HIDEG, TÜNTETÉS, NÁCIK

Hideg van.

Nagyon hideg, hálát adtam magamnak, hogy nem indultam útnak sapka nélkül a tüntetésre, holott sapkát soha nem hordok, hólapátolást kivéve.

Az a fajta hideg, mikor az ember homloka fázik, és ha levegőt vesz, összeragad az orra.

A Székely Mihály utcában ballagtam az Andrássy út felé – a rendőrök lezárták a környéket és csak az Opera felől volt bejárás a tüntetésre, így találkozhattam a hajléktalanokkal.

Egy falbemélyedésben ágyaztak meg maguknak, a földön habszivacs és mindenféle takarók, ha jól láttam, még birkaszőr takarói is voltak egyiküknek, aki éppen nem volt otthon - valószínűleg elment vacsorázni, van a környéken egy-két igazán szép étterem.

Láttam ilyet már Párizsban is, de még mindig nem tudom megszokni a látványt.

Az Andrássy úton ott álldogáltak a nemzeti érzelmű tüntetők, időnként némi ordítozással lelkesítették magukat, a tüntetésre igyekvőknek közöttük kellett átvágni.

A rendőrök kordonokkal és sorfalakkal iparkodtak elválasztani a tiszta búzát az ocsútól, de persze eredménytelenül, ugyanaz a szituáció alakult ki, amely az operaházi tüntetésen néhány sarokkal feljebb, a Hősök Tere felé, – ott voltak azok, akik a szabályokat betartva tüntettek, meg ott voltak azok is, akik randalírozni mentek oda.

Merthogy az utca – mint ezt számtalan helyen nyilatkozták különféle rendű-rangú vezéreik mindenféle fórumokon – az övék, nem pedig az antifasiszta csőcseléké.

Kezd ez az ország egy merő hányinger lenni, egyre rosszabb az életminőség, és egyre több a salak.

Ott maradtam a kordonon kívül, hátha kiderül, hogy tévedek, de nem – a széljobbalja kizárólag azért érkezett, hogy megfélemlítse a tüntetőket.

Úgy érezhette magát az ember, mint egy labdarúgó mérkőzésen, zengett a Ria-Ria, Hungária, ha szónok lépett az emelvényre, akkor az ütemes hülye vagy, hülye vagy – aztán persze volt zsidózás, volt zavarkeltés, melynek előidézői közül kettőt-hármat a rendőrség előállított.

Ordított a vágy nemzeti érzelműékből, hogy valami jó kis balhét rendezzenek.

Közvetlen mellettem állt két-három jóküllemű fiatal - gondolom, valamelyik egyetemen tanulják a humanizmust éppen – amikor egy felsőközépkorú hölgy jött arra és megkérdezte: Átengednének fiatalember?

Ebben az utcában lakom!

Hát, lett is nagy felháborodás, hogy jól van, na, nem kell ennyire agresszívnek lenni!

Szegény nő majdnem fenékreült, pedig az ilyesmi ilyen hideg időben nemigen tanácsos – hogy ő lett volna agresszív?

Hiszen csak azt mondta, hogy itt lakik.

Azt hát, - mondta a jóküllemű nemzeti érzelmű ifjú – de milyen hangsúllyal mondta?

Ezzel elégedett mosollyal körbetekintett hallgatóságán, - jól kivágta magát!

A színház előtt ott szónokoltak kordonok ketrecébe zárva az antifasiszták, a ketrecen kívül a fasiszták ordítottak náci mondatokat skandálva, közöttük állt a rendőrég és tétlenül nézte, ahogy a betiltott neonyilas rohamosztagosok éppen erőszakot tesznek a jogon és törvényességen.

Nézegettem – egyikük arcán sem észleltem Orbán három pofonjának nyomát…

Gondolom, ennek az lehet az oka, hogy nem is osztotta ki azokat a pofonokat sosem – nem is fogja.

Az  ember igen ritkán veri a szövetségeseit, ameddig nem muszáj.

Így aztán ők nyugodtan randalíroznak, izmoznak, bántódásuk nem eshet.

Ahogy a tábortűznél mondja Old Shatterhand Vona Gábornak egy lerágott libacombot ropogtatva: ha van egy libám, annak a másik combja a barátomé – kár, hogy ez egy éppen féllábú liba volt, amelyik nem akart visszamenni, dolgozni a paplaniparba.

De ez nem szegi kedvét senkinek, csak jó az ilyen kockázatok nélküli élet…

Nem lenne szabad ilyen tüntetéseket szervezni.

Párszáz ember a futballpályák harcosainak meg se kottyan, nekik létezési formájuk az utcai harc, őket nem fékezik gátlások, ha egyszer úgy hozza a helyzet, olyan nyugodtan tolják ki hüvelykujjal a szemed, hogy magad se hinnéd el

Pedig jobban jársz, ha elhiszed.

Erővel szembe csak erőt érdemes állítani, egyébként csak a vásári pofozóbábú szerepét osztjuk magunkra.

Nem lenne szabad szétforgácsolni az erőket, nem lenne szabad március tizedikén Szolidaritás, tizenötödikén meg külön Milla-tüntetést szervezni - együtt kellene megjelenni, hogy a neonyilasoknak esélyük se legyen.

Utópia?

Lehet.
Hideg volt.
Fáztam.
Nem éreztem jól magam.

A hajléktalanok már biztosan az igazak álmát alusszák - drukkoljunk nekik, hogy reggel felébredjenek.

:O)))

HOGYAN TOVÁBB?

Na, most akkor jól megmondtuk.

Sokan és hangosan.

És most kicsit tanácstalan mindenki, most akkor hogyan tovább?

Az kétségtelen, hogy a tegnapi tüntetés sikeres volt, jóllehet azért voltak disszonáns hangok is, gondolnék itt Schiffer szokásos identitászavarára, ami mára sem csökkent.

Miután tegnap biztosította a Fideszt, hogy az LMP egy jövőbeli választáson soha nem fog majd össze senkivel, ma az Egyenes beszéd című műsorban továbbra is egy beijedt Fideszest alakított, aki különféle nyelvi varázslatokkal iparkodik kibújni a konkrét kötelezettségvállalások alól.

Pontosan ugyanazok a verbális süketelések, szóvirágok, hablatyolások a konkrétumok helyett, mintha csak Orbánt vagy valamelyik sameszát hallanám.

Próbálnám magam elszakítani saját, különbejáratú kis összeesküvés-elméletemtől, mely szerint Schiffer Orbán megbízásából szaladgált lepkehálóval a szanaszéjjel bóklászó liberálisokat összefogdosni az LMP feliratú befőttesüvegbe, de nehezen megy.

Nemigen érthető ez a feneketlen mély Gyurcsány-gyűlölete sem, hiszen egy magát zöldnek identifikáló párt vezetőjeként tudnia kell, hogy a két politikai irányzat bőven elfér egymás mellett, hovatovább egymás természetes szövetségesei is, neki mégis az utca egész szélessége kellene, ami megintcsak ellentmond a zöld pártokról szerzett ismereteinknek.

Aki környezetvédő, az többnyire jóllakott ember, aki pedig éhes, az általában olyan politikai pártot keres magának, amelyik megélhetést akar neki biztosítani, nem szemetet szedetni csipkekesztyűben, a csalitosban.

Kész röhej volt, ahogy ma is tekergőzött egy jót Kálmán Olga szakértő kezei között, de egy istennek sem akarta kimondani, hogy kész összefogni Gyurcsánnyal is, ha kell, sőt Gyurcsány nevét sem ejtette ki a száján.

Hogy Kádár nem ejtette ki soha Nagy Imre nevét, az érthető, de valaki elmondhatná azért neki, hogy a bizonytalan szándék még nem kellene, hogy ilyen mély torzulásokat okozzon a lelkében. Megaztán bolondból van a készleten a hatalomban, nem hiszem, hogy a bolondot bolonddal kellene leváltani, de ebben a stádiumban az állapota még kezelhető – már, ha az állapota és nem a megbízatása okozza a bajt.

Azt is mondta, hogy ő még nem hallott az Ellenzéki Kerekasztal tervéről, mely azért kissé vicces, és talán az LMP tagsága (van?) is elmerenghetne, hogy egy ennyire naprakész politikus alkalmas-e arra, hogy ő viselje a nyakában a pártvezéri kolompot.

A doktriner SZDSZ már eljátszotta néhányszor az együttműködések megbontójának szerepét, nem lenne baj, ha a sok rendes liberálist végre egy értelmes, okos és tisztességes politikus vezetné, van is ott olyan, csak azért nem írom le a nevét, nehogy rosszat tegyek neki…

Merthogy amúgy elkezdték a civilek szervezni az Ellenzéki Kerekasztalt, mely valóban egy lehetséges iránya a továbblépésnek, és nagyon hasznos terepe az együttműködés kialakításának.

Nem lesz ugyanis annak jó vége, ha az éppen csak kialakuló együttműködést már a kezdet kezdetén aláássák a médiában folytatott polémiák, a Hírtelevízióban adott hűségnyilatkozatok, nem szólva arról, hogy a hatalom mindent el fog követni, hogy kívülről-belülről bomlassza az ellenzéki együttműködést, ami nagyon káros lehet, merthogy ez a helyzet is olyan, amelyben kicsit nyerni nem lenne szabad.

Mint a Nagy Ideológus és Közgazdász mondotta volt: egyszer kell nyerni, de nagyon.

És utána kiszellőztetni és nagytakarítani.

Jut eszembe: szemét.

Elképesztőnek tartom, hogy egy százezres tüntetés közepébe a Rendőrség engedélyt adott a nácik részvételére.

Elképesztő ez a helyzet, hiszen ezek az emberek balhézni jöttek, balhéztak is, és most azt gondolják, hogy bátrak és erősek, mert le merték köpni a szocialista politikusokat, akikben több volt a felelősségérzet, mint ezekben az adrenalin és nem engedték a tüntetést alpári tömegverekedéssé degradálni.

Minden elismerésem Szanyi Tiboré, aki alkatilag igencsak akcióképes, mégsem vágta nyakon a körülötte ugrándozó kis patkányok valamelyikét – tiszteletreméltó ez az önfegyelem!

Pedig történhetett volna ez másként is, ugyanis itt minden nácira száz demokrata jutott, és egy szerencsétlenebb forgatókönyv szerint a feldühödött tömeg akár széjjel is szedhette volna őket, mint foxi a lábtörlőt, legyenek bármennyire is a futballpályák rémei, a tv-székház kipróbált harcosai, kis utcai csatornapatkányokkal megerősítve.

Mint tudjuk, sok lúd disznót győz, és a tömeghangulat kiszámíthatatlan.

A románokra mondták sokáig, hogy a puliszka nem robban, aztán csak robbant, pedig ott sem gondolta volna senki, hogy egy ilyen gyors változás bekövetkezhet.

A demokraták kissé tétova viselkedése is megtévesztő, olyanok ők, mint akiket hiénacsapat kerülget, szeretnék a dolgot békésen megoldani, de van az a pont, amikor elveszítik a türelmüket – nem kellene kipróbálni, hol van ez.

Szabályosan úgy néz ki, hogy a magyar szélsőjobb saját Horst Wesselük megmártírosításán fáradozik, ezidáig szerencsére sikertelenül.

Ott randalíroztak, köpködtek, zsidóztak, némelyek egyenruhában, sokan símaszkban, mégis csak egy embert állítottak elő tegnap, azt sem biztos, hogy a nácik közül.

Azt azért tudni kellene, hogy a Rendőrség parancsra tűrte-e ezt a provokációt, és ha igen, akkor ki adta a parancsot - egyáltalán, ki a felelős ezért a helyzetért?

Vagy esetleg a demokratikus pártoknak is létre kellene hozni saját önvédelmi szervezeteiket, tovább folytatva az ország elweimarosítását?

Játék ez a tűzzel, de lehet, előbb-utóbb bepisilnek, akik a tűzzel játszanak.

Ami azt illeti, tegnap ennél már kicsit tovább is mentek, de ezek úgysem tanulnak semmiből.

Nem lenne baj, ha a demokraták tanulnának.

:O)))