Többletet, mert olyan szervezeti formát kínált fel, amely bár nem titkolja baloldali identitását, de közvetlenül nem a Szocialista Párthoz kötődik, hanem annak csak egyik platformjához, melynek neve – lássunk csodát – szintúgy Demokratikus Koalíció Platform.
Nem lényegtelen ez a finom disztinkció, nagyon sok szimpatizáns számára fontos.Sokan nem tudják ugyanis felvállalni a Szocialista Pártot, sokan nem tudnak felvállalni egyetlen pártot sem, de azért szeretnének egy baloldali közösség tagjai lenni, tenni azért, hogy ez egy normális ország legyen, melyben érvényre jutnak olyan rokonszenves baloldali értékek, mint a gyengékkel és elesettekkel, a szegényekkel vállalt szolidaritás, a gyermekek esélyegyenlősége, a jövedelmek igazságos elosztása, a munkavállalók védelme.
A mai magyar társadalom tagjai csalódtak a pártokban, csalódtak az egész politikai felépítményben, és hogy csalódásukból mennyit lehet homályos illúziók, mennyit a Fidesz nyolc-kilenc éve folyamatos destruktív propagandája és mennyit a politikai osztály kapzsi és tehetségtelen politikájának, politikusainak rovására írni, azt csak az isten tudja.
De ettől a tény még tény marad, ha politikáról esik szó, akkor Józsi legyint egyet – mind egykutya, mondja és elégedetten hátradől a székben, meghúzza a söröspoharat és aléltan bámulja magát, hogy mekkora bölcsességek is tudnak kijönni őbelőle.
A csalódás oka túlzott várakozásokhoz is kapcsolódik.
A rendszerváltás idején az emberek többsége azt hitte, hogy annak lényege abban áll, hogy nem sok idő elteltével – és ezt években gondolták maximum – úgy fogunk élni, mint a németek, hiszen minden bajunk okozói a gaz komcsik, akik havonta egyszer a taggyűléseiken megbeszélik, hogy miként zsigereljék ki a népet.
Aztán teltek-múltak az évek, az emberek egy része lapátra került, a többi meg már nem pofázott, merthogy az új gazda kirakta az első öt nagypofájút, mint Frédi a kardfogú tigrist a barlang elé, és magyarember ért a szóból, hát még a seggberugásból.Kellett viszont neki valakit keresni, akin kitöltheti bosszúját és erre nagyon megfeleltek a politikusok, akik közé rengeteg mocsok került a felkavart társadalom aljáról, a húsosfazék körüli tolongás pedig igencsak gusztustalan volt.
Persze azért itt is voltak ügyesebbek, akik meg tudták őrizni pozitív imázsukat, pedig hát az államtól a pártjuknakjuttatott és abból lenyúlt pénzből vásárolták meg a családi – nem is akármilyen – egzisztenciát…
Sokat tett a politikai osztály lejáratásáért a Fidesz is, - majd egy évtizede folytatja destruktív propagandakampányát, melyet ugyan az ellenfélre hegyez ki, de az – nem a saját ügyességéből bár, hanem a helyzetből adódóan magával rántja a Fideszt is, amelyet aztán alátámasztanak a Lézer Jani és társai telhetetlen mohóságáról szóló híradások is.
Sokat tettek a pártpolitikusok maguk is, akik közül sokan nem voltak tisztességesek, de még többen képtelenek voltak megfogadni Kósáné Kovács Magda örökbecsű mondatát: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.
Magyarember gyárilag rohadtul irigy, és el nem tud képzelni olyan dolgot, amit egy politikusról ne hinne el, - csak belegondol, hogy ő mit tenne a politikus helyében és máris kész az ítélet, ami minimálisan is kötél, de még jobb a felnégyelés…
A tények pedig az egyszerű választót nem nagyon érdeklik, így az az egyszerű igazság sem, hogy a politikusok között azért akadnak tisztességes emberek is, nem csak mutyihuszárok.
Mindenesetre a helyzet ma az, hogy sokan, ha pártról hallanak, akkor azonnal vörös foltok jelennek meg rajtuk, néhányan öklendezni kezdenek és rosszul lesznek.
Pedig - ahogy Minarik Ede klasszikus mondata szól: kell egy csapat.Amelyikhez tartozni jó, amelyikért dolgozni érdemes, és amelyik a mienk.
Sokan baloldalról ezt a csapatot az LM P-ben vélték egy ideig megtalálni, aztán elég hamar kiderült, hogy ez a csapat sem az a csapat, melyet keresnek, merthogy már a neve is hazudik.
Nem véletlen a Demokratikus Charta és a Demokratikus Koalíció sikere, talán ezek a formációk otthont adhatnak a kiábrándult, de a baloldali értékeket fel nem adó embereknek, és módot adhatnak nekik arra, hogy hirdetett elveiket nem felrúgva együtt menetelhessenek egy megújult MSZP-vel.Nem kis dolog ez a mai ínséges időkben, amikor a halogatás és a defenzív politizálás egyenlő az MSZP pusztulásával, és egyetlen baloldalit sem vígasztal az a tudat, hogy ebben a ciklusban rendben van Puch és társai egzisztenciális helyzete…
Gyurcsány nagy találmánya, hogy a platformot hozzádrótozta a civil támogatókhoz.
Szanyi és társai pedig tévednek, mikor a pártot zárt vitaklubbá vagy új élcsapattá akarják tenni, - ezt a meccset a magyar baloldal már többször lejátszotta, és ez az élcsapatosdi eddig még soha nem jött be.
Ezért is kell a párt élére Gyurcsány, - ő nem csak az alcsuti kocsma léptékében tudja értelmezni a világot, nélküle nemsokára a szocialisták úgy csodálkoznának, hogy hova jutottak, mint a libacsapat, amelyik Angliába indult és a tepsiben kötött ki.
Viszont a Demokratikus Koalíció Platformjának nem párttag támogatóit meg is kellene becsülni, igénybe kellene venni a segítségüket.
Esetleg azokat, akik nem idegenkednek, az ötlettől fel lehetne kérni arra is, hogy lépjenek be a pártba.A Szocialista Párt sorsa a párt tagságának körében dől el, a párt irányvonaláért folytatott politikai harc terepe a párt szervezetei lesznek.
De ha ez valamilyen oknál fogva nem lenne kívánatos, akkor sem lenne szabad elengedni a kezüket, - aki ilyen időkben kiáll a baloldal és a demokrácia mellett, az a mi emberünk, meg kell becsülni azzal, hogy komolyan vesszük őszinte segítségnyújtási szándékait.
Ínséges időkben kevés a barát, - meg kell becsülni őket…:O))))
