JOBBNÁL JOBB

Hát ide jutottunk – nevezetesen, hogy már csak egy párt van hátra a parlamenti pártok közül – a Jobbik.
Ők az ország szégyene, mert egy olyan országban, ahol százezrek haltak meg egyszerűen csak a származásuk miatt, képesek náci eszméket, fajelméletet hirdetni.
Hogy ezt a maguk sunyi módján teszik, az nem menti ezt egy pillanatra sem, virtigli nyilasok ezek, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.

A Jobbikot Orbán nemzette, a párt létének értelme és létrehozásának célja az volt, hogy jöjjön létre egy, a Fidesztől jobbra álló szélsőséges szervezet, melynek maga a léte a Fideszt a társadalmi közép felé tolja.
Istenem, hát, ha valaki ki akar irtani komplett népcsoportokat, azokhoz képest Orbán szervezete valóban mérsékelt középpárt, de azért azt hiszem, hogy ennek a szép célnak az eléréséhez nem okvetlen kellett volna lábbal tiporni félmillió legyilkolt zsidó emlékét és koncként odavetni sem kellett volna a nyolcszázezernyi magyar cigányságot nekik, hadd tépjék, szaggassák a legkiszolgáltatottabbakat.

Sajnos Orbán úgy járt velük, mint a bűvészinas a seprűvel – ki tudta táncoltatni a sarokból, de visszaparancsolni nem tudja.
Igaz, nem is nagyon akarja, hiszen érdekeinek éppen megfelel, hogy folyamatos elfoglaltságot adnak a szakállas bácsiknak, ő meg sunyin röhöghet a rettegésükön és felháborodásukon.

A Jobbik pedig hozza az elvártakat, van neki legális és illegális félkatonai szervezete, nem is egy, masíroznak a cigánylakta területeken, meg titkos katonai kiképzést folytatnak, beépülnek a fegyveres szervezetekbe.
Ott vannak az egyetemeken, ott vannak a fiatalok között és ahol ott vannak, ott folyik is a kútmérgezés szorgalmasan.
Vannak híveik, különösen a falvakban, ahol Orbán idiótaságai, de a baloldali váteszek cirkalmas bölcsességei sem képviselnek mozgósító erőt, és ahol egy ígérettel, mely szerint megvédik Mari ángyi libáit, komoly tömegbefolyásra lehet szert tenni.

Azért érnek el eredményeket, mert benne élnek abban a közegben, melyből szavazóikat meríteni szeretnék, nem narratívákról beszélnek nekik, hanem arról, hogy Jóska bátyám, ha elkapjuk a tetves cigányt, hogy lopja a libáját, hát a seggén keresztül húzzuk ki a fogát!
Jóska bátyámnak ez tetszik, aztán egy libát csak ellopnak majd a harmadik faluban, ami alátámasztja, hogy nem hiábavaló az éberség, így aztán mindenki elégedett, habár semmi nem történt, csak a libából lett valahol pörkölt.

A Jobbik olyan orvos, mely a társadalom betegségeit ráolvasással akarja gyógyítani, fájdalomcsillapításra meg bunkósbotot ajánl.
Viszont látnivaló, hogy tesz valamit, még akkor is, ha amit tesz, a végtelenül erkölcstelen, álságos és embertelen.
Parlamenti képviseletet szereztek, ott megpróbálják nem összeszarni az üléstermet, van, hogy sikerül nekik, ezzel megnyugtatják a politika balekjait, akik nem akarják tudomásul venni, hogy az auschwitzi rámpára az első lépést nem 1944-ben tette meg a zsidóság, hanem akkor, mikor kirekesztették a társadalomból őket, a társadalom meg eltűrte ezt.

A cigányellenességnek is meglesz persze majd a böjtje, ötven éven belül többségbe kerülnek és a nagy társadalmi inga elindul visszafelé.
Nem lenne hátrányos Vonának elmenni Dél-Afrikába, tanulmányútra, tanulmányozni milyen kisebbségként luxusgettókban, állandó fenyegetettségben élni. mikor az ablaka alatt felhergelt tömeg skandál jelszavakat ellene.

Ha ő nem is biztos, de a leszármazottai könnyen megérhetik ezt a helyzetet..
Persze lehetne felemelni is a falvak magárahagyott cigány és nemcigány népét, de az pénzbe kerülne, egymással szembefordítani a sok szerencsétlent meg – ismerve az áldott jó magyar természetet – ingyérbe van…

Van még egy csoport, mely pártszövetségnek álcázza magát, ők képviselik a minősített parlamenti többséget, ez a magyar maffia.
Ők magukat ugyan pártnak nevezik, de hát ez lényegtelen, hiába nevezzük a hiénát katicabogárnak, attól az még egy gyilkos, büdös dög marad.
Aki nem ismeri a maffia természetét, az olvassa el Puzo A Keresztapa című könyvét,és vesse össze a mi magyar valósággal.
Ne arra a részre koncentráljon, amelyikben a véres lófejet teszik a renitens filmgyártó ágyába, hanem arra, melyben már konszolidálódtak a viszonyok.

A mi maffiánk is túl van már az olajszőkítések romantikus napjain, akinek meg kellett halni, az meghalt, a maffia mára már megkaparintotta az államot, és egyszerűen nincs szüksége arra, hogy derékig vérben gázoljon.
A maffia ma törvényt alkot, kétharmaddal, majd a törvény alapján öt perc alatt elveszi a húsz éven keresztül létrehozott biogazdaságot, hogy kedvezményezettjük hozzájusson az uniós támogatásokhoz.
Lázár meg elmegy kétmillióért kirándulni, majd amikor a sajtó felfedi, akkor egy laza mozdulattal visszafizeti a pénzt, melyet ezek szerint jogellenesen vett fel, s melynek visszafizetésére vagyonbevallása szerint nincs is fedezete – gondolom, hitelt vett fel erre a célra…

Ezzel vége a történetnek?
Ha az ABC-ben ellop Julcsa egy tejfölt, utána hiába fizeti ki, attól még jön a rendőr és felelősségre vonják, itt meg az elkövető vágja a sértett pofákat.
Hálistennek nem bírnak magukkal, már annyira elpofátlanodtak, hogy hibát-hibára halmoznak, a nép meg kussol és figyel.
Egyszer majd valami teljesen jelentéktelen ügyön aztán eldől benne a borjú és szétveri a maffiát, meg mindenkit, aki arra jár.

A baj az, hogy ezzel párhuzamosan jelen van a félelem is, mert azt már megtapasztalhatták az emberek, hogy aki szembefordul a hatalommal, azzal milyen gátlástalanul számolnak le.
Embereket vezetgetnek pórázon, éveken keresztül tartanak előzetesben, miközben a cigánygyilkosságok tetteseinek a mai napig nincs jogerős ítélete.
A maffia megveszi az államapparátust, a bírókat, ügyészeket, képviselőket, a Keresztapa kezében összpontosul minden formális és informális hatalom, elképesztő.
Hogy dilis kicsit?
Istenem, Al Capone sem volt teljesen normális, mégis eléggé hatékonyan üzemelt…

Sajnos ez nem vicc, ez maga a tömény magyar valóság.
Ennél még Ceausescu uralma is erkölcsösebb volt, hiszen ő az állam nevében birtokolta a társadalom vagyonát, az elnöki palota kincsei is a társadalmi vagyon részét képezték, de a mai Magyarországon a társadalom vagyona valódi magánvagyonná válik és örökre elvész a társadalom számára, melynek fele egyébként éhezéstől szédülve is eltámolyog a szavazóhelyiségekbe, megbűvölten leadni szavazatát a mi helyiérdekű Cipollánkra.

A nép meg elindult kifelé az országból, százezrek mentek világgá ezekben az években és menni is fognak mindaddig, míg csak itt nem marad az országban a hárommillió nyugdíjas, az egymillió nincstelen cigány, az egymillió zsellér meg a százezer haszonélvező, akiknek addigra már igen kevés lesz az élveznivalójuk.
Hát így állunk.

Aki a Fideszről azt képzeli, hogy párt, az sürgősen keresse fel orvosát, gyógyszerészét.
Aki azt képzeli, hogy ezt a bandát le tudja győzni a többiekkel való összefogás nélkül akármelyik párt is, az kísérje el őt.
Aztán várjuk meg, míg Viktor felvágtat Semjén hátán a Mátyás-templom előtt, a hatvannégy vármegye földjéből összehordott koronázódombra, és ott négy focilabdát rúg a világ négy égtája felé.
A korona szilárdan ül a fején, ki van tömve jól Magyar Nemzettel, örvendj magyar - az örök Magyar Királyság feltámadott…

:O)))

NAGY MAGYAR SÖTÉTSÉG

Rendszerváltás idején még úgy volt, hogy Magyarország kultúrállam lesz, jogállam lesz, európai állam lesz.
Mi is lehetne más, hiszen évszázadokon keresztül – mikor éppen nem barbár félázsiai hordaként randalíroztunk - azon nyekeregtünk, sírtunk, panaszkodtunk, hogy ki vagyunk rekesztve a Nyugat közösségéből, hogy lenéznek bennünket, átnéznek rajtunk – kinéznek az úri társaságból
Ettől aztán növelgettünk és nevelgettünk is magunkban jólfejlett, de nagyon titkolt kisebbségi érzetet és elkezdtünk szorgalmasan kompenzálni, sőt, túlkompenzálni azt.
Feltámadt bennünk – parasztsuttyótól az őrgrófig – az a fajta plebejus gőg, mellyel a viceházmester fia lenézi a háziúr zsebkendőt használó fiait, és orrát két ujja közé fogva úgy csapja oda a földhöz a matériát, hogy csak úgy fröccsen.
Az Úr igazságos, és bár kevés nemzetet szokott közvetlenül jutalmazni – tán Norvégia volt ilyen, de ehhez évszázadokon keresztül kellett hőzöngés nélkül, fegyelmezetten enniük a tőkehalat, mire végre az Úr mondá nekik, hogy na, nesztek, itt egy olajmező.
Az Úr általában lehetőségekkel jutalmaz, és elszalasztott lehetőségekkel büntet.
Mi a rendszerváltással kaptuk meg a magunk főnyeremény-kötvényét, melyet bátran nevezhettünk így, hiszen birtokában zökkenőmentesen nőhettünk volna át a legvidámabb barakk népéből Nyugat, az Unió legfiatalabb, legfejlődőképesebb tagjává – hogy úgy mondjam, bennünk volt a teljesítmény ígérete.
Mikor szomszédaink és megbonthatatlan barátaink még a kerítésekre festett harcias jelszavak lemázolásával voltak elfoglalva, addigra mi már kétszintű bankrendszerrel, társasági törvénnyel, kisvállalkozásokkal és szocialista jelmezbe bujtatott társas vállalkozásokkal vártuk, hogy beevezhessünk a kapitalizmus tejjel-mézzel folyó Kánaánjába, ami akkor még az Ígéret földjének tűnt. Kellett kis idő, hogy kiderüljön, hogy a cégér az épület másik oldalán kezdődik.
Oda ugyanis az volt felírva, hogy „A soha be nem váltott” – majd a sarok után,  a főhomlokzaton folytatódott a felirat: ”Ígéret földje.”
De az biztos, hogy az agyilag kihívásokkal küzdők kivételével senki álmai között nem szerepelt sem a Horthy-rendszer restaurációja, sem egy szélsőjobboldali, ócska, avas neonáci eszméket eltűrő állam képe.
És most mégis, ellenére a józan észnek, ellenére a történelmi tapasztalatoknak, ellenére a humánumnak, sőt – ellenére a fennhangon hirdetett demokratikus elveknek is megnézhetjük, hogy hova jutottunk.
Magyarország második legnagyobb egyházának képviselői, a protestáns gályarab prédikátorok emlékének mai meggyalázói a nyilas eszmék leglelkesebb támogatói, templomukban pedig éppen szobrot avatnak annak a főportási jelmezbe bújt csibésznek, aki nem tett semmit az ellen, hogy négyszázezer honfitársunkat a halálba küldje a magyar államigazgatás, hogy puskatussal a vagonokba verje a manapság szinte már megdicsőült magyar csendőrség – csecsemőt, kisgyereket, öregasszonyt, csupáncsak azért, mert zsidónak születtek.
Szobrot avatnak annak, aki kihajtotta a frontra huszonkét éves nagybátyámat, aki aztán két év múlva, negyvennégy szeptemberében életét is adta Makónál a semmiért, mert ez a tehetségtelen, buta, korlátolt politikai csődtömeg részt akart venni a rablóháborúban, melynek végén az alamizsnaként odavetett Erdélyből úgy kellett hazamenekülnie óvónő nagynénémnek, hogy örülhetett, hogy ép bőrrel megúszta az országgyarapítást.
A parlamentben pedig ott feszeng már egy új nyilaspárt, merthogy a Jobbik többeknek nem volt elég nyilas.
Az új pártot Magyar Hajnal néven jegyzik, és miután részben a Jobbik osztódásával jött létre, akár azt is mondhatnánk, hogy a kígyó megellett, de mivel tudjuk, hogy a csúszómászó tojásból kel ki, így állapítsuk meg bátran: egy új nyilaspárt bújt ki Orbán tojásaiból.
Jelzem, a Jobbik is onnan származik, azt akkor gründolta a Vezér, amikor kezdett a nemzetközi színtéren kellemetlenné válni hívei radikálisabb részének harcos rasszizmusa, akkor még látens nácizmusa - hát elkülönítette őket, mint a csorda szivacsos agysorvadásban szenvedő, de azért még egyszer majd eladható részét - de milyen igaza is volt!
Három év sem telt el, és máris milyen szépen teljesítettek a 2006-os puccskísérlet nehéz napjaiban, nem szólva arról, hogy emellett remek szigetelőréteget alkottak a Keresztapa és katonái között.
Lehetett rájuk mutogatni, hogy nem a Fidesz, hanem a Jobbik emberei rakoncátlankodtak a pesti utcákon, például a hajdani gettó tőszomszédságában is, de ez a tény sem inspirált senkit emlékezésre, pedig lenne mire emlékezni.
Anyukám - aki akkor tizenhat éves volt és a Városházán lakott - például arra emlékszik, hogy a Deák tér sarkán huszonkét meztelenre vetkőztetett és meggyilkolt zsidó nő mellett kellett elmenniük, mikor élelemért mentek – máig él benne a látvány.
A Jobbik viszont elszemtelenedett az idők folyamán és – beláthatjuk – kellett tenni valamit ez ellen az előrelátó Vezérnek.
Mivel ő egyetlen társadalomirányítási módszert ismer – oszd meg és uralkodj – így most is – éppen a legmegfelelőbb időpontban – valahogy kiiktatódott a Jobbik, mint politikai ellenfél.
Merthogy ez is olyan eset, mikor a kettő kevesebb, mint egy.
Vannak még ilyen esetek a magyar belpolitikában, és valahogy mindegyik ilyen esetben az ellenség keze sportszárban és stoplis cipőben teszi be a lábát.
Az új párt – ha lehet ez egyáltalán – még gusztustalanabb, mint a Jobbik, melyet ekéz is szorgalmasan, de persze ez azért ne tévesszen meg senkit – egy a tábor, még ha most több zászlót is lengetnek tagjai – ein Volk, ein Reich, ein Führer!
Ami aggasztó, hogy az új pártalakulat érzékelhetően a mostanában nem túl aktív Magyar Gárdára hajt, ami azt is jelenti, hogy egy kiélezett választás utáni helyzetben akár aktivizálni is lehet a szélsőjobboldali csürhét.
Persze Kövér már megtiltotta, hogy a Parlamentben tartson sajtótájékoztatót az új párt, így a Nagy Imre tér lesz a helyszín – szegény Nagy Imre sírvafakadna, ha tudná, hogy a nyilasok ennyi évvel a halála után akarják indokolhatóvá tenni kivégzését…
Hát így jártunk.
Most éppen úgy van, hogy addig, ameddig az Európai Unió tagjai vagyunk, addig még van egy hangyányi esélyünk, de ha Vikkancs kikormányoz minket az Úri Kaszinóból, akkor annyi esélyünk marad, mint amennyi Szálasinak volt negyvenhatban a Zeneakadémián.
Az épület egyébként Orbánnak nagyon tetszett, különösen az akusztikáját dicsérte, mikor elénekelte benne a fehérvári huszárokat, de szerintem több időt kellett volna szánnia az épület tanulmányozására – például valaki megmutogathatta volna neki, hol ült anno az ügyész, hol a vádlott.
Itt hosszabb pad kell majd a vádlottaknak, mert azon kell ülnie az ügyésznek is…
Már amennyiben az Úr igazságos, - de az szokott lenni…

:O)))

SVÉDTORNA

A svéd közszolgálati televízió műsorában főszereplővé sikerült válnunk.
A műsor a szélsőjobb európai előretöréséről szólt, melyet a svéd alkotók általános jelenségként jellemeztek, megjegyezve, hogy a szélsőjobb előretörése és az antiszemitizmus napjainkban Magyarországon a legerősebb.

Ez természetesen azonnal kiverte a biztosítékot a magyar kormánypártnál, de az egész magyar jobboldalon is, az érintettek értetlen ábrázattal kapkodták a fejüket jobbra-balra, mint pigpongasztalt leső liba a szerva után – keresték, hogy a svédek kiről is beszélnek.
Hát, ami azt illeti, nem is könnyű meghúzni a határt - eddig tart a jobboldal, innen kezdődik a szélsőjobb – egy olyan országban, melyben a hivatalban levő miniszterelnök a nemzeti ünnepen katonai díszsorfal előtt hirdeti híveinek, hogy hadrendbe kell állni, hogy aki nem az ő pártját támogatja az ellenség.
Aki a csőcselék rendzavarását megfékezni szándékozó, törvényes módszereket és eszközöket használó rendőrséget, mint tömegbe lövő vadállatokat jellemzi, és aki önmagát a törvényességet felrúgó, tomboló, gyújtogató, a Parlamentet körbehugyozó csőcselékkel azonosítja.
Aki ilyesmit legutóbb megengedett magának, azt Hitler Adolfnak hívták, aki – csakúgy, mint a hivatalban levő magyar miniszterelnök – türelmetlen puccsot kísérelt meg a törvényes hatalom ellen, aki ugyanúgy elbukta kísérletét, és akit aztán a veszélyt felismerni nem képes választópolgárok később ugyanúgy törvényes választáson jutattak hatalomra, mint a mai magyar miniszterelnököt.
Aki ezután egy labilis jogi helyzetet felhasználva új alkotmányt fércelt össze, lebontotta a jogállamot, a végtelenségig centralizált vezérelvű államszervezetet épített ki, minden pozícióba a saját embereit ültetve és bebetonozva velejéig antidemokratikus rendszerét.
Ezer a hasonlóság, talán csak országunk mérete és Vezérünk kvalitásai, emberi kisszerűsége szabják szűkebbre a magyar kísérlet kereteit, és ezek – meg a világpolitika csillagainak szerencsés konstellációja - akadályozzák meg, hogy Magyarország tüchtig kis fasiszta állam legyen.
Namármost, ha ilyen kezekben van a hatalom, akkor hol is húzódik a szélsőjobb határa?
Orbánon innen, Orbánon túl?
Merthogy az ne tévesszen meg senkit, hogy legitim eszközöket használt fel egy illegitim rendszer kialakítása érdekében – legálisan birtokolt pisztollyal is lehet gyilkosságot elkövetni - anno Hitlert is megpróbálták beleszuszakolni a jogállami kategóriák keretei közé, hogy aztán keserves árat fizessen érte az emberiség.

És bár Orbán úgy aránylik Hitlerhez, mint veréb a libához, de arra azért elég, hogy a magyarok életét megkeserítse, hogy az országról alkotott képet a pöcegödör mélyére lökje, hogy visszalökje az országot vagy nyolcvan évvel a múltba, erkölcsileg-anyagilag egyaránt.
Súlyosítja a helyzetet, hogy a műsorban a megkérdezett Heller Ágnes ezt ki is mondta, sőt, példákkal illusztrálta is a helyzetet.
Heller Ágnes egyébként is állandóan ott van a célkeresztben, Orbán hatalma éppúgy nem kedveli, mint ahogy ellenséges valamennyi független szellemmel, kézbentarthatatlan, valódi értelmiségivel szemben.
Most sincs ez másként, nekem nagyon úgy tűnik, hogy Heller Ágnes mostanában nem fog szolgálati autót kapni sofőrrel, de havi egy-két milliót sem.
Mint ahogy a másik megszólaltatott, Alföldi Róbert sem, holott tehetnek Orbán mamelukjai bármit, tarthatják magukat bárkinek-minek, ma akkor is Alföldi Róbert Magyarország első számú kultúrpolitikusa, tetszik ez Orbánnak vagy sem, akkor is.

És hát bizony, a svédek megállapítása a magyarországi neonácizmus, a nyilasok mai utódainak előretöréséről megcáfolhatatlan valóság, mint ahogy az is tény, hogy a kádári sötét elnyomatás éveiben sem a nácizmusnak, sem a rasszizmusnak, sem az antiszemitizmusnak nemhogy csak tere, de divatja sem volt.
Igaz, akkor azok a társadalmi viszonyok sem álltak fenn, mint amelyek ma jellemzik az országot.

Akkor is voltak ugyan szegények és gazdagok, de a társadalmi olló nem nyílt olyan tágra, mint manapság és nem éltek milliós tömegek kilátástalan jövőtlenségben, gyermekeik nem éheztek, nem kellett kilátástalan helyzetük megoldásának csodáját embertelen eszmék hirdetőitől várni.
Akkortájt nem azt mondták az embereknek, hogy a dologtalan cigányok elveszik, vagy a hazafiatlan zsidó bankárok elcsalják tőlük a pénzüket, hanem azt mondták, hogy dolgozzunk mindahányan azon, hogy aki dolgozik, az megéljen – és akik dolgoztak, azok valóban meg is éltek.
Ma némelyik baloldali párt azt hiszi, hogy a társadalom betegségeit azzal lehet orvosolni, ha ugyanakkorákat vagy nagyobbakat ígér/hazudik, mint a kormánypárt, de ezzel csak a szélsőjobb megerősödését segíti elő, hiszen nekik ezt – tekintettel hatalomban töltött éveikre – ugyanúgy nem hiszi el senki, mint a kormánypártnak, míg a neonácik ilyen tekintetben szüzek.
A választó akár azt is képzelheti, hogy akár még megoldást is kínálhatnak a bajaira, hiszen mástól elvenni valamit a magyar ember mindig szeretett, és ilyen tekintetben szinte mindegy is, hogy a kifosztandó gazdag, mint Krőzus, vagy szegény, mint a templomi segédegér.
A gazdaság az alapja mindennek, a nyomorgót könnyen el lehet vinni embertelen rémálmok felé, az embert, aki elfogadható anyagi körülmények között él, aki jövőt lát maga és gyermekei előtt, azt nehéz elvinni a szélsőségek felé.

Orbán csicskásai persze már megint nem a valósággal foglalkoznak, hanem a tükröt szeretnék összetörni, mely a valóságot mutatja.
Nem fog sikerülni.
Nem a svéd közszolgálati televíziónak kellene erről műsort készíteni, hanem a magyarnak.
Őszintét, okosat, a problémával őszintén szembenézőt, nem szarkenegetős egyrészt-másrészt műsort.

Meri valaki megcsinálni?

:O))))

GÁRDA RELOAD...

Hajdúhadházon választási gyűlést tartott a Jobbik.
Romák akartak résztvenni a rendezvényen, - meg akarták kérdezni a gyűlés szónokától Szegedi Csanádtól, hogy milyen intézkedéseket tervez a Jobbik azokon a településeken, ahol nagyszámú cigány közösség él.
Nem sikerült feltenni a kérdéseiket, mert a bejáratnál útjukat állták az Új Magyar Gárda Mozgalom névre hallgató rohamosztagosok, ujdonat egyenruhájukban, amely -szerintük - immár összhangban van a törvényességgel.
Percig sem csodálkoznék, ha egyszercsak feltünne egy Újmagyar Gárda...

Persze értem én ezeket a derék embereket, - próbálkoznak, kísérletezgetnek - meddig feszíthető a húr (hogy nyilasokról szólván stílszerű legyek...), hogy hol a hatóságok tűrőképességének határa.

Amit nem értek, az a hatóságok magatartása.

Egy ilyen gittegylettel egy hónapon belül le lehetne számolni, a tagokat bírságolni, a vezetőket bíróság elé állítani és gyorsított eljárásban elítélni, - de nem megy.

Mint ahogy nem ment a határozott és egyértelmű intézkedés az egész magunk mögött hagyott cikluson keresztül sem.

Egyrészt hiányzott hozzá a politikai bátorság, - Rákosira és a pufajkásokra visszameenően szorong bármelyik baloldali kormány a jobboldali rendbontókkal szembeni határozott fellépéstől, feszengve hozza meg azokat az intézkedéseket, melyeket bármelyik európai demokrácia hezitálás nélkül meghozna.

Másrészt meg itt a demokratikus intézményrendszer összehangolt intézkedéseire lenne szükség.

Hiába teszi a dolgát a rendőrség, ha nem partnere az ügyészség, hiába emel vádat az ügyész, ha a bíró elmismásolja a bűncselekményt és felmenti vagy nevetséges büntetéssel bünteti a vádlottat - lásd a televízió-székház ügyét.

És mindenekfelett hatástalan minden törvényességre irányuló törekvés, ha a politikai osztály nem húz egyértelmű határokat, pontosan kijelölve, hogy meddig terjedhet az egyén vagy politikai csoportosulás cselekvési lehetősége.

Néha eljátszom a gondolattal, hogy ugyan, mi is történne, ha holnaptól valamelyik párt hívei munkásőr egyenruhában, vörös zászlók alatt masírozgatnának a rózsadombi utcákon, figyelmeztetve a burzsujokat a helyes viselkedésre, - gondolom, a Gárdával szemben oly nagy türelmet és megértést tanusító államapparátus fiolyvást a jogállamra mutogató képviselői sikítófrászt kapnának, és ezen az sem változtatna semmit, ha a betiltásuk után az acélszürke dzsekit bőrkabátra cserélnék, a'la Szamuely...

Rájuk rohadna a műanyaglakat.
Pedighát a Rózsadombon - lássuk be -  többet lopnak, mint a cigánysoron...
Azt tanultam hajdan, hogy amikor a bíró jogszabályértelmezésbe bonyolódik, akkor egy dolgot semmiképpen nem téveszthet szem elől: ez pedig a jogalkotó szándéka.
Hogy milyen társadalomellenes magatartást látott jónak a törvényalkotó szankcionálni.
Sajnos, ma - úgy tünik - több társadalom él ebben az országban, ahogy ezt Morvai Krisztina oly szépen kifejtette: a magunkfajták meg a magukfajták.
Nem lenne baj ezt a szánalmas állapotot felszámolni, és nem gondolom, hogy ennek legjobb útja a Magyar Gárda törvényesítése lenne.
Ernst Röhm itt sétál közöttünk, csak a nevét magyarosította...
:O)))

KÉMREPÜLŐK...

Izraeli kémrepülők hazánk egén!
A gépek rendkívül korszerűek, nagy magasságból is meg tudják állapítani, hogy ki tartja az árpádsávos zászlót, ki húz gárdista bakancsot, még azt is, mit reggelizik Vona.
Minket persze nem téveszthetnek meg holmi hivatalos magyarázkodások gyanús célú gyakorlatokról, még aferihegyi, leszállás nélküli átstartolás sem - tudjuk, amit tudunk!
Ez itt az első jele annak, hogy a Negev sivatagot a drága magyar földből kiszivattyúzott vízzel akarják datolyaligetté varázsolni a zsidók, és ehhez a mai idegenszerű kormányzat asszisztál!
De már nem sokáig!

Nagy a felzúdulás, de van is haszna, hiszen kiderült, hogy egyszer-egyszer még orosz katonai gépek is megfordulnak légterünkben, - harapófogóban a nemzet!

Ezer szerencse, hogy a jobboldali éberek időben jelezték a bajt, és csalhatatlan ösztönnel rögvest minősítették is az eseményt: szuverenitásunk megpocséklása, a nemzeti büszkeségre mért újabb csapás ez, nem kétséges!

Természetesen a megfelelő engedélyek birtokában végrehajtott izraeli gyakorlatnak semmi köze sincs Magyarországhoz, ezek a közismert AVACS-oknál sokkal korszerűbb gépek igen messziről is pontosan látják a magyar légteret és a magyar földi célokat, semmi szükségük sincs arra, hogy rólunk a mi légterünkön belülről szerezzenek információkat.

Két igazi ok valószínűsíthető: vagy NATO-izraeli együttműködés egy létrehozandó rakétavédelmi pajzs ügyében, vagy izraeli felkészülés egy olyan helyzetre, amelyben Izrael szükségét látná az iráni atomlétesítmények elleni támadásnak.

Ezek a gépek többszáz légi és földi cél egyidejű megfigyelésére, azonosítására, nagyszámú saját gép célravezetésére vagy ellenséges gépek azonosítására és megfigyelésére alkalmasak, - valószínűleg rakéták megfigyelésére és bemérésére is képesek.

Természetesen nem várható el, hogy az izraeli hadvezetés megjelölje a gyakorlat valódi célját. Rutingyakorlatnak minősíteni - ez a szokásos eljárás mindenfelé a világon, ha egy feltételezett katonai akciót akarnak modellezni, és nem szabad elfeledni, hogy Izrael létrehozása óta permanens hadiállapotban van.

Persze van egy szándékontúli hozadéka is ennek az ügynek: emlékezteti hazánk antiszemitáit arra, hogy a világ 1944 óta igencsak összezsugorodott, és ma már nem lehet kockázat nélkül tettekre váltani avitt eszméiket.

Az egyik fórumon azt írta egy, hajdani foglalkozását tekintve igen hozzáértőnek tekinthető nick, hogy többet tett az antiszemitizmus ellen az a mérnök, aki feltalálta az F-16-os légi utántöltését, mint bárki más a világon...

Izrael tart attól, hogy  Irán atomhatalommá válik és eltökélt szándéka ezt megakadályozni - szinte bármi áron.

Miután az iráni vezetés folyamatosan Izrael megsemmisítésével fenyeget, meg is értem őket.

Azt viszont nehéz megértenem, hogy miért kell a magyar közvéleményt ezzel az üggyel hergelni, hiszen a gépek hazánkon gyakorlatilag csak átrepültek, uticéljuk Bulgáriában Várna volt.

Pontosabban értem én, - rendes nyilas nem hagy ki egy alkalmat sem, ha kicsit zsidózgathat.

Lassan megszokjuk...

:O)))