MORÁL

Ugyanaz vele a baj, mint a gazdájával, gyári hibás darab.

Ült az ember a televízió képernyője előtt és röhögnie kellett, mert ha nem röhög, akkor lehet, belevágja a baltát a képernyőbe.

Nem is az fáj annyira, hogy ez a gerinctelen féreg hazudozik, inkább az, hogy hülyének néz, engem, meg azt a pármillió televíziónézőt, akik azért ültek a képernyő elé, hogy meghallgassák legalább azt az egy mondatot, melyet ilyen esetben el kell mondania annak, aki még valamennyire is ember akar maradni.

Azt a mondatot, hogy kedves magyar nép, volt húsz évvel ezelőtt egy gyenge pillanatom, a könnyebb utat jártam, amit ma már rettenetesen sajnálok, mert ez inkább a brahis és kicsit bohém sportoló vagánykodása volt, mint azé az emberé, aki már akkor is felelősen tudott állást foglalni a Los Angelesi olimpián való részvételünk kérdésében.

Ostobaságot csináltam, elnézésüket kérem, és egy kis bizalmat, hogy kiköszörülhessem a csorbát.
Gyenge előadás volt, amit láttunk és bicskanyitogató a felháborodott tolvaj, aki azon sopánkodott, hogy miközben elemelte az aranyláncot, senki sem mondta neki, hogy ezt nem illik.

Amúgy sem hozta ki ebből az interjúból az összes benne rejlő lehetőséget a Fidesz kreatív csapata, a fiam szerint hiányzott a térdéről a legkisebb unoka, lába mellől a kutya, melynek szórakozottan vakargathatta volna a fülét, miközben egy könnycseppet is elmorzsolgathatott volna a szeme sarkából, mondván: hát gondolják, hogy én azt szeretném, ha a kisunokám nem lehetne büszke rám?

Csak néztem, mint ború az új kapura, vajon komolyan gondolja, amit mond?

Komolyan gondolja, hogy ez egy jogi probléma és őt figyelmeztetnie kellett volna az egyetemnek, hogy rossz úton jár, mikor lop?

Simicska óta tudjuk, hogy minden magyar állampolgárnak jogában áll hülyének lenni, de ezek a fideszes vazallusok súlyosan visszaélnek a lehetőséggel, az már biztos!

Van a pofátlanságnak olyan foka, amelyik már szinte szép, ez pedig egyenesen gyönyörű volt!

Tulajdonképpen mindenki tudja, hogy miről van szó, mégis sokan úgy csinálnak, mintha hinnének Dr. Kupacnak, akit a Vezér személyesen csinált ide nekünk - ha már a választáson őket szakajtottuk, legyen bőven mit szagolgatnunk.

Van azért még ebben a történetben néhány szereplő, akik erősen azzal voltak elfoglalva, hogy alulmúlják az álamfői teljesítményt.

Az első a riporter, akinek a nevét sem írnám le, és aki maga volt a két lábon járó szervilizmus, egy ócska sajtópatkány, egy beszari szolga.

Ha ez az ember tagja lenne bármelyik tisztességes újságíró-szervezetnek, holnap kizárnák, és ha a főnökei újságírók lennének, nem takonygerincű talpnyalók, akkor ez az ember akkor kerülne újból képernyőre, mikor a liba rókapörköltet rendel a Gundelben…

Aki az ügyben még érdekes az Tarlós, aki ma meghirdette, hogy nem az a bűnös, aki plagizált, hanem az, aki a tényt nyilvánosságra hozta.

Ez akkora veretes baromság, hogy a kosztromai címeres ökrök delegációt küldtek, a főpolgármester tanulmányozására és mindenáron magukkal kívánták vinni neves politikusunk kémcsőbe zárt magját, fajtanemesítés céljára.

Tarlóst soha nem a nagy eszéért szerettük, és mai nyilatkozata után a helyzet egy fikarcnyit sem változott.

A másik, aki a zsebében hordott zacsiból okosságot osztogatott, az maga a Vezér volt, aki kedves, nyálas mosollyal biztosította érte lelkesedő népét, hogy a megtévedt versenyzőhöz neki aztán semmi, de semmi köze nincsen.

Ami köze meg lenne, az nem a miniszterelnök felétől, hanem a pártelnök felétől származik, így aztán oldja meg az államelnök a problémát maga.

És ezek az emberek állnak ki büszke pofával hirdetve, hogy itt majd az iskolai hittan vagy erkölcstan hatására eljön a morális feltámadás,

Nem jön el, ahhoz személyes példaadás is kellene, ez viszont errefelé hiánycikk.

Ezek az emberek morális nullák, politikai nullák, hányadék banda…

Mint köztudott, ma ünnepelte a Fidesz az isten tudja hányadik születésnapját.

Ha szembetalálkoznának akkori önmagukkal, valószínűleg le lennének köpve hajdani önmaguk által.

Bizony, felettébb indokolt lenne…

:O)))))