A jogállam olyan, mintha még működne, az állam intézményei még úgy dolgoznak, mintha normálisak lennének a körülmények.
Ma elkezdődött valaminek a parlamenti vitája, ami kívülnézetből olyan, mintha költségvetés volna, pedig hát jobb lenne a terjedelmét nem oldalakban, hanem kupacban mérni…Matolcsy, a Szent Jobb, mely naponta láthatja a Szent Altájt, a hajdani New Dealt lebegteti meg szemünk előtt, mint takarítgató szorgos háziasszonyka a porrongyot, példaképpen arra, hogy ha erősen akarunk, akkor vagy nincs akadály, vagy becsinálunk, - de egy biztos: alacsony adók, magas foglalkoztatási ráta meg egy állam, amely kezébe veszi a dolgokat – ez a megoldás kulcsa!
Folyik a szar nagyipari passzírozása, a T. Ház bánatos enerváltsággal hallgatja a Közgazdaságtan Megújítójának lázálmait – öblöget is a szónok rendesen, mint egy falusi vándorcirkusz porondmestere.„Itten látható a sohhanemlátott kölcségvetés, mely fejjétől a farkáig tizenhatezer milliárd, a farkától a fejjéig uggyancsak tizenhatezer milliárd, összesen harminckettőezer milliárd, ez itten a magyar csoda!
Itt láthattya majd a Nagyérdemű a rettenetes háromszázalékos hiánycélt az ő rettenetes adóprésével!
Ilyen állat tulajdonképpen nincsen is, de mi, csak önöknek, csak most, csak hogy megmutassuk, hogy mi a lehetetlenre is képesek vagyunk, fél kézzel fogjuk tartani egészen addig, míg az Unió háromig nem számol!”
Merthogy kettőig már számolt, mint hallgatag cowboy a lovának, mikor mi a nyolc százalékról elmélkedtünk, bizonyítva a mi fantáziánknak az ő végtelenségét!
Mindenki tudja, hogy az attrakciónak egyetlen célja van – az Unió nyugtatgatása, hogy lám, ennek a bánatos focistának is csak megjött az esze, beállt ez szépen a sorba, - dumálni meg hadd dumáljon.
A költségvetést – jelképezve a kormányzat modern szemléletét egy pendrive-on adták be, habár stílusosabb lett volna, ha ezt is söralátétre írják.
Az arra ráférő számok sem lettek volna igazak, de legalább nem kellene komoly pofával vizsgálgatni jobbról –balról.
Merthogy mi lesz, ha valamelyik sarokszám nem teljesül?
Hát az lesz, hogy a modern mamelukok megemelik a kezüket, oszt másik szám lesz attól kezdve érvényes, oszt jónapot!
Egy dologra jó ez a költségvetés, - megmutatja, hogy Orbán gadaságfilozófiája egyetlen dolgon alapul: el kell venni.
Mindenkitől, amit csak lehet, de közben sokat kell pofázni, hogy a nép a szép szólamokra figyeljen, és ne vegye észre, hogy közben lecsatolják a kezéről a karórát, kiveszik a belsőzsebéből a levéltárcát, amit aztán nemigen fog visszakapni, mint Rodolfótól visszakapta volt hajdan a mulya néző.
A szocialisták benyújtottak egy alternatív költségvetést, - érdekes, hogy ők még mindig a hagyományos parlamenti keretekben gondolkodnak, holott Orbán most is kifejtette, hogy mindent, ami a növekedést gátolja, le kell dönteni, és ha az Alkotmánybíróság is szóba jöhet ebben a tekintetben, akkor ugyan, mit neki az ellenzék?
Arra is jó ez a költségvetés, hogy láthatja mindenki, új uraink idáig nem csináltak semmit a saját hatalmuk gyors bebetonozásán és az ország megszállásán kívül, - utóbbi tekintetben hatékonyabbak voltak, mint a II. Ukrán Front…
De majd jönnek a reformok, tavaszra állítólag reformdömping fog végigpusztítani a Kárpát-medencében, - valaki azért már elmesélhetné nekik a népi bölcsességet, hogy hamar munka sose jó…
Mondja a magáét a kókler az adósságcsapdáról, ami egyébként csak annyiban csapda, hogy ha ki akarja fizetni nyolcévi etetése árát, akkor a devizahitelesek kifosztásán kívül rabolnia kell gátlástalanul, de hát ugye ez utóbbi nem túl nagy gond, - aki gátlásos, menjen könyvelőnek…
Apropó könyvelő – ez a költségvetés olyan, mint amilyen mérleget egy jó könyvelő állít össze:
- Mennyi lesz a nyereség Józsikám?
- Mennyi legyen Főnök?
Szóval kérem, amiről az Országgyűlés vitázik, az nem költségvetés, mint ahogy azt sokan hiszik, hanem olyan, mint amikor a szűzlányt kétharmados többséggel partiba vágják, de közben szerelemről beszélnek…
Számtalan fórum állapította meg, hogy ez a költségvetés csak paródiája annak, aminek lennie kellene, de ezen ne csodálkozzunk, mert lassan ez az ország is csak paródiája a jogállamnak, például a Költségvetési Tanács elmondja a kifogásait, - teszi a dolgát - meg is lesz szüntetve igen gyorsan.
Ahogy elnézegetem, eljöhet hamarosan az az idő is, amikor már a látszatot sem akarja fenntartani a mi kis helyiérdekű diktátorocskánk.
Ma valamelyik televízióban beszélgettek a rezidensek képviselőjével arról, hogy miért is mennek külföldre a frissen végzett orvosok.
Én nem csodálkozom rajta, - nagyon sokan itthon maradnának még az anyagi hátrányok dacára is, hiszen az életminőségnek csak egyik összetevője a kereset, de – hála Orbán nyolcéves szakadatlan munkálkodásának – ebben az országban már nem jó élni, mert az a szarhajigálás, amit Orbán politikának gondol elhatalmasodott a társadalmon és megmérgezi a hétköznapokat.
Ha fiatal lennék, húznék én is el innen, mint a vadludak,melyektől azért elvárnám, hogy átvonultukban pottyantsanak lágy áldást a mi Vezérünk bubifrizurájára...
És nem lennék az Orbánt egyébként általában lelkesen támogató közszolgák helyében sem, akik most rettegve markolják az íróasztalukat, mert aggódva várnám a januárt, hogy mit is fognak kitalálni, amivel nyugdíj előtt néhány évvel ellehetetlenítenek.
Emellett igen dühös lennék, ha nő lennék és kiderülne hirtelen, hogy nyugdíjam ügyében a negyven év szolgálati időből negyven munkában töltött év lett sunyin, meg, hogy aki három gyereket szült, annak csak két és fél gyerek után számítják be a gyermekgondozást, merthogy utálnám, hogy becsaptak.
De az is lehet, hogy egyszer még azt kell majd mondaniuk, hogy bár ez lett volna a legnagyobb átverés...
A bejegyzés itt is olvas6ó: http://kapcsolat.hu/blog/mintha
