A mai nap feladata a MALÉV elhantolása volt.
Flottul ment minden, nagyobb megrázkódtatások nélkül.
Csak az a néhányezer utas, akinek tönkrement tervezett programja, az a néhány ezer dolgozó a cégnél és a cég beszállítóinál, akinek máról-holnapra megszűnt a munkája a vesztes, és hogy ki a nyertes, az majd kiderül akkor, mikor megalakul az új magyar légitársaság.
Ha megalakul, mert ugyan a Bölcsesség Kútfője ma elmondta a rádióban, hogy vannak erre irányuló törekvések, de az is lehet, mire összejön a bolt, addigra már oda a piac.
Repülőgép már így sincsen, lehet, a most leadott gépekre már festik is az új logót, a két futballcipőn álló három bazaltkockán keresztbetett két rúd téliszalámit…
Ha magyar tulajdonosok lesznek az új cég mögött, vagy olyan cégek, melyeknek tulajdonosi körében fellelhető a magyar szál, akkor legalább tudni fogjuk, hogy kik mozgatják madzagon a mi Hős Marionett-figuránkat, aki immár a hungarikum-számba menő nemzeti légitársaságot is feláldozta, remélhetőleg kiderül, hogy milyen érdekek oltárán.
Mert, hogy ilyen nemzeti érdek nem volt, az tutifix.
A nemzeti érdek a légtársaság fenntartása volt, és erre az államnak minden lehetősége meg is lett volna.
Egy hatvanhat éves légitársaság óriási érték, különösen úgy, hogy szakmai hírneve kifogástalan, alkalmazottai pedig példásan teszik a dolgukat.
A repülőgépek pilótáinak könnyű lesz elhelyezkedniük, legalábbis a legtöbbjüknek, és ha ők is külföldön vállalnak munkát, akkor adott esetben őket sem lesz könnyű pótolni.
Hiába van repülőgép, ha nincs olyan repülőtér, melyre az utasok szívesen repülnek, és amelyre a cégnek érvényes leszállási megállapodása van – vagy alkalmassá kellett volna tenni a flottát a légi utántöltésre.
Mindenesetre az eredmény azt igazolja, hogy már megint megvédtünk valamit, még néhány nap és vagy eltőzsdézzük, vagy ellopjuk, harmadik eset nincs.
Persze a mai szenzációval még nem fejeződött be ez a történet, most jön még a java.
Ha – mint sejtem – az Unió legutóbbi sallere, mely az állami támogatás visszafizetésre kötelezte az állami céget, egyszerű gyógypedagógiai eljárás volt, egy finom kis taszítás dicső kormányunknak az államcsőd felé vezető lejtőn, hogy gurultában jusson eszébe, hogy ez mind semmi ahhoz képest, amit még kaphat.
Ezután viszont úgy kell lépdelnie a kormánynak, mint aki tojásokon táncol – megjegyezném, hogy ezek a kormány tagjainak tojásai lesznek.
A helyi nagyfiúk pedig európai szinten nagyon kisfiúk, a leggazdagabb magyar például Romániában nem lenne benne az első harmincban sem.
A verseny az odahagyott piacért pedig öldöklő lesz, vagy máris az.
És akkor mg itt vannak az oroszok, szinte már a spájzban.
2015-ben jár le a jelenleg érvényes gázszállítási szerződés, ezt majd úgy jövő év vége felé újra kellene tárgyalni.
Ha a szimatom nem csal, akkor a tárgyalóterem ajtajára nem az lesz kiírva, hogy „Árleszállítás”…
Az a két százalékos tulajdonrész a cégben igen drága lesz, de ki fogjuk fizetni, ha akarjuk, ha nem.
Aztán lesznek még mindenféle perek jó eséllyel perelni fog a repülőteret üzemeltető társaság is, melynek rendkívüli érvágás lesz a hazai cég kiesése, hiszen a repülőtéri forgalomból a MALÉV részesedése 40% felett volt.
„A Budapest Airport privatizációs szerződése szerint akár annak ellehetetlenülését is eredményezhetné. Az állam számára így hozzávetőlegesen 1,5 milliárd euró, azaz kb. 450 milliárd forint azonnali egyösszegű fizetési kötelezettséget keletkeztetne, ami a költségvetési hiánycél tartása szempontjából kritikus következményekkel járna.
Egy ilyen nagyságrendű egyösszegű kifizetés finanszírozási szempontból is komoly terhet jelentene.” – írja a privatbankar.hu Melyik lesz a Malév utolsó járata című cikkében.
A repülőtér üzemeltetője hülye lenne, ha nem perelné azonnal a Magyar Államot.
Ami pénzt a repülés környékén a Fidesz beleszórt a szélbe, abból már többszörösen ki lehetne fizetni a cég adósságait meg a gépek lizingdíjait.
Hát innentől nem szállnak rendelkezésünkre a gépek, a gyerekeim sem ezzel a céggel utaznak Madridba, jóllehet a repülőjegyet már megvették.
Nincs nekünk ezekkel a repülő-dolgokkal szerencsénk, nálunk még a magyar lúd sem repül, legfeljebb sétál a tó alján – lehet ez lesz a megoldás: a gyalogrepülés.
Habár átgyalogolni az Óceánon, erre sem képes nálunk egy kivételével senki.
Nem rossz elképzelés persze egy állami vállalat veszteségeit rálőcsölni a hitelezőkre.
A magánszférában ez persze elő-előfordul, de hogy egy állam viselkedjen úgy, mintha eladósodott lángossütő lenne, ez azért kissé extrém.
Ha ez elcsúszik, akkor jöhetnek sorra az eladósodott állami tulajdonú vagy ilyen tulajdonrésszel rendelkező vállalkozások, elsőként a BKV talán, és akkor majd megtanulhatjuk a gyerekektől, hogy milyen busszal megyünk dolgozni – lábbusszal.Talán lesz majd aztán később egy gigászi magyar közlekedési centrum, oda tartozik majd minden és mindenki, aki sétál, gurul, lebeg vagy repül, vezérigazgató valamelyik Vitézy lesz, ők már beváltak mindahányan.
Talán ez a lapátfülű is megfelel, hiszen takarékos ember, sajátkezűleg gyártja a csapágygolyókat az elaggott járművek részére...
A MALÉV romjait meg majd megveszi Kaya Ibrahim - Simicskának még bizonyára megvan a telefonszáma.
Ma a libák repülés közben találkoztak az Írországba tartó gépekkel, meglengették szárnyaikat: Isten veletek kékcsőrű rokonok, soha többé nem látjuk már egymást.
:O)))
