PROGNÓZIS A NYUGGEREKNEK

A kormány a 2014-es költségvetés részeként elkészítette 2017-ig előretekintő három éves prognózisát a Nyugdíjbiztosítási Alap gazdálkodására. 
A prognózis szerint magyar nyugdíjasnak lenni továbbra sem lesz rendkívüli szerencse, gazdasági helyzete valahol az eritreai menekültek és a csukcs fókavadászok életszínvonalának átlaga környékén stabilizálódik.
Hogy ezt a remek eredményt sikerült elérni, ahhoz persze az is kellett, hogy a kormány trükközzön egy jóízűt, nevezetesen nevezze el profiltisztításnak azt az egyszerű trükköt, hogy a nyugdíjalapból csak a nyugdíj-korhatárt betöltöttek számára fizessenek, akinek pedig a korhatár alatt járna valamilyen ellátás, annak ezentúl csak a szája járjon, ellátást meg majd a költségvetéstől kap.
Hacsak úgy nem jár, mint a viccben a kontrás, akinek a gázsi jár, de nem jut.
Vagy nem annyi jut, mindenesetre az állam a járulékfizetés ellentételezési kötelezettségéből az ő nyugellátásukat egy laza mozdulattal a kegyúri tevékenység körébe utalta: ha akar ad, ha nem akar nem, vagy csak kevesebbet ad, - cserébe a nyugger a járókeretével ingyen futhat két kört a rekordsebességgel épülő FTC stadion körül.
Kívülről.
Éjjel, ha esik az eső, mert nappal nem csúfíthatja a környezetet, hiszen a nyuggert a hajléktalantól többnyire csak egy elhanyagolható, apró különbség különbözteti meg, mely szerint a hajléktalan a csillagos ég alatt fagy meg télen, míg a nyugdíjas a lakásában, kvázi luxuskörülmények között.
De legalább nem áltatják a szerencsétlent – igaz, nagydobra sem verik, hogy arra ne is számítson, hogy a helyzete majd javulgat apránként, merthogy az egyértelműen le vagyon írva: a nyugdíjak reálértéke nem emelkedhet, az inflációnak megfelelő nyugdíjemelés szép, ábrándos ígérete pedig valahol Arisztid és Tasziló, továbbá Móricka történeteivel esik egy megítélés alá.
Ha az inflációt számítják, akkor bizony a számítási alapban benne van a felcsúti Corleone-expressz rendkívül olcsó síneinek ára éppúgy, mint a Viktor nevű gőzmozdony beszerzési ára, mely az előző évhez képest jelentősen olcsóbb lett, és ha így nézzük, hát a nyugdíjas még jól is jár.
Kivéve persze, ha megveszi az expresszre a pótdíjas jegyet, mert akkor kicsit drágább lesz az utazása, mint volt – és akkor még nem beszéltünk a … - hagyjuk, hosszú lenne a lista.
Szóval én is csak azt a statisztikát tartom hitelesnek, melyet én hamisítottam, a kormány inflációs számításait pedig kénytelen vagyok fenntartásokkal kezelni, továbbá én még azt is tudom, hogy a nép egyszerű gyermeke a stagnálást is életszínvonal-csökkenésként éli meg.
De kit érdekel, hiszen a politikus – mint például Pintér belügyér – nem a nyugdíjából él, azt csak felveszi, mert ami jár, az bizony jár, hanem a hosszú évek során félretett megtakarításaiból, vagy Anikó asszony a tűpénzéből..
Merthogy a politikus takarékosság területén is példát mutat a lakosságnak, nem herdál, lehajol minden elgurult ötforintosért - de lám, meg is van az eredménye!
De vissza a nyuggerekhez, akiknek ezt a státuszt elérni csak akkor van módjuk, ha a kedves papa teknősbéka volt, merthogy a nyugdíjkorhatár emelkedik, minden évben fél évvel, a dolgok mai állása szerint egészen hatvanöt évig.
Akkor majd – gondolom – jön egy új törvény, melynek alapján évente egy évvel nő a nyugdíjkorhatár, úgyhogy aki ma hatvan éves, jól teszi, ha bérletet vált valamelyik konditerembe.
Nem azért, mintha társadalmilag hasznos lenne idős, hosszú évek munkájába belefáradt, sok esetben betegségekkel küszködő embereket akaratuk ellenére dolgoztatni vagy életük alkonyán munkanélkülivé tenni, de ameddig dolgozik, addig nem kell neki nyugdíjat fizetni, sőt, ő töltögeti a nyugdíjkasszát, ami nagyon helyes is.
Hiszen így sem, hogy a nyuggerek közül kiemelték a korhatár alatti jogosultakat, már nem elég a pénz a nyugellátásokra, 2015-től pedig minden évben egyre több pénzt kell átcsoportosítani a költségvetésből nyugdíjkifizetésekre, és a korhatár alatti jogosultak ellátását is onnan kell fizetni.
Hogy pontosan érthető legyen a dolog, ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak egy adott hányadát majd te fizeted, kedves aktív dolgozó, neked meg nem lesz egy fillérre sem jogosultságod, ha nyugdíjba mész valami extra szerencse folytán.
Merthogy az erre a célra az évek során félretett háromezer milliárdból már csak kétszázmilliárd lelhető fel, a többit megtekintheted a Vezér kis parasztházának tövében, az Üllői úton, Sanader volt horvát kormányfő zsebében, meg szép reményekre jogosító MOL részvényekben, a KÖZGÉP nyereségében, Mészáros Lőrinc osztalékában, az üres gáztározókban, meg a Mi Boldogságunk és csatlósai zsebében.
Hogy mi szükség volt ilyen szép tervek mellett a hatvankét évesek világgá zavarására a munka világából, az a helyzet tükrében nehezen lenne érthető, ha nem ismernénk a hatalom törekvését mindenféle irányító pozíció megszerzésére.
Márpedig ezek az öregek nem átallottak az elmúlt években vezető beosztásokra szert tenni, egyszerűen likvidálni meg nem lehetett őket, mert még nem volt készen a törvény a barkács-temetésekről, oszt a szerteszét heverő vezetői hullák ott büdösödtek volna mindenfelé.
Így legalább jöhettek a tehetséges újak, akik a Rákosi-kor kritériumrendszere szerint kerültek kiválasztásra: első a politikai megbízhatóság!
A választások előtt majd odalök a Vezér a nyugdíjasoknak kis tökmagravalót, az ostobábbja meg tapsol, mint a rezsicsökkentésnek, mely leginkább a leggazdagabbaknak kedvez, míg a kisnyugdíjasnak alig ad valamit, viszont cserébe a piaci áraknak annyi – ennek is meg lesz a böjtje, ez biztosabban prognosztizálható, mint a nyugdíjak reálértékének megőrzése.
Mondtam én mindig: nem érdemes megöregedni!

:O)))

A BOHÓC ÜGYEI

Tárgyalt ma a miniszterelnök a rendvédelmi dolgozók szakszervezeteinek felével.

A tárgyaláson eredményt ugyan nem értek el, ámde Pintér belügyminiszter szerint a foglalkozás mégis elérte a célját, mint mondta: "közelebb jutottunk ismét egy-egy lépéssel ahhoz, hogy tudomásul vegyék a szakszervezetek azokat az elvárásokat, amelyeket mi szeretnénk érvényesíteni".

Ezzel hozzávetőleg azt is elmondta, hogy milyen a kormány számára az optimális véleménycsere modellje: bemennek az érdekvédelmi szervezetek a saját véleményükkel és kijönnek Orbán véleményével, aki ma - férfiak módjára - semmit sem ért el, pedig milyen okosan akart beszélni.

Így aztán véget is vetett hamar az Úr alászállásának.

Búcsúzóul a rendvédelmi érdekvédők még meghívták a Parlament kapuja elé egy rögtönzött szociális konzultációra, de miután éppen nem volt nála a páncélozott BMW-je, valamint valódi hús-vér emberekkel kellett volna találkoznia, nem a saját zombi-gyűjteményével, zászlóerdő előtt, így nem vállalta a közvetlen konzultációt.

Pedig nemigen kellett volna attól tartania, hogy helyben agyonverik, le se igen köpték volna, mindössze meghallhatta volna, hogy milyen is a nép hangja, mikor éppen nem tetszik neki a rendszer.

Az új rendszer, melyről a rendvédelmi dolgozók tisztavatásán beszélt, akik szerinte egy régi rendszerben kezdték meg tanulmányaikat, de már egy új rendszerben születtek

Kulturáltan kimentette magát, miszerint a meghívást „a bohócügyi államtitkáromnak fogom átadni".

Mondjuk, ha ilyet Gyurcsány vagy Bajnai mond, már lángokban áll Budapest, persze az is lehet, hogy ez a megfelelő hang az elégedetlenekkel szemben, merthogy erre nem álltak fel azonnal a szakszervezeti tárgyalók és nem hagyták azonnal faképnél a bohócok miniszterelnökét, aki saját magából is egyre inkább bohócot csinál.

Mondjuk, nem vagyok elragadtatva a rendvédelmi érdekképviseletek működésétől sem, hiszen a tizennégy érdekképviseletből csak heten vehettek részt a tárgyaláson, a többiek, akik együttesen a rendvédelmi dolgozók felét képviselték, a kapun kívül rághatták a körmüket, hogy agyba-főbe megtisztelt bajtársaik miben is fognak egyezkedni az ő bürkéjükre, merthogy az nagyon valószínű, hogy a tárgyalások a klasszikus szabályok szerint mennek majd.

A kormány majd felveti, hogy minden kilógó testrészüket levágja, majd nagy kegyesen belemegy, hogy csak a két lábuk és a kezeik kerülnek amputálásra, - innentől kezdve aztán lehet győzelemként kommunikálni a tagság felé, hogy az, ami innentől kezdve a földig ér, az legalább megmaradt.

Orbán ehhez nagyon ért, úgy látszik tudja, hogy az ellenfelet először részekre kell osztani, aztán a részekkel külön-külön igen hamar le lehet számolni.

Sajnálatos, hogy ezt a rendvédelmiek nem ismerték fel – ha van csöpp eszük, be sem lépnek a Parlament kapuján, míg mindahányan be nem léphetnek.

Igazán nem vagyok nagy tisztelője Szima Juditnak, meg tettrekész egyletének, de mögöttük is munkavállalók állnak, ők is dolgozókat képviselnek, ennélfogva ott a helyük annál az asztalnál, ahol a munkavállalók érdekeiről döntenek.

Azt mondja a magyar közmondás, hogy sok lúd disznót győz – érthetetlen, hogy miért akar a libák fele nekimenni ennek a disznónak, akinek így megadják a győzelem esélyét.

Hacsak nem a rendőrök számlálták meg a résztvevőket és az egy-kettő-sok algoritmus alapján elégségesnek vélték a résztvevők számát.

Hacsak nem akarnak a többiek rovására, maguknak valamilyen pitiáner engedményt vagy langyos ígéretet kicsikarva különalkut kötni.

Hát tévednek, de nagyon.

Ha sikert akarnak elérni, még azokat a szakszervezeteket is csatlakozásra kellene felszólítaniuk, akiket szintén fenyeget a meglehetősen érdekesen fogalmazott nyugdíj-törvény, és akik ma még talán el sem hiszik, hogy például egy sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó orvost is vissza lehet hívni a nyugdíjból.

Vagy az életén át derékig vízben dolgozó bányászt, vagy az éveken át ötven fokban dolgozó kemencekőművest.

A röntgenorvos jó lesz majd a csatornaparton a csizma által feltört lábakat kötözni, emellett – ingyen szolgáltatásként - az éjszakai műszakok során világíthat is a lapátoló bérelszámolók és állástalan könyvelők munkahadseregének a Tisza partján…

A bányászoknak és a kemencekőműveseknek meg egyenesen felüdülés lesz majd a napon végzett egészséges lapátolás, biztos vagyok benne, hogy szavazataik örökké Viktoré lesznek.

Ha összeszámolnánk, hogy a magyar történelem során hányszor veszített a magyar kicsiben és nagyban az összefogás hiánya miatt, magasabb szám jönne ki, mint Orbán beváltatlan ígéreteinek száma, pedig ez utóbbi is a fekvőnyolcashoz közelít.

Mindenesetre érdekes lesz a harc kimenetele, - ha Orbán győz, akkor itt legközelebb a csákányokat már nem csak díszletnek hozzák, a rendőrök pedig csendes érdeklődéssel fogják szemlélni a sorstársak ügyködését.

Ha az érdekvédelmek győznek, - amin értsünk egy korrekt, a szerzett jogokat nem érintő megállapodást – akkor ez az első jele lehet a magyar szakszervezeti mozgalom feltámadásnak.

Reménykedjünk ebben…

:O))))

LIBAVÉSZ...

A rinocérosz ott toporgott a miniszterelnöki sajtótájékoztatón a bivaly és a víziló társaságában.


 A Pachyderm Times akkreditálta őket, de nem kaptak kérdezésre lehetőséget, pedig igencsak közérdekű lett volna a kérdés, melyet fel kívántak volna tenni: hogyan és hol lehet szert tenni olyan vastag bőrre, mint amilyennel  Miniszterelnök Úr pofáját huzatolták?
Irigy dögök ezek, idegenszívűek és nemzetietlenek!

Miniszterelnök Urunk orcája köztudottan selymes, mint a babapopsi, szája illatos, mintha nem is hagyna nyomot rajta a kiejtett szavak minősége, legfeljebb a szája szélén, mintha…

Miniszterelnök Urunk nyilatkozatában példátlan összefogásnak nevezte azt, hogy a nyugdíjvédelmi program keretében a magán-nyugdíjpénztári tagok 97 százaléka választotta az állami nyugdíjrendszert.
Igaza is van, anno Sobri Jóska is összefogott a megállásra felszólított fogat utasaival, a viszkis rabló pedig a bankokkal összefogva hajtotta végre betétvédelmi programját.
És még mielőtt valaki kifogásolná, hogy Miniszterelnök Urunk ábrázatát kissé rusztikusan pofának minősítettem, azért szögezzük le: ehhez a cinikus nyilatkozathoz pofa kell.
Elgondolkoztam már néhányszor, hogy amikor megszólal Szijjártó, vagy most ez ügyben Selmeczi, akkor éppen a miniszterelnöki szót viszik, vagy maguktól ennyire cinikusan trógerek, - hát most megszűnt a dilemma, itten is fejtől büdösödik a láb, ez kétségtelen.
Azt is mondta a Vezérürü, hogy „az a több mint százezer ember, aki magán-nyugdíjpénztári tag maradt, arra bizonyíték, hogy "egyetlen ember sem maradt le a választás lehetőségéről technikai okokból."
Hát nem, mint ahogy annak is van választási lehetősége, akinek a fejéhez odanyomnak egy pisztolyt és választhat, hogy az aláírása vagy az agyveleje kerül az elé tett papírra.
Hogy ezt reális választási lehetőségnek lehet e tekinteni, arról akkor nyilatkozhatna Orbán, ha kiraknák az utcára, oszt elmenne dolgozni valahova 120000-ért, és akkor lehetne szabadon választani.
A nyugdíj a kisember számára élet-halál kérdése és retteg attól, hogy esetleg elveszíti öregségére, vagy ha belerokkanna a hajtásba, akkor nem járna neki a rokkantsági nyugdíj, - ezzel zsarolva dönteni valóban maga a választás szabadsága.
De legjobban mégis az tetszett, hogy a mi Miniszterelnök Urunk ismét nagy nyilvánosság előtt csinálta le az Alkotmánybíróság fejét,  en bloc, Stumpfostól, mindenestől.
Mondjuk, ez Stumpfnak már nemigen tűnhet fel, ő erre van szocializálva, talán még csettint is – hű, de finom krémes és milyen illatos, - node a többiek?
Azt mondta ugyanis Viktátorunk, hogy "Kár azt az illúziót kelteni", hogy bármilyen módon, akár alkotmánybírósági ítélettel ez a helyzet megváltoztatható lenne…”
Bevallom, én pedig ezidáig ebben a hitben ringattam magam, fene az idealista lelkivilágomba!
Akinek ezidáig még kétsége volt az iránt, hogy ez ember demokrata-e vagy nem, az most megnyugodhat – ez a cezaromániás beteg itten éppen diktatúrát barkácsolgat.
Ez a második lehetőség az Alkotmánybíróság számára, hogy kollektíven beadja lemondását, demonstrálva Európa és a világ előtt, hogy ebben az országban a demokrácia alapértékei vannak végzetes veszélyben.
A második lehetőség arra, hogy megőrizzék személyi tisztességüket, mert anélkül hiába akasztanak a nyakukba aranyláncot, meg húznak méltóságteljes talárt, akkor is csak bohócai lesznek ennek a nagybeteg embernek, aki előbb-utóbb a fejükre teszi a csörgősipkát is, - harmadik lehetőségük már nem biztos, hogy lesz.
Jó lenne ezen eltöprenkedni mindenkinek, még mielőtt nagyobb lesz a baj és tán kellene egy csodarabbi is, - az se baj, ha nem zsidó - csak találjon már ki valamit, mert ebben az országban mi vagyunk a libák és - ahogy nézem - kezdünk fogyatkozni.


:O)))