Már nagyon régen aktuális lett volna.
De jobb későn, mint soha, - ma megalakult a Demokratikus Koalíció.
Azt mondják, egy szervezet olyan lesz, mint amilyen az indulása volt, és ha ez így igaz, akkor a
Demokratikus Koalíciónak szép jövőt jósolhatunk.
Az alakuló ülés sátrában az előadók józan, kulturált hangnemben indokolták a szerveződés szükségességét.
Az egész rendezvényből kiordított, hogy itt egy új szemléletű szerveződés indulásáról van szó, hogy van a Szocialista Párton belül olyan csapat, mely megunta az orra lógatását, megunta, hogy a politikai ellenfél pofozóbabának kezeli a baloldalt, megunta a Fidesz agresszív nyomulását, ellene kíván tenni a demokratikus államrend elleni támadásoknak és le kívánja győzni – ha nem is holnap – a Fideszt.
Ez a csapat nyilvánvalóvá tette, hogy új pártot szeretne, de ezt a jelenlegi párt belső átalakításával kívánja megvalósítani és azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az elérendő cél egy modern nyugat-európai típusú szociáldemokrata párt.
A szervezők azt is nyilvánvalóvá tették, hogy ez a párt tömegpárt lesz, nyitott a baloldaliak, a liberálisok, de még a mérsékelt konzervatívok felé is, mint ahogy a most megalakult párt-platform is nyitott a szimpatizánsok felé, mégha ennek szervezeti formájára most nem is derült fény, - de hát nem is ez volt ma a legfontosabb dolog.
Négy igen jó beszédet hallhattunk, mind a négy erősítette egymást, mindannyian végül is ugyanarról beszéltek, - különféle oldaláról világítva meg a problémát, - a baloldal megújulásának szükségességéről.
Vitányi Iván bölcs szavait az összefogás szükségességéről Molnár Csaba beszéde követte, aki élete egyik legremekebb teljesítményét hozva hitet tett az önbecsülés, a bátorság, a határozottság mellett. Utána egy debreceni hölgy szólt hozzá - Bangóné Borbély Ildikó beszélt, kedvesen, okosan, elgondolkodtatóan a demokrácia sokszínűségéről, az érzelmekről.
Gyurcsány Ferenc pedig Gyurcsány Ferenc volt, - beszédével megint azt bizonyította, hogy ő a kevés számú nagyformátumú magyar politikus egyike, aki egyszerre tud higgadtan elemző és lelkesítő lenni.
Beszéde remek volt, hitet tett a párt egysége mellett, de egyértelművé tette azt is, hogy a jelenlegi politikai vonal nem folytatható, mint ahogy elképzelhetetlen egy új Bethlen-Peyer paktum is.
Egyértelművé tette, hogy nem akarunk megegyezni a Fidesszel, hanem le akarjuk győzni.
Ehhez pedig szélesre kell tárni a kapukat, hívni azokat, akik ilyen-olyan okoknál fogva nem szeretnének a mai Szocialista Pártra szavazni és hívni mindenkit, akinek drága a demokrácia.
Tulajdonképpen nem az okos gondolatok miatt volt ez ragyogó rendezvény, - ezeket bármelyik konferencián el lehetett volna mondani.
Nem a párt egy új platformjának megalakítása miatt volt nagyszerű az, amit a sátorból hallhattunk, platformból mindig is volt elég a Szocialista Pártban.
Még csak nem is azért, mert itt tette Gyurcsány egyértelművé, hogy visszatért a politikai életbe, - habár ez azért nagy megkönnyebbülés minden baloldalinak.
Az igazi jelentősége a mai napnak abban van, hogy ez a rendezvény olyan volt, mint amikor a már majdnem teljesen elveszített csatában a földre hullott zászló körüli kavarodásból kinyúlik egy kéz és magasba emeli a lobogót, új erőt és új hitet adva azoknak, akik még hisznek az ügyben, amiért harcolnak - jelen esetben a demokráciában.
Jó volt ma baloldalinak lenni, az érzés olyasmi volt, mint a 2006-os nagygyűlésen, az Andrássy úton, - a közösséghez tartozás érzése, a közös cél felmutatása, - kár, hogy a rendezvényt nem lehetett valamelyik nagyobb csarnokban megtartani, mert a személyes jelenlét is erősíti az összetartozást, melyet oly fájdalmasan hiányoltunk az utóbbi időben.
Mától ismét felemelt fejjel járhatunk, van hitünk és lesz erőnk, lesznek társaink a politikai harcban, melyben a győzelem a mienk lesz!
Egy politikai vereséget szenvedett pártot nem lehet meleg fürdőben ücsörögve, teát szürcsölgetve kikúrálni, - a gyógyuláshoz hit és akarat is kell – ez pedig látnivaló, hogy megvan, - egyelőre még nem túl széles tömegekben, de napról napra egyre többen és többen leszünk.
A rendezvényen vidéki útja előtt megjelent Mesterházy Attila pártelnök is, a gesztus reményekre ad okot, - talán egy magasabb cél érdekében félre lehet tolni a párton belüli nézetkülönbségeket, de ha nem, akkor a politikai harcot akár a párton belül is meg kell vívni.
Természetesen jobb lenne a megegyezés, hiszen nagy munka elé néz a magyar baloldal, mindenki hozzáfér a sárba ragadt szekérhez, melynek mozgásba lendítése oly fontos lenne.
Az első lökést ma megkapta…
:O)))
EZ A BEJEGYZÉS A http://kapcsolat.hu/blog/felemelt_fejjel URL-EN IS MEGJELENT.
