ÉRTÉKELÉS

A mi Bölcs Vezérünk, a Nemzet Szent Szkarabeusza értékel.

Egyszer valahol olvashatott egy vezetéselméleti kézikönyvet és abba bele volt csinálva, hogy a beosztottak munkájának rendszeres értékeléséről ismerszik meg a jó vezető.

Márpedig ő remek vezető, ez olyan axióma, melynek megkérdőjelezésére emberfia nem merne soha vállalkozni.

Kormányt, fociakadémiát és ellenfelei halállistáját kifogástalanul vezeti, talán még a váltóárammal kellene próbálkoznia, hogy ezzel végképp lenyűgözze hálás népét.

Persze ezt nem várhatjuk el tőle, így marad hát az álmélkodás – ahogy a Mi Boldogságunk értékel, nem értékel úgy senki.

Mondjuk sok dolga nem lesz, hiszen úgy intézte, hogy közé és a való világ közé legyen beépítve néhány szigetelőréteg, nehogy a valóság bele tudjon rondítani álomvilágába, melyben a boldog magyarok önfeledten élvezik áldásos tevékenysége gyümölcseit.

Akiket értékel, azok pedig csak a legfelső alatti szigetelőréteg, néhány ember csupán, akikről emberfia nemigen tudja, hogy miként juthattak magas beosztásukhoz – a még leginkább elfogadható magyarázatok szerint ők voltak azok, akiknél a szakmai hozzáértés nemigen zavarta az elkötelezettséget.

Hogy Vezérünk mit fog értékelni, az igen nehéz kérdés, egyrészt ugyanis az értékelés értéket feltételez, márpedig ennek a kormánynak még a környékén sem fordul elő ilyesmi - másrészt meg a jelenlegi struktúrából kifolyólag ha negatív az értékelés, akkor az magát a Vezért is sértheti – ez a kormány ugyanis nem a munkaterületek ésszerű elosztása utáni önálló munkáról szól.

Leginkább úgy lehetne modellezni a kormány működését, mint egy libacsapatot, melyet Vikike, a libapásztorlányka hajt a legelőre, habár annak hollétéről momentán sem neki, sem a libáknak fogalmuk sincs.

A libák masíroznak, és ha az irány nem felel meg az aktuális elképzeléseknek, akkor a libapásztor egy hosszú pálcával jó nagyokat üt a liba fejére – kit nevezel te ki az én instrukcióim ellenére? 
Pufff!

A miniszterek pedig Canossát járnak, csak ezt a Canossát a helyi folklór Felcsútnak hívja, ide kell elzarándokolniuk, a Nyári Palotába, aholis vagy a Rusztikus Rezidencián vagy a Futballakadémia Márványtermében kerül sor megítélésükre, melynek sémáját a Vezér Michelangelótól kérte kölcsön.

Az ostoba állampolgárban ugyan felmerül a kérdés, hogy a francnak alakíttatta át a Parlament Nándorfehérvári termét dolgozószobácskának, ha hivatalos ügyeit nem ott, hanem Felcsúton intézi, de nem értünk mi ehhez, egy tízméteres beívelésre sem vagyunk képesek, akkor meg mit akarunk itten?

Egyébként meg már előre érdeklődéssel várom, mikor a szalonna felkockázása után Réthelyi professzort elugrasztja gyufáért, úgyis sok van a rovásán, tanulja már meg végre, hogy hol a helye.

Vicces ez a mi Vezérünk - még az van talán hátra, hogy a miniszterek némi kondicionálás után a „Lábhoz!” vezényszóra rohanjanak farokfelcsapva Felcsútra, van a mi vezérünknek stílusérzéke, az már biztos!

Ami még biztos, hogy Semjén Zsolt kimarad a jóból.

Ennek két oka van, ebből ez egyik az a speciális kapcsolat, mely a két pártelnököt egymáshoz fűzi, másrészt meg szerintem Orbán tart Semjéntől, aki még nála is ügyesebb, hiszen a semmit nem csak rózsaszínre tudja festeni, mint a Vezér, hanem még tömjénfüstbe is tudja burkolni, és ez azért már nem semmi.

Ezen túlmenőleg az a terület – a határokon túli magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitika – melyet Semjén tart megszentelt kezeiben, a kormányzat állítólagos sikertörténete, amivel - ha azt számítjuk, hogy egyáltalán él még magyar a határainkon túl áldásos politizálásuk eredményei dacára – kétségkívül egyet kell értenünk.

Értékelés…

Talán nevezhetnénk ugyanennyi joggal luftballonhámozásnak is, hiszen ami a Orbán hatalomra jutásának időpontjától számított időszakban történt, az tulajdonképpen csak és vegytisztán a hatalom monopóliumáról szólt meg még egy kis népnyúzásról, megfélemlítésről, csendes önkényuralmi törekvésekről.

Azt írta a Financial Times, hogy Orbán jobban tenné, ha felhatalmazását kihasználva az ország modernizálására, nem pedig a politika környezet monopolizálására összpontosítana, meg hogy figyelni kell Magyarországra, hogy az ország megőrizze azon értékeket, amelyek belépőt jelentettek egykoron az Unióba.

Hát, ha egyáltalán benne akarunk maradni, mert az ország - meglehet – egybehangzó akarattal felhatalmazta Orbánt arra is, hogy kilépjünk abból a gittegyletből, csak még nem tudunk róla.

Közben az ország öles léptekkel menetel a szakadék felé, a devizahitelesek hátán csorog a hideg veríték.

Az Orbán által felbuzdított önkormányzatok nyakló nélkül felvett hitelei – ha nem változik a svájci frank árfolyama – jövőre már egy sor önkormányzatot romba fognak dönteni, aztán majd lehet nézegetni boldogtalanul orvosnak, pedagógusnak, bölcsődei alkalmazottaknak – nem szólva az önkormányzatok egyéb alkalmazottairól, akik azt hiszik még, hogy olyan ebben az országban nem történhet meg, hogy a megdolgozott bérüket ne kapják meg.

Talán ezekkel a problémákkal kellene foglalkozni, meg az éhező gyerekekkel, és ezeken a területeken elért eredményeket aztán bőven lehetne értékelni.

Navracsics taglalta, hogy a következő feladat a járások újjászervezése lesz.

Remek, majd később jöhet a gyepű is, de nekem kezdenek azért ezek az emberek gyanúsak lenni – biztosan rendben van a lényeglátásuk?

Isten - úgy látszik - nem volt elégedett a rendszerváltás eredményeivel és értékelt bennünket, aztán kiszabta ránk a büntetést.

Orbán Viktornak hívják.

:O)))