Merthogy ez a kampány a maga tömény valóságában mutatta meg a Fidesz – pontosabban Orbán Viktor leglényegét.
Két változat képzelhető el vele kapcsolatban: vagy egy maga kreálta álomvilágban él és azt fogadja el valóságnak, vagy csak egy hazudós kis pondró, aki pontosan tudja, hogy mit csinál, de miután semmiféle erkölcsi gátlása nincs, így tudatosan veszi hülyére bambaképű híveit, akik bele vannak ájulva nagyeszű vezérük szent seggébe.
Hogy mi kell ahhoz még két halott és a cselédvegzálás után, hogy meglássák benne azt, aki - a fene se tudja.
De az is lehet, hogy tetszik nekik, ami itt folyik, mert ez a természete közegük.
Végtére is a szar a legjobb étel, állítja egy békemenetnyi légy.
Persze könnyen elképzelhető, hogy Orbánnak (tudatosan nem írom, hogy a Fidesznek, mert Orbán maga a Fidesz egyszemélyben, nélküle ez a csoportosulás nincs…) semmi köze nincs a két halálesethez, de az emberek nagyrésze mégis azt hiszi, hogy van, Orbán pedig nem tesz semmit, hogy a gyanút eloszlassa.
Pedig el lehetne oszlatni, most mégis azt olvashatja az ember, hogy az ügyészség szerint nem valószínű, hogy az ügy minden részletét nyilvánosságra fogják hozni, márpedig ez esetben felmerül a kérdés, hogy miért fontosabb ennek, az ő verziójuk szerint egyszerű, köztörvényes ügynek a takargatása, mint egy hatósági eljárásban bekövetkezett rendkívüli haláleset körülményeinek tisztázása?
Orbán szinte minden a kampányban kiejtett szava hazugság volt, nem mondott semmit arról sem, mit kívánna tenni, ha újraválasztanák, nem állt ki televíziós vitára – és nem azért, mert félt, hanem azért, mert akkor esetleg számot kellett volna adnia kormányzása négy évéről, az pedig mindennek mondható, csak dicsőségesnek nem.
A kampány közben, csak úgy félkézzel eladósította az országot, méghozzá elképesztő mértékben, vagy fél évszázadra előre.
Semmit rólunk, nélkülünk, tartja a közismert elv, mely Magyarországon – Orbán szerint - mára úgy módosult, hogy te csak húzd az igát ökör, én meg majd megmondom, hogy merre.
És most csalni is akar, hiszen ne mondja senki, hogy az természetes, hogy egy budapesti kerületbe százas nagyságrendben jelentkeznek át szavazók vidéki településekről, azt se mondja természetesnek senki, hogy a településeken közmunkásokkal vakartatják az ellenzéki plakátokat, arról se meséljen senki, hogy természetes, ha kormánypénzen létrejött kamupártokkal akarják a szavazatokat szétporlasztani – ez a választás nem a demokrácián, hanem a csaláson alapul.
Ha valaki valamilyen konkrét esetben a választási bizottságoknál panaszt tesz, panasza sorsa a panasztevő pártállásától függ – ha Orbán híve, akkor helyt adnak neki, ha ellenzéki, akkor elutasítják.
Az Unió pedig hallgat, amikor egyik tagállamában belorusz típusú választást tartanak.
És mégis, el kell menni szavazni, mert hinni kell abban, hogy az emberek nem egy ilyen országban szeretnének élni, és ezt valahogy kifejezésre is fogják juttatni.
Orbán lányának esküvőjén elloptak egy mobiltelefont, erre a személyzettől DNS mintát vettek.
A vendégektől nem, mert azok minden gyanú felett álló polgárok, hiszen ők kamionnal járnak lopni, kamion meg nem volt a lakodalmi sátorban – de Orbán és bandája azért lehajol az aprópénzért is.
A tolvaj természetesen a cseléd, a Horthy idők beidegződése szerint, és ezek az urak pontosan ismerik ezt a sztereotípiát, hiszen szinte valamennyien cseléd meg zsellérsorból, vagy még annál is alacsonyabbról kapaszkodtak fel a mai uborkafára, ahol azzal vannak elfoglalva, hogy bizonyítsák a „nincs rosszabb úr a cselédnél” ősi igazságát.
Az embernek nagy kedve lenne magának is DNS mintát adni, bele a szemük közé, egy nagy sercintés kíséretében.
Holnapig sokat tenni már nem lehet, de azt azért még el lehet mondani néhányszor ismerőseinknek, hogy az értelmes ember hol találja a szavazólapon azt a politikai formációt, melynek tagjairól lehet sok mindent mondani, de azt, hogy ne lenne demokratikus, azt még véletlenül sem.
És ez a tisztességes politizálás alfája és omegája, mert ez dönti el a legfontosabb dolgokat.Ez dönti el, hogy polgár és demokrata, vagy cseléd szeretnél lenni.
Ez dönti el, hol akarsz élni, milyen élet kell neked.
Ez dönti el, milyen jövőt szánsz az utódaidnak, hogy fogsz élni, ha megöregszel.
Ez a választás dönti el azt is, hogy a továbbiakban majd pártok programjai között választhatsz, vagy egy ázsiai bonsai-despotára kell adnod a szavazatodat, ha úgy–ahogy élni akarsz.
Gondold ezt végig, és menj el választani.
Ha tudod, vidd magaddal az ismerőseidet, barátaidat is.
Ja!
És tizenhetes a szavazatodra érdemes pártlista száma…
:O)))
