NŐT AKAROK!

Több nőt a magyar politikai életbe, természetesen...

Ünnepeltük a nőket.
Aki meg nem ma ünnepelte őket, az majd ünnepli Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, merthogy a szemforgatáshoz piszkosul értünk.

Aztán van egy réteg, aki még csak nem is ünnepli őket, hanem úgy van vele, hogy a Nőnapot komcsi ünnepnek nyilvánítja, a Gyümölcsoltó Boldogasszonyról meg az a véleménye, hogy ha már úgyis boldog, akkor ne zavarjuk meg ebben, majd vasárnap a plébános úr szól róla néhány kedves szót.

A hétköznapokban meg természetesnek vesszük, hogy a nők húzzák az igát, nevelik gyerekeinket, ápolnak bennünket, ha megtámad minket a nátha nevű halálos kór, etetnek bennünket, és ha valami baleset folytán tudatmódosult állapotba kerülünk, akkor gyenge hátukon hazavisznek minket.

A munkahelyeken meg még ma is kevesebb bérért végeznek sokszor jobb munkát, mint azonos beosztásban dolgozó férfi munkatársaik.

Ezen persze aztán mindahányan szörnyülködünk, meg úgy ingatjuk a fejünket, mintha komolyan is vennénk a problémát, holott dehogy.

Eleve elrendeltetett tényként kezeljük a nők társadalmi munkamegosztásban betöltött – hogy úgy mondjam – szerényebb helyzetét, már ami a erkölcsi-anyagi megbecsülésüket illeti, és azt is, hogy ezt a rájuk rakott terhek mennyiségével kompenzáljuk.

Egyébként meg a magyar társadalom végtelenül konzervatív, hogy hadd használjam ezt a szót a begyepesedett és maradi szinonimájaként,.

Bár már egyes tagjainak eljutott az agyáig, hogy a nő szerepére vonatkozó Hitler által favorizált Kinder, Kirche, Küche szentháromság nem eurokonform, ezért hirdetni nem hirdetjük, legfeljebb csak élünk szellemének megfelelően.

Ami a leginkább zavaró számomra, az a magyar nők politikában betöltött szerepe.

Ami éppenhogy csak van, holott az emberi társadalom alapvetően matriarchális társadalom volt, és csak a kőbalta felfedezése vezetett a nők irányító szerepének átvételéhez.
Ha megnézzük a természetet, a hímeknek ott is kényelmes és meglehetősen egyszerű feladata van, a hétköznapi dolgokat meg a nőstények tartják mancsban az oroszlánoknál is.

Az elefántokat is egy – egy nagyon bölcs matriarcha vezeti itatóról itatóra, merthogy ő emlékszik a helyükre, míg az elefántbika csak arra emlékszik, hogy melyik nőstény ismeri az utat, merthogy az után kell ballagnia.

A libáknál ugyan a gúnár megy elől nagy gágogások és félelemgerjesztő szárnylengetések közepette, de az csak műbalhé, mert ha tényleg baj van, akkor a sok lúd győzi le a disznót, mint ezt a népi bölcsesség is megállapította.
A nő és a politikus Magyarországon szinte egymást kizáró fogalmak.
A baloldal még csak-csak, itt azért találhatunk szép politikai karriert befutott nőket, és mintha rendben lenne a derékhad és talán még az utánpótlás is, de azt azért lehet érzékelni, hogy az utóbbi években szép csendesen mi is megfeledkeztünk a nők szerepének növeléséről – nagy kár.
Mert ebben kétségtelenül előnyben voltunk politikai ellenlábasainkkal szemben, és az sem baj, ha kicsit mesterséges ízű lett a női kvóták erőltetése, - annak idején Amerikában is pozitív diszkriminációt alkalmaztak a feketék tekintetében, oszt hova jutottak, - színes elnöke van Amerikának - ezt még a Ku.-Klux –Klán se tudja letagadni
Ez majdnem olyan, mintha azt mondanánk, hogy cigány miniszterelnöke van Magyarországnak, de ne menjünk ilyen messzire – mintha női miniszterelnökünk lenne.
Szóval fel kellene elevenítenie a Szocialista Pártnak a nők politikai szerepvállalásáról szóló roppant helyes határozatait – nem lenne szabad tovább üldögélni a mára kissé megtépett babérokon.
Ami a jobboldalt illeti, az maga a közröhej,
Ott aztán nő a valódi politikaformálók közé még véletlenül se kerülhet, ha meg valamelyiket mégis szerephez juttatják, akkor arra féltékenyen vigyáznak, hogy nehogy okosabbnak tűnjön a férfi politikusoknál.
Ilyen peremfeltétellel válogatni a szóba jöhető jelöltek között persze roppant nehéz, hiszen az átlag jobboldali politikusnál minden második szembejövő okosabb – igaz, ezek baloldaliak.
Így aztán a kiválogatott nők gyöngyszemei nemüknek, hogy csak kapásból említsem meg a Szőke Ciklont, vagy a Médiacsászárnőt, esetleg a Jobbik kissé retardált domináját, a komcsik korbácsát - de ők csak a tortán a hab.

A jobboldalon kívánatos női politizálás tömegben nyilvánul meg, vekkerrel a nyakban, fütyülővel a szájban, vagy női Rambónak öltözve, a cigánysoron marconázva, hogy egy kedves régi ismerősöm, kifejezésével éljek…

És itten van az eb elhantolva – a jobboldalon a néhányezer magát is megalázó vagy nevetséges helyzetbe hozó nő elveszi normális, okos társai kedvét a politizálástól, pedig hát…

Ha valakire, hát a magyar jobboldalra igencsak ráférne a sok adrenalin-túltengéses macsó ellensúlyaként kompromisszumkész, empatikus nőket hozni a vezetésbe, hiszen a mai problémák zöme is abból adódik, hogy a vezérük egy avitt modell, a büdöstalpú, izompólós, agresszív macsó figuráját hozza.

Persze vannak nők, akiknek ez tetszik, akik élvezik, ha megerőszakolják őket és akiknek tetszik ha rendszeresen elveri őket a Férfi – ők rázzák a tüntetéseken a kolompot - de azért én azt hiszem, hogy a világ ma már másfele halad.

Ami viszont teljesen kiakasztott, az a Jobbik ötlete, akik a Gellérthegyre égigérő Magyarok Nagyasszonyát akarnak odaszoborni a Nemzeti Sörnyitó helyére.

Valaki elmondhatná nekik, hogy mielőtt a Magyarok Nagyasszonyának emelnénk monumentális szocreál giccset, előtte a magyarok kis asszonyainak kellene szobrot emelnünk, - még csak nagy se kellene, hogy legyen, csak éppen akkora, hogy érezhessék belőle a hálánkat azért, amit értünk, férfiakért, gyermekeinkért és az országért tesznek.

Női politikusokat akarok.
Nem pártmucuskákat, hanem önállóan gondolkodó, okos, bátor és szerethető, becsülhető empatikus nőket.
Illúzió lenne?


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog

NŐK...

Iveta Radicová szlovák miniszterelnök nyilatkozott a Népszabadságnak.

Okosan, higgadtan, ahogy az ember egy hivatalban kevő miniszterelnöktől elvárhatja.
Sok érdekes dolgot mondott a két ország viszonyáról, a kisebbségekről és a fennálló problémák kezeléséről, nekem mégsem ezért tetszett az interjú.
Azért tetszett, mert Iveta Radicová nő, mint ez a riporthoz mellékelt képen látható piros kosztümből is kiderülhetett.
Azon kezdtem el gondolkodni, hogy ha Európában öt női miniszterelnök van, akkor az hogyan létezhet, hogy nálunk ilyen alacsony a nők reprezentáltsága a politikai életben?
Természetesen vannak kivételek, gondoljunk Lendvai Ildikóra vagy Dávid Ibolyára akár - mégis úgy érzem, hogy a magyar politikai teret szinte teljesen a férfiak uralják.

Most meg aztán - hogy a kiskakas került hatalomra - méginkább megerősödött a macsók uralma, és az a nő, aki a Fideszen belül politikai szerepet kap, az vagy eleve szőke, vagy ebbe a szerepbe szorítják, - és hát van még ugye az a vékony réteg, akik láttán a hétköznapi halandó hormontesztért kiált kétségbeesetten...

De nem lehetünk túl büszkék magunkra a baloldalon sem, habár azért a jobboldalnál lényegesen jobban állunk.

Azért mégis, - én akkor lennék nyugodtabb, ha még több nő kerülne a Szocialista Párton belül vezető pozícióba, és ha még több nőt tudnánk a politikai élvonalban szerepeltetni, - pontosabban teret engedni nekik a szerepléshez.

Persze kétségtelen, hogy egy Harrach gyomorbajos kinézete is sokat lendít az ország sorsán, de egy női politikus eleve több eséllyel indul a politikai küzdelembe mint férfi kollegái, hiszen egész női mivolta egy, az övékétől teljesen eltérő szerepfelfogásra épül.

A nő ugyanis empatikus, és képes beleélni magát akár politikai ellenfelei helyzetébe is, de hogy a választókat jobban érti és érzi, az teljesen biztos.

Merthogy ő ta gyakorlatból tudja, mi az, hogy pénzt beosztani, mi az, hogy gyermeket nevelni, mi az a munkahelyi hátrány, és ha egy törvényben, mely az állampolgárokra ró kötelezettségeket hülyeségeket lát, akkor azt saját életvezetési tapasztalataival veti egybe és egyben el. 

A nő tudása a földhözragadt ám valóságos gyakorlatra épül, nem pedig valamilyen elvont elméletekre.

És legfőképpen, egy nő gyárilag nem agresszív, sokkal kompromisszum-készebb, mint egy férfi, aki - ha ősei egy - kétezer évvel később másztak le a fáról, mint a többség felmenői,- valóságos isteencsapása tud lenni az országra örökösen konfrontatív, agresszív természetével. 

Természetesen egy nő azáltal is előnyben van a férfiakkal szemben, hogy a figyelme ezer dologra terjed ki egyszerre, míg a férfi együgyű, - egyszerre egy dologra tud koncentrálni.

Ha egy szép, napsütéses vasárnap reggel rajtaütésszerűen meglepi partnerét, akkor csak egyetlen dolog lebeg a szeme előtt, míg a nő képes a teljes odadás mellet magában elrendezni a vasárnapi menüt és eltöprengeni a barátnője új frizuráján, - hát nem lenne csodálatos ilyen képességeket az államéletben kamatoztatni?

Lehetne egyszerre figyelni arra, hogy hogyan módosíthatnánk a deficitcélt, hogyan lehetne jó kapcsolatokat fenntartani a pénzvilággal, hogyan lehet egy-egy gesztussal tompítani a szomszédokkal kialakult feszültségen és hogyan lehetne elmondani az országnak az elmondhatatlant.

Így meg?

Macsó jön, durrbele, oszt csodálkozunk, ha elmarad az elégedettség, ugye...

A nők gömbölyűbbek, mint a férfiak, sok minden egyszerűen lepereg róluk és nem akadnak bele minden szembejövőbe, nincsenek izmozási indíttatásaik, ritkán mondják annak aki rájuk néz, hogy namitnézőőőköcsög? - de ettől még nem gyengébbek, mint a férfiak, - sőt.

Persze közöttük is akadnak, akik felettébb férfias természetűek, de azért nem ez a jellemző...

Az is eszembe jutott, hogy mit összeszenvedtek a budapesti főpolgármesterjelölt ügyében a szocialisták,  de az azért nem jutott eszükbe, hogy egy nőt próbáljanak előtérbe állítani.

Pedig hát Tarlóssal szemben lettek volna esélyei, hiszen egy jó városüzemeltetés elsőszámú nyertesei az asszonyok lehetnek, - legyen szó közlekedésről, ellátásról, közbiztonságról és ezer más dologról, -  nővel meg nő tudná a legjobban megvitatni ezeket a dolgokat, és mire Tarlós kiköpné a karót, addigra ők már meg is állapodtak volna egymással.

Márpdig a nők egyúttal választópolgárok is, és mint tudjuk, többen vannak, mint a férfiak, - sok lúd pedig disznót győz...
Szóval szerintem több teret a nőknek, és ne csak akkor gondoljanak rájuk a politikusok, ha jön majd a kampány és jön a kulimunka, hanem be velük a párt vezetésébe is, minden szinten, hogy ki tudjunk törni ebből a csapdahelyzetből.
És ha ez sikerül, akkor majd elüldögélhetünk, és nézegethetjük okos politizálásukat, emellett persze az sem megvetendő, hogy mennyivel csinosabbak lesznek a Kövérlaciknál...
Én mindenesetre nagy hívük lennék...

:O)))))