Hát persze, hogy kell még egy kis pénz a focira, nosza, kotorjunk még bele az adófizetők zsebébe!
Fene tudja, hogy is vagyok én a sporttal.
Pedig volt alkalmam tapasztalatot szerezni, mert a családban megfordult már élsportoló, meg van olyan tollforgató értelmiségi is, aki hétvégenként tornatermet bérel valamelyik gimnáziumban vagy nyáron kiballag a grundra és inaszakadtáig kiskapuzgat az ismerősökkel.
Bizonyára sportanalfabéta vagyok, de nekem azért az amatőrök sportja valahogy jobban tetszik.
Kétségtelen, hogy megdobbanhat a honfiszív, mikor kiderül, hogy a mi fiunk tiszteletére hangzik fel a magyar himnusz, merthogy ő tudott adott alkalommal egy gyufaskatulyát leggyorsabban végigtolni az orrával ezer méteren.
Tulajdonképpen olyan ez az egész élsport, mint a pornóipar, néhányan a legjobb adottságokkal rendelkezők közül csinálják, a többiek meg a képernyők előtt ülve bámulják őket, részben irigykedve, részben beleképzelve magukat a duzzadó izmú/egyebű sztár helyébe, elégedetten csapkodva térdüket a kiváló eredmény láttán.
Rengeteg pénz van a sportban, profi és amatör-szinten egyaránt.
Az élsportoló rengeteg pénzt emészt fel, gyakorlati haszna meg csak akkor van, ha valami olyan versenyen vesz részt, mely hasznot hajthat az országnak.
Kevés ilyen verseny van és kevés olyan magyar sportoló, aki beviszi a nézőt a stadionokba, gyakorlatilag országimázs szempontjából is közömbös, hogy a magyar élsportnak nevezett professzionális gárda van vagy nincs.
A tömegsport viszont roppant fontos lenne, hiszen a mozgás az egészséges életmód elengedhetetlen része, a felnövekvő generációk életének szerves része kellene, hogy legyen, persze ez is rengeteg pénzbe kerül.
Tulajdonképpen igen vicces lenne, ha a libák a kukoricát csak egy-két kiválasztottnak szórnák, aztán a földön totyogva megtapsolnák őket, mert az általuk bemutatott kötelékrepülés felülmúlja az amerikai Kék Angyalok teljesítményét is - baj lenne ott vándorláskor…
A sport nevelő hatásában viszont hiszek, rengeteg olyan dologra tanít, melynek az élet egyéb területein is hasznát lehet venni, csapatmunkára, önfegyelemre, rendszerességre és következetességre nevel, már ha a dolog erre van kihegyezve.
Azzal viszont igen nehéz egyetérteni, amit a kormány sporttámogatás címen művel.
Az adórendszer lehetővé teszi, hogy a nyereséges vállalkozások nyereségadójukból támogassák az úgynevezett látványsportokat, konkrétan a labdarúgó, kézilabda, kosárlabda, vízilabda vagy jégkorong-egyesületeket.
Ha ezeket támogatja a társasági adó alanya, akkor két szempontból is jól jár: egyfelől nem kell megnövelnie adózás előtti eredményét a nyújtott támogatás összegével – vagyis az elismert költségként jelenik meg -, másrészt adókedvezményt vehet igénybe a törvényben részletezett feltételek szerint.
Milliárdokról van szó és ezek a milliárdok véleményem szerint nem oda mennek, ahova menniük kellene.
Egyrészt alapvetően hibás az adózás összekeverése a támogatásokkal, márpedig itt éppen ez történik.
Az klasszikus adózásnál az állampolgár vagy gazdálkodó szervezet adózik, majd az adóból támogatás is adható éppen, akár a sportnak is, de nem Józsi vállalkozó dönti el, hogy ő akkor most az adójából támogatja a helyi focicsapatot, és még jól is jár.
Ennél sokkal tisztességesebb egy normális pályázati rendszer, mely nem diszkriminál sportágak között, hanem felkarolja az értelmes kezdeményezéseket.
Mert ugyan ott a feltételek között (az Unió nyomására), hogy a támogatás a szabadidő és egyetemi sport, valamint az utánpótlás nevelésének céljait szolgálhatja, de tudjuk, hogy megy Magyarországon az ilyesmi.
Majd épül három műfüves edzőpálya meg lesz esti mérkőzésekre alkalmas világítóberendezés, meg minden fityfranc annak a csapatnak, mely olyan szerencsés helyen rúgja a labdát, ahol a vállalkozások prosperálnak, ahol meg döglődnek a vállalkozások, ott a gyerekeknek még a labda is luxus marad, majd úgy fociznak, ahogy mások léggitároznak.
Épül majd bizonyára fedett uszoda is, meg fedett jégpálya, ezzel aztán megint adunk a tömegsportnak.
Tág tere nyílik a mutyizásnak, a vazallusi rendszer is kiteljesedhet, majd kap a mi kutyánk kölyke kis eltapsolnivalót, miközben az ország nyakig ül abban, amit a Fidesz idecsinált.
Ezernél is több igény érkezett be labdarúgás támogatására, ez azt jelenti, hogy minden harmadik-negyedik település fel kívánja virágoztatni a ványadt magyar labdarúgást.
Nem kétséges, Alcsút ott lesz közöttük, egy kis lóvét igazán el tud még nyelni a Vezér hobbyja, nincs az a rakott szekér, ami még egy-két szál szénát el ne bírna…
Aztán persze Csányi is tud tolni kis lóvét azoknak, akik a Szövetségben az ő szekerét tolják – a mocsár mindent elnyel.
Tulajdonképpen legjobban az bosszant, hogy lennének sokkal égetőbb feladatok, lehetne tenni gyermekéhség és gyermekszegénység ellen, a hajléktalanok téli elhelyezése érdekében, az egyetemi hallgatók színvonalas oktatásáért, a munkanélküliek és a rászorulók téli tüzelő - ellátásáért, de nekünk új focipályák kellenek.
Meg a Népstadion lebontása és új stadion vagy stadionok építése.
Hogy legyen honnan nézni a huszonkét kutyaütőt, meccsenként ötezer embernek – jobb esetben.
Amikor először voltak hatalmon, akkor még csak a stadion- beléptetőkapukra mentek milliárdok - jut eszembe, hol lehetnek azok?
Most még nagyobbat álmodunk.
Mert a foci a minden, és aki azt hiszi, hogy a másik négy sportág érdekelt itt valakit kormányzati szinten, az téved.
Mint ahogy az is, aki azt gondolná, hogy talán a kajak-kenu, vagy az asztalitenisz, esetleg a lövészet vagy a sakk érdekli őket.
Pedig mennyivel olcsóbb egy sakktábla egy focipályánál…
:O)))
