A MAGYAR KAPCSOLAT

A norvég tömeggyilkosnak rokonszenvesek vagyunk.

Jólesik ezt hallani, hiszen mostanában oly kevésszer hallunk ilyesmit, a mi Vezérünket szerte a világban ott fikázzák, ahol a nevét kiejtik, a kormány nemzetközi kapcsolatai zömükben fabatkát sem érnek, és akkor végre, kapunk egy jó szót onnan, ahonnan nem is vártuk!

Mert azt, hogy a mi lányaink dögösek, azt eddig is tudtuk, de ahhoz azért nem vagyunk hozzászokva, hogy az idegen nálunk Hunyadi Jánost, mint Európa megmentőjét emlegesse, horribile dictu az idegen általában abban sem biztos, hogy Magyarország Európában van és agykapacitásának jelentős részét leköti a Budapest-Bukarest dilemma.

És hát Hunyadi Jánost sem ismeri rajtunk kívül jószerivel senki, ha viszont szóba kerül szülőhelye, Transylvania, akkor ezer külföldiből kilencszáznyolcvannak Drakula gróf jut eszébe, és igen nagy szerencsénk van, ha a maradék húsz nem arra tippel, hogy ő védte meg Nándorfehérvár várát a töröktől.

Erre most itt van ez a jólfésült tömeggyilkos, akihez képest Képíró, de különösen Budaházy amatőr kisiparosnak mondható, és ez az ember ismer minket.

Sőt – dicsér.

És – mint kiderült, vannak őneki magyar barátai is, többször is járt Budapesten és igen jól tájékozott a politikai életünkben is, - csettintésre bemondja, hogy melyek a nacionalista politikai alakulatok (nem cizellálgatja, hogy soviniszták vagy nacionalisták, nemigen van érzéke az árnyalatokhoz…) – a MIÉP, a 64 Vármegye és a Jobbik.

Magyar elvbarátaival nem csak Magyarországon találkozott, hanem külföldön is összejöttek már, hiszen valahol csak meg kellett kötni azt a nyavalyás szövetséget a muzulmán terjeszkedés és a komcsik ellen, - csak az összefogás hozhat eredményt.

Az már kétségtelen, hogy van lengyel kapcsolat, és immáron az is biztos, hogy a mi szélsőségeseink is barátságban vannak az elszánt harcossal, aki csak egy töredékét tudta megvalósítani kitűzött céljának, habár az igaz, hogy a halottak általa tervezetthez képest alacsony száma ellenére sikerült a világ figyelmét magára irányítania .

Hogy elmeorvosi eset é, azt még nem lehet tudni, de talán számunkra nem is ez az érdekes.

Hanem a magyar kapcsolat.

Hogy nálunk is vannak emberek, akikhez ennek a szörnyetegnek a mentalitása közel áll, akiktől egyáltalán nem idegen az erőszak, a gyilkolás, rémületes eszméik rákényszerítése a társadalomra.

Csak példaként írnám, hogy találkoztam olyan hozzászólással, melyet nehezen lehet elhatárolódásnak tekinteni, mivelhogy a derék hozzászóló meghívta ezt a gyilkost Gyöngyöspatára, feltéve, hogy hozza az eszközeit is.

Azt is lehetne mondani, hogy ez egyéni ostobaság, de ne áltassuk magunkat.
Van egy nem is túl vékony réteg, amelynek tagjai imádják az erőszakot és a világ összes dolgát erőszakkal akarják intézni.

Akik nem szeretik sem a saját kisebbségeinket, sem az idegeneket és egy maguk teremtette álomvilágban élnek, ahol az égen Csaba királyfi vágtat, a földön fehér lovat áldoz a táltos, és ahol ők mondják meg a frankót, akiknek vére tiszta magyar – leszámítva a benne fellelhető törököt, tatárt, vallont, svábot, tótot, románt és a Nagy Szovjetunió népeiből származó néhány cseppet.

A tömegmészáros bírósági meghallgatásán egyenruhában kívánt megjelenni, hogy milyenben, arra nem derült fény, mindenesetre bizonyára nem csikósjelmezben, mint a mi flaszterbetyárjaink, inkább valamiféle Norvég Gárda egyenruhában, a mellény alatt norvégmintás pulóver, a mellény hátán egy tátott szájjal támadó tőkehal, a sapkán minimum libatoll – a külsőségesek is nagyon fontosak.

Bár azt hiszem, a libák, ha ezt meglátnák, inkább kitérőt tennének Grönland felé, nem gondolom, hogy nagy hívei lennének a fegyveres erőszaknak.

Arra viszont roppant kíváncsi lennék, hogy a magyar hatóságok tudnak-e a gyilkos magyar kapcsolatairól és figyelemmel kísérik e tevékenységüket, mert nagyon nem mindegy, hogy a Miki gazdaboltos kinek kezd el szállítani műtrágyát, - jó azt tudni, hogy bor lesz belőle vagy bomba, merthogy azt azért feltételezni is nagy ostobaság, hogy a drága matériát majd széjjelszórják a földön…

A rendszerváltás után roppant büszke volt az akkori forradalmárok lelkes tömege, hogy szétcincálhatta a hajdani III/3 névre hallgató belső elhárítást, mely elsősorban az állam elleni tevékenység felderítésére jött létre.

Ők voltak a préda, mert nemigen tudták elnézni nekki a hajdani Demokratikus Ellenzék menetközben SZDSZ-essé vált tagjai azt, hogy időnként vegzálták őket.

Pedig egyetlen állam sem nélkülözheti a titkosszolgálatokat, hiszen különben honnan is tudná, hogy kik azok, akik a társadalomra törnek?

Titkosszolgálatokat felépíteni pedig nem ötperces munka, hanem hosszadalmas és nehéz feladat, melyet – ha meg akarjuk védeni a társadalmat – nem lehet megúszni.

Sajnálatos, de egy állam viszonylag biztonságos működéséhez ugyanúgy hozzátartoznak a besúgók, a hírszerzők és az elhárítók, mint a tisztiorvos vagy a hatósági állatorvos.

Erre sajnos még ma sem jöttek rá a politikusok, de majd most, majd a Viktor rendbeteszi ezt a területet is.

Az csak a baj, hogy nem mindegy, hogy milyen eszmék érdekében fogják dolgoztatni őket, mert ha a demokratikus államrendet védik, akkor minden rendben lesz, de ha megint a diktatúra eszközei lesznek, akkor annyi nekünk.

Érzékeny dolgok ezek, nagy baj lehet abból is, ha nem kísérjük éber figyelemmel, hogy mi folyik a társadalom mélyrétegeiben, meg akkor is, ha ez az érdeklődés rátelepszik a társadalomra és rendeltetésellenes céllal használják fel a megszerzett információkat.

Szóval le kellene vonni a tanulságokat nekünk is – a terrorizmus nem mindig támad burnuszban és kefijában, a potenciális terrorista itt élhet közöttünk is, sokszor kedves, jóképű férfi, vagy csinos nő, - nincsenek ráírva az arcára a gondolatai.

Kár.

:O)))