VILÁGVÉGE

Nem holnap lesz a világvége.

Pedig jól érzékelhetően erre játszik az MSZP Elnöksége, ez a ki nem mondott, csak körülírt cél.

Nem a valóban nem könnyű kérdés tisztázása a cél, hanem elémenni a pártszavazásnak, jó demokratikus módon.

Meghirdetni előre, hogy demostaztán döntünk, ha a fene fenét eszik is, oszt aki nem áll utána be a sorba, azt majd jól megregulázzuk, adunk a pofájára, aztán vagy lógatja csendben azt a nagy orrát, vagy fel is út – le is út, mehet zabot hegyezni Kukutyinba.

Talán ott még akad zöld mező, ahol meggründolhatja a liberáldemokrata pártját, sok sikert hozzá!

Elment innen már nagykaliberű politikus, itt van mindjárt a kiváló taktikai érzékkel megáldott Szili, vagy a remek pozíciót betöltő Csintalan, elmentek másfelé, de mégis megmaradt a Párt.

Vagy lehet, hogy talán ezért is?

Szóval nagy vérengzésre lehet számítani holnap, rettenetes mészárlásra, minden erre lett már hetek óta kihegyezve, éppencsak, hogy nem vezetgették egyelőre pórázon, da aki élt és mozgott a Szocialista Párt Gerontokrata Frakciója környékén, az mind aktivizálódott, sőt, még az ádáz ellenél is jó tempóérzékkel éppen a kongresszus ellőttre időzítette az albizottsági meghallgatást.

Azért albizottság, mert a parlament alja alkotja a tagságát, - és persze nem is fogadtak el egyetlen választ sem, ami azért eléggé megnyugtató.

Ugyanis már csak statisztikailag is képtelenség, hogy legalább egy-két kérdésben ne lehetett volna egy közel hat éven át dolgozó miniszterelnöknek igaza, ami egyébként, ha megnézzük, hogy hogyan ténykedik jelenleg a bizottság tagjainak gazdaállata, nagyon nevetséges állásfoglalás.

Csak azt nem értem, hogy Gyurcsány miért leli örömét benne, hogy odaáll ezeknek bizonyítani az igazát?

Nem kellene ezekkel szenvedni, nem demokratikus testület ez, jobban járt volna, ha szervez egy fórumot, ahol a meghívottak közgazdászok és volt pénzügyminiszterek, MNB elnökök, Bokrostól akár Bod Péter Ákosig, velük lehetett volna vitatkozni.

De kérdem én, kik ezek az alsenkik, akik olyanok, mint a Fidesz-tagok általában – gombnyomogatásra programozott biorobotok, akiknek a fejében éhendöglene az agyevő kukac…

De nekiesett Gyurcsánynak Kertész Ákos, két nekifutásban is megpróbált belerúgni és boldogan szajkózta ő is a szocialista aggok házában közkedvelt állítást, miszerint minden úgy jó, ahogy van, oszt majd a választás előtt köthetünk szövetségeket.

Hogy kivel?

Ez olyan, mintha beteljesülne a férfiak vágyálma, és egy ujjuk lenne – az is elég a fülpiszkáláshoz, -ellenben tíz szabad vegyértékük nőne, de egyikre sem akadna nő közel s távol semerre…

Gyümölcsöző perspektíva, nemde?

Csurka óta valahogy úgy vagyok vele, hogy az író írjon, és csak magánéletileg, a kocsmában politizálgasson, hiszen van néhány remek írónk, akik jól elvannak anélkül, hogy beszállnának a napi politikai sárhajigálásba.

Van itt kérem minden, pártpénztárnoki igehirdetéstől sejtelmes képpel előadott papírdarálásig, hülyeségek mantrázásáig, láthatólag agyvérzés előtti előadásban, és holnap lesz valószínűleg dörgedelmes határozat is, csak le ne kelljen mondani a mindennapi ludaskásáról, még a végén lefogyna a társaság...

Mégsem holnap van itt a világvége, hanem a pártszavazás után.

Ha a pártszavazásra feltett kérdéseket a tagság helybenhagyja, akkor megnyílik az út a párt átalakítása felé. 

És ez a lényeg.

Ezt kellene megértetni mindenkivel, hogy holnap nem búsulni kell, hanem készülni a pártszavazásra, megértetni a tagsággal, hogy a Szocialista Párt a mai szervezeti formájában már politikai vitakörnek sem jó, mert nem tűri a vitát, pedig ez minden politikai formáció halála…

Szóval, csak csendes önbizalom kell és sok munka - a siker nem fog elmaradni.

:O))))

RENDÍTHETETLENEK.

Kivágta a biztosítékot Gyurcsány egy háttérbeszélgetésen tett kijelentése, mely szerint, ha 2012-ig nem sikerül megújítani a Szocialista Pártot, akkor fontolóra kell venni akár még egy új párt alapítását is.

Persze erre a mondatra a média azonnal rábukott, mint liba a kukoricára és különféle, szenzációt érzékeltető blikkfangos címekkel hozta a kijelentést és értelmezte is egyúttal, befejezett tényként tálalva az esetleges pártalapítást, hadd nőjön az eladott példányok vagy a kattintások száma.

Holott Gyurcsány most is csak azt mondta, amit ezelőtt nemegyszer, nevezetesen, hogy az a párt, melynek tagja és melynek egyik platformját vezeti jelen formájában alkalmatlan arra, hogy a féldiktatórikus, korlátlan erőforrásokkal rendelkező Fidesz kihívója legyen a következő választások során – ennek a pártnak változnia kell.

Ez az igény természetesen létezik a párt tagságán belül is, és szavakban a párt vezetésétől sem áll távol, csak mindenki mást és mást ért változások alatt.

Vannak, akik elegendőnek tartják a feszesebb pártfegyelmet, vannak, akik fiatalításra gondolnak és minden idősebb párttagot el akarnak hajtani a vezetésből, aztán vannak, akik araszolgatnának csendesen tovább, majdcsak elrontja a Fidesz a dolgot és akkor majd megint mi jövünk, és még vagy ezerféle szempont érvényesülhet, de az érdemi változásoktól azért sokan rettegnek, hiszen nem látják a helyüket az új struktúrában.

Gyurcsány alapjainál akarja kezdeni a változtatásokat, egy modern, balközép tömegpártot szeretne felépíteni, meg akar szólítani új társadalmi rétegeket, új korcsoportokat, de ehhez az MSZP mai vezetésében igen kevés a szövetségese.

Nem is csoda, hiszen a párt stratégiájának változása egyet jelentene bizonyos személyi megújulással a vezetésben is, és hát ki az, aki önként feladja a pozícióit akkor, amikor egyébként meg van győződve arról, hogy amúgy az ő elképzelése helyes, hiszen ha harminc éven át helyes volt, akkor ma mitől vált volna egyszerre helytelenné?

A párt veteránjai és fiatalon megöregedett vezetői két dologra hivatkoznak, szerintem tévesen.

Az első, hogy a jelen társadalmi helyzetben a legfontosabb dolog a szerveződő önkényuralom elleni fellépés, ezért nem szabad a pártot ilyesfajta vitákkal terhelni.

Ezenközben persze nemigen történik semmi, ugyanabban a fazékban ugyanazt a levest kavargatják, amit egyre nehezebb eladni, merthogy kicsit már megsavanyodott, az ellenfél meg belészórt valami gyanús színű és állagú anyagot – na, erre aztán nehéz éttermet nyitni.

Talán meg kellene próbálni kiönteni és a fazekat kisikálva új recept alapján valami újat főzni, aminek már a látványa is gusztusos, az illata meg vonzó és az ízében sem kell csalódnia senkinek.

Másik jelentős érv, hogy az MSZP-nek ebben a formájában van társadalmi beágyazódottsága, ami ezidáig is kihúzta mindig a pácból, most sem történik majd másként.

Arról feledkeznek csak el, hogy menet közben megváltozott az a társadalom, melyben egy pártnak ma támogatókat kell szereznie és bármennyire is egyetértünk egymással a taggyűléseken, ez szavazatokra lefordítva kevés, mint vörösbegyben a párthűség.

Ebben a társadalomban a szavazatokért folyik a harc és ebben a harcban a mai társadalom aktív derékhadának nem jelent túl nagy vonzerőt egy önmagába forduló, nyugdíjasklub-jellegű párt, és ez nem a tagság korán múlik, hanem a kor kihívásaihoz való viszonyán.

Ha a párt meg tud fogalmazni olyan válaszokat, melyek a szavazóknak megfelelnek, akkor nyerni fog, ha csak találgatja, hogy vajon mit is gondolnak az aktív szavazók, akkor vesztésre van ítélve.

Ha egy párt vezetése, mely pártot a választásokon laposra vertek, amelyet beleszorítottak a korrupt mutyipárt szerepébe, ahol a vezetők hitele megkopott nem ismeri fel a változtatás szükségességét, akkor az a párt önként és dalolva sétálhat bele a történelem süllyesztőjébe, ott a helye.

Elemi érdeke a pártnak, hogy teljesen új arculatot mutasson fel, hiszen ki szeret a vesztesekhez tartozni?

Illúzió azt hinni, hogy a Fidesz majd elvégzi helyettünk a dolgot, mert ugyan serénykedik szorgalmasan, de a jobbra lengő inga még nem futott ki a szélső pontjáig.

Ha mi nem tudunk a társadalom lehető legszélesebb tömegeinek politikai alternatívát felmutatni, akkor abból a készletből választanak majd, ami van.

Nem reális választási lehetőség az, amit az általam egyébként nagyon tisztelt Kovács László mondott, miszerint megyünk tovább a megkezdett úton.

A társadalom arra az útra már nem vevő, akik azon az úton menetelnek egyenként és együttesen is gyengék, márpedig itt csak akkor van esélyünk, ha erőt mutatunk és valóságos, ütőképes erő is van mögöttünk.

Azt pedig létre kell hozni és meg kell szervezni.

Ebben pedig mindenkinek lehetne szerepe, azokat kivéve, akik a szép nyugdíjasévekre játszva politizálnak és a legfőbb céljuk, hogy kihúzzák a ciklus végéig nagyobb megpróbáltatások nélkül.

És hát az idő rohan, még pár hónap, és a libák ismét délre húznak, és igencsak libazöld kritikákat pottyantanak majd a fejünkre, ha addig sem kezdődik el valami, ami a siker esélyével kecsegtet.

A pártszavazástól pedig azért tartanak többen, merthogy ha a pártelnököt közvetlenül fogja választani a tagság, akkor reális az esély, hogy Gyurcsány helyzetbe kerül.

Ezt pedig a párt valamennyi korifeusa szeretné elkerülni – máig nyomasztó emlék lehet számukra a hajdani miniszterelnöki megbízás története, ahol a mezei hadak szembementek ugyanazzal a pártvezetéssel, amely ma is rendíthetetlenül áll a változások útjában.

És győztek, ezt pedig soha nem bocsátották meg Gyurcsánynak, habár nyíltan – éppen a tömegtámogatás miatt – nem mertek szembefordulni vele.

Még egy dologról szeretnék egy pár mondatot írni: ez pedig Szanyi kapitány hozzájárulása a párt megújításához.

Szanyi Tibor szerint nem rendítené meg az MSZP-t Gyurcsány kiválása, ugyanis nem ez lenne az első alkalom, hogy párttagok lépnek ki. Így volt ez Csintalan Sándor vagy Szili Katalin esetében is,

A politikus ultimátumnak tartja Gyurcsány Ferenc kijelentését. „Ultimátumnak tekinthető minden olyasmi, ami azt jelzi, ha nem fogadják el az én véleményemet, akkor kilépek – belépek - átlépek”- nyilatkozott Szanyi.

Hát itt azért van egy kis probléma.

Csintalan Bukfencet Gyurcsányhoz hasonlítani olyan, mint Szanyit Kossuth Lajoshoz, pedighát ez utóbbi sem volt akármilyen tehetségtelen politikus.

Szili pedig annak szép példája, hogy milyen pályát tud bejárni az alkalmatlanság, ha hátulról erős emberek taszigálják.

Hogy ezek az emberek elmentek a pártból, az a párt nyeresége, ha Gyurcsány elmenne, vele menne a fél párt, és ez lenne a kisebb baj – de vele menne a baloldali szavazók többsége is.

Elég szégyen az, hogy nem védték meg akkor, amikor ki kellett volna állni mellette, nem kellene ezt a szégyent tovább tetézni, örülni kellene, hogy van valaki, akinek képességei lehetővé teszik, hogy kijelölje a megújulás útját.

Segíteni kellene benne, nem akadályozni.

:O))))

PÁRTSZAVAZÁS

Ez a Gyurcsány már megint nem bír magával.

Mikor már olyan szépen kezdett megnyugodni a mocsár, mikor már csak itt-ott puffogott fel néhány helyen mérgező gázbuborék a mélyből, akkor fogja magát, oszt követ hajít a sár közepébe.

És még nem is csak holmi kavicsot, de fogja magát, oszt belehajigálja az MSZP összes eddigi vezetéséről készült szoborcsoport talapzatát, jóllehet azon bölcs előrelátással még egy-két generációnyi helyet ki is hagytak a jövő pártgigászai számára – hihetetlen.

Olyan itt a helyzet, mint mikor a békés vasárnapi sziesztába belegyalogol a szomszéd Józsi bikája, felborogatja az asztalt, a nyugágyat, az anyóst, a demizsont, megkergeti a rémülten gágogó libát és üldözőbe veszi a háziasszony piros otthonkáját – közben meg mindenki keresi a lelkében megbúvó torreádort.

Állítólag az MSZP vezetésében mindenki megdöbbent az időzítésen, merthogy itt van május elseje, - énekszó és tánc köszöntse.
Én, miután olvastam, a hírekben, hogy az ünnepen Mesterházy és Gyurcsány beszél, majd olvastam a hírekben, hogy Gyurcsány nem beszél, akkor már éreztem, hogy itten van a gebaß, innen már csak a balhé kitörésének időpontja volt kérdéses.
Pedig nemigen vethet az MSZP vezetése Gyurcsány szemére semmit, hacsak azt nem, hogy le akarja csapolni a mocsarat, és a helyére dús búzamezőket és virágzó gyümölcsösöket képzel, persze ez nem kis bűn azok szemében, akik a mocsári létre rendezkedtek be.
Egyetlen alligátor vagy egy vízidisznó sem lesz elájulva a boldogságtól, ha felvázolják neki, hogy holnaptól leopárdnak vagy gazellának kellene lennie, és a mocsári liliomok sem tudják elképzelni magukat üvegházi orchideaként.
Jó ez így, ahogy van, ellenzéknek lenni sem kibírhatatlan állapot, legfeljebb arra kell odafigyelni, hogy ne ingerelje közben az ember túlzottan Viktort, aki ha felidegesítik, képes az ellenzék padjaiba alulról százas szögeket veretni, amilyen erőszakos a Kegyelmes Úr..
De az a húsz év hamar elmegy, addig meg a csökkentett létszámú parlamentben jól elleszünk nyolcan-tízen, csak nekünk lehessen megmondani, hogy ki legyen az a nyolc-tíz…
Utána meg kit érdekel már ez az egész, ha kint leszünk a stiglickertben?
Állítólag Gyurcsánynak várnia kellett volna, most május elsejére, aztán augusztus 20-ra, majd lehet, hogy november hetedikére, - szinte mindegy is, csak szembe ne kelljen nézni a problémákkal.
Szerintem meg már így is túl sok ideig várt.
Rengeteg lelkes baloldali morzsolódott le az elmúlt egy évben, méghozzá nem csak a kényelmesek, hanem inkább az aktívabbak, akik nehezen bírták a passzivitást, a semmittevést, a köldöknézegető beletörődést.
A baloldal több emberáldozatot nem tud elviselni ha valaha még kormányzóképes erővé akar válni, és ezzel a stílussal, mely a mai pártvezetés sajátja, soha semmire nem fog menni.
Sokszor talán nem is a szándékokkal van a baj, hanem a korral, amely felettébb kegyetlen tud lenni azokkal, akik nem képesek felvenni ritmusát – egyszerűen átlép rajtuk.
Nem lehet abban a korban, amikor forradalmakat – és nem fülkeforradalmakat, hanem igazi, véres, fegyveres felkeléseket – robbantanak ki és szerveznek meg a facebook segítségével megrekedni a hatvanas évek aktívaértekezleteinek színvonalán, nem lehet abból megélni ma, hogy valaki egyszer, valahol eltalálta a labdát – ő ma már nem biztos, hogy labdazsonglőr.
Húsz év alatt manőverezte be magát az MSZP mai állapotába.
Pedig volt esélye más minőséggé lenni, de az induláskor adott személyi és érdek-összefonódások lehetetlenné tették ezt, - hurcolták magukkal az MSZMP hullarablásának terhét, pedig akár oda is dobhatták volna a vagyont, később csak nőtt volna az ázsiójuk.
Aztán volt még egy kegyelmi pillanat, a sokak által kárhoztatott őszödi beszéd, akkor eltöprenghettek volna azon, amit Gyurcsány mondott, ehelyett bólogattak az érdekeltek és a balhé után mindenki elkezdte gereblyézgetni a saját kis visszavonulási útvonalát, mert azt hitték, hogy elég lesz Gyurcsányt lapátra tenni és szépen helyreáll majd a világrend, majd megegyeznek a hiénával, hogy melyik nap egyen spenótot.

Ábránd volt, hiú ábránd, és még ma is hisznek benne néhányan – persze olyan is van, aki állítólag sikeresen meg is kötötte a maga kis különbékéjét a politikai ellenféllel.

De nincs mese, itt harcolni kell, ezt az agresszív kis despotát másként legyőzni nem lehet, márpedig a Szocialista Párt jelen állapotában jószerivel harcképtelen.

A jelenlegi pártvezetésnek egy teljes éve volt, hogy megmutassa magát - nem jött össze.

Hát akkor most szépen hagyni kellene, hogy csinálja az, aki képes is rá.

A pártot alapjaitól kell újjászervezni, korszerű eszközöket alkalmazó korszerű párttá kell tenni, és ezt a pártot el kell fogadtatni a társadalommal.

Talán ez utóbbi lesz a nehezebb feladat, miután a mai fiatalok, ha meghallják a „párt” szót, hát sikítófrászt kapnak és világgá rohannak.
Ha nem lesz sikeres a pártszavazási kezdeményezés, akkor kevés esélye van a baloldalnak, és még kevesebb, ha a párt tagsága nem érti most meg, hogy sorsdöntő kérdés előtt áll.

Nem csak az ő sorukat, a gyerekeik, unokáik, az ország sorsát fogja eldönteni a szocialisták kiállása.

Drukkolok nekik – értünk…

:O))))