihamarább, - nem jó, ahogy ma van sehogysem, mindjárt lejár a határidő, oszt hallgathatjuk az okoskodásait szakmányban…

Bizonyára lesz szép egyenruhájuk az új darabontoknak, reményeim szerint libatollal a sapkájukon, - ezek imádják hagyományápolás címen a szolgáikat bohócnak öltöztetni, szánalmas egy banda.

De a legszebb, hogy a Népszabadság szerint az Országgyűlés elnöke megfontolandónak tartaná, hogy - a parlament részletekbe menő törvényalkotásának terhére - nem lenne-e hatékonyabb nagyobb teret adni a mindenkori kormánynak a jogszabályalkotásban.

Elmondta, hogy az alaptörvény készítésének időszakában felvetődött, hogy nem kellene-e azon országok a példáját követni, amelyek ismerik a sürgősségi kormányrendelet műfaját, vagyis, hogy adott esetben egy sürgető jogalkotási teendőt a kormány ideiglenesen elvégez, és utólagos jóváhagyásra terjeszt az Országgyűlés elé - fejtette ki. 

Ez az ember egyébként jogot végzett, kellett neki vizsgázni a jogállam felépítéséből, hallhatott valamit harangozni a hatalmi ágak elválasztásának elvéről, erre itt feltalál valamit, amelynél még a szépemlékű Elnöki Tanács intézménye is jogállamibb és demokratikusabb volt.

Kormányrendeletekkel kormányozni meglehetősen kényelmes dolog, a kormány gyakorlatilag azt csinál, amit akar, akkor változtat törvényt, amikor kedve szottyan rá, aztán majd jóváhagyatja, mikor úri kedve úgy tartja.

Remek ötlet, hétfőn eszébe jut Vitykának valami, oszt füttyent a kormánynak: Emberek! Sürgősségit alkotunk! Holnaptól visszamenőleg száz évre tilos lesz nagy orrot növeszteni, aki pedig mégis, azzal nehéz vasba ízibe – és már loholnak is a darabontok, kikapni a padsorból a tuggyukkit!

Hej, de szép is lesz, hacsak ez a Barroso ezt is meg nem fúrja!

Szólt aztán még néhány szót Plagi bácsiról is – szereti az öreget, tisztelettudó ember, őt is mindig előre szokta engedni az ajtóban, tudja a helyét, ezért is méltánytalan, ami vele történik, hiszen bár tudjuk, hogy a CtrlC – CtrlV virtuóza ő, bűnös nem lehet.

Mint kifejtette: „legyen bármilyen kimenetele ennek az ügynek, az nem Schmitt Pálról szól, még csak véletlenül sem szól Schmitt Pál tudományos teljesítményéről, az ennek a kormányzó erőnek a lejáratására irányuló szándékról szól".

Na ja, hát tudományos teljesítményről biztosan nem szól ez az ügy, és ennek a kormányzó erőnek a lejáratásához nem hiányzott a Nemzet Gojostola, ő már csak a porcukor a buktán.

Imádom, ha Kövér megszólal, mindig tisztul kicsit a kép…

VILLANYSZÁMLA

Nincs is felemelőbb, mint mikor bebizonyosodik, hogy jól választottunk.

Választottunk ugyanis nem csak okos, de takarékos is, aki nem engedi kicsordogálni ujjai közül a pénzt, megfog minden fillért, emellett békés és szelíd, mint a galamb.

A Főváros önkormányzatáról van most szó, mely döntött Károlyi szobrával kapcsolatban: lekapcsolják annak díszkivilágítását.

Dicséretes az az őszinteség, mellyel bevállalták a döntés politikai jellegét, hiszen mégiscsak jobb a tiszta beszéd annál a sz@rmaszatolásnál, melyet a jobboldal általában folytatni szokott, nyelvészkedve, sunnyogva.

Ez tiszta beszéd: nézzetek meg jól, ilyenek vagyunk!

Ostobák, kicsinyesek, történelmi antitalentumok, kulturális pondrók.

Tulajdonképpen csodálkozni nincs min, hiszen akik Tarlóst a főpolgármesteri székbe segítették, azok pontosan tudhatták, hogy vele a magyar szélsőjobb került a hatalom legbelsőbb köreibe, ez a lépése is ugyanabból az eszmerendszerből fakad, mint a Csurka- Dörner páros színházi pozícióba juttatása, az újnyilas mozgalmak eszmerendszeréből.

Az ember azt gondolta volna, hogy fél évszázad elég lesz ahhoz, hogy ezt a gyilkos eszmét végleg elfelejtsük, de újra és újra szembe kell néznünk vele, hogy vannak élőlények, melyek a pöcegödörben érzik jól magukat és legfőbb törekvésük az, hogy az egész országot egyetlen nagy pöcegödörré változtassák.

Ezek soha, semmiből sem tanulnak, felnövekvő generációik - ha lehet - ostobábbak még szüleiknél is, és mint a döglegyek, úgy fertőzik környezetüket avas és undorító eszméikkel.

Ezek azok, akik soha, semmiben nem tévedtek, nem hibáztak, nem követtek el bűnöket, őket állandóan valamiféle külső összeesküvés ütötte el a világ vezetésének nemes feladatától, ők az örök üldözöttek.

És ebbéli minőségükben nekik bűnbak kell, és ha a történelem mást is bizonyít az erre a szerepre kiszemeltről, annál rosszabb a történelemnek.

Nem mennék most bele Károlyi szerepének taglalásába, mert értelme nincs, aki kicsit is beleásta magát Károlyi korának történéseibe, az pontosan ismeri érdemeit és hibáit, aki meg a gyűlöletet szítja ellene, azt úgysem érdeklik a tények.

Bűnbak kell és erre a célra remekül megfelel a jobboldalnak Károlyi, akire rá lehet terhelni a világháború elvesztésének bűnét, Trianont, meg mindent, ami a korabeli uralkodó osztályok bűne, tévedése, hibája.

Kapcsoljuk hát le a díszkivilágítást, hiszen ezzel kívül is olyan sötétség lesz, mint a szélsőjobb fejekben.

Sötétben pedig nincs vesztett világháború, nincs elhibázott nemzetiségi politika, nincs Trianon, csak ősi magyar dicsőségünk halovány visszfénye ragyog a távoli hősi múltban.

Persze a döntés felelősségét a kormánypártoknak is viselniük kell, hiszen a Jobbik önmagában senki és semmi, a hatalom itt nem az ő kezükben van, ők csak elvégzik a piszkos munkát.

A hatalom teszteli a népet, hiszen nagy tervei vannak.

Ha már a gazdálkodáshoz hülye, akkor legalább zászlólengetésben legyen kiváló, a szimbolikus gesztusokhoz mindig is nagyon vonzódott kivilágítható zenélő gondolán szocializálódott Vezérünk.

A parlament a közelmúltban határozott a Kossuth tér 1944 előtti képzőművészeti arculatának visszaállításáról, ennek keretében kerülnek veszélybe különféle képzőművészeti alkotások, közöttük ez a szobor is.

Hogy miért éppen az 1944 előtti állapot visszaállítása a kívánatos, az még csak érthető, hiszen a társadalom hozzáigazítása az 1944 előtti állapotokhoz már szépen sínen van, a hárommillió koldus is megvan, az üldözött társadalmi csoport – egyelőre a cigányság, de nem feledkezünk meg a zsidrákokról sem – megvan.

Lassan de ütemesen király nélküli királysággá leszünk, csak nekünk nem lovastengerészünk, hanem polihisztor középpályásunk van, de hát kicsire nem adunk, lovat lopni ő is tud, ha már annyi minden mást is, ugye, miért éppen lovat ne tudna?

A Bűnös Város is stimmel, és ha a Parlament környékét is rendbetesszük, akkor elégedetten dőlhetünk hátra, nem éltünk hiába.

Mindenesetre a Parlament elé ne jöjjön mostanában senki, mert műveleti területből építési területté lesz nyilvánítva, alapozni kell Orbán tizenkétszeres életnagyságú szobrának a helyét.

A mű a főbejáratnál fog állni, egyik kezét a zsebébe dugva szorongatja a tökmagos zacsit, - de gyönyörű is lesz!

És nem kell neki díszkivilágítás se, mert a szobor önfényében fog ragyogni, és óránként megrázva a fejét az idő múlását is jelzi majd a csörgés, melyet az Ország Agya idéz elő a vezéri fejben.

Valahol mellékalak lehet Tisza István is, őt szeretjük, neki kijár egy hetvenötös hagyományos égő, nem vagyunk mi smucigok!

Lesz a Kossuth téren tavacska is, Manneken Viki fogja az állandón vízszintet biztosítani, a költöző vadludak kedvenc pihenőhelye lesz - mégiscsak jobb, ha ők szarják össze a teret, mint Satu és bandája…

Budapest Közgyűlése egyébként új, Károlyi szobránál méltóbb objektumok díszkivilágításokról is döntött.

Díszkivilágítást kap a belvárosi Reagan-szobor, a budai Várban lévő Görgey-szobor és a kőbányai Magyar Oltár. Döntöttek arról is, hogy még el nem készült emlékművek is díszkivilágítást kapjanak, így átadása után a Haydn- és a Chopin-szobor, illetve a katyni mártírok óbudai emlékműve is fényárban úszhat.

Jelzem, Görgey is árulónak volt nyilvántartva hosszú évtizedeken át, mostan meg díszkivilágítás, ugye – tanulságos.

 Károlyi ügye sem vesztett ügy, ameddig a bronz nem kell a Vezér szobrához…

A katyni mártírok emlékművének díszkivilágításával sem lenne bajom, ha egy koszból döntöttek volna a párszázezer zsidó mártír emlékművének díszkivilágításáról, vagy a Donkanyarba kihajtott magyar honvédek, munkaszolgálatosok százezrei emlékművének villanyszámlájáról.

Ja, hogy ilyen emlékművek nincsenek?

Hát ez az, talán ezeken kellene kicsit történészkedni a magyar jobboldalnak, nem kellene tovább szemérmeskedni.

Álom…

:O)))

VEGYESSALÁTA, ERRŐL-ARRÓL...

 Naggyűlés lesz a Kossuth téren Orbán és kormánya eskütételének napján.

Lehet, elmegyek én is, hiszen ez lesz a Nemzeti Együttműködés kezdő napja, - ott a helyem.
Persze előtte még cizellálgatni kellene ezt a "nemzeti együttműködést", mármint, hogy pontosan mit is jelent ez Fideszéknél.

Hagyományos gondolkodásmód szerint az együttműködés két vagy több ember összehangolt tevékenységét jelenti, ellenben az nem lett ez esetben precízen körülírva, hogy ez az összehangolt tevékenység pontosan mire irányul, mely célok érdekében folyik.

Persze ismerjük a választ, a Nemzet felemelkedése, meg a világraszóló győzelem felett érzett örömünkben megejtendő heveny alkotmányozási roham, - na jó, - de milyen országban fogunk a Nagy Együttműködés után élni, - erről azért csak lehetne előzetesen néhány szót ejteni, - nemde?
Például le kell e venni a sapkát a mély meghajlás előtt Orbán képe előtt, vagy elég megbiccenteni a fejünket?
Tudjuk jól, hogy az ilyesmi úgy megy, hogy a Fidesz okostojásai leülnek egy asztal köré és elkezdik törni a fejüket - no nem azon, hogy mi lenne jó az országnak, hanem azon, hogy melyek azok az un.  hívószavak, melyek hallatána  magyar ember bölcs pofát vágva bólogatni kezd.
Miután sokfelől hallották, hogy a zembereknek elegük van a torzsalkodásokból ( mely a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Fidesz telecsinálta a közélet levesestálját, miközben másik végén hányt mint a murányi kutya ), eldöntötték, hogy akkor itt most együttműködés lesz, ha belezöldül a nép, akkor is.
Vártam egy darabig, hogy majd talán a kormányprogramból megtudom, miben is kellene együttműködnöm, de tévedtem, - amit e címszó alatt megtudhattam az az volt, hogy már megint teljesen hülyének nézik a magyart és ócska lózungokkal fizetik ki.
Gyaníthatólag azért, merthogy ehhez nagyon értenek - ellenben a társadalom és a gazdaság aktuális problémáinak megoldási módjáról  halovány segédfogalmuk sincs.
Így hát most bajban vagyok, mert teljesen olyan érzéseim vannak, mint Kheopsz piramisán a rohadt nagy kőkockákat taszigáló rabszolgának, akit a fáraó együttműködésre szólított fel, - működjön veled együtt akit szkarabeusz szült!
De ettől persze még ott a helyem a Kossuth téren hárommillió (alsó hangon...) társammal, mert végre boldogok lehetünk mindahányan, - a mi Fénylő Csillagunk szózatot intéz majd hozzánk.
Eleinte ugyan azt terveztem, hogy nem megyek ki, megnézem majd mind a tizenkét csatornán, de amikor meghallottam, hogy maga Semjén egyházfi is beszédet mond, akkor beláttam, nem tud6ok ellenállni, ki kell mennem az ammóniától megszentelt térre, hisz vonzanak ők, mint a mágnes...
Ott fogok csápolni, együttműködve a hívekkel, hasamon malomkeréknyi kokárdával, nyakamban vekkerrel, nadrágomban kedvenc harci fütyülőmmel, - ha erre sem virágzik fel a nemzet, akkor semmire!


Merthogy új korszakot élünk, a permanens forradalom és a szakadatlan győzelmek korát!
A mi Győzikénk új Guiness-rekordot állított fel, - még be sem iktatták magas funkciójába, még ácsolják a sámlit szónoki pulpitusára, de máris sikerült a szlovákiai magyarokkal úgy kicsesznie, mint Benes óta még senkinek soha.

Nagy magyarkodásával kivívta, hogy a szlovák Parlament is törvénykezett egy jóízűt és meglehetősen kemény szankciókat helyezett kilátásba az ujdonat kettős állampolgárokkal szemben.
Ha lesz közülük, akinek még ennek utána sem megy el a kedve a magyar állampolgárság felvételének nagyszerű aktusától, akkor már jobb előre felkészülni testvéri fogadásukra, - úgyhogy nem kellene mégsem időnap előtt odaadni a Nyugati mögötti területet Demjánnak, pont megfelel a vasúti kocsik elhelyezésére, mint ahogy megfelelt az első világháború után is az erdélyi menekülteknek arra az öt-hat évre, míg sikerült a sorsukat rendezni.
A kettős állampolgárság szavazásán a szocialista frakcióból hárman a törvény ellen szavaztak, 32-en mellette, a többiek tartózkodtak.
Nem úgy a szlovákok, akik azonnal visszavágtrak.
A jogszabály szerint az a polgár, aki saját kérelme alapján megkapja a kettős állampolgárságot, köteles bejelenteni a lakóhelye szerint illetékes körzeti vagy járási hivatalban. Ha a bejelentést nem teszi meg, akkor 3319 eurós büntetéssel sújtják. Egyébként pedig azonnal elveszíti a szlovák állampolgárságát. Egyúttal elbocsátják őt olyan munkahelyekről és pozíciókból (állami hivatalok, rendőrség, tűzoltóság és más helyek), ahol a szlovák állampolgárság szükséges az alkalmazáshoz. Az ilyen személy nem választható meg közéleti tisztségbe, és megszűnik a választójoga is.
Hurrá, nagy jót tettünk velük, - már megint van mit szégyellnünk...

Előzetes letartóztatásba helyezte a másodfokú bíróság Hagyó volt munkatársait.
Hadd lássa a nép, hogy lesz itten szigor meg fegyelem meg irgumburgum.
A budapesti rendőrfőkapitány ellen ugyan ügyészségi nyomozás folyik egy névtelen levélben tett feljelentés miatt, de azért biztos, ami biztos: a Hagyó-ügyet magához vonta az ügyészség...
Viszont Tomcat ellen jogerősen megszüntették az eljárást.
Jobboldali akcióhősünk egy csepeli lakásban pirotechnikai kísérleteket végzett.

Az ügyészség - amely a másodfokú tárgyaláson nem képviseltette magát - az eljárás megkezdésekor azzal vádolta Tomcat-et, Polgár Tamást, hogy egy 2007 májusi, a II. világháború befejeződésének évfordulójára meghirdetett budapesti rendezvényt akart megzavarni robbantással, ehhez akart robbanószert készíteni.

Hogy nem sikerült, az csak a véletlen műve, - akár sikerülhetett volna is, de hál'istennek, a rendőrség megakadályozta a mi helyiérdekű Nobelünket kísérletei sikeres befejezésében.
Az elsőfokú bíróság - a Fővárosi Bíróság szerint helyesen - szabálysértést állapított meg, mert a vádlott szándéka a pirotechnikai kísérletezésre irányult, de nem rendelkezett hozzá szakképesítéssel, nem volt hatósági engedélye ehhez, valamint eljárása nem felelt meg a tűzvédelmi előírásoknak.
Hogy egyébként robbantani akart egy rendezvényen, ez már szóba sem került a továbbiakban.
Tomcat az utolsó szó jogán abszurdnak nevezte a vádat.
Én az eljárást nevezném abszurdnak.
Viszont letartóztatták azt a nőt, aki Ercsiben agyonvert egy férfit.

A me,et küözben áldozattá  váló támadó egy éjjel gázálarccal és egy permetezőgéppel felszerelkezve meglátogatta azt a cigány családot, akiket vagy azzal vádolt, hogy ellopták a kaszáját, vagy azzal, hogy könnygázzal lefújták a kutyáit, - ahány bulvárlap, annyi variáció, - majd valamilyen maró anyaggal ő is elkezdte permetezni az alvó családot, beleértve a kétéves kisgyereket is.

Erre a nő agyonverte, - ezt sem lehet pontosan tudni, hogy két szerencsétlen ütéssel, vagy negyvennel, pépesre verve a koponyáját, meg azt sem, hogy menthető erős felindulásból tette-e, amit tett, - egyenlőre mindegy is, ki kell az ügyet vizsgálni természetesen.

Ellenben a helyi nagyeszű polgármesternek rögvest nyiltkozhatnékja támadt, melyben elmondta, hogy a megtámadott család a környezetét évek óta irritálja (előfordulhat), míg az áldozattá vált támadó egy csendes, rendes, kedves ember volt (általában meglehet, de a konkrét esetben egy idióta volt, isten nyugosztalja).
Szóval vagy ne beszéljen, vagy ha már beszél, akkor egy ilyen eset tanulságaképpen hívja fel a figyelmet az önbíráskodás helytelen voltára és a követendő eljárásra.

Persze döglött lovat verünk, mert mindjárt itt annak a két hétnek a vége, mely átütő győzelmeket fog hozni a tyúklopás frontján...

A belpolitika meg egyre inkább hasonlít a cirkuszra.

A Parlament méltatlan jelenetek színhelye, bizton ígérhetem, hogy lesz itt még verekedés is ebben a ciklusban.

Tudom, a népnek kenyér és cirkusz kell és ha nincs elég kenyér, akkor dupla cirkusz, csak azt kellene végre felismerni Orbánnak és katonáinak, hogy minél nagyobb a cirkusz, annál kisebb lesz a kenyér.

Úgy tünik, a Fidesz köreiben a hatalom megszerzésének értelme és célja a hatalom maga, - a "mostantól mi mondjuk meg a tutit, oszt jónapot!" feelingje boldoggá teszi az öregecskedő fiúkat.
Kár, hogy az országot meg tönkre...
:O)))