KISEBB NYÁJJAL KÖNNYEBB A JUHÁSZNAK

ÖRÖM EZT A SOK JÓARCÚ EMBERT LÁTNI! HÁT MÉG ŐT!

Milyen felemelő aktus!
Szem nem maradt szárazon, a nemzet szíve együtt dobbant, harsontak a harsonák, masíroztak a zászlóvivők, csúcsra járatták a jelmezbált, de szép is volt!
Összeült a Magyar Országgyűlés, amely minden idők legegységesebb magyar társadalmát képviseli, mint ezt aztán a történések demonstrálták is.
Áder szerint április 6-án döntöttek a választók, az itt lévő 199 képviselő pedig jogot kapott arra, hogy megvitassa a nemzet ügyeit.
Mi ugyan eddig úgy tudtuk, hogy az országgyűlési képviselők dolga eldönteni a nemzet ügyeit, de valószínűleg nem értjük az Alaptörvényt, nem is csoda, hiszen a PISA-teszten éppen a szövegértelmezéssel van bajunk állandóan.
A köztársasági elnök szerint az AB döntése után senki sem kérdőjelezheti meg a választások tisztaságát és a kormány legitimitását.

A választások egyébként tiszták voltak, mint a patyolat, csak az a baj, hogy a fiúk éppen focizhattak, mikor a törvény betűje és szelleme közötti összefüggésekről esett szó, mert arról azért nem hallottunk, hogy bár intézményeiben demokratikus az ország, de facto mégis virágzó diktatúra vagyunk.
Persze lehet, hogy nem mindenkinek kedves a demokrácia, a birkanyájnak sem ez kell, hanem egy szamár a nyáj elejére, kolomppal a nyakában, meg Bodri és Vitéz, a két TEK-es, ha valamelyik birka megkergülne.
Áder szerint április 6-ával befejeződött a rendszerváltás, és most már jó lenne befejezni a múltról szóló vitákat - amelyek hátráltatták a jólét kialakítását is -, és a "szimbolikus ügyekben folytatott árnyékbokszolást".
Mondja ezt az a Fideszes, aki huszonöt éve a szimbolikus politizálásból él, merthogy a pártja és kormányai azon kívül, hogy nagyüzemileg rabolnak, máshoz nem is értenek.
Mióta ismerjük őket, hatalomra jutva két dolgot tudnak: zászlót lengetni és rombolni, no, meg a békétlenséget szítani, szembeállítani magyart a magyarral.
Szerinte a választók egyértelműen kinyilvánították, hogy a "szimbolikus ügyekben folytatott árnyékbokszolásból” nem kérnek többet. 
Lelke rajta, de nagy a gyanúm, ha az ő családtagjait küldték volna a halálba, nem lenne ennyire megértő a szimbolikus ügyekkel kapcsolatban, és ha nem egy ázalékállat, mint például a Fidesz feledékeny zsidói, akkor ő is ott árnyékbokszolna, ahol a történelem meghamisítása ellen szálltak ringbe.
Az alaptörvény értelmében felkérte miniszterelnöknek Orbán Viktort, aki – mindannyiunk nagy meglepetésére - a felkérést elfogadta. 
Úgyhogy ismét vízen az ország zászlóshajója, a Viktor nevű romboló – szegény Magyarország…
Aztán jött a rengeteg rettenetesenokos értelmiségi kedvenc gumicsontja, a képviselői eskü.
Mintha lenne annak valami jelentősége, hogy a képviselő felesküszik az aktuális alkotmányra.
Mintha ez lenne a helyzet lényegi eleme, holott az ország évek óta ezzel az irománnyal legalizálja a törvényeket, a bírósági ítéleteket, a közjogi rendszert, a választójogi törvényt, a kétharmadot – az egész orbáncirkuszt – mégis aggodalmasan borzonganak azon, hogy a baloldali képviselők leteszik-e az esküt vagy sem.
Le hát, hiszen ha nem teszik le, akkor nem képviselők, márpedig ha azt az utat választjuk, hogy parlamentáris eszközöket is igénybe véve próbáljuk megváltoztatni a választók véleményét, hogy életképes alternatívát lássanak bennünk, akkor a politikai csaták egy részét a Parlamentben kell megvívni.
Van más út is, de ahhoz fegyvereket kellett volna felhalmozni, lőszert, néhány láda kézigránátot, meg egy-kétmillió végtelenül elkeseredett és elszánt embert, de még utóbbiak sem állnak mögöttünk, ami azért hordoz magában megszívlelendő tanulságokat, ugye…
Ismét Kövér a házelnök, úgyhogy sok jóra számítani nem lehet.
Mindenesetre Bajnai, Gyurcsány és híveik már ott ülnek a szamárpadban, és még a héten találni fognak egy sarkot, ahová leszórhatják a kukoricát, melyre az engedetlenek térdepelhetnek.
D’Artagnan is elvolt hívei és ellenségei baráti táborában, Viktor adott neki dolgot, nehogy elunja magát, elküszködhetett Molnár Zsolt 1992-es kapucnis kísértetével, már csak ez hiányzott neki, mint libának a solingeni acélipar felvirágzása.
De az is lehet, hogy már Harkányba készült, már ha kapott oda egyáltalán meghívást – az is lehet, azt már az utódjának kézbesítették…
A legérdekesebb események azért a Parlament kapuin kívül történtek, ahol a Jobbik demokratikus csőcseléke megtámadta a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnökét, akinek az volt a bűne, hogy nem tetszett neki a Jobbik randalírozása, és ennek hangot is adott.
Hát, mit mondjak, le a kalappal az önuralma előtt.

Ott óbégattak a feldúlt spinkók vele, majd barátságosan megköpködték, - gondolom, apád-anyád idejöjjön, mondták neki, amiért ők a maguk részéről mindent meg is tesznek.
A hozzájuk hasonlóan ostoba és gusztustalan szerb nacionalistákban ehhez könnyen lelnek partnert, oszt lehet helyet csinálni, meg lakást, munkát adni a vajdasági magyaroknak is.
A malacképű honleányt Pásztor István helyében úgy vágtam volna pofán, hogy lenyeli a fütyülőt, és egy hétig őt forgatta volna a kereplője.
Aki a jobbikra szavazott, az ezekre szavazott, és aki a Fideszre szavazott, az is ezekre szavazott, merthogy a Kossuth téren annyi volt a biztonsági ember, hogy egymásba ért a csúnyájuk - Beszari király nem bíz semmit a véletlenre – de amikor választani kellett, az ország vendége helyett a szélsőjobbot védték azzal, hogy elfordították a fejüket.
Ennekutána azon bölcselkedni, hogy kell-e parolázni meg beszélgetni a neonácikkal - maga az értelmiségi elbutulás, a doktriner baromság szép példája.
Ezekkel nem beszélgetni kell, hanem igen törvényes keretek között el kell taposni őket, mert ők az ország szégyene, akik a Parlamentben üldögélve úgy-ahogy moderálják ugyan magukat, de ha kikerülnek a hétköznapi színtérre, azonnal lepattog róluk a kultúra vékony máza és előbukkan alóla a nyilas.

Azért volt egy pozitív fejleménye is a parlamenti nyitónapnak: az aktus tiszteletére remekbeszabott körhídra tett szert Selmeczi Gabika, így odalett a harcos dizájn, elvesztette piranhás báját – mellesleg sokat hozott rajta.
Azt ezidáig azért még a brit tudósok sem bizonyították, hogy egy mesteri fogmű az agyműködésre is pozitív hatással van, szerintem ne reménykedjünk.
Várjuk rezignált sóhajjal a fejleményeket…

:O)))

NEMZETI NAGYCIRKUSZ

Valahogy olyan ez a magyar parlament, mint amikor Rejtő könyvében a rendőrfőnök bejelentette, hogy a rendőrség fenntartja a rendet – erre kitört a pánik.
Itt az Országgyűlés elnöke jelentette be, hogy megvédi az Országgyűlés tekintélyét.
Erre a Parlament tagjai elkezdtek teljesen idétlenül viselkedni.
Úgyhogy az ülésteremből átmenetileg ki is kellett költözködni, hogy a szükséges műszaki átalakításokat – trapézok és védőháló (remélhetőleg nem a szociális védőháló, mert azon csak egy lyuk van, de az akkora, mint a porond…) felszerelése a kupolába, ketrecek felállítása, hogy meg ne harapjon valakit a felbőszült házelnök, fűrészpor a képviselői fejekből a manézsba, miegyéb – el lehessen végezni.

Így kerülhetett sor a mai performance-ra, melynek során a magyar nép végre megtekinthette, hogy mekkora barmokat vett a nyakába, kikre bízta maga és családja sorsát – jelzem, mintha tükörbe nézett volna.
Az ügy, mely miatt kitört a balhé, a paksi atomreaktorok ügye volt, melyet a Fidesz a maga szokásos agresszív sunyiságával vitt döntésre.
A mi kis potrohos betegünknek az a fixa ideája, hogy ravasz törvényekkel előre meg tudja kötni néhány kormány kezét, pedig ha belegondol, hogy ő maga mennyire tisztelte a törvényességet és hogyan élt vissza a joggal, akkor tudhatná, hogy adott esetben mi vár rá.
Igen, cella is, és hogy párnás vagy betonozott lesz, azt csak az igazságügyi elmeszakértői vizsgálat döntheti majd el - de hogy az örökkévalóságnak szánt műve le lesz gyalulva a föld színéig, arra mérget vehet.

Mindenesetre most még gyorsan eladósította az országot, mert már nincs tizenkét állami gazdaság és nincs két választási forduló, úgyhogy a még mindenképpen ellopandó dolgok ügyeinek intézését előre kellett hozni a választások elé - biztos, ami biztos.
Nem szívbajos, nem Nokiás-doboz léptékben gondolkodik, nagyléptékű kisgömböc lett ő az idők folyamán.
Talán maga is elszörnyedhet, amikor végiggondolja pályafutását az első állami pénzből lopott Boss öltönytől a paksi atomreaktorokig…
Állítólagos vagyonát a szakértők ezerhatszáz simongábornyira becsülik, ez hagyóban kifejezve húszezer darab húszezresekkel teletömött nokiásdobozt jelent.
Ezeket mind a Méltóságos Asszony rakosgatta félre a tűpénzéből, mint tudjuk.

No, de vissza a cirkuszba, ahol is a showt ma az LMP és Schiffer vitte el, pedig a házelnök is kitett magáért, úgy lengett a feje, mint úritök a tökindán, közismert türelme is elhagyta és politikustársait olyan kifejezéssel illette, melyért, ha konzekvens, akkor magát is meg kellene bírságolnia, de azért csodát ne várjunk.
Ebben az emberben csipetnyi humorérzék sincs, ez akkor nevetett utoljára, mikor a mángorló bekapta a nagymamája cicijét, hogy a klasszikus idézettel éljek, de hát ez legyen az ő legnagyobb hibája - sajnos van neki több is, nagyobb is.
Mindenesetre Paks ügye kiverte a biztosítékot az ellenzéknél, mely megszokásból ügyetlenül kommunikált, Schiffer viszont tette, amire szerződött - nekiállt elhitelteleníteni az ellenzéket.
Merthogy – mint ez már ezerszer kiderült – magyarember nemigen kedveli a randalírozást, itt esett pofára Orbán puccskísérlete is, mert ugyan sikerült Gyurcsány ellen hergelnie a népet, de az már nemigen tetszett senkinek, mikor talpasai felgyújtották a kukákat és elkezdték lerombolni a fővárost.

Az ellenzék a paksi ügyre azért reagált ügyetlenül, mert elkezdte magát az atomerőmű építésének gondolatát támadni, jóllehet magyarember nem atomenergia-ellenes, Paks meg évtizedek óta megbízhatóan üzemel – hálistennek.
Hogy a nép Orbán mellé álljon, be kellett bizonyítani, hogy az ellenzék egy összevissza hadováló, békétlen csürhe, mely képtelen megfontoltan viselkedni, mely semmibeveszi a parlament méltóságát, mellyel csak az erő nyelvén lehet beszélni.
Erre volt éppen jó a parlamenti cirkusz, melynek során az LMP képviselői szirénáztak, felmásztak az elnöki emelvényre, és megpróbálták ellehetetleníteni a szavazásokat.
Persze nem minden kormánypárti képviselő érti a kommunikációs finomságokat, így ők is akcióba lendültek, vizet öntöttek a megafonba, elcsórták a szirénát – a helyzet óvodai szintre süllyedt.
Ott is ragadt, de már mindegy, ez a parlament már betöltötte szerepét, a mamelukok és bohócok parlamentje felkerült a kifutó termékek polcára.

Az LMP meg csinált valamit, amiről lehet beszélni, ami esetleg hozhat valamennyi szavazatot, mert egyébként arra is szerződtek, hogy elhoznak valamennyit az Összefogás szavazataiból, mint lelkes környezetvédők, akik a környezetet elsősorban Gyurcsánytól, az ősgonosztól akarják védeni.
Mellesleg arra, hogy bejussanak a következő parlamentbe, annyi az esélyük, mint libának a szárnyalásra a tepsiben, de az ilyen akciók egy halvány esélyt azért adnak nekik
.Habár Orbán ügyvédjének nem lesz rosszabb dolga, mandátum nélkül sem, mint a fogorvosának, és kicsivel jobb lesz, mint Kossuth-díjjal, vagy mivel is kitüntetett cipészének.
Orbán propagandája most azt sugallja, hogy csak azóta atomellenesek az ellenzékiek, mióta nem férnek oda a vályúhoz, az ellenzék meg szokás szerint odaáll hülyeségeket beszélni – tisztelet a kivételnek.

Lehet, hogy az atomerőmű nem rossz gondolat, lehet, hogy szükség lesz egy második atomerőműre, merthogy bár a Fidesz most az egész projectet megpróbálja az erőmű felújításának eladni, a tény mégiscsak az, hogy itt most éppen egy második atomerőművet készülünk felépíteni, de erről a nép nem tud semmit, mert senki sem magyarázza el neki.
De az biztos, hogy ezeket a kérdéseket meg kellene vizsgálni, meg kell beszélni, mert a kockázatát nem csak a mindenhez értő és mindenről egyszemélyben döntő Orbán vállalja, a költségeit meg mindahányan viseljük majd.

Végül is jó cirkusz volt, büszke lehet rá a magyar politikai osztály, meg az Összefogás is, melynek ilyen esetekben úgy kellene együttmozogni, mint akiket madzagon rángatnak, ma az egység fenntartása és demonstrálása élet-halál kérdése.
Na, majd a következő parlament, azzal könnyebb lesz bánni, ha szétszalad a csorda.
De addig lesz még egy-két emlékezetes napunk, ahogy látom a Vezér éppen mániás ciklusát éli, a mieink is aktívabbak, most már csak azt várom, hogy a lábukkal nyerjék meg a választást, mert Orbán embereivel már lehetett találkozni az utcán, de a mieinkkel még nemigen.
Persze semmi ok a kapkodásra, hiszen van még két hónap – nem kis idő, magam is azt hiszem, ez most fel fog érni az örökkévalósággal…

:O)))