Ma új arculattal jelent meg az Amerikai Népszava online kiadása.Lehetett benne munka rendesen, hogy pontosan akkor jelenjen meg, amikor a bekattant kétharmad elfogadja a sajtószabadságot sárba tipró sajtótörvényt és kinyilvánítja, hogy az ország lakosai debil mongolidióták, akik képtelenek önállóan eldönteni, hogy milyen sajtóterméket olvassanak, meg hogy leveszi rólunk a gondolkodás nehéz terhét.
Új uraink majd segítenek nekünk eldönteni a dilemmákat és előrágják számunkra a szellemi táplálékot, majd visszaböfögik. Hogy hadd fejlődjünk, hadd legyünk rózsás arcú, feszes húsú édes-butuska Fidesz-babák…
Aztán ma megnyugodtam, a televíziót mégsem kell kihajigálni az ablakon, ha nem akarjuk minden csatornán a gumibotjával tenyerét csapkodó rendőrt látni a „Kapcsolgatunk?” Kapcsolgatnunk?” című műsort nézve.
A rádiót is elég lesz kikapcsolni, csak a bódéjuk előtt a földön ülő újságárusok kalapjába kell némi aprópénzt dobálnunk, ha visszaesne a termelési regények és a Hős gyermekkorát és a Méltóságos asszony nevelési tanácsait bemutató bulvárlapok iránti érdeklődés…
Azért is örülök, mert mindjárt induláskor bebizonyosodott, hogy a Médiacsászárnő mégsem mindenható, ő is csak egy a bánatos hivatalnokok közül, viszont kultúrmissziót tölt be – az Internet iránti érdeklődés felkeltése és a számítógép-használat elterjesztése terén szerez majd elévülhetetlen érdemeket.
Európa meg most éppen néz bután és a vezető nyugati lapok publicistái felettébb dehonesztáló dolgokat emlegetnek a Mi Boldogságunkkal kapcsolatban - amikor felolvassák neki, hogy Lukasenkoval hasonlítják össze, akkor megkönnyebbülten mosolyog, hiszen Kim Ir Szen soha nem focizott, és azzal is összevetették már áldásos tevékenységét…
Aztán délután az arcomra fagyott a mosoly, mert hiába kattintottam a http://nepszava.com/ – ra, a portál elérhetetlennek bizonyult.
Miután a fővárosi robbantgatások, a Budapest Sportcsarnok leégése, a vörösiszap-tározó politikailag igen hasznos gátszakadása és a dolomitgátak viharos tempójú felépülése óta az összeesküvés-elméletekre igen fogékony vagyok, most is azonnal felködlött bennem, hogy a mi pajkos Pannink, vagy egyenesen az UD Zrt. médiaszakembereinek hozzáértő keze van a dologban.
Már éppen aggódni kezdtem, de aztán estére helyreállt a rend és mint éhes liba a tófenéken, ismét lehet bogarászni a portálon.
Merthogy a hiteles információra éhesek leszünk, az biztos, és egyáltalán nem mindegy, hogy egy hírt miképpen tálalnak nekünk.
Az is más, ha azt olvassuk, hogy S.G. országgyűlési képviselő bevásárlás közben leharapta a lókolbász végét, majd a húsz centi hosszúságú részt önfeledten rágva fizetés nélkül akart áthaladni a pénztáron, meg az is más, ha azt olvassuk, hogy az önfeláldozó Fidesz-képviselő közegészségügyi tesztet hajtott végre a vérszívó multi gyanús eredetű, alacsony minőségű külföldi árut forgalmazó hipermarkecében – a tesztet a hős képviselőnő túlélte…
És hát, bevallom – nekem azért is tetszik ez a portál, mert látom, blogok is vannak benne.
A nyitó számban a magyar bloggervilág sztárjai, Andrassew, TGM, Para-Kovács és társaik lelhetők.
Bevallom, én abban reménykedem, hogy amikor majd Sebián-Petrovszki László barátunk már csukott szemmel is első osztályú staniclikat tud ragasztani és a kapcsolat.hu említését bármilyen írott vagy képi formában, rendeletben tiltja meg a Médiacsászárnő, akkor esetleg mi, szürke mezei grafománok (blogger vulgaris) is kaphatunk ott felületet, hogy nehogy bennünk ragadjanak a bölcsességek, mint töltött libában a majorannás töltelék…
Úgy tünik, egyelőre semmi ok a pánikra, még senki számítógépét nem csapta hóna alá a médiahatóság.
Persze ez azért ne vezessen félre senkit, hiszen a nyugdíjpénztárak elrablása is azzal kezdődött, hogy csak néhány hónapra kölcsönveszik a pénz egy elenyésző részét, aztán már csak akkor ocsúdtunk, amikor markos Fidesz-brigantik felkapták a mackót és futásnak eredtek vele.
Mindenesetre Orbán egy életre elásta magát ezzel a dobásával.
Idáig sem lelkesedtek érte, de mostantól valamirevaló külföldi politikus, ha a protokoll kényszeréből kezet fog vele, utána először megszámolja az ujjait, hogy megvannak-e, aztán rohan kezet mosni.
Mit mondjak: megértem őket…
:O))))
A bejegyzés a http://kapcsolat.hu/blog/amerikai_nepszava címen is olvasható.
