NYUGDÍJSIRATÓ

Drasztikus megszorításokra számíthatnak a nyugdíjasok, legalábbis erre lehet következtetni a kormány bűnbakképző kommunikációjából, írja a Népszava.

Orbán Viktor miniszterelnök – bevezetőképpen - kérte az időseket, hogy támogassák a középosztályt érintő intézkedéseket, mert "ők termelik meg a pénzt a nyugdíjhoz".

A nyugdíj – mint megnevezéséből is kitűnik - azok megélhetésére ad fedezetet, akik egy dolgos élet után megöregedve, megfáradva nyugalomba vonulnak.

Ami azt illeti, nem hinném, hogy ez a nyugalom díja lesz.

Egész életükben fizették a nyugdíjjárulékot, mely mindig éppen aktuális jövedelmük függvénye volt, és bár ezt a járulékot munkáltatjuk kötelező jelleggel vonta le bérükből, mégis az ő munkájuk ellenértéke volt és az ma is.

Ha belegondolunk, állami szinten szép nagy összeget tett ki ez havonta, szerették is a mindenkori kormányok, főleg a teljes foglalkoztatottság idején.

A mai fiataloknak ez a fogalom - teljes foglalkoztatottság - meseszámba megy - hát persze, Nils Holgersont meg a nyakukban cipelték a vadludak…

A rendszerváltás viszont léket ütött a költségvetés eme ügyes kis kincses hajóján és azóta a nyugdíjasok merő frászban vannak, melyik őrültnek jut eszébe hozzányúlni kis pénzecskéjükhöz.

Aki félt, az joggal tette, aki meg most fél, azt leginkább realistának lehetne minősíteni.

A mi felhasználóbarát kormányunk ugyanis egy takarékos kormány, amelyik ha arról van szó, hogy valakit ki kell fosztani, akkor igen kreatív tud lenni, de valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy társadalmi igazságosságra törekvésének eredményeképpen folyvást a koldusszegényekre csap le.

Célbavette már a rokkantnyugdíjasokat is, akiket majd visszavezet a munka világába.

Első lépésként azt találta célszerűnek, ha elveszi a rokkantnyugdíjukat, akiktől – sürgetve a folyamatot - most éppen az egészségügyi segédeszközeik állami támogatását veszi el.

A mi keresztény erkölcsiséget hirdető kormányunk most éppen úgy néz ki, mint a gonosz kamasz, amelyik kirúgja a koldus hóna alól a mankót - végtére a Vezér elleni összeesküvésnek is három lába volt, legyen elég ennyi végtag egy rokinak is, el lehet jutni azzal Európába, csak kicsit lassabban.

De hát hova is sietne?

Ráér, hiszen nyugdíjas!

Aztán a munkanélküliektől is lehetett még mit elvenni, jóllehet, azoknak a csupasz fenekükön kívül aztán már valóban semmijük sincs, így aztán akinek eddig adtak a közmunkával minimálbérhez közel eső összeget, az most megkapja a felét, hiszen –mint Matolcsy óta tudjuk – meg lehet élni rangosan abból is, ami ma jár.

Az a baj, hogy ezek a nyugdíjasok olyan nyughatatlanok, a sok izgága falkában rohan a boltba megvenni a kenyeret, libazsír helyett majd ken rá kegyelmet, hogy éhen ne vesszen, ha már egyszer az ember eledellel üzemel.

Így aztán nincs mit csodálkozni azon, ha kegyelmesék munkába menet kitekintve az Audi ablakán azt látják, hogy ezeknek még ma is futja wellnessre, dőzsölésre és önmaguk kényeztetésére – esznek!

Így aztán persze adódik is rögvest az ötlet, hiszen elvenni onnan lehet csak, ahol van, márpedig ezeknek - a cekkerjeikről ítélve - láthatólag van.

Hátha még látnák, hogy némelyiknek milyen ruhatára van, tundrabugyi, mackónadrág, otthonka, három pulóver egymásra húzva, bundacipő, kendő, üres bendő, oszt úgy ül a hideg radiátoron, mint egy keleti kényúr vagy kényhölgy.

Van, amelyik alváshoz három dunyhát is magára húz – de okos is volt, mikor hajdan megvette – oszt mégis didereg, aki meg az Audiban ül, annak meg az egy vékony kis polártakaró is meleg, ha munkában megfáradt testét elnyújtóztatja a heverőn…

Régen megmondták már a bölcsek: húzd meg magad, ne kelts fel tünést, de nem hallgattak rájuk, csak sportolnak ott a jégen, cekkeres ülőforgás, miegymás, de hát most itt is van az eredménye.

Támogathatják a középosztályt, merthogy a Vezér szerint "ők termelik meg a pénzt a nyugdíjhoz."

Azt is lehetne erre mondani persze, hogy kapjál már a fejedhez hülyegyerek, a pénzt mi termeltük meg, ti meg elszartátok, úgyhogy nekünk te ne középosztályozz, hanem fizess, nem többet, csak amennyi jár, te Miskakancsó – merthogy a Vezér második neve - mint tudjuk - Mihály.

De a nyugger nem mond ilyet, mert egyrészt szelíd, mint a galamb, másrészt meg bamba, mint a tanyasi ökör, így aztán a mi Értünk Élő Vezetőnk olyan pofátlanságokat köphet az arcába, amilyeneket csak akar, nincs retorzió.

Úgyhogy ezzel az "ők termelik meg a pénzt a nyugdíjhoz" beszéddel a Vezér bele is tette a nyuggerekbe az új processzort, amelyik az „Újratervezés” funkciót működteti.

Lehet újraszámolni: ha a napi negyed kiló kenyeret meg a fél liter tejet felére csökkentem, a kieső mennyiséget meg csíkokra vágott újságpapírral egészítem ki (a teheneknél állítólag bevált…) és a lakás hőfokát az egészséges öt Celsius fokra csökkentem, akkor nem kell vécére menni, csak havonta egyszer, ez a vízszámlát is csökkenti, - hát akkor majdcsak kijövök valahogy.

Ki hát – lábbal előre, mint már ezen a télen is volt rá precedens, sajnos nem is egy-kettő, hanem az elmúlt másfél hétben csak a saját lakásukban huszonnyolcan fagytak halálra.

Ehhez vágjon büszke pofát ez a bunkó, akinek van pofája itt középosztályozni.

Ha ezek az emberek egyszer megvadulnak, darabokra tépik őt is, meg az egész politikai osztályt, amely megengedte, hogy emberek egy végigdolgozott élet után ilyen helyzetbe jussanak.

És akkor nem használ majd a sunyi cigányokra-mutogatás, nem lesznek annyira ostobák, hogy az egymás mellé állított cigányok, meg Lázár, Csányi és társaik közül ne tudják majd, mint liba a tarlón kiszemelgetni, hogy ki is a valódi felelőse öregkoruk nyomorának.

Mankóval is rohadt nagyot lehet ütni…

:O)))

AJVÉ…

A nyugdíjasok körében kitört a pánik, a Vezér megígérte, hogy a kormány 2012-re garantálja a nyugdíjak értékállóságát, továbbá azt is, hogy a gáz, a villany, a távfűtés, a víz és a csatorna díja nem nőhet nagyobb mértékben, mint a nyugdíjak.

Ez szerepel Orbán Viktor miniszterelnök a nyugdíjasoknak írt levelében, amelyet keddtől kézbesítenek a címzetteknek, a saját költségükre, merthogy a költségeket az Országos Nyugdíjbiztosítási Alapból finanszírozzák.

Ehhez azért pofa kell, de mint látható, ez talán az egyetlen kellék a kormány eszköztárában, mely még mindig és korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll.

Nem kétséges, ez minden idők legjobb kormánya, egy szegény és nyugdíjasbarát kormány.

Aki pedig ezt nem hiszi, váljon a mocsárban magányosan kóborló, bevarrt szájú gyurcsánnyá,mely köztudottan a legrandább fenevad Európában és még pofázni sem tud.

Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Szeretett Vezérünknek otthon lábbalhajtós nyomdácskája van, melyet Anikó asszony tapos napközben, kiegészítendő tűpénzét - de erre hamarosan fény derül majd, amikor a törvény adómentessé teszi a lábbalhajtós nyomdák termékértékesítését.

Hogy közben ott taposnak Orbán munkatársai is, hát ahhoz meg kinek mi köze, ehhez értenek, és azokban a ritka esetekben, amikor nem az emberek fején kell ebbéli hivatásukat gyakorolni, hát szőlőt taposnak Sárazsadányban, vagy a nyomdát hajtják felebaráti szeretettől áthatva.

Mindenesetre jövedelmező dolog lehet Orbán nyomdászának lenni, csak remélni merem, hogy a baloldali pártok archiválják ezeket a színvonalas kiadványokat, hogy majdan kiállításon lehessen bemutatni a Nagy Igazmondó válogatott ígéreteit.

A miniszterelnök szerint a nehéz európai és magyar gazdasági helyzet ellenére azért lehet garantálni a nyugdíjak értékállóságát, vagyis az áremelkedésekkel arányos növelésüket, mert a nyugdíjkasszába befizetett pénzt teljes egészében a nyugdíjas korúak nyugdíjára fordítják. "Abból az összegből tehát senki nem vehet el, nem kockáztathatja, nem nyerészkedhet rajta. Így garantálhatjuk a nyugdíjrendszer biztonságát" - közölte a miniszterelnök.

Aki egyéb közgazdasági baromságain túl immáron ezzel a nyilatkozatával is alátámasztotta, hogy annyit ért a közgazdasághoz, mint liba a szénbányászathoz, vagy még annyit sem.

A nyugdíjkasszába befizetett pénzeket eddig is a nyugdíjas korúak nyugdíjára fordították, nevezetesen ha egy évben például valamivel kevesebb folyt be a szükséges összegnél, akkor azt a költségvetés kipótolta, ha kicsivel több, akkor az a költségvetést gazdagította, de a nyugdíjasok nyugdíja soha nem forgott veszélyben.

Ellenben most nem esett arról szó, hogy mi történik akkor, ha a nyugdíjalapba kevesebb pénz folyik be a szükségesnél?

Kipótolja a költségvetés, vagy a nyugdíjakat csökkenti?

Merthogy ez itten a kulcskérdés, lévén, hogy egyre kevesebben fizetnek be a nyugdíjalapba, merthogy korosodik a társadalom és egyre kevesebb az aktív munkavállaló.

Erre a problémára természetesen nincs válasz, mint ahogy arra sincs, hogy a nyugdíjak értékállóságának biztosítására elégséges e az áremelkedésekkel arányos nyugdíjnövekedés?

A nyugdíjasok fogyasztási szerkezete ugyanis eltér az aktív munkavállalók fogyasztásától, bevételük igen nagy hányada megy el a rezsire, a gyógyszerekre, arról már ne is beszéljünk, hogy egy orvosilag indokolt és javallt diétára rámegy a nyugdíjas gatyája is.

Persze minek akar tovább élni a gazdaságos időtartamnál?

Nemzeti érzelmű nyugdíjas tudja a kötelességét és a nyugdíj-megállapítás és az első nyugdíj kifizetésének időpontja között felkeresi az Uzsokit, megoldva ezzel minden egészségügyi és anyagi gondját.

Volt idő, amikor a nyugdíjasok inflációját egy úgynevezett nyugdíjaskosár alapján számították, ez tartalmazta az általuk átlagosan fogyasztott termékeket és szolgáltatásokat, viszont hiányzott belőle a villanymozdony, hiányoztak a Skoda Superb extrái, az Ipad és egyéb úri huncutságok.

Viszont benne volt a gyógyszerek ára, nem hatóanyag szerint, hanem a termék ára szerint, merthogy a nyugdíjas nehezen viseli a nonkonzervatív gyógyszerfelírási eljárásokat, neki a Bilagit kell, mert az már azzal is gyógyít, ha ránéz a dobozára.

Most ez a felesleges szöszmötölés megszűnt, ezentúl a nyugdíjas is úgy fogyaszt, mint a milliárdos, legalábbis az inflációt ugyanúgy számítják majd mindkettejüknek.

Mindenesetre a 450 körüli várható dízel-üzemanyagár láttán én kissé optimistának találom a Nagy Közgazdász prognózisát, merthogy a kenyeret meg a tejet is szállítják, nem is szólva a csirke-farhátról, amit még hűteni is kell.

Persze lehet igen gazdaságosan, a kuka tetején szépen megterítve is étkezni - ha van kéznél bot a patkányok és a többi nyugdíjas elkergetésére, ki lehet húzni akár még huszonharmadikáig is.

A Mi Megváltónk egyébként Iván Lászlóval, az Idősügyi Tanács tagjával, a Fidesz nyugdíjas tagozatának országos elnökével beszélgetett, és láss csodát – egyetértettek mindenben.

Ha egy nyugdíjas elolvassa a beszámolót, melyben Iván László kiemelte: azért is nagy dolog a nyugdíjak reálértékének megőrzése, mert az ország és az EU számos tagállama nehéz helyzetbe került az utóbbi időben, - megüti a guta.
 Megjegyezte a nyuggerek védőszentje azt is, hogy novemberben egyösszegű, 6 százalékos kiegészítést kapnak a nyugdíjasok.

Nagydolog hát – kész beszarás.

Mint ahogy az is, hogy valaki ebben a pozícióban ne tudja, hogy a nyugdíj-kiegészítést éves szinten számítják-e, vagy havonta, mert az egyszeri hat százalékos novemberi nyugdíjkifizetés azt csak a nonkonzervatív Fidesz – matematika szerint jelenti a novemberi nyugdíj hat százalékát, minden értelmes embernél ez az éves nyugdíjra vonatkozna.

Erősen remélem, hogy a januárra beígért 4.2%-os nyugdíjemelés nem csak januárra vonatkozik – ami azt illeti, ezektől kitelik.

Nem esett szó az özvegyi nyugdíjakról, nem esett szó a rokkantnyugdíjak megszüntetéséről, az új rokkantellátások inflációkövetéséről, a rokkantak nyugdíjalapba befizetett pénzének sunyi lenyúlásáról, szóval, olyan Fideszes egyeztetés volt: a Vezér lábhoz parancsolta hű kutyáját, aki tudta, hogy mit is ugathat, ha enni akar a gazda kezéből.

Jó dolog ma nyugdíjasnak lenni, érezni a következő generációk megbecsülését, élvezni a gondoskodást…

:O))))

NYUGDÍJAS SOKK

Olyan alacsonyan állnak a Lázár-skálán, hogy aki keresni akarja őket, annak búvárharang kell a sikerhez, vagy tengeralattjáró.
Egyetlen nagy, amorf massza az egész nyugdíjastársadalom, érdekképviselete gyakorlatilag nulla, a meglévő nyugdíjas-szervezetekről senki nem hallott, érdekérvényesítő képességük nulla.
A nyugdíjasok a mai magyar társadalom páriái, élősködők, akik csak lógnak a társadalom nyakán és szívják a vérét, ráadásul egyre tovább élnek a rohadtak, ahelyett, hogy hosszú, tömött sorokban vonulnának a temetők felé, ahol is bizonyára akad majd ifjú titán, aki állva akarja temetni őket, szimpla gazdaságossági megfontolásokból.
A  választópolgárok duván felét ők adják.
 Ha egységesen tudnának fellépni, mint a sok lúdeaz ellen a disznó ellen, akkor nincs az a politikai erő, amelyik szembeszállhatna velük, ma égis úgy bánik velülk a hatalom, mint nyálcsorrgató vén hüéyékkel, akik örüljenek, hogy élnek és lyuk van a megfelelő helyeken rajtuk.
Ha egységes lenne a nyugdíjastársadalom, akkor a mindenkori hatalomnak eszébe sem jutna, hogy beleormótlankodjon az életviszonyaikba, megfossza őket szerzett jogaiktól, idióta ötletekkel szétverje a nyugdíjrendszert azért, hogy valahogy be tudja tömni azt a léket, melyet a holnap nyugdíjasaitól elrabolt milliárdokkal ütöttek az államháztartás roskatag hajóján.
A legújabb ötlet a nyugdíjakkal kapcsolatban az, hogy megszüntetik a járulékfizetésen alapuló nyugdíjrendszert, minden nyugdíjastól - nem csak a jövőben nyugdíjba menőktől, hanem a ma nyugdíjasaitól is - elveszik a nyugdíjuk húsz százalékát, majd helyette adnak egy egységesen minden nyugdíjasnak alanyi jogon járó összeget, mely a tervezet szerint húszezer forint lesz.
Ez az összeg azok gondját, akik nem szereztek nyugdíjjogosultságot életük során az éhenhaláshoz sem lesz elég, értelme semmi, sem most,sem a jövőt tekintve nem old meg semmit.
Ellenben szép tervek vannak arra is, hogy a dolgzó által fizetendő nyugdíjjárulék mértékét emeljük fel az eddigi tízről húsz százalékra, míg a munkáltató által fizetett járulék ezután nyerjen új nevet  a szent keresztségben, olyan nevet, mely nem kötelezi nyugdíjfolyósításra a kormányt, nanehogy már kötelezettségei is támadjanak azokkal szemben, akiknek a pénzét évtizedek óta szedegette és hasztnálta.
Ez a kormány rablókormány, máshoz nem ért, csak a tárdadalom kiszipolyozásához, a felforgatáshoz.
Igaz, ez utóbbihoz nagyon, ezt gyakorolgatta  az elmúlt nyolc évben lelkesen, de felforgatással nem lehet országot építeni.
Persze ha az ostoba pofázással áramot lehetne fejleszteni, akkor a mi Szeretett Vezetőnk és ügyes jobbkeze feleslegessé tenné Paks tervezett fejlesztését.
Van itt még egy probléma, melyről nem szólt a fáma, ez pedig az özvegyi nyugdíjak kérdése.
Voltak, vannak olyan feltételezések, melyek szerint ezt a Bunkósbot Rt. meg kívánja szüntetni.
Erre a hírre a patkányok rendkívüli állapotot hirdettek, hiszen a kukák tartalmán már így is osztozniuk kell a csövesekkel, ha még a nyugdíjas-tömegek is rázúdulnak erre az igencsak korlátozott kapacitású és egyre szegényebb tartalmú élelmiszer-lelőhelyre, akkor a következő patkány-generációk jövője veszélybe kerül.
Ez igen méltánytalan lenne, különösen annak tudatában, hogy azok a patkányok, akik ezzel a társadalmi csoporttal szórakoznak, ezidáig még minden intézkedésükkel - hogy - hogynem - jól jártak.
Persze, majd elmondják, hogy a szegényebbek, a nagyon alacsony nyugdíjúak valamivel jobban járnak ezekkel a változásokkal, de ezt azért nem kellene becumizni.
A nyugdíj hosszú évek munkájával kiérdemelt és járulékfizetéssel alátámasztott járandóság, nem szociális segély és nem kegydíj.
Ha az állam suociálisan segélyezni akarja azokat, akik időskorukra jövedelem nélkül maradtak, ám tegye, csak támogatni tudom az elképzelést.
De talán nem a nyugdíjasoktól kellene elvenni az erre a célra szánt pénzt, hanem azoktól, akiknek az adórendszerrel odalöktek néhány milliárdocskát.
Kell a társadalmi szolidrítás, kétségtelenül, de talán ez nem csak az alacsony jövedelmű rétegekre kellene, hogy vonatkozzon - hogy régi jelszót elevenítsek fel, fizessenek a gazdagok.
A pártok mindíg érdekeket fejeznek ki.
Komolyan mondom, kedvem lenne egy Nyugdíjaspártot alapítani, melynek tagjai lehetnének világnézettől függetlenül és más pártokhoz való kötődésük érintetlenül hagyásával mindazok, akik azt szeretnék, hogy ez a mai banda - de a jövőben sem, egyik sem - ne használhassa lábtörlőnek szülei, nagyszülei nemzedékeit.
Akik azt szeretnék, hogy a társadalom tisztelje az idős embereket, akik a maguk korában rengeteget tettek ezért az országért.
Talán érdemes lenne összefogni ezért...


:O)))

GÁZOLAJ

Tiszta gáz.

Szijjártó Péter kifejtette: a gázolaj jövedéki adójának emelése a továbbgyűrűző hatása miatt a rendkívül drámai, hiszen a fuvarozók költségei növekedni fognak, ami azt jelenti, hogy a termékek szállítási költségei is emelkedni fognak, és ez a termékárakban meg fog jelenni.

Sajnos, ezt ezelőtt két évvel tette, de egészen kivételesen igazat mondott, igaz, akkor még nem ők voltak kormányon.

Mindenesetre az biztos, hogy úgy kellett ez a lépés a magyar gazdaságnak – és a lakosságnak - mint üveges tótnak a hanyattesés.

Nézegethetem a problémát jobbról, nézegethetem balról, de bármerről nézem, ez bizony áremelések setét fellegeit vetíti hazánk egére.

Ami azt illeti, a miniszterelnök szája nem bontotta ki az igazság minden részletét, merthogy a mezőgazdaságot is közvetlenül érinti a probléma, hiszen a gépekbe üzemanyag kell, annak árát pedig a termékek árából kell összekuporgatni.

Namármost vegyük a legegyszerűbb esetet, a kenyér ügyét.

Ha drágább a gázolaj, akkor a gazda drágábban fogja adni a búzát, mivel neki is többet kell fizetni a traktorhoz, kombájnhoz, teherautóhoz szükséges üzemanyagért, a szállítási költségek emelkedése miatt a vetőmag is drágább lesz, ha a terményt szárítani kell és nincs gáz a környéken, akkor az is drágább lesz.

A liszt ezért szintén drágább lesz, majd a nagykereskedelem is drágábban adja a lisztet a péknek, aki így drágább kenyeret fog sütni, majd azt drágábban tudja eljuttatni a boltba, ahol már erre a magasabb árra teszi rá a boltos a hasznát, amit aztán kifizet a vevő és elbánatosodik.

De ez a probléma nem csak a kenyérnél, de mindenütt fennáll, ahol az árú termeléséhez munkagépekre vagy a termék szállítására van szükség.

Drágább lesz a liba is, hiszen a kukoricát is a mezőgazdaság állítja elő, és amíg nem tudja rábírni Viktor, hogy saját szárnyán repüljön a fogyasztóig, addig a szállítási probléma is fennáll.

Persze lehet, hogy nemsokára elrendelik a nyugdíjazott lovak reaktiválását, lóval lehet szántani-vetni-, aratni, szállítani, meg munkába járni is, merthogy ne felejtsük, a tömegközlekedés sem lesz olcsóbb.

Az Országház előtt is ki lesz kötve néhány arabs mén, Orbán azon mén majd népboldogítani ha meg drágul a zab is, merthogy ugye azt is a mezőgazdaság állítja elő, akkor átállítja gázüzeműre, minden reggel a ló fenekébe dugott, kifúrt nádszál segítségével felfújja a táltost, ápolva ezzel az ősi tradíciókat.

Nagy öröm lesz ez az országnak, a zöldmozgalom diadala, Schiffer lószarban fog hemperegni nagy boldogságában, Szijjártó meg majd bejelenti, hogy a nyugdíjasok számára új eledelt tervez bevezetni a kormány, az úgynevezett Nemzeti Gombócot, mely rostokban gazdag természetes eredetű csemege.

De szép idők is lesznek, mikor majd Kósa huszár vezeti Hajdú vármegye lovas bandériumát, ami igaz – igaz - én is már úgy szeretném látni őt, meg az egész bandáját – mentében…

Azt mondják a fuvarozók, ha nem talál a kormány ki valamiféle okosságot, amiből nekik pénzük lesz, akkor majd külföldön fognak tankolni, ami elég tetemes hiányt fog generálni az adóbevételeknél, merthogy kiesik majd a rengeteg üzemanyag áfája.

Orbán egy csökönyös szamár, aki álomvilágot akar felépítgetni, amelyik úgy működik, hogy ő csak csettint az ujjával, hogy legyen világosság és lészen világosság – valamelyik könyvben olvasta ezt régebben és megtetszett neki fenemód, meg a könyv főszereplője is tetszett, át is vette egy-két ötletét, meg a stílusát.

Most éppen gyűjti az agyagot, hogy meg tudja formázni a maga képére és hasonlatosságára azt a neki is tetsző élőlényt, ami a régebbi, reménytelenül elavult típust, az embert fogja leváltani.

A java azért még hátra van, hiszen rohan az idő, egy év egy perc szinte, csak várakozás közben tűnik kettőnek, márpedig itt elég sokan várakozunk…

De hamar eljön az a nap is, mikor meg kell egyezni Putyinnal a jövőben alkalmazandó gázárakról, és nem csodálkoznék túlzottan, ha a magyar tehén arról lenne nevezetes, hogy a farka alá gázpalackot kötnének.

Riska lenne a Magyar Gázlelőhely személyesen.

Persze lehet gázt fejleszteni szennyvízből is, éppen most folynak a kísérletek a CNG megnevezésű üzemanyag előállítására Zalaegerszegen, ahol a szennyvíziszapból termelt és megtisztított gázzal jár is már néhány autó.

Remek lehetőség ez a takarékoskodásra, míg csak Orbán ezt is meg nem adóztatja.

De az igazi csapdája ennek a fejlesztésnek nem itt van.

Ehhez a technológiához háztartási szennyvíz kell, melynek leglényegesebb elemét magyarember a forradalmi fülkében állítja elő, miközben maga elé képzeli a Vezért és ettől automatikusan vad nyögésekbe kezd.

De eredménye ennek csak akkor lesz, ha előtte eszik is, márpedig a dolgok mai állása szerint ez a lehetőség a lakosság jelentős része számára a vágyak birodalmába költözik…

Mindegy, majd erre is kitalál valamit a Kis Leleményes, mint ahogy a nyugdíjasok éhendöglesztésének nehéz problematikájára is körvonalazódik már a nevéhez köthető megoldás.

De erről majd legközelebb talán, hiszen nem szabad a jó híreket habzsolni, - még megárt a mértéktelenül adagolt boldogság…

:O)))

BOMBA

Ül Viktor a maga kis homokozójának képzelt Magyarország közepén, és ábrándos tekintettel babrálja a bomba gyújtószerkezetét.

A bomba idáig is ott hevert a homokozóban, csak homok fedte, a gyújtószerkezete megbízhatóan beágyazódott a földbe, mozdulatlan volt és mozdíthatatlannak tűnt.

Aztán jött a kis tréfacsináló, és elkezdte kapirgálni a homokot.

Miután szorgalmas is, ez egyéb adottságaival párosítva meglehetősen kártékony kombináció -   ma már éppen ott tart, hogy a bombán azt az érdekes kis izét birizgálja.

Nem is eredménytelenül, mert a bombából újabban valami halk ketyegés hallik.

A bombát nyugdíjas-társadalomnak hívják és arról nevezetes fürge lábai és sasszemei mellett, melyek a patkány és a hajléktalan elé helyezik a táplálkozási láncban, hogy tagjai mindahányan választók.

Ezt a réteget nem könnyű felizgatni, látták ők már Horthyt, látták Szálasit a földön lépkedve és a bitón lengedezve, túlélték Rákosit, Rajk Lászlót, Nagy Imrét, túl a kádári megtorlásokat, szüleik, nagyszüleik megjárták Horthy börtöneit, az Andrássy út 60-at két rezsim alatt is, beléptették őket a tszcs-be, kiléptették belőle, aztán ismét beléptették, aztán vehettek egy kis levegőt.

És már éppen azt képzelték, hogy a tiszta, friss levegő állandó juttatás lesz, hiszen a hatalom a gyermekeik kezébe került, és olyan szépen szavalt erről az a borostás kis fickó szegény Nagy Imre újratemetésén, aki eltemetettségéből kifolyólag sajnos nem vehetett részt az utolsó orosz cár és családja újratemetésén, jóllehet állítólag ismerte őket személyesen is…

Hát tévedtek, és ez egy ilyen sokat megélt társaságnál meglehetősen furcsa, hiszen a mi kis tűzszerészünk régi receptek alapján dolgozik, csak abban különbözik nagy elődeitől, hogy ő egyszemélyben Göbbels is – magad uram, ha neked csak egy Szijjártóra futja…

Ismer a történelem egy-két hálátlan gyermeket, ez a műfaj sem kell, hogy nóvum legyen, egyel több, egyel kevesebb, már nem igazán számít.

A nagymamák hajdani kedvence most éppen a bukszájukra hajt, és teszi ezt olyan elánnal, mintha ez lenne a megoldás arra a számtalan bajra, melyeket ádáz buzgalommal egy év alatt zömében ő idézett elő.

Nem voltak a nyugdíjasok ezidáig sem gazdagok, de úgy néz ki, ezentúl a nyugdíjas és a pária szinonimapárt fognak képezni.

Először is az előrehozott öregségi nyugdíjakat szüntetnék meg, utána elvennék a bányászok kedvezményes nyugdíját, ne dőzsöljenek a nép vérét szívva!  

Nem kell hülyének érezniük magukat, hogy miután évtizedekig a föld alatt párszáz méterrel fejtették a szenet vagy az uránt, most egy olyan pojáca veszi el tőlük az egészségük méltatlanul kicsi csereértékét, aki még egyetlen napot sem dolgozott valódi munkahelye, merthogy ő a miniszterelnökséghez ért.

Hát persze, hiszen ő a második már a magyar történelemben, aki kora gyermekkorától miniszterelnökösdit játszik, de meg is látszik rajta!

Aztán a szolgálati nyugdíjakat kurtítanák meg, és a járulék korkedvezményes élvezőiből járulékfizetésre kötelezetteket teremtene a trükkös kis tűzszerész, viszont a polgármesterek és a képviselők nyugdíj-kedvezményeihez bölcs előrelátással nem nyúlna hozzá – végtére is meg is kell szavazni valakinek a törvényt, nemde?

Az ember tényleg nem tudja, sírjon, vagy röhögjön – én az utóbbi mellett döntöttem, kényelmi okokból…

Persze ezzel nincs még vége a nyugdíjasok nagyüzemi szívatásának.

Számos nyugellátási formát megszüntetnek, helyette az állam jövedelempótló támogatást folyósít, de csak addig, míg ki nem derül, hogy áldozatának van egyéb jövedelme is, merthogy akkor az jut neki, ami a hetedik gyereknek…

De a legszebb terv, az az özvegyi nyugdíjakhoz kapcsolódik, melyet újra kell állítólag gondolni.

Némi aggodalmat okozhat, hogy amit eddig Vezérünk újragondolt, az vagy kevesebb lett, vagy megszűnt – szerintem lassan itt lesz az ideje az ő kétharmadát újragondolni, és erre kevés alkalmasabb társaság van, mint a nyugdíjasok.

Nekik ugyanis már nincsenek aktuális félnivalóik, nincsenek elveszíteni való állásaik, ők olyanok, mint a proletár a Kommunista Kiáltványban, csak a hétvégi csirkefarhátjukat veszthetik!

Most még el lehet szórakozgatni ezzel a pármilliós tömeggel, mert vannak sokan köztük, akik nem szedik következetesen a Cavintont és már elfelejtették, hogy a Fidesz azt ígérte, hogy megőrzik a nyugdíjakat.

Igaz, ha úgy vesszük, meg is őrzik, csak ezidáig nem volt arról szó, hogy a megőrzés helye a saját és a haverok zsebe lesz.

Ma még olyan a nyugdíjasok tömege, mint a libasereglet gúnár nélkül, de ha akad valaki, aki egy irányba tudja terelni ezt a társaságot, vagy rá tudja venni őket arra, hogy kövessék, az úgy lemossa a kis tűzszerészt a pályáról, hogy nyoma sem marad.

Az akkor valóságos kétharmad lesz, merthogy ha egy ilyen csapat felsorakozik, akkor vele tartanak a ma munkavállalói, a holnap nyugdíjasai is.

Nem az a baj, ha egy állam fenntartható, normális nyugdíjrendszert akar működtetni – a baj az, ha csak ötletelés folyik és mindenféle tapasztalatlan kis technokraták emberek százezreinek életével szórakozgatnak.

Persze lehet tovább babrálni azt az érdekes kis pilinckát, de azért mielőtt kezébe veszi a csípőfogót a mi kis tűzszerészünk, nem ártana emlékeznie arra, hogy melyek voltak az egyszeri tűzszerész utolsó szavai: Jó, akkor most elvágom a kéket...

:O))))

NYUGDÍJSIRATÓ

Azt szeretem ebben a Viktorban, hogy következetes.

Legalábbis a nyugdíjasok ügyében kétségtelenül, hiszen amikor megszállja az ihlet és rájön, hogy pénzt kell elvenni a társadalom valamelyik rétegétől, még véletlenül sem a magas jövedelműek jutnak az eszébe.

Nem kell neki egyetlen perc sem ahhoz, hogy ésszerű gondolkodása áttörje a gyógyszerei által emelt merev falat és megvilágosodjon, majd egy népies mozdulattal a homlokára csapjon – meg is van a megoldás!

A nyuggerek!

Azoknak a mogyoróit lehet nagyobb kockázat nélkül szorongatni, a vénasszonyoknak meg lehet smúzolni vagy megfenyegetni őket a vibrátorokba való elem árának egekbe emelésével – nem ellenfelek!

Így volt ez mindahányszor, amikor egy cseppnyi hatalomhoz jutott az ország jelenlegi elszabadult hajóágyúja, a mi fapados megváltónk, az őrült dakota.

Tulajdonképpen csodálkozásra semmi ok, hiszen várható volt, és szerintem ez még nem lesz a dolog vége.

Most csak a nyugdíjemelésekbe babrált bele a Nagy Polihisztor, aki egyszemélyben szakértő a közoktatás, a külpolitika meg a nyugdíjrendszer ügyében, de nem hinném, hogy itt megáll majd az ötletelésben.

Az aranyhalas vicc itt is elmondható, - a nyugdíjas aranyhalacskák már megtették kötelességüket, kívántak tőlük aktív életükben nem hármat, - százhármat, teljesítettek mindenféle kívánságokat, lehet már őket sütögetni.

Egyelőre csak a nyugdíjemelésektől fosztja meg őket, - ezentúl csak az inflációt követik a nyugdíjemelések és nincs kétségem, hogy az infláció mértéke igen alacsony lesz, hiszen maga Viktor fogja kiszámolni téntacerutzával a Magyar Nemzet szélén…

Idáig volt a svájci indexálás, amelyik az inflációt és az aktív dolgozók béremelését vette figyelembe a nyugdíjemelés mértékénél, Bajnai megszorítása is benne hagyta a rendszerben a lehetőséget, hogy amennyiben az országnak jobban megy, úgy a nyugdíjasnak is mehessen kicsit jobban, de most eljött az igazság pillanata.

A nyugdíjas kussoljon, tengesse életét és ne kapkodjon az ország fejlődéséből esetleg adódó lehetőségek után.
A nyugger meneteljen délcegen rogyadozó térdekkel a sír felé, melynek eléréséhez az utat gondos kormányunk és annak feje – mely fejről már csak a szökőkút hibádzik – humánusan lerövidíti neki.

Ha meg az infláció esetleg magas lesz (magas lesz…), akkor majd legfeljebb törvényt módosítunk, és csak az infláció 75%-a számít be a nyugdíjemelésbe.

Persze a rokik sincsenek jobb helyzetben, hiszen a sok rohadt munkakerülő rokkantnyugdíjast Jövőnk Záloga vissza akarja terelni a munka világába, oszt ha nem jut nekik munkalehetőség, hát istenem – ezt dobta nekik a gép.

Hiszen mi sem természetesebb, minthogy a munkáltatók kapkodni fognak a már vagy öt-hat éve nem dolgozó, mozgásszervi betegségekkel vagy magas vérnyomással küszködő reaktivált népségért - persze ez utóbbiak mikor megkapják a határozatot rokkantnyugdíjuk folyósításának megszüntetéséről, úgyis gutaütést kapnak.

Takarékos megoldás, a temetési költség a családé, míg ha belelőnék őket egy gödörbe, mindenképpen felmerülnének mindenféle költségek - ezekben a nehéz időkben, amikor alig lehetett azt a párszázezer forint/hó adójóváírást összekaparni a családnak, nem lehet herdálni.

Szóval békés, szép öregkor vár az idősebb korosztályokra, akik már csak abban reménykedhetnek, hogy ha elmennek libát lopni, akkor majd egy nyugdíjból visszahívott potrohos rendőr üldözi majd őket – de a zsandár ne is reménykedjen, - ha egyszer a libát én a hónom alá kapom, nincs az a podagrás főtörzsőrmester, aki utolérne!

Hát akkor most lehet elgondolkodni, és a sok megtévesztett nyuggernek, aki ott csápolt I. Viktor Mihálynak, a mi kis Miskakancsónknak, hogy kit is szabadított a nyakunkra.

A nyugdíjas belátó, amikor le kellett mondania a 13. havi nyugdíjáról - ami már be volt építve a költségvetésébe, amelyik valamivel feszesebb, mint a kormányé, hiszen nem szerepel benne egyetlen Audi Q7-es terepjáró beszerzése sem – egyetlen hangos szó nélkül lemondott róla, belátva, hogy az országot a válság rossz helyzetbe hozta.

Tudta, hogy az ő sorsa nem választható el az ország sorsától, úgy képzelte, hogy együtt sírunk és majd együtt nevetünk, ha megérjük.

Na, ettől a stressztől már megkímélte a nyugdíjas-társadalmat Viktor, a nevetés gondját elvetheti minden nyugdíjas, hacsak nem nevet egyszer együtt majd az ötletgazdával, ha végre valaki ki meri majd mondani rá a diagnózist.

Az inflációkövetés egyenes út az elnyomorodáshoz, elszegényedéshez, márpedig amelyik társadalom nem dédelgeti a gyermekeit és nem becsüli meg az időseit, az nem lesz hosszú életű.

Ez sem.

:O)))

NYUGDÍJZŰRÖK...

A negyven év munkaviszonnyal rendelkező nőknek beígért nyugdíj-kedvezmény nagyon csábító volt.

Annyira csábító, hogy valóban hozott szavazatokat a Fidesznek és az érdekeltek annyira odafigyeltek rá, hogy ezt nem lehetett letagadni, mint a 14. havi nyugdíj ígéretét.

Azt 14. havi nyugdíjat ugyanis senki sem vette komolyan, mindenki tudta, hogy csak néphülyítés és erre a magyar lakosság már immunis.

De ez egy megvalósíthatónak tűnő gesztusnak látszott, ezt boldogan számolgatta minden nő, aki a nyugdíj környékén volt és aki szeretett volna már megszabadulni a mindennapi munkába járás nyűgjétől, a hisztériás főnököktől, a bizonytalan sorsú cégektől, az államigazgatás labirintusainak mélyén élő lélekzabáló szörnyetegtől, amit polgármesteri hivatalnak vagy minisztériumi intézménynek hívnak.

Aztán a választások után várták valamennyien a boldogságot hozó bejelentést, de egy darabig hiába.
Aztán egyszerre megszületett a döntés és kiderült, hogy sokan nem tudnak számolni, ugyanis nem a munkaviszonynak elismert évek alapján számolt Viktor szupertakarékos csapata, hanem csak a munkában töltött éveket vette számításba, - agyő orvosok, agyő felsőfokú végzettségűek, húzzátok tovább az igát.
De még mindig maradtak elegen, akik reménykedve várták a dátumot, mikor leketyeg végre az ominózus negyven év, és beadhatják alázatos kérelmüket a nyugdíjbavonulásra.
Az állam ült és rettegve figyelt, megbánta már nagylelkűségi rohamát régen, de elszánt volt.
Most meg állítólag vagy a fejét, vagy a tökét vakarja – mindegy – merthogy a várt hatezer kérelem helyett hatvanezret nyújtottak be a reménykedő nők.
Azt mondják a hírforrások, hogy a nyugdíjfolyósítónál minden egyéb munka áll, csak a kérelmek elbírálásának előkészítésével foglalkozik minden hadrafogható hivatalnok, nem megy ez olyan gyorsan, mint a kilencszázezer, a Nemzeti Inzultáció során visszaküldött kérdőív feldolgozása…

Egy politikai eredményt mindenesetre már elért Viktor: a nyugdíjasok rettegnek, hogy elvész a nyugdíjuk egy része, a nyugdíjba készülők rettegnek, hogy milyen új baromságot talál ki a Szeretett Vezető, amivel ellop a nyugdíjukból vagy hozzácsap még egy-két évet a nyugdíjjogosultságot megalapozó szolgálati időhöz, a fegyveresek féltik a kedvezményeiket és a kép egyre zavarosabb.

Ha igaz a fenti hír - amit sajnos még nem tudtam ellenőrizni, de a forrás megbízható – hogy elkalkulálták magukat Viktorék, akkor két eset létezhet: vagy annyira felelőtlenek, hogy az ötlethez nem készíttettek előzetes hatástanulmányt, vagy annyira amatőrök, hogy a pontos adatok birtokában sem tudtak felkészülni a várható hatásokra.

Hatvanezer ember már statisztikailag is számottevő, érdekes lesz a dolog végkifejlete, hiszen a nyugdíjasok és a négy éven belül nyugdíjba vonulók száma meghaladja a legutóbbi választáson a Fideszre és fiókintézményére leadott szavazatok számát.

És ha Viktor azt képzeli, hogy a nyugdíjas idióta, akkor az csak saját állapotának kivetítése, mivelhogy a nyugdíjas teljesen tisztában van a helyzetével, az érdekeivel és egy idő után elérkezettnek fogja látni az időt arra, hogy - Obama fogalmazásával éljek – összhangba hozza érdekeit az értékeivel.

A nyugdíjas békés jószág, de nem liba, melyet egy pálcával és némi kukoricával kordában lehet tartani, a nyugdíjas jobban fog sziszegni, mint a megmérgesített gúnár és valószínűleg csípni is fog a tojókkal együtt, márpedig a liba csípése igen fájdalmas tud lenni.

Érdekes, hogy mennyire ostoba Orbán – egy egyre sokasodó réteget nyaggat, sérteget, ahányszor csak hozzáfér a hatalomhoz.

Beteges ügy ez, a tudatalattija  valószínűleg így próbál elégtételt venni ifjonti éveinek dörgő atyai pofonjaiért.

Mellesleg a Vezér örökifjúnak is képzeli magát.
Pedig az idő fölötte is szalad és azt sem kellene felednie, hogy az Úr az ő végtelen kegyelme mellett büntetni is szokott – ha azt kapja, amit érdemel, akkor igencsak csúf öregkora lesz.
Hosszú életet kívánunk hozzá.


:O)))