A pirula, amit kínálunk az embereknek, keserű, mert nem egyszerű takarékosságról, hanem a hétköznapokat érintő, átszervezésekkel, a jól megszokott viszonyok megváltoztatásával járó folyamatról van szó - mondta Pokorni Zoltán.
Ami azt illeti, nem egy keserű pirulát kínál a társadalomnak Pokorni és a többi fideszes potentát, úgy tömik a társadalom pofájába a kinintabletták százait, hogy megszólalni se tud már tőle.
A gyógyszer a beteg javát szolgálja, bármennyire keserű is, de be kell venni, ha gyógyulni akarunk.
Persze az adagolás sem mindegy.
Minden értelmes beteg be is veszi, hacsak nem pszichiátriai betegről van szó, aki esetleg még miniszterelnök is, az ilyen beteg ugyanis az abnormálist tartja normálisnak.
A mi társadalmunk valóban rászolgál a gyógyításra, de nem vagyok biztos, hogy az orvos szerepét annak kellene alakítania, aki a beteg állapotát tízévi folytatólagos mérgezéssel előidézte.
A nép meg olyan, mint a liba, amelyik mikor kikelt a tojásból, elsőként a gazdasszonyt látta meg, az ő hangját hallotta, ezért aztán engedelmesen totyog utána, míg csak le nem vágja a kedves mama.
A rendszerváltás hajnalán Orbánt látta a nép, azt hitte akkor, hogy az erőszakos bunkó kivagyiság maga a szabadság és most totyog mögötte a kés felé, az üstben meg már forr a víz.
Egyszer majd biztosan akad majd társadalomtudós, aki ki tudja elemezni ezt a helyzetet, hogy milyen tömeglélektani helyzet állíthat elő olyan eredményt, hogy emberek ezrei mindenféle ellenállás nélkül vonulnak a társadalmi tragédiába ágyazott személyes tragédia felé.
Már a Holokausztról gondolkodva is értetlenül álltam a jelenség előtt, hogy pártíz csendőr vagonba tud tuszkolni annyi embert, akik puska ide, csendőrpofon oda, két perc alatt a puszta kezükkel szétmarcangolhatták volna őket.
Vagy a Rákosi-korszak vastapsolóit, aki rettegték az ÁVO-t, és mindenben engedelmeskedtek a kopasz diktátorocskának, meg most is, amikor a méregkeverő Gonosz Hókuszpók „megváltoztatja a jól megszokott viszonyokat”.
Hát igen – a viszonyok helyett jönnek az iszonyok.
Azt is mondta Pokorni, hogy egy zivataros időszakban kell "egyenesben tartani" hazánk költségvetését, és ehhez nem elég pusztán a pénzügyi figyelem, hogy a számok stimmeljenek, hanem a nagy ellátórendszerekben, mint például az oktatás és az egészségügy, kell mélyreható átalakításokat elvégezni. "Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor úgy járunk, mint Görögország"
Ami a zivatart illeti, nekem erről a egy úszómedence jut eszembe, melyben ott lubickol a magyar társadalom a zivatarban, a trambulinon meg ott áll a Vezér, amint mint a magyar Manneken Pis éppen előidézi a zivatart.
Abban kétségtelenül igaza van Pokorninak, hogy a nagy ellátórendszerekhez hozzá kell nyúlni, hozzájuk kellett volna nyúlni már harminc évvel ezelőtt is, de amikor kikiáltottuk a kapitalizmust, akkor mindenképpen.
Nem tettük és egy ciklus ebből azért ne feledjük, a szakértelméről elhíresült Orbán-Torgyán kormányé volt, és ez a kormány az ország érdekében nem tett szinte semmit, csak vitorlázott az Ezüsthajón a Happy End felé…
Egy ciklusban Horn Gyula és Bokros az Antall kormány idiótaságait hozta egyenesbe, egy ciklusban meg Gyurcsány és Bajnai a költségvetés sikeres rendbetételével voltak elfoglalva, azok is éppen eléggé megterhelték az országot.
Ettől még a feladat feladat maradt, sorra kell venni és meg kell oldani mindet, de láthatólag nem ez a cél vezérli a pöttöm Gigászt.
Benne megragadt még ifjúkommunista korában a dal egy sora – „a múltat végleg eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk!”
Vonzó program, velem kezdődik a magyar történelem, csemege ez az elmekurkászoknak!
Hát akkor, uccu, nevezzünk át mindent, ha már Kárpát - Magyar Nagyhaza, sem Hungária Egyesült Földek nem lehetünk, legyünk hát megint Magyarország a koronás címerrel, hadd mossa a hülyeség összes tengere határainkat!
Nem kellenek mindenféle minisztériumok, nem kellenek miniszterek sem, nem kellenek régiók és kistérségek, jöjjenek az államtitkárok és jöjjön a járás, meg a semmilyen közigazgatási határhoz nem igazodó egészségügyi ellátási térség – ha esetleg valahol van még sámán, az azért maradhat.
Nem kell progresszív adózás sem, a haveroknak nem tetszik.
A haverok meg úgy vannak, mint bolha a kutyán, csak azt nem tudni, mi lesz velük, ha az eb fölfordul esetleg.
Ne legyen vezető, aki nem személyesen a Vezér kezéből nyerte el kinevezését, ne legyen döntés, ami ne az ő jóváhagyásával szülessen.
Demokrácia kell nektek?
Meg amit a paci himbál – engem érdemel ez a bűnös nép! – hirdeti tetteivel az utolsó magyar polihisztor…
Az emberek közérzetét nem csak az anyagi lehetőségek határozzák meg, az életminőséget ezer és ezer tényező determinálja, kezdve attól, hogy van-e az egyénnek személyes jövőképe, egzisztenciális biztonsága, a gyerekeit taníttathatja-e, a közbiztonság szintje jó vagy ossz, érezhet e némi jogbiztonságot.
Azt is szeretné, ha megint nyugodtan politizálhatna és nem kellene attól tartania, hogy ha nem a Vezér nótáját fújja, akkor elveszítheti az állását.
Az emberek zöme nem sok pénzt akar, hanem biztos pénzt, amivel tervezhető a holnap.
Lehet itt akármiről is papolni, meg hazudozni, mint tette most is Pokorni a költségvetési hiányról, mikor azt mondta: „amikor a polgári kormány 2010 májusában átvette az ország irányítását, ez a kritikus szám 7,8 százalék volt. Akkor a gazdasági válság közepette Orbán Viktor miniszterelnök "jelentős lépéseket tett", hogy ezt a 3 százalékos követelményt ne kelljen teljesíteni a nehézségekkel küzdő magyar államnak, de nem sikerült meggyőznie az unió vezetőit”.
Nem hát, arról nem sikerült meggyőzni őket, hogy ez a hiány 7,8%, merthogy az IMF és az EU szakemberei vizsgálták a költségvetés helyzetét és megállapították, hogy a hiány 3,8%, a helyzet azóta persze romlott és romlani is fog.
Most majd jön az infláció, a gyenge forint, ha nincs szerencsénk, akkor a leminősítés és a középosztály ma még elképzelhetetlen elnyomorodása.
A nép még mindig totyog a sunyi háziasszony után, néha azért már gyanakodva pislog a nagykésre meg a kondérra, de még mindig nem érti, mi történik.
Ha egyszer megérti, nagy baj lesz itt…
:O)))
