HOLLÓ A HOLLÓNAK

Megy a csendes örömködés – ellentétek a kormányzó pártban, Orbán nekiesett saját oligarcháinak, itt a győzelem már az ajtóban, itt kopogtat, már csak kis idő…

Hát lószart, Mama, hogy a klasszikust idézzem, nem más ez, mint wishful thinking.
Hadd idézzem a wikipédiából az angol nyelven közismert fogalom meghatározását:
„A vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás az a logikai hiba, amikor az alany – anélkül, hogy a rendelkezésére álló tények ezt alátámasztanák – valóságként kezel olyasmit, melynek valóra válása számára pozitív kimenetellel járna.
A vágyelvű gondolkodás tehát olyan érvelés, melynek premisszája a konklúzió igazságára irányuló vágyat fejezi ki.
Naivitás azt képzelni, hogy pusztán azért, mert szeretnénk, ha valami igaz vagy hamis lenne, az igazzá, vagy hamissá is válik.
A vágyvezérelt gondolkodás hibájába elsősorban azok esnek, akik képtelenek különválasztani a racionális véleményalkotást az emócióiktól.”

Na, nekünk nem kellene talán ilyennek lennünk, mégis, minden tapasztalatunk dacára ilyenek vagyunk.
Most éppen azon örvendeznek a médiában és a blogvilágban néhányan, hogy végre, ez itt már a vég kezdete.
Más nem is lehet, hiszen a reklámadót Orbán kivetette Simicskára is és a devizahitelesek problémája érzékenyen érintette Csányit, a takarékszövetkezetek államosítása pedig Demjánt – lám, kezdődik.

Az ilyen módon gondolkodókat nem igazán érdekli, hogy Simicska mekkora extraprofitra tett szert csak azáltal, hogy az állami hirdetések, vagy az állam által tulajdonolt cégek hirdetései szinte csak az ő cégein keresztül kerülnek a fogyasztó elé.
Azt sem nagyon szeretik észrevenni, hogy a reklámpiac tortájából nem egy nagy szelet az övé, hanem övé a torta.
Aki részesülni szeretne belőle, annak az asztala alól, négykézláb csúszva kell összekapirgálnia a morzsákat, de még eközben is vigyáznia kell, mert ha nem kerülgeti ügyesen az asztalnál ülők lábát, hát igen könnyen begyűjthet egy két rúgást oda, ahol nem székel az agy.

A reklámpiac birtoklása remek üzlet a hatalmon levők számára, hiszen módot nyújt arra, hogy bármikor horribilis összegeket mozgassanak át az állami területekről a magánszférába, hiszen ez egy puha akció – ha pénz kell mondjuk a Békamenetre, hát lesz, a hirdetési lehetőség meg már csak bónusz a jól dolgozó oligarchának, akit mi, - az egyszerűség kedvéért - hívjunk bátran maffiózónak.

A séma egyszerű, az állami cég megrendeli a hirdetést, a hirdetőcég felkér kreatív munkára néhány Békamenetes aktivistát, akik nevüket adják a hirdető cég által felkért kreatívok hülye jelszavaihoz, majd az ezért felvett pénz egy részét átadják a nemes célra.
Okos maffiózó hagyja, hogy ők is megnedvesíthessék kicsit a csőrüket a korrupció és tolvajlás édesvizű tavacskájában, a tehetségesebbek még a tavon ringatózó libát is megkaphatják.

Orbán megadóztatta Simicskát?
Na és, kit érdekel, majd visszakapja reklám-megrendelések formájában, lehet, még kamatot is számolhat.
Az asztalnak, ahol az áralku folyik, mindkét oldalán Orbán foglal helyet.
Ez a skizofrén helyzet Vezérünk mentális állapotát tekintve nem is túl meglepő, a meglepő az lenne, ha ez nem így lenne.
Ha a hazai strómanokat sorba állítanánk, mint a katonaságnál, akkor Simicska lenne a golyószórós, az első a hozzá hasonló magasságúak közül, aki nem a sor végén cipeli a céltáblákat.

Nem egyszerű a politikus dolga, nem elég ellopnia a kiszemelt szajrét, kell egy megbízható zseb is, melybe belepottyanthatja,
Életünk Megédesítőjének több ilyen is rendelkezésére áll, sőt, a Főméltóságú Asszonynak külön szakemberei vannak a földmutyikra, a szőlő-mutyikra, de miután mindenből részesedést kap a Család, ezért hát kell egy Általános és Univerzális Mindent Elnyelő Zseb – ki képzelheti azt, hogy érdeksérelem érheti a tulajdonosát?
Marxot többek között azért utálják a kapitalisták, mert kimondott egy-két igazságot az emberről, a kapitalizmusról, ami szöges ellentétben áll a kapitalisták által kedvelt, néphülyítő, kenetes dumákkal.
Így például kimondta, hogy a lét határozza meg a tudatot, tehát a Mi Igazmondónknak igaza volt akkor is, mikor felszólította az Uniót, hogy ne azt nézzék, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit tesz.

Úgyhogy, aki azt képzeli, hogy itt majd véres bandaháború tör ki a Vezér és Árnyéka között, az téved, - te sem vernéd agyon azt, aki a te pénzedet dugdossa mások elől.
Szép példa erre Csányi esete is, akinek éppen most ajándékoztál – ha jól számolom – tizenötezer forintot, (nem jól számoltam, csak százötven/fő az ajándék...) ugyanis másfél milliárd állami támogatást kapott az a vágóhíd, mely tervezetten képes lesz Magyarország összes disznainak háromnegyedét levágni.
Ez állítólag négyszáz munkahelyet jelent majd, arról nincs hír, hogy hány kisebb vágóhíd megy majd tönkre, hányan kerülnek utcára – persze, csak az után, hogy ők is, családtagjaik is támogatták fejenként százötven forinttal a beruházást.
Nemzeti ajándék ez Csányinak, akit mellesleg felettébb tisztelek, mert okos ember, aki képes kihasználni a kapcsolatrendszerét, és a cél érdekében képes nevére venni még azt a bánatos dilissel turbózott trágyadombot is, melyet magyar labdarúgásnak hívnak.

Szóval, ne éljünk álomvilágban, és ne akarjuk Orbán érdekeitől függetlenül értékelni a maffia legbefolyásosabb tagjaival való kapcsolatát, érdekekről és pénzről szól ez, mint minden – beleértve a pártokat is.
Aki akarja, persze lengetheti a nemzetiszínű zászlót, csak nem árt, ha tudatában van annak, hogy a zászló varrásából is zsebreteszi a maga részét a Nemzet Esze/2, csakúgy, mint minden másból ebben az országban.
Van itt elég, három-négy család jól elél belőle, a többieknek meg marad a szociális temetés, a későbbiekben papírhengerekben, állva, hogy a drága fejlesztési területet a lehető legjobban használja ki az ingatlanfejlesztő cég, mely ugyancsak leadja a sápot.

Ne éljünk álomvilágban, ha javasolhatom!

:O)))

ELEFÁNTSZEX

Alakulnak itt a dolgok, most már valóban érdeklődéssel kell figyelni Vezérünk táncos lépteit.
Most ugyanis két dolog van soron, az egyik a baloldali média teljes megvédése, a másik a konkurens oligarchák megtörése.
Ez persze nem megy máról-holnapra és nem csak egy-két oligarchát érint, hiszen a hűbéri társadalom olyan, mint egy lánc, melynek végén ott csahol a legkisebb hűbéres és a te segged harapdálja.
A lánc szemei - politikai támogatók, alvállalkozók és egyéb népek - jellegüket tekintve a parazitákhoz hasonlítanak, ha elpusztul a gazdaszervezet, elpusztulnak ők is.

A cél is ez, pontosabban az, hogy az etetés egy kézből történjék, hiszen a diktatúrával szemben az az egyik fő követelmény, hogy mindenki, minden szinten a diktátortól függjön, és minden hűbéri lánc vége az ő markában legyen.
Hát, nem irigylem az apróbb vazallusokat, nem jó ott fűszálnak lenni, ahol az elefántok szexnak…
A Vezér elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy régi, gyümölcsöző kapcsolatait figyelmeztesse, ne feledjék, hogy ki áll a táplálkozási lánc csúcsán.

Hogy aztán a helyzetértékelése helyes vagy helytelen, az majd kiderül, de állítólag már Simicskával való kapcsolata sem a régi felhőtlen barátság, amit én azért kétlek, hiszen Simicskát gazdaságilag megölni csak akkor tudja, ha a saját helyzetét is kockáztatja.
Simicska túl sokat tud és túl okos ahhoz, hogy egy ilyen faluszéli ravaszkodó suttyó emberkedése ellen ne épített volna be biztonsági elemeket a rendszerbe, és ha valaki meg tudja buktatni a pocakos viktátort, hát akkor ő az.

A másik érdekesség, hogy Csányi OTP-vezér láthatólag kiesett a pikszisből, amiből le kell szűrnie bizonyos következtetéseket, nevezetesen, hogy aki hiénát etet, az könnyen elveszítheti a kezét.
Hiába volt a lélegeztetőgép csapja nyolc szomorú éven át Csányi kezében, a hála nem politikai kategória.

Mindenesetre, ha ezek az emberek egymásnak esnek, akkor ott érdekes dolgok is történhetnek, márpedig a reklámadó Simicskát vágta képen, míg az devizahitelesek helyzetének konszolidációja a többi bank mellett az OTP-t érinti érzékenyen, ha nem is teszik az intézkedések padlóra egyiküket sem.
Az RTL is érdekes helyzetben van, merthogy az ő álláspontjuk az, hogy ugyan fizetnek, de perelnek, és a végén vissza fogják kapni a pénzüket.

Ha harc, hát legyen harc, mondá Viktor is, aki éppen ma hozatott törvényt az ellen, hogy az RTL ki tudja kerülni a reklámadót legalább az idén, viszont nem biztos, hogy helyesen mérte fel a helyzetet, könnyen meglehet, hogy egy tőkeerős multival nem fog tudni mit kezdeni, miközben az naponta erodálja hatalmát.
Orbán a fa koronáját metszegeti, miközben a tövénél már berreg a láncfűrész, és most nem, Szigetvári Viktor az ellenfél, hanem vérprofi kapitalisták - rengeteg pénzzel és politikai befolyással -, akik a profitjukért küzdenek.

A devizahitelesek ügye sem lefutott meccs még, a bankok is szerezhetnek még egy-két kellemetlen percet.
Külpolitikailag Vezérünk nullára játszotta magát, jöhet esetleg még egy jóízű kis túlzottdeficit-eljárás, az ország fele nyomorog, és vélhetően idén is lesz tél.
Magára haragította Amerikát, a nagy befolyással rendelkező zsidó lobbit, és a magyar falu is lassan ráébred arra, hogy ha az Unió megszünteti a területalapú támogatást, akkor mindahányan kezdhetik szervezni saját szociális temetésüket.

Az állami vállalatok vezetőit csereberélgetni sem túl jó üzlet, mert azok, akik a leváltott vezetők helyére jönnek, éppen elődjeik példájából látják, hogy mi vár rájuk a jövőben.
Amelyikük meg azt hiszi, hogy őt nem fogja a golyó, azért nem kár, mert az bolond, hiszen a diktatúra lényege a függőség és a létbizonytalanság permanens fenntartása, mert az szavatolja a Vezér jó étvágyát a ludaskása elfogyasztása közben.
Na, meg az érdekcsoportok egymásnak ugrasztása, hogy ő legyen a döntőbíró, adott esetben a Jó Király, máskor meg az Igazságtevő.

De ettől még a helyzete egyre veszélyesebb, mert nyílt konfrontációkat vállal.
Bele lehet bukni, persze nem ma, de a ciklus végére vidáman.
Legalábbis, én vidám lennék.
És ti?

:O)))

OLIGARCHÁK EGYMÁS KÖZÖTT

Megfogadtam, hogy én már semmin nem csodálkozom, de mindig úgy járok, mint parasztbácsi a műrepülőn, mikor a nyakába zúdult a bátorság - csak rázom a fejem, hogy ezt azért nem gondoltam volna.

Abba már beletörődtem régen, hogy a Népszabadság feltűnés nélkül kisasszézott a baloldali médiából és megpróbált egy lyukból hideget és meleget is fújni, de ezt azért – ha kevés sikerrel is – általában a mai magyar médiához képest elfogadható színvonalon tette.
Ha oda-odanyalintott is egyet a kormányzatnak, akkor azt elegáns mértéktartással tette, és még véletlenül sem felejtette kint rózsás nyelvecskéjét, mint szeretett kormányfőnk szokta tenni, mikor a betegség elhatalmasodik rajta és emelni kell a dózist.
De az azért – már csak a múlt szép emlékeire, „Világ proletárjai, egyesüljetek!” való tekintettel is – roppant sajnálatosnak tarom, hogy ma már olyan cikkeket enged meg magának, mintha az idézett jelszóban a proletárokat idiótákra szeretné cserélni.

Azt hiszem, hogy minden politikai lap szerkesztője tisztában van azzal, hogy a magyar olvasók elenyésző hányada vevő a politikai fejtegetésekre, ugyanúgy, ahogy a katolikus hívőt sem érdekli különösebben a Homousion és Homoiusion problematikája Jézus vonatkozásában, éppen megfelel számára, ha tudja Hiszekegyet, a Miatyánkot meg az Üdvözlégymáriát.
De ha csak kettőt tud, már akkor is jelentkezhet szemináriumba.

A magyar olvasók túlnyomó többsége két dologtól teszi függővé, hogy elolvasson-e egy cikket.
Az egyik a terjedelem, mely nem haladhatja meg a tizenöt sort, vagy amennyiben ezen a terjedelmen belül érdemi közlés olvasható Kelemen Annácska kebleinek aktuális állapotáról, akkor akár harminc sort is képes leküzdeni az elszánt olvasó.
A másik az illusztráció, ha van fotó, akkor van esély, hogy olvasni is fog – legalább a képaláírásokat.
A magyar olvasó nem olvassa, hanem „átfutja” a lapot, praktikusan csak a címeket olvassa el, azokból tájékozódik, és azokból vonja le politikai következtetéseit, ezért hát a címszerkesztők felelőssége óriási ebben az elbulvárosodott világban.

Természetesen ők ezt nem érzik, abban sem vagyok biztos, hogy léteznek-e még, de ha igen, akkor azok kerülnek e posztra, akik aktuálisan a leggátlástalanabbak az adott szerkesztőségben.
Így fordulhat elő, hogy egy címből, például ha azt olvasod, hogy „Intézetbe zárták az elmeroggyant miniszterelnököt” és elkezdesz örülni, hogy van még igazság a világon, akkor a cikk végére kiderül, hogy ez az eset nem nálunk, hanem egy kultúrállamban, mondjuk a Cannibal Islands fővárosában esett meg, még a múlt században.

Így aztán ha a nép érdeklődő gyermeke azt olvassa a címsorban, hogy „Orbán távolodik az oligarcháktól?”, akkor két következtetésre jut: Orbán nem oligarcha, és most még el is távolodik tőlük.
Namármost, mindkét következtetés téves.
Ha oligarcháknak a gazdasági elit legfelső, gazdasági erejével visszaélő és az állam által megfékezhetetlen, hatalmaskodó rétegét értjük, akkor bizony-bizony, még a leghithűbb Fidesz-híveknek is le kell nyelniük a békát: Orbán oligarcha a javából, sőt, ő a legoligarchább - és valószínűleg a leggazdagabb - oligarcha, ha létezik ilyen definíció egyáltalán.

Egyébként is, ez az egész teljességgel értelmetlen kínlódás, a maffia ugyanis hierarchikus szervezet, melyben a Keresztapa nem közeledik vagy távolodik, hanem utasít, és utána Moe Greene szemüvege kilyukad, még mielőtt le tudná venni megpucolni.
Erre most a Népszabadság fejtegetni kezdi, hogy lehetséges, hogy Orbán eltávolodik Simicskától, meg megmutatja, hogy ki az úr a háznál…
Marhaság, Orbán és Simicska úgy össze vannak nőve, mint a sziámi ikrek, ha Simicskát bántják, Orbán sikít, hiszen akkor őt is bántják, ha teccenek érteni…

Jól példázza ezt az egészet a reklámadó címen előadott kutyakomédia.
Mint tudjuk, a két vezető kereskedelmi adó közül az RTL Klub sikeres és nyereséges, míg a TV2 nem sikeres és veszteséges.
Mint tudjuk, az RTL Klub német tulajdonban van, míg a TV2 külföldi tulajdonosai kaptak egy olyan ajánlatot, melyet nem lehetett visszautasítani, így a csatorna most Simicska érdekkörében dolgozik a magyarság szellemi felvirágoztatásán.
Mint tudjuk, az RTL Klub nyereséges, míg a TV2 veszteséges, de – mint Gulyás Gergely szíves közléséből kihüvelyezhető - mindkettő maga a métely.
Meg is kapják méltó büntetésüket, fizethetik a reklámadót.

Amelyik nyereséges, annak reklámbevételei negyven százalékát elvonják, amelyik veszteséges, annak is - de ez a kormány nem kegyetlen, ugyanis „a reklámadó adóalanya csökkentheti a 2014. évi adóév adóalapját legfeljebb annak erejéig a társasági adóról és osztalékadóról szóló és a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint elhatárolt veszteség 50 százalékával” – a másik ötven százalékával valószínűleg majd jövőre.

Aki nem értené: a kormány a te és az én adómból, meg az RTL adójából kifizeti a TV2 veszteségét - ezt nevezik Magyarországon versenysemlegességnek.
Meg az adófizetők palira vevésének, nem először egyébként a Minicézár uralma alatt.
Sokat gondolkodtam azon, hogy bűn-e az, ha valakit hülyének néznek, ha valóban annak tűnik?
A kérdés még nincs eldöntve, de ameddig eldől, hát álmélkodjunk együtt!


:O)))