NYUGDÍJSIRATÓ

Azt szeretem ebben a Viktorban, hogy következetes.

Legalábbis a nyugdíjasok ügyében kétségtelenül, hiszen amikor megszállja az ihlet és rájön, hogy pénzt kell elvenni a társadalom valamelyik rétegétől, még véletlenül sem a magas jövedelműek jutnak az eszébe.

Nem kell neki egyetlen perc sem ahhoz, hogy ésszerű gondolkodása áttörje a gyógyszerei által emelt merev falat és megvilágosodjon, majd egy népies mozdulattal a homlokára csapjon – meg is van a megoldás!

A nyuggerek!

Azoknak a mogyoróit lehet nagyobb kockázat nélkül szorongatni, a vénasszonyoknak meg lehet smúzolni vagy megfenyegetni őket a vibrátorokba való elem árának egekbe emelésével – nem ellenfelek!

Így volt ez mindahányszor, amikor egy cseppnyi hatalomhoz jutott az ország jelenlegi elszabadult hajóágyúja, a mi fapados megváltónk, az őrült dakota.

Tulajdonképpen csodálkozásra semmi ok, hiszen várható volt, és szerintem ez még nem lesz a dolog vége.

Most csak a nyugdíjemelésekbe babrált bele a Nagy Polihisztor, aki egyszemélyben szakértő a közoktatás, a külpolitika meg a nyugdíjrendszer ügyében, de nem hinném, hogy itt megáll majd az ötletelésben.

Az aranyhalas vicc itt is elmondható, - a nyugdíjas aranyhalacskák már megtették kötelességüket, kívántak tőlük aktív életükben nem hármat, - százhármat, teljesítettek mindenféle kívánságokat, lehet már őket sütögetni.

Egyelőre csak a nyugdíjemelésektől fosztja meg őket, - ezentúl csak az inflációt követik a nyugdíjemelések és nincs kétségem, hogy az infláció mértéke igen alacsony lesz, hiszen maga Viktor fogja kiszámolni téntacerutzával a Magyar Nemzet szélén…

Idáig volt a svájci indexálás, amelyik az inflációt és az aktív dolgozók béremelését vette figyelembe a nyugdíjemelés mértékénél, Bajnai megszorítása is benne hagyta a rendszerben a lehetőséget, hogy amennyiben az országnak jobban megy, úgy a nyugdíjasnak is mehessen kicsit jobban, de most eljött az igazság pillanata.

A nyugdíjas kussoljon, tengesse életét és ne kapkodjon az ország fejlődéséből esetleg adódó lehetőségek után.
A nyugger meneteljen délcegen rogyadozó térdekkel a sír felé, melynek eléréséhez az utat gondos kormányunk és annak feje – mely fejről már csak a szökőkút hibádzik – humánusan lerövidíti neki.

Ha meg az infláció esetleg magas lesz (magas lesz…), akkor majd legfeljebb törvényt módosítunk, és csak az infláció 75%-a számít be a nyugdíjemelésbe.

Persze a rokik sincsenek jobb helyzetben, hiszen a sok rohadt munkakerülő rokkantnyugdíjast Jövőnk Záloga vissza akarja terelni a munka világába, oszt ha nem jut nekik munkalehetőség, hát istenem – ezt dobta nekik a gép.

Hiszen mi sem természetesebb, minthogy a munkáltatók kapkodni fognak a már vagy öt-hat éve nem dolgozó, mozgásszervi betegségekkel vagy magas vérnyomással küszködő reaktivált népségért - persze ez utóbbiak mikor megkapják a határozatot rokkantnyugdíjuk folyósításának megszüntetéséről, úgyis gutaütést kapnak.

Takarékos megoldás, a temetési költség a családé, míg ha belelőnék őket egy gödörbe, mindenképpen felmerülnének mindenféle költségek - ezekben a nehéz időkben, amikor alig lehetett azt a párszázezer forint/hó adójóváírást összekaparni a családnak, nem lehet herdálni.

Szóval békés, szép öregkor vár az idősebb korosztályokra, akik már csak abban reménykedhetnek, hogy ha elmennek libát lopni, akkor majd egy nyugdíjból visszahívott potrohos rendőr üldözi majd őket – de a zsandár ne is reménykedjen, - ha egyszer a libát én a hónom alá kapom, nincs az a podagrás főtörzsőrmester, aki utolérne!

Hát akkor most lehet elgondolkodni, és a sok megtévesztett nyuggernek, aki ott csápolt I. Viktor Mihálynak, a mi kis Miskakancsónknak, hogy kit is szabadított a nyakunkra.

A nyugdíjas belátó, amikor le kellett mondania a 13. havi nyugdíjáról - ami már be volt építve a költségvetésébe, amelyik valamivel feszesebb, mint a kormányé, hiszen nem szerepel benne egyetlen Audi Q7-es terepjáró beszerzése sem – egyetlen hangos szó nélkül lemondott róla, belátva, hogy az országot a válság rossz helyzetbe hozta.

Tudta, hogy az ő sorsa nem választható el az ország sorsától, úgy képzelte, hogy együtt sírunk és majd együtt nevetünk, ha megérjük.

Na, ettől a stressztől már megkímélte a nyugdíjas-társadalmat Viktor, a nevetés gondját elvetheti minden nyugdíjas, hacsak nem nevet egyszer együtt majd az ötletgazdával, ha végre valaki ki meri majd mondani rá a diagnózist.

Az inflációkövetés egyenes út az elnyomorodáshoz, elszegényedéshez, márpedig amelyik társadalom nem dédelgeti a gyermekeit és nem becsüli meg az időseit, az nem lesz hosszú életű.

Ez sem.

:O)))

KEGYDÍJ...

Orbán Tatabányán kedveskedett a választóknak.


"Nyugdíjemelés biztos, hogy lesz, mert amit vállaltunk, hogy a vásárlóérték nem csökkenthet, azt betartjuk és az inflációval mindenképpen meg kell emelni"

Ezek az emelések azért még kérdéses ügyek, - ugye, azt már tudjuk, hogy  az országot a két fülénél, Mezőkövesdnél és Miskolcnál fogva kell felemelni, mint a fazekat, a nyugdíjakat meg sehogy sem, hiszen a nyugdíjnak nincs füle, csak vásárlóértéke.

Az Ember, Aki Sohasem Hazudott egy idősecske – feltehetőleg Fidesz szavazó - hölgy kérdésére adta ezt elő, már csak hogy megtörje az őt alapvetően jellemző monoton igazmondási kényszert, és kapásból úgy hasba akasztotta szegényt, hogy azóta is tágra nyílt szemmel mereng a csirkefarhát - hegyek felett a hentesnél, - most meg merjen kockáztatni negyed kilót vagy inkább takarékoskodjon…

Van eznkívül még egy lehetőség: a Vezér olyan hülye a gazdasághoz, hogy nem tudja, hogy mi a különbség nyugdíjemelés és a nyugdíjak vásárlóerejének szintentartása között.

Elmondom, oszt ha valaki találkozik vele, adja át neki.

A vásárlóerő szintentartása azt jelenti, hogy a derék nyugger a nyugdíjából mindhalálig mindig tíz kiflit és két liter tejet tud venni, miután kifizette a lakás rezsijét és a gyógyszerköltségeit, ez pedig bőven elég a kondícióban tartásához, hisz az elhízás egészségtelen.

A nyugdíjemelés meg azt jelenti, hogy amilyen mértékben növekednek az ország anyagi lehetőségei olyan mértékben növekedhet a nyugdíjas reáljövedelme is, tehát a két liter tej helyett vehet két litert és fél decit, a tíz kifli helyett meg tízet, meg egy tizenegyediknek leharaphatja a csücskét, mint tette ezt a Tescoban Selmeczi Gabika nyugdíjszelvény nélkül - ha ma tenné, már bizonyára áristomban ülne...
Szóval nem mindegy, de ez itt a Vezér szónoklatából nemigen derült most sem ki, - elfelejtette kibontani az igazság minden részletét.
A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis a nyugdíjas osztozik az ország sorsában; ha az országnak jól megy, akkor jól megy a nyugdíjasnak is, ha nem megy túl jól az országnak, akkor stagnál a nyugdíjak reálértéke (hogy hány kiflire elég, ugye…), azaz a nyugdíjak csak az inflációt követik.
És akkor még mielőtt elájulnánk a nyugdíjasok nagy levelezőtársának ötletétől, itt van még az infláció számításának módja is, ugyanis az országos adatokban benne lelhető a gőzmozdony és a gumióvszer, a wellness-bérlet és a BMW ára is, míg a nyugdíjasok fogyasztói kosarában a csirkefarhát, a gáz, a villany, a gyógyszer, a közös költség vagy a járókeret lényegesen nagyobb súllyal esik latba.
Amúgy sem könnyű nyugdíjasnak lenni - még aki akarna, az sem nagyon tud munkát és kiegészítő keresetet találni magának.
Ritka szerencsés közülük az, aki komolyabb szervi baj nélkül tudja élni életét, de ha nincs kis tartalék pénzecskéje, akkor sok jóra amúgy sem számíthat.
A német nyugdíjassal ellentétben, aki leginkább a Baleári-szigeteken pihenget, neki a Járda-szigetek jutnak…
Szóval, maradjunk abban, hogy ezek szerint az újdonat Orbán-rezsim szokás szerint a legkisebb érdekérvényesítő képességű társadalmi rétegeken kezdi a megszorításokat, az adótörvényeken keresztül a legszegényebbektől, a nyugdíjrendszeren keresztül pedig a legelesettebbektől gyűjti be a pénzt, hogy aztán a tehetősebbek zsebébe csurgassa vissza, hiszen ők a Fidesz természetes szavazóbázisa.
A nyugdíjasok egy része pedig bedől az ilyen primitív szómágiának – ennek is köszönhető, hogy jelentős részük cserbenhagyta a szocialistákat, akik pedig a legnehezebb körülmények között is mindent megtettek értük.
Közkedvelt megközelítése a dolognak, hogy a szocialisták kormányzása okozta a bajt, ezért hát, hogy cserbenhagyták őket a nyugdíjasok.
Ez persze igen kedvező közelítés a Fidesz számára, amelyik amúgy is lelkesen iparkodik kriminalizálni a szocialistákat – sajnos igen nagy sikerrel, - ma már a közbeszédben a szocialista politikus a tolvaj szinonimájává vált.
Pedig ezidáig az egyetlen Zuschlag ötvenmilliós ügyén kívül – melyből negyven megtérült – még jogerős ítélet nem született, csak vádak, nyomozások, letartóztatások sokszor nevetséges indokokkal, emberek elzárva tartása valós indokok nélkül – maga Berija is megnyalná mind a tíz ujját a mai magyar közállapotok láttán.
A nyugdíjas pedig hisz a manipulatív médiának, különösen akkor, amikor a szocialista politikusok lapítanak, és állandó defenzívában vannak, - szinte egyikük sem mer kiállni meghurcolt párttársaik mellett és követelni a mindenkit megillető tisztességes eljárást.
Ez azt az érzetet kelti, hogy na lám! - mindegyiknek vaj van a fején, azért kussolnak.
A nyugdíjas meg a Fideszre szavaz, merthogy ők azok, akik nagy pofával vádaskodnak, hát akkor biztosan nekik nem lehet a szemükre vetni semmit.
És hát a nyugdíjasok jelentős része az ilyen nyilatkozatok hallatán megnyugszik és rohan az urnákhoz, hogy a Fideszre leadott szavazatával mihamarább szert tehessen a sajátjára.
Azért legyünk optimisták -  a magyar nyugdíjas találékony, majd takarékoskodik.
Ruhatárát változatosan variálva túléli a nehéz éveket, a meglévő mellény, bugyi/gatya és az ing sokáig kitart, ha egyszerre mindig csak az egyik van rajta és nem akarja a kengurut utánozni, - nem ugrál üres erszénnyel.
Csak lesi a postást, várja a nyugdíjat és örül, hogy még mindíg nem keresztelte át Orbán a járandóságát Nemzeti Kegydíjnak...


:O))))