A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nemzeti ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nemzeti ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 13., kedd

BEFAGYASZTOTT TÁMOGATÁS

Úgy kellett ez Orbánnak, mint üveges tótnak a hanyattesés.
Mert ezután nehéz lesz azt kommunikálni, hogy az Unió csak ijesztget bennünket, de mi nem félünk – ennyi erővel ezt egy krokodil szájában is kiabálhatná a Vezér, és abból akkor még az ország is profitálna, főleg, ha az a krokodil éppen fázna és vacognának a fogai.
Nagyon érdekes dolog, hogy a jobboldal mennyire képtelen felmérni saját valós helyzetét, mennyire foglya saját ostoba retorikájának, nem először a rendszerváltás óta.
Vagy a magyar állam létrejötte óta?
De nézzük csak a rendszerváltás óta eltelt időszakot.
Először akkor került szopóágra – és sajnos vele együtt ez a boldogtalan ország is – mikor a szlovákok nem tűrték el, hogy a közös beruházásból 98%-ban kész szlovák részt a magyar jobboldal feláldozza politikai céljai oltárán, szokás szerint ügyet sem vetve sem az ország, sem üzleti partnereinek jogos érdekeire.
Akkor a szlovákok bejelentették, hogy a bősi erőművet akár önállóan is befejezik, mire is a magyar kormány gúnyos mosolyra húzva a száját papírtigrisnek nyilvánította Szlovákiát.
Mi sem természetesebb, minthogy a szlovákok ennek utána akkor is bebizonyították volna, hogy képesek ígéretük beváltására, ha a vizet az új mederbe kávéskanállal kell hordaniuk, míg csak tele nem lesz.
Még mikor kiderült a szomorú valóság, akkor sem volt képes a harcias magyar jobboldal korrigálni, helyette le akarta győzni a természetet.
Valódi környezetvédelmi megoldást talált a probléma megoldására: dízelmotoros szivattyúkkal próbálta megemelni a Duna vízszintjét, ami aztán arra a nemkívánatos eredményre vezetett, hogy az egész világ rajtunk röhögött.
A történelem ismétli önmagát, a jobboldal mostanában ismét döntési helyzetbe került, most éppen az ország finanszírozása volt a tét.
Hiába volt a kormányzás átvételekor az ország konszolidált pénzügyi helyzetben, hiába jósolták azt a londoni elemzők, hogy ha nem változik a pénzügyi és a gazdaságpolitika, akkor világválság egyik nyertese lehet az ország, hiszen a Gyurcsány és a Bajnai kormány már rengeteg olyan dolgot végrehajtott, melyeket a többi országnak még most kell majd elkezdenie, ez semmit sem számított.
Első lépésként a minden arra illetékes által elfogadott adatokat hamisították meg, utána ezt el szerették volna fogadtatni az Unióval is, hogy legyen miből a vazallusoknak hálásnak lenni és visszafizetni a nyolcévi jóltartás árát, majd amikor ez nem jött össze, sikerült néhány unortodox megoldással padlóra küldték Magyarországot.
Mikor az Unió jelezte, hogy ennek nem lesz jó vége, akkor a mi Gigászunk gúnyos mosollyal csóválgatta a fejét - ez csak üres fenyegetőzés.
Éppen csak azt nem mondta, hogy az Unió is papírtigris, de lehet, hogy mondta is, csak valamelyik ottfelejtett karrierdiplomata kihúzta a beszédvázlatból, mondván, ezt talán azért mégse!
Mellesleg a legprimitívebb mucsai tahó modorában oktatgatta az Unió döntéshozóit, akik most bebizonyították, hogy nem minden üres duma.
Akár jókat lehetne röhigcsélni is a kuszaszeműn és kusza gondolatvilágú főnökén, de – sajnos - ez a játék a mi bürkénkre megy.
Amikor a Lánglelkű Vezér semmibe veszi a nemzetközi diplomáciában évszázadok óta kialakult konvenciókat, akkor a mi képviseletünkben teszi ezt, mikor az Európai Parlamentben kinevezi magát megmondóembernek, és demokráciára oktatgatja azon nemzetek képviselőit demokráciára, melyek ezt már évszázadok óta gyakorolgatják.
Az embernek sírni támad kedve, hiszen a mi Vezérünk, olyan, mint a kis besurranó a gyerekzsúron.
Ugyan az ezüstkanál tetszik neki, - jó lenne elemelni és hazavinni - de a mocskos kezeit megmosni és jó étvágyat kívánni a többieknek már nem annyira, viszont a terítő igen alkalmatosnak látszik arra, hogy belefújja az orrát.

A baj persze elég nagy, hiszen az Unió bár rosszallhatja a Magyarországon fennálló politikai viszonyokat, konkrétan mégis csak azokat a lépéseket kifogásolhatja, melyeket az uniós alapszerződés és az uniós jogszabályok tiltanak.
Az életviszonyok teljességéről viszont nem lehet jogszabályokban rendelkezni.
Elő lehet írni ugyan az illedelmes viselkedést, de ha valaki az asztalnál öblöseket böffent, szellent, azzal nem nagyon lehet mit kezdeni, főként, ha a delikvens nemzetközi példákra hivatkozik, miszerint van olyan kultúra, ahol egyenesen a háziasszony iránti udvariasság követeli meg a böfögést, és nem egy európai uralkodó az egészséghez feltétlenül hozzátartozónak tartotta a nyilvános szellentéseket.
Így aztán sokszor csak indirekt módon lehet érzékeltetni a rosszallást, igaz, ez akár hatékonyabb is lehet, mint a politikai nyilatkozatok tucatjai.
Viszont a problémát, melyet Orbán Viktornak hívnak, nekünk kell majd eltakarítani, ami nem lesz egy egyszerű feladat.
Most kezdenek mozgolódni a gazdák, hogy az állami földalapból pályázható bérleti földeket nem a helybéli földművelők, hanem távoli vidékekről származó ismeretlenek kapják meg, akikről ha utánanéznek, hamar kiderül, hogy az orbánista vazallusok pereputtya vált őstermelővé.
Ezektől visszaszerezni a zsákmányt olyan lenne, mint pitbull szájából kitépni a libát - abból már mostanában nem lesz ludaskása…
Március 15.-re jönnek a lengyel vendégek, akik együtt kívánnak majd ünnepelni a magyar jobboldallal, állampénzen.
Ez utóbbit ugyan a hivatalos propaganda tagadja, de már többszörösen lebuktak a szervezők, lesz ingyenvonat, ingyenkaja, és ha nem vigyázunk, lesz ingyencirkusz is.
Nekik kicsi a kockázat, hiszen legfeljebb őrizetbe veszik őket, majd másnap kitoloncolják isten áldásával a rendbontókat, ha lesznek.
Reméljük, nem lesznek.
Elég nekünk a Betyársereg is, mellyel minden demokratikus megmozdulást  rendszeresen fenyeget a jobboldal, hadd menjen el a kedve az ünnepléstől annak, aki mondjuk az ünnep kapcsán a mai helyzetről is szeretne hallani néhány igaz szót.
Apropó Betyársereg.
Talán Budaházy ügyét is át kellene tenni valamelyik kevésbé leterhelt bírósághoz, hogy végre döntés születhessen arról, hogy lehet e Magyarországon politikai merényleteket büntetlenül előkészíteni és végrehajtani.
Elképzelem, mi lenne, ha a delikvens mondjuk, az Áder-Szíjjártó-Kósalali vonalnak készítgette volna elő a robbanóanyaggal megtöltött focilabdákat – szerintem kissé nagyobb lenne a médiavisszhang és gyorsabb lenne az ítélet is, mint ahogy akkor is, ha négy-öt cigány összefogna és elkezdenének a többségi nemzet tagjaira vadászni.
Még szerencse, hogy egy betiltott szervezet fenyegető nyilatkozatára csak egyetlen válasz létezhet: a nyilatkozat közreadóinak őrizetbevétele és bíróság elé állítása.
Gondolom, Pintér belügyminiszter nemigen tud aludni amiatt, hogy ez az esemény még nem következett be.
Vagy rosszul gondolom, - az is lehet…

:O))))

2010. március 15., hétfő

A NEMZET LÁBAI...

Ezek előtt borult le Kossuth Lajos anno Viktor szerint.
"Azt üzenjük a helytertótanácsnak, mely reszketni méltóztatik, hogy már csak 27 nap, ideje csomagolni! Itt vagyunk!" - mondá a szónok.
Szép szavak, nagy kár, hogy Kossuth nem a nemzet lábai hanem a nezet nagysága előtt borult volt le, ami igen nagy szerencséje, merthogy a nemzet lábai akkor is és ma is meglehetősen büdösek.
Ezen túlmenőleg itt van ez a helytartótanács ügy is, - érdemes egy cseppet elmerengeni rajta.
1848-ban valóban létezett helytartótanács, miután az ország egy abszolut monarchia, egy birodalom - a Habsburg-birodalom része volt.
Ma viszont az ország állítólag szuverén állam, törvényhozását a nép közvetlenül választja, kormánya a képviseleti demokrácia szabályainak megfelelően alkotmányos úton kerül hatalomra.
Miről beszél hát a szónok?
Kinek a helytartói az alkotmányosan és demokratikusan megválasztott magyar testületek?
Kinek az érdekeit képviselik, kik azok, akiknek helytartói Magyarországon?
Talán érdemes lenne végigmondania a megkezdett mondatokat, mert ebben a formájukban érdekes asszociációkra adhatnak alkalmat, ami lehet, hogy kedves játék a szélsőjobbnak, de roppant veszélyes játék a Magyar Köztársaságnak...
Azt is mondta Orbán, hogy "minden magyarnak meg kell zabolázni a romlottságra való hajlamát, és magában végre kell hajtani azt a gyökeres változást, amellyel végérvényesen a becsület, a haza, a szorgalom és a tudás mellé állunk."
Azért én úgy vélem, hogy talán mégsem lelhető fel minden magyarban romlottságra való hajlam. 
A magyarok többsége szolidan és becsületesen éli hétköznapi életét, eszébe nem jut szölőbányákat gründolni állami pénzen, fel sem merül benne, hogy befolyását latba vetve pályázatokat nyeressen családtagjaival.
De hát - mint tudjuk - ki mint él, úgy ítél, és ha csak saját magára vonatkoztatva megfogadja szónokunk saját bölcs tanácsát - már beljebb vagyunk.
Aztán még agitált egy kicsit a Jobbikra leadott szavazatok ellen, és szerényen megállapította, hogy csak a Fidesz képes egyesíteni az erőket, csak a Fidesz képes a törvényes elszámoltatásra, a demokratikus normák megteremtésére és hazánk nemzetközi tekintélyének visszaállítására.
A fenyegetőzést még csak értem, de talán ezeket a megteremtendő demokratikus normákat, meg a helyreállítandó nemzetközi tekintélyt cizellálhatná egy kicsit a Vezér, mert így magukban ezek tartalom nélküli, üres lózungok.
A többi párt is ünnepelt, illetve ünneplés címén kampányolt egy jóízűt, - mindenki mondta a magáét.
Demszky beszédét szokás szerint szétordították a jobber talpasok, - állítólag még halálfejes zászló is akadt az árpádsávok mellett, a nyilasbarbi Budaházyért ágált, az Új Magyar Gárda sorfalat állt, az MDF kulturáltan és visszafogottan ünnepelt, míg a LMP forradalmi pontokat alkotott nagy fantáziáról téve tanúbizonyságot.
Mesterházy meg felleltározta a Fidesz és Orbán összes rossztulajdonságát, - csodálom, hogy a gyűlése estére véget ért... 
A rendszerváltás előtt ez a nap ünnep volt,  mindenki kitűzte a maga kis kokárdáját és egy percre átérezhette a nemzethez tartozás felemelő érzését.
Ma némelyik kokárda akkora, mint a malomkerék, és ahogy elnézem, nemzetből lett kettő vagy három,  a hozzájuk tartozás érzése pedig nemigen mondható felemelőnek.
Kaptak néhányan kitüntetést is, akadt megint egy bunkó, aki nem fogott kezet Hiller Istvánnal.
Szánalmas alak, - a lóvét bezzeg nem utasította vissza...
No, kb. itt tart az ország 2010 márciusának közepén, - túl büszkék nem lehetünk magunkra...
:O)))