ERKÖLCSI ÉS LOGIKAI ALAP NÉLKÜL

Magyar Kornélia írt egy cikket a nol.hu – n, melynek eszmei mondanivalója az volt, hogy a DK feljött a víz felszínére, jelenleg – szerinte – három százalékon áll, (hogy mely választói csoportban, ezt nem cizellálta), és hogy „sziszifuszi munkával – és politikai ellenfelei tétovaságával – elérte, hogy ma minden korábbinál élesebben merül fel a kérdés: Gyurcsány pártjának kihagyásával vagy beemelésével mekkora kockázatot vállal a szövetség.
Mondta ezt akkor, amikor a DK támogatottsága a biztos pártválasztók körében éppen meghaladta az Együtt2014 támogatóinak számát, és akkor még nem is beszéltünk a politikai csoportra jellemző trendről.
Magyar Kornéliának sikerült sziszifuszi munkával nevetségessé tenni magát, mértékadó politikai elemzőből a politikai szatócsbolt butuska eladójává küzdeni le magát, aki nem a tényekből kiindulva elemez, hanem az elemzéséhez próbálja igazítani a tényeket.
Kár érte, szép reményekkel kecsegtetett, lehetett volna belőle akár politikai elemző is.
Miután először leírta, hogy a pártok mindegyikének jogában áll eldönteni, hogy kivel akar együttműködni, közvetlen ezután leírta, hogy az együttműködésből kihagyott pártoknak is joga van ezzel ellenkező véleményt képviselni, ami nagyon helyes megállapítás.
Ha ezt tették – jól tették, és aki azt mondja, hogy a DK és a liberálisok szavazóbázisát nem vétek kihagyni egy ilyen kiélezett helyzetben az együttműködésből, az vagy hazug, vagy ostoba, vagy gazember – vagy egyszerre mind a három.
És az sem különb, aki egy egységes jobboldali tömbbel szemben odaállítana versenyeztetni egy szétforgácsolt ellenzéket, ennek belátásához nem kell politológusnak lenni, sem politikai elemző intézetet vezetni, ehhez elég hat osztály, meg a józan ész és némi tisztesség.
Hogy egy elemző - ebben a politikai helyzetben - azt írja, hogy az összefogásból kirekesztettek csak azt tették, amit rövid távú politikai érdekeik meg politikai túlélésük parancsa diktál, ehhez aztán huzat kell az ábrázaton – aki kopog az ajtón, az a víziló, jött a szaküzlet címéért.
Miért pont rövidtávú politikai érdekeik, miért nem a demokratikus oldal hosszútávú és mindent felülíró érdeke, a diktatúra felszámolása motiválja őket?
Gyurcsány politikai jövője mióta elhagyta a szocialistákat, a saját kezében van, elég ügyesen sáfárkodik a tehetségével, - lám, már Magyar Kornélia szerint is három százalékon áll a pártja, Kuncze meg elvan ma is pártpolitikai karrier nélkül – mienk a veszteség e tekintetben.
A többiek meg legfeljebb végső kétségbeesésükben elmennek politikai elemzőnek, ahogy elnézegetem ezt a szakmát, bőven elférnének, nem kellene a nyomasztó szellemi fölény miatt pszichiáterhez járniuk, legfeljebb kevesebbet keresnének a többieknél, míg csak rá nem jönnének, hogy melyek a jövedelmező gondolatok.
Az is írta Magyar Kornélia, hogy Gyurcsány elszámította magát, mert „hetek óta építgetett, javuló pozícióit bizonyosan rontja, és nem javítja, ha nyilvánosan megszégyeníti és felbőszíti annak a pártnak az elnökét, amellyel szövetségre kíván lépni.
Vagy talán azt remélte, hogy ezzel a performansszal (is) erősödik, és így végül is mindegy, hogy Mesterházy Attila üvölt-e vagy sem, hiszen a számokat látva majd térdre kényszerül.
De Gyurcsány téved: ezért a szerdai akcióért az összes ellenzéki pártot meg fogják büntetni a baloldali választók, összességében mindenki rosszabb helyzetbe fog kerülni.”.
Álmodik a nyomor - a demokrata szavazók az MSZP-t fogják büntetni, mint ahogy folyamatosan büntetik Bajnait is - joggal egyébként.
És büntetik az MSZP-t is, merthogy egy fikarcnyival sem nagyobb a támogatottsága, a párttal szemben felszínre törő társadalmi ellenszenv egy fikarcnyit se csökken, míg a választók honorálják a DK egyértelmű és világos álláspontját, kérlelhetetlen diktatúra-ellenességét, tiszta politizálását.
Van itt még egy kis probléma Magyar Kornélia cikkével.
A cikk írója véres erőlködéssel elfeledkezik a kialakult helyzet előzményeiről.
Ez a történet ott indult, hogy Bajnai bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek, mozgalmat indított, mely széleskörű demokrata összefogást hirdetett.
Azt mondta ő is, meg az összes többi baloldali párt is, hogy a diktatúra elleni összefogásban a demokrácia minden hívének helye van, mert csak együtt lehet leváltani Orbán jól bebetonozott rendszerét.
Ettől lett egyébként Bajnai szövetségének is a neve Együtt2014, jóllehet a kirekesztés csírái már akkor megjelentek, amikor az új szövetség nevében a politikailag noname Juhász meghirdette, hogy majd ők megmondják, hogy ki vehet részt az összefogásban – vicces volt.
Aztán a szociknak eszükbe jutott, hogy miért pont Bajnai - jóllehet inkább volt az ő miniszterelnökük, mint Gyurcsány gazdasági minisztere, - s innen már nagyüzemileg jött a kirekesztés meg a mutyi.
Merthogy ha Gyurcsányra gondolnak, egytől-egyig becsinálnak.
Ahogy megy az idő, egyre inkább kiderül, hogy joggal, merthogy akkorák a kvalitásbeli különbségek, ha zongorázni tudnám, én lennék Arthur Rubinstein, ha egy liba megrepülné, lenyomná a Gripent..
A DK ma már támogatottabb az E14-nél, már a cikkírónak is vért kell izzadni, hogy valamiféle indokát találja a DK kirekesztésének.
Mellesleg ez a cikke kiábrándító, Selmeczi Gabikás magaslatokban szárnyalnak az olyan megállapításai, mint " De Gyurcsány téved: ezért a szerdai akcióért az összes ellenzéki pártot meg
fogják büntetni a baloldali választók, összességében mindenki rosszabb helyzetbe fog kerülni."
Lószart mama, hogy klasszikust idézzek, inkább tisztul a kép.
Vagy talán az teljesen lehetetlen, hogy az MSZP hibázott?
A cikk logikája szerint ez azért nem lehet, mert az MSZP a legnagyobb párt a baloldalon.
Lehet, de majd egyre kisebb lesz, ha így folytatja.
A tanyasi ökör is szép nagy, okosnak mégsem mondható, az MSZP pedig Gyurcsány miniszterelnöki lemondásától kezdve hibát hibára halmozott, ezt teszi most is.
Egy politikus legnagyobb hibája, ha érzelemből politizál, márpedig az MSZP mostanság éppen ezt teszi, a tetejébe ezek az érzelmek Orbán érzelmei.
A nép érzelmeiről lehetett tájékozódni a megemlékezésen, ahol nem az volt a hiba, hogy a résztvevők felálltak a színpadra a mutyibrigád mellé, hanem a hiba maga a mutyi volt, melyben egy megszeppent napközis és egy éppen az árulás gyanújába keveredő politikus a nép feje felett akart kiegyezni egymással – vagy a hatalommal? - majd egyszer kiderül.
Ennél is meglepőbb, hogy a politológusok egy része is elkezdett Orbán kottájából énekelni, és mintha egyre korpásabb lenne a hajuk…
Ami pedig az erkölcsi felháborodást illeti, nem lenne baj némi önvizsgálatot tartani, és levonni néhány konzekvenciát.
Vonatkozik ez politikusokra, politológusokra egyaránt.

:O))) 

POLITOLÓGUSOK PARADICSOMA

Tulajdonképpen ők maradtak az egyetlen társadalmi réteg, melynek jólétet és bőséget hozott a kor, melyet bátran nevezhetünk rendszerváltás utáni létünk aranykorának, habár nem az.

De hát ez lenne az egyetlen dolog, amit manapság nem annak nevezünk, ami?

Mindenesetre a politikai és gazdasági elemzők dúskálnak a fincsiben, hemperegnek a történésekben, mint vaddisznó a pocsolyában és képzeletük szárnyal, mint vadludak, ha a tó partján feltűnik Karak, oldalán az ő kis Szijjártópetikéjével, a kis Vukkal.

Ha a Vezér álmában megfordul, akkor mindjárt ugranak az igazlátók, megfejteni, hogy mit is mormolt álmában, ebből milyen remek következtetések adódnak, hogyan illeszkedik a félmondat a Szijjártó-Kósa-Lázár-Selmeczi agytröszt koordinátarendszerébe, és mit szól majd ehhez a nyugat.

Egy Istennek sem hajlandók elhinni, hogy teljesen reménytelen dologhoz kezdtek hozzá.

Amit csinálnak az valami olyasmi, mintha az őserdőben a majomcsorda vezérének mozgását kísérelnék meg elemezni, rejtett értelmet tulajdonítva annak, hogy hol, mikor és mekkora erőlködéssel hoz napvilágra egy terebélyes kupacot, mely messziről bűzölögve hirdeti, hogy ő itt minden majmok kedvence, a Hős Nagy Makimajom, aki büntet és jutalmaz, csak sajnos átmenetileg elfogyott a banán.

Arról nem is szólva, hogy álmában azt morogta: Mama! Félek!

Ez a helyzet ugyanis egy sokismeretlenes egyenlet, melyben a Vezér - bár nem ezt képzeli magáról - lassan a nullával lesz egyenlő.

Pedig arra hajtott, hogy ő lesz majd az a szám, mely a sok nulla élére állva tekintélyt és elismertséget, bőséget és gazdagságot fog kifejezni.

Nem jött össze.

A helyzet pedig napról-napra nehezebb lesz számára, hiszem új és új tényezőkkel kell számolni.
Most például a francia elnökkel, aki levelet írt a Mi Fénylő Csillagunknak, de választ a mai napig nem kapott.

Úgy látszik Mihály Kiráj levelesládája megtelt és a Vezér időzavarba került, pedig ezzel a Sarkozyvel jó lesz vigyázni, most tette hidegre Kadhafit, pedig az is mekkora nacionalista volt, meg mekkorára tudta tátani a száját, ugye.

Mi van, ha megtetszik neki ez az elfoglaltság és keres magának egy másik eltávolítandó diktátort?

Ha nincs rendes, jó lesz gyakorolni az ilyen félnótás is, aki nekimegy mindennek, ami él és mozog…

Szilárd meggyőződésem, ha lenne egy markáns jelölt, akiben a Nyugat perspektívát lát, akkor ez a bohóc már rég a múlté lenne, és nagyon örülhetne, ha azt mondanák neki, hogy fogd a pénzt és fuss.

Egy szebb alternatívaként az is felmerülhet, hogy esetleg önkényuralmi rendszer megteremtésének okán bíróság elé kell állnia.

Mindenesetre reménykeltő fejlemény, hogy feltűnt a horizonton Bajnai, kinek neve kedvenc madaraimhoz kötődik, ezért aztán nem is lehet véletlen, hogy rokonszenvvel kísérem figyelemmel a pályáját.

Bajnai ugyan azt hirdeti magáról, hogy nem politikus, de aki figyeli a tevékenységét, az pontosan tudja, hogy a mai magyar politikai életben szinte az egyetlen, aki erre a címre igényt tarthat.

Ő ugyanis nem vezére senkinek és semminek, a feladatát remekül megoldotta, a nagy handabandázásokon blazírt képpel átlépett, kemény volt és simulékony egyszerre, soha nem nyilatkozott sem hangosan, sem elhamarkodottan, szóval az Isten is arra teremtette, hogy válságkezelő legyen.

Ami azt illeti, amikor a szocialista – szabaddemokrata támogatottságú kormányt vezette, akkor is megvolt a vörös zászló lengetése nélkül, ha valami csoda folytán Magyarország kormánypártja az egyetlen értelmes politikai lépést választva rá bízná az országot, akkor sem valószínű, hogy székelykaput faragna Fa Nándorból – tenné csendben a dolgát, mint tette a kormányváltás előtt is.

Holnap megy Kálmán Olgához, lesz majd balról csodavárás, jobbról meg libázás, pedighát ettől még nem változik meg semmi.

Itt a valódi változást csak az hozhatja meg, ha a pártok meg a pártok utálói le tudnak ülni egymással értelmesen beszélgetni.

Merthogy ameddig a jobboldal értelmesebb része nem méri fel, hogy hol húzódik a határ a valóság és az illúzió között, nem ismeri be, hogy a politikai lózungokon túl kell lépni, és hogy tulajdonképpen magyar gyűlölködik itt magyarral, ami tulajdonképpen helytelen, és ezen is túl kell lépni, addig csak a bajt tetézi az akcióival.

Az ellenségből ellenfelet kell teremteni, de ameddig a baloldal nem fogadja el, hogy a jobboldal többsége nem nácizmust, hanem egyszerűen csak rendet és biztonságot akar és a számára oly kedves jelképek tiszteletét, addig itt hiába minden.

Viszont el lehet kezdeni ezen dolgozni és ebben sokat tehetnek a politikai elemzők is, akik talán könnyebben tudnak szót érteni az utca emberével, mint a politikusok, akik sajnos – okkal vagy ok nélkül – már elveszítették hitelük javát.

Nem is lehet ez másként, hiszen a politika ma Magyarországon hitéleti tevékenység, a jobboldalon még liturgia is van hozzá: három csilingelés, bevonul a Vezér, Semjén lóbálja a retiküljét, melyből fehér pamacsokban száll a tömjénillatú áldás a magyarra, közben meg állandóan perselyeznek…

Szóval, itt most már csak kis türelem kell, abban pedig van gyakorlatunk, a törököknél annyira belejöttünk, hogy az oroszok már meg se kottyanta, a német megszállást meg észre sem vettük.

Szóval csak türelem és hallgassuk elmélyült figyelemmel a politikai elemzőket, aztán meg lesz, ami lesz…

:O))))