Merthogy hamarosan kongresszust tart a Szocialista Párt, melyen értékeli az elmúlt évek eseményeit, mai helyzetét és kísérletet tesz arra, hogy perspektívát mutasson elárvult szavazóbázisának.
Nehéz feladat, vert seregbe lelket és hitet önteni nem hálás dolog, - ember legyen a talpán, aki neki mer kezdeni.Szanyi sem erre a feladatra jelentkezik, hanem a már tőle régóta megszokott mutatvány újabb előadásába kezd: az illúzionista, aki egyszerre van kint és bent is...
Azt írja levelében, mely tervezett kongresszusi hózzászólása is egyben, hogy a kongresszusi előkészületeknek nem sok jelét látja, - és ezzel egyet is kell értenünk.
Olyan a kép így kívülnézetből, mintha a párt vezetősége a vereség után ledermedt, megbénult volna, de emellé még szájzára is lenne, - csend és a pusztulás kissé büdös illata lengi be az elhagyott csatamezőt, a vert sereg vezérei pedig Lendvai Ildikó kötelező gyakorlatait leszámítva hallgatnak.
Kivéve Gyurcsányt, aki egymagában tette azt, amit a vezérkarnak tenni lett volna kötelessége, és Szanyit, aki monomániásan hajtogatja kedvenc katonai vezényszavát: Balra át!
Szanyi helyzetelemzéssel kezd, - a maga sajátos módján ír egyszerre okos dolgokat és veretes hülyeségeket, és persze ezt az alkalmat se hagyja ki, hogy ősellenségébe, Gyurcsányba ne rugjon egyet-kettőt.
Ír a lassan szedelőzködő pártelnökségről, - nem tudom, mit várna tőlük, a kongresszus időpontját kijelölték, a tisztújításét detto, még esetleg elkövethettek volna kollektív szeppukut, de akkor még büdösödő tetemeiket is kerülgetnünk kellene, - az se lenne jobb.Aztán ír a frakcióról, - ez már ésszerűbb, mert azt rója fel, amit a tagság és a szimpatizánsok is vártak, - neveetesen, hogy nem hoztak új arcokat helyzetbe, még a rendelkezésre álló választékot sem használták ki ésszerűen és ha mondjuk Molnár Csabára gondolok, akkor igazat is kell adnom neki.
Igaz, ha viszont ő kapott volna funkciót, akkor Szanyinak valószínűleg ez lenne a baja, de abban igaza van, hogy nem volt a legszerencsésebb választás a jelenlegi felállás, mondhatnám inkább, mintha a saját ellenségeink lennénk.
Ezzel letudva az aktuális helyzet elemzését folytatva természetesen nekimegy Gyurcsánynak, azzal vádolva, hogy a háttérből általa szervezetten követelik vissza hívei.
Politikában ez sem lenne bűn, de azért egyet tisztázzunk: velem együtt rengeteg baloldali - párttag és szimpatizáns - hiszi azt, hogy ma a Szocialista Pártnak Gyurcsány az egyetlen olyan képességes politikusa, aki alkalmas arra, hogy ilyen nehéz és bonyolult helyzetben vezesse a pártot, irányítsa a frakció munkáját és visszaszerezze versenyképességünket a politikai piacon.
Bármennyire is fájhat, de szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ő képes magával ragadni a választókat, míg a többiek legfeljebb hőbörögni, jobb esetben nemet mondani vagy terméketlen vitákat folytatni képesek de azt aztán hajnaltól - napestig.
Természetesen lehet ezzel vitatkozni, de bohóckodásnak aposztrofálni a tagság azon részének akaratnyilvánítását, akik Gyurcsány mellett teszik le voksukat, azton túl, hogy élesen rávilágít a tehénnel fűtött gyermekszoba nevelési hátrányaira, még antidemokratikus is, - Szanyi jól tenné, ha elnézést kérne, mert már megint hebehurgyán és meggondolatlanul nyilatkozott.
Az öregecskedő feleségek emlegetése anno egy rosszul sikerült ( habár a hétköznapi életben nagy röhögésekkel nyugtázott) vicc volt, - ez viszont bunkóság a javából szvsz.
Majd vesz egy nagy levegőt Mikes Kelemenünk és méltatlankodik egy sort azon, hogy senki nem sír utánunk.
Említ egy sor példát, hogy mely intézkedéseinket nem hiányolják a zemberek, ami persze műnaivitást takar, hiszen ha hiányolnák, akkor ránk szavaztak volna.
Meg kell jegyeznem azt is, hogy másfél hónap azért nem egy történelmi távlat, a zemberek ma még reménykednek, hogy nem kell hinni a szemüknek, nem az folyik, amit látnak, hanem éppen jön a kanyarban az aranykor.
Másrészt meg ha nem tudod, hogy az életed múlik rajta, te sem lelkesedsz azért, hogy éppen kasztrálnak, - nem igaz?
Mit várt Szanyi másfél hónap után?
Népfelkelést?
Kollektív megvilágosodást?
Vagy csak reszelgeti a körmét és hülyeségeket beszél, mint nyuszika a viccben?
Aztán a mi táborunkban és táborunknak dolgozó újságírókat, publicistákat egy laza mozdulattal lakájmédiának minősíti.
No ez az, amit mondok, - Szanyi egy pályatévesztett ember - igazi hivatását egy vágóhídon, taglóval a kezében lelhetné meg, merthogy lássuk be: politikusnak teljesen alkalmatlan, ott viszont csapkodhatna kedvére.
A média ma a politika legfontosabb terepe, - egyesek azt is állítják, hogy ma már nem demokráciáról, hanem mediokráciáról kell helyette beszélnünk és hajlamos vagyok egyetérteni velük.
Amikor márt szinte semmi sajtóbefolyásunk nincs, amikor a Drágajóbolgárúr olyan, mint Munkács vára a Thököly-felkelés leverése után, akkor leírni ilyet egy felelős politikusnak?
Vicces...
Ír arról a helyzetről, amikor a párton belül lehurrogták a változást akarókat (értsd: Szanyit...) de artról nem ír, hogy ez őket egy percre sem zavarta, mondták a magukét, mégha ötvenszer szavazta is le őket a többség.
Legszebb példája ennek a Köztársasági Elnök választása, amikor a változást akarók gyors győzelmet arattak a józan ész felett, meg a Gyurcsány lemondása utáni helyzet és az azóta eltelt egy év, melyben szép példáját adták felkészült, koncepciózus és felelősségteljes politizálásuknak.
A levelében kifejti, hogy hónapok óta ömlik ránk a korrupció szennyvize, ám nyoma sem volt és most sincs a kerek, világos mondatainknak.
Hadd világosítsam fel a képviselő úrat, hogy nem hónapok, hanem évtizedek óta áll fenn ez a helyzet, - már a Tocsik-ügy is ezt példázta.
És volt kerek, világos mondanivaló is ezzel kapcsolatban, - gondolom, ez fájni fog, de ez a mondanivaló Gyurcsány szájából hangzott el, - de nem volt a változtatáshoz politikai bátorság és akarat akkor sem, amikor a koalíciónak Horn alatt kétharmada volt...
A budapesti helyzet pedig valóban rettenetes, - egyetlen jelöltünk sem alkalmas megverni még ezt a harmatgyenge, tehetségtelen és jellegtelen Tarlóst sem, de versenyképes külső jelöltek, mint lehetne pl. Ráday Mihály szóba se jöhetnek, mert az önértékelés is egy gyenge pontja - többek között - vezető garnitúránknak...
Amit pedig arról ír, hogy mit követtünk mi el a zemberekkel szemben, az - már elnézést - egy veretes baromság.
Semmi olyat nem követtünk el, amit ne lehetne vállalnunk, - eg nehéz korban, a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet korában tettük a dolgunkat - nem is rosszul.
Konkrétan megteremtettük a jobboldal helyett a kapitalizmust, merthogy most ezt kívánta meg a világtörténelmi helyzet, és ehhez kellett igazodnunk.
Természetesen ennek során kellett fájdalmas intézkedéseket hozni és kell még a jövőben is, - aki azt képzeli, hogy lehet kádárizmust fenntartani kapitalista viszonyok között, az ostoba.
A vereségünk meg szükségszerű volt, legfeljebb a mértéke túlzott, de ezt meg magunknak köszönhetjük, - nem ismertük fel,hogy a politikai harc terepe ma a média, és XIX. századi eszközökkel akartunk harcolni a lézerirányítású rakéták ellen.
Tudomásul kellene venni, hogy a modern tömegpolitika ma már tudomány, nem pedig amatörök sületlen próbálkozásainak halmaza, - ehhez kellene alkalmazkodnunk.
Szanyi javaslatai alapvetően megvitatásra érdemesek, - nem, is tudom, hogy hogyan tud néha teljesen hamis premisszákból értelmes konkluzióra jutni, de egy dolgot talán érdemes lenne végiggondolnia.
A mai világban a pártok általában nem ideológiai pártok, hanem választási tömegpártok, melyek az ideológiát a konkrét ügyekben hozott döntéseikkel képviselik.
Tehát nem elveket zsolozsmáznak, hanem egy-egy konkrét törvényjavaslatban, támogatásában vagy ellenzésében jelenik meg véleményük, ezt kommunikálják a választók felé és ezzel hitetik el, hogy az ő érdekeiket képviselik.
Ezek a pártok akkor sikeresek, ha sikerül megtalálni a konkrét ügyekben egy olyan minimumot, mellyel a társadalom tagjainak többsége egyet tud érteni.
Tehát - véleményem szerint - nem kizárni kell emberek csoportjait, hanem bevonni, - v.ö: aki nincs ellenünk, az velünk van.
És ennek megfelelően nem ellenségnek kell néznünk liberális barátainkat sem, hanem potenciális szövetségesnek, akiknek mai igen rossz politikai helyzetükben fedelet kell adnunk a fejük fölé, mivel a nézeteink jórésze összeegyeztethető, és értelmes kompromisszumokra is van lehetőség.
Emellett nem árt pártot szervezni a mi mai kis gittegyletünkből.
Amúgy pedig hülye ember az olyan, aki árvízben azzal van elfoglalva, hogy a szomszédja fejét a víz alá akarja nyomni.
Szanyi levelének címe: Levelet fúj a szél:
Nem élek a könnyű poénnal, hogy blogomnak azt a címet adjjam: Bolond lyukból bolond szél fúj, mert tán nem is lenne igaz, meg méltánytalan is lenne, hiszen Szanyi jószándéka és tenniakarása megkérdőjelezhetetlen.
Bár lenne egy kicsit higgadtabb...
:O)))
*SZANYI LEVELE A FŐOLDALRÓL, NEVÉRE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
