NEM A KÚTBA SZ… SZ… SZEMETELNEK, CSAK A KÁVÁJÁRA…

Ezt szokta mondani a bölcs nép, amikor valaki illetlen dolgot művel, de az – első ránézésre és a mai magyar bíróságok előtt - nem merítik ki a büntethetőség kritériumait.

Mint mikor például a miniszterelnök, megígéri, hogy az apja cége nem fog résztvenni egy autópálya-építkezésen, aztán kiderül, hogy az apuka beosztottjának gründoltak gyorsan egy céget, az szállított követ az építkezésre, nem a kedves papa.

Vagy amikor a vörösiszap-károsultakat úgy mentették meg a fenyegető rettenetes veszélytől, hogy a baleset után visszamaradt betonkeménységű vörösiszap folyása ellen épített magyar Kínai Nagy Fal felépítéséhez nem az Orbán-cég, hanem Simicska unokatestvérei szállították a követ, melyet aztán Julcsa néni adományfillérkéiből fizettek ki az önzetlen szállítóknak.

Vagy, amikor a miniszterelnök lányának esküvőjére csak az utat javítják meg államköltségen, de a főhercegnői frigy helyszínéhez, egy tanyához vezető utat már nem.

A szarevésnek nincsenek határai, másfélmillió a kátyúzás, megcsináltathatta volna magánpénzből, a családi kőbányából szállítva az alapanyagot, de nem, Orbánék takarékos népek, lehajolnak az elgurult fillér után is, ingyér meg a szar is csemege!

Az adódból megvalósított kátyúzás harmatgyenge magyarázatát persze  képesek szóvivői szinten is, komoly pofával előadni, ami a vérlázító pofátlanságon túl a hülyeség minősített esete is, hiszen azt még az is tudja, aki életében nem hallotta a kommunikáció szót, hogy ezen a nép egyszerű gyermeke csak röhögni fog, merthogy ismeri a magyar utak magyar kátyúinak javítási szokásrendszerét.

Emellett nem csodálkozik, ha elharapja éppen a nyelvét, mikor óvatlan közlekedésbe kezd, viszont útjavítók, aszfaltozók láttán vidáman felrikkant: választás jön Anyu!

Most bővült a repertoár, mert az is lehet a szöveg, hogy csaknem férjhez megy az Orbán valamelyik lánya?

Merthogy lányokból a Mi Vezérünk kifogyhatatlan készlettel rendelkezik, míg fiúból csak egy van, az is kilóg a családból, mert állítólag normális, rendes ember – majd megromlik idővel ebben a környezetben…

El van cseszve rendesen Ráhel főhercegnő frigyének kommunikációja, szinte sajnálnám is a lányt, ha nem lengené be az egész nászt tömény gusztustalanságnak az a penetráns bűze, mely az örömapa otromba harácsolásából és gátlástalanságából fakad.

Merthogy a tűpénzét gondosan összespóroló örömanya a Gellérthegyen vett lakást a lányának, a szomszéd lakást egy stróman nevén a fiának, a vőlegényt is szépen kitömte jólfizető állásokkal, pozíciókkal az apósjelölt, nem lesz itten gondja a fiatal párnak!

Tán még a teljes vagyonelkobzást is megúszhatják, ha egyszer véletlenül normális világ köszönt erre a hányatott történelmű, szerencsétlen országra.

Az esküvőt az örömapa tette közkinccsé, abban a hitben lehetett, hogy Erzsébet királynő népszerűégén is dobott a legutóbbi királyi nász, csakhát van némi differencia közte és az angol uralkodó között.

Alapvetően például az, hogy az angol királynő nem lop, mint a szarka, a vagyona nyilvános, nemmellesleg pedig nemzete majd fele nem nyomorog az éhenhalás határán – hogy arról ne is szóljunk, hogy a népszerű uralkodó beadásai nem ütik meg a Puskás Akadémián elvárt szintet.

A hírek arról szóltak, hogy a TEK mekkora erőfeszítéssel fogja biztosítani a rendezvény résztvevőit, viszik magukkal a fő-étekkóstolót, nehogy valaki megmerényelje a paranoiás Vezért egy adag ricinussal, aztán becsináljon ott szégyenszemre, mikor feladják a tyúkpörköltet: Tálban már a tyúk is, kilátszik a lába, nem kapirgál többé Anikó főméltóságú asszony udvarában!

Voltak beszámolók az aknakereső kutyákról, a sátor négy sarkán elhelyezett gépágyúkról, csak a légtér biztosítását végző Gripenek nem kerültek említésre, nehogy valaki ezen az ünnepélyes alkalmon idézze fel beszerzésük körülményeit!

A vendégek állambiztonsági ellenőrzése már megtörtént, mindenkiről tudják, hogy kinek mi volt ifjúkorában a rovásán, kinek ki a szeretője, az hogy a résztvevők zöme tagja a magyar közéleti maffiának, kit érdekel?
Paparazzo ott úgysem lesz, a vendégek mobiltelefonjai sem kerülhetnek használatba, még a végén napvilágot látna, Kövér és Deutsch Tompi, amint szendvicsben nyomják Orbánnal, mint örök fiatalok.

Merthogy egyébként sátras lagzi lesz, ahogy annak idején eltervezte a Vezér, aki rövid és hálistennek csak átmeneti sznobság után megkereste a gyökereit és visszatért a számára otthonos szokásrendszerhez, bizonyítva, hogy nem véletlen volt már az óvodában is töpörtyű a jele.

Most is – állítólag – ő fogja beszerezni a lakodalomhoz szükséges alapanyagokat és az italt, jópofa ez az igyekezet, amellyel el szeretnék hitetni, hogy ez is egy éppenolyan falusi lagzi, mint a többi ebben az országban, de el van ez már rontva, mint amikor a magasugró nekirohan a lécnek, aztán átbújik alatta.

Mindegy, kívánjunk boldogságot az ifjú párnak, az örömapának meg ezen a napon kivételesen ne kívánjunk semmit, legyen egy szép emléke majd a sitten, ha egyszer végre majd odakerül.

Azért lássuk be, hülye egy helyzet az, mikor valakinek milliárdjai vannak, oszt nem tudja megmutatni, idegesítő lehet.

Habár ha a sátorban felveszi a láncot meg a karkötőt, azért csak sukár csávó lesz, még ebben a kissé punnyadt állapotában is.

Szép rendezvény lesz, és kétévente számíthatunk egy ilyenre.

De kár, hogy nem láthatjuk, legalább a pávatáncot!

De ne legyünk telhetetlenek, inkább küldjünk nekik nászajándékot!

Mondd, te mit küldenél?

:O)))

BONAPARTE

Az egyszeri, nagyarányú adó és járulékcsökkentés keretében járulékot emelt a kormány.

Nyugdíjjárulékot.

Igaz, az emelés méretéke csak fél százalék, de ez sem kevés. Könnyű annak elbagatellizálni ezt, akinek a bevételei magasak.
De a bruttó nyolcvanezret kereső egyedülálló számára ez azt jelentheti, hogy étrendjéből kimarad a heti egy kiló alma, majd legel helyette füvet.
Aztán itt van az adórendszer átalakításának kérdése is.
Óriási vívmányként harangozza be az Orbán-párt a gyermekek után járó adókedvezményeket, mintha ez jelentené a megváltást a magyar munkavállaló számára.
Szemfényvesztés.
A magyar családok közül 3,3 millió háztartás közül kétmillióban nincs gyerek. A fennmaradó 1,3 millió családban 2,2 millió eltartott gyerek él, hatoduk (426 ezer) a legszegényebb tizedben, alig huszaduk (103 ezer) a legjómódúbb tizedben.
Csak minden nyolcadik – 160000 - családban van kettőnél több gyerek. A három- és többgyerekes családok háromnegyede – 120000 család - az alsó három jövedelmi tizedben él, ők az ország legszegényebbjei.
Számukra az adójóváírás illúzió, ha van is jóváírható adójuk, a személyi jövedelemadó kedvezményt csak annak mértékéig vehetik figyelembe, így pedig a dolgok mai állása szerint egy nyolcvanezret kereső háromgyermekes egy vassal sem fog többet hazavinni, mint ebben az évben.
A kalkulátor szerint (http://berkalkulator.net/berkalkulator-2011/netto-ber-kalkulator-2011-jovedelem-kalkulator-2011.-januar-1-tol.html) – ha bekalkuláljuk a programban szereplő 9.5%-os nyugdíjjárulék helyett a 10%-os változást, akkor bizony azzal a négy kiló almával kevesebbet tud a gyerekei elé tenni mint eddig.
A jól keresők viszont igen jól járnak, egy multinál dolgozó, havi 400000Ft-ot kereső háromgyerekes egymillióval visz majd haza többet a jövő évben.
Ebből telik majd bőven a meglévő társadalmi különbségek konzerválására – annak a szerencsés párezer nagycsaládban cseperedő gyereknek, akiket jó helyre pottyantott a gólya, lesz miből fedezni a különórákat meg a nyári angliai nyelvi tábor költségeit.
Az esélyegyenlőség megteremtése meg nem az állam feladata, mondja a pályatévesztett traktoros, aki csak azért kerülhetett Isten különös büntetéseképpen a nyakunkba, mert Kádár rendszere más véleményen volt az esélyegyenlőségről, mint ez a feledékeny parvenü.
Az ügy igen jól kommunikálható, - nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjövendöljük, Orbán hamarosan bevonul a történelembe, mint a Gyermekek Jótevője.
Hogy a nagy duma mögött ottmarad 400000 család nyomora, az már őt nem nagyon érdekli, - azok úgyis elkapcsolnak, ha a televízióban politikai műsor megy, és ha elégszer elismétli a propaganda a kókler hazudozásait, akkor - ugyanúgy, ahogy elhitték, hogy az elmúlt nyolc évben rosszabbul éltek egy padlón heverő országban – el fogják hinni azt is, hogy most sokkal, de sokkal jobb nekik…
Azt mondja Orbán, hogy a nyugdíjjárulék emelésére azért volt szükség, hogy ebből fedezzék a negyven év szolgálati időt szerzett női munkavállalók nyugdíjba vonulásának költségeit.
Nem sajnálom én ezektől a derék asszonyoktól a jól megérdemelt pihenést, de azért azt megkérdezném, hogy miért csak az asszonyok számára elég a nyugdíjazáshoz a negyven év szolgálati idő?
A magyar férfiak várható élettartama 68.4 év, a nőké 78.8 év. – ebből a férfiakra 61.5 egészséges év vár, míg a nőkre 68.2.
Meg nem értem, hogy miért élvez előnyt a titkárnő az ugyanannyi évet munkában töltő, hóban-fagyban, esőben-hőségben a szabadban dolgozó útépítővel szemben, - ezt talán még maga a Nagy Kormányos sem tudná megmagyarázni.
Viszont ez is ragyogóan hangzik, jól kommunikálható, imígyen a Vezér a Gyermekek Jótevője cím mellett a Nők Támasza címre is igényt tarthat, igaz, hogy ennek árát a kedvezményezettek gyerekei fogják megfizetni életfogytiglan.
Tulajdonképpen ilyen és ehhez hasonló dolgokra épül Orbán egész kormányzása, a csalás és hazudozás messziről bűzlik minden intézkedéséből, mint a romlott mascarpone, amelyikből aztán a végén nem finom sütike lesz, hanem a vak bácsik öröme, - helló lányok!
És nincs megállás a szemfényvesztés mellett az agresszív idiótaságban sem, - a kormány határozatban állapította meg a MAL ZRT. felelősségét a vörösiszap-katasztrófáért.
Érdekes.
Ahogy elnézegetem, csupa geológus és magas és mélyépítő szakért üldögél a kormányban, különös tekintettel a fejre, melytől bűzlik a láb, és lassan már az egész államszervezet is.
Ez a gátlástalan agresszivitás - egyre inkább ezt kell gondolnom - egy bomlott elme terméke.
Aki olvasta Benedek István könyvét, - Aranyketrec a címe – az tudja, hogy nem minden elmebeteg rágja le a bögre fülét, vannak, akik teljesen normális ember benyomását keltik, kivéve, ha a mániájuk kerül előtérbe, és sokaknak még a mániájuk is rendszerezett gondolkodás benyomását kelti.
A sors különös csapása, hogy nekünk is kijutott egy Napóleonba oltott Sztálin, - az Úr kegyelmezzen meg nekünk, még mielőtt hadat üzenne Amerikának…

:O)))

A bejegyzés a http://kapcsolat.hu/blog/bonaparte címen is olvasható

KORLÁTOZOTT BESZÉDKÉSZSÉG...

Távozik az MSZP sajtófőnöke.



Rónai Juditot 8 év után Déri Balázs váltja fel.
Megköszönve elődje munkáját kívánjunk az új sajtófőnöknek sok sikert, legyen részese az MSZP-kommunikáció megújításának.
Reménykedjünk benne, hogy apai örökségéből futja majd egy oldottabb és a fiatalokhoz is közelálló kommunikációs stílus meghonosítására.
Merthogy van mit megújítani, ez kétségtelen.

Ha az MSZP katasztrofális vereségének okai között sorrendet kellene állítani, akkor kétségtelen, hogy a párt PR tevékenysége – leánykori nevén agitációs és propagandamunkája - dobogós helyezést érne el, mindjárt valahol a párt szervezeti gyengeségei és eleve vereségre ítélt működési modellje után.

Kezdjük talán a tárgyi feltételekkel.

Nem tudom másnak nevezni, mint szegénységi bizonyítványnak, hogy egy párt nyolcévi kormányzás után itt áll csupasz seggel sajtó-portfolióval.

Valóban egy kézen meg lehet számolni azokat a médiumokat, melyek MSZP-közelinek vagy akár csak baloldalinak mondhatók.

A nyomtatott sajtóban egy napilapunk van, a Népszava, egy – nem MSZP közeli, de legalább baloldali - hetilapunk, a 168 óra, aztán hosszú méla csend.

A Népszabadság már évek óta bejátszotta magát a „mértékadó napilap” hálás szerepébe, és igaz, hogy nem diszkriminálja a szocialista pártot, de azt sem lehet elmondani, hogy összetörné magát a baloldal támogatásában, - ez persze az ő szemszögükből teljesen rendben van, - végül is a piacról élnek…

Rádióból egy akad, - a Klubrádió, televízió-csatorna szintúgy egy, az ATV.

Ezek is csak addig, ameddig tulajdonosaik úgy gondolják.

Internetes portál egyetlen akad - a kapcsolat.hu, de ez meg ezer sebből vérzik, még csak nem is a szerkesztők hibájából.

Maguk az MSZP politikusai sem kezelik jelentőségének megfelelően, kevesen és keveset publikálnak itt, ezért hát kevés érdeklődőt vonz az egyébként leginkább Horn Gyula nyugdíjas fórumaira hajzó portál.

Ez is vérfagyasztó, - a számítógépes analfabéta meg a szélsőjobb ostobái jobban használják az internetet, mint a magukat rohadtul értelmiséginek tartó liberálisok meg a haladáspárti szocialisták…

Ha a személyi feltételeket nézzük, akkor valamivel jobb lenne a helyzet, ha azoknak, akik képesek lennének színvonalasan képviselni a baloldali értékeket képesek lennénk médiafelületet adni, - de hát nem vagyunk képesek, ugye.

A baloldali véleményformáló értelmiségről Gyurcsány már elmondta a frankót, - nem taglalnám…

Velünk szemben meg ott áll a jobboldal - szinte teljesen ellenzékben kiépített - médiabirodalma, rádiókkal – köztük kereskedelmi adóval, mely a legalkalmasabb a rejtett politikai üzenetek célbajuttatására, televízió-csatornákkal, egy a szélsőségeseknek és egy a még szélsőségesebbeknek, meg ugyanebben a felosztásban napilapokkal és bulvárlapokkal.

És erre jön majd még a Fidesz remekbeszabott médiatörvénye, hogy ha maradt volna még kedve valakinek harcolni torz eszméik ellen, annak is elvegye a kedvét a fickándozástól.

Azt mondja a Fidesz, hogy a szocik holdudvara talicskával tolta ki a pénzt az államkasszából.

Hülyeség, - ha így lett volna, akkor hol vannak azok a „közeliek” akik a talicskák szarvait fogták, és ha a talicska pénzzel volt tele, akkor hogyan nem jutott vagy jut annyi, hogy egy kicsit megkönnyítsék annak a pártnak a feltápászkodását, amelyikhez dörgölőzve megszedték magukat?

Nem vagyok valami nagy híve a vereségek utáni bűnbak-keresésnek, hiszen a kommunikációért egy modern pártban nem csak a terület kijelölt vezetője viseli a felelősséget, hanem a pártelnöktől kezdve az elnökség tagjain és a választmányon keresztül a párt pénztárnokáig mindenki, - ha nem is egyenlő mértékben.

Mégsem lenne ártalmas így utólag ezt a kérdéskört kicsit végig- elemezgetni és megállapítani azt, hogy hol csúszott félre a kommunikáció, kiket terhel ezért személyes felelősség.

Meggyőződésem, hogy nem az elvi kérdéseken, mégcsak nem is a konkrét intézkedéseken buktuk el a választást, ennek elsőszámú felelőse a minősíthetetlen propagandamunka volt.

Az sem teljesen igaz, hogy csak jó politikát lehet jól kommunikálni, de mi még arra is képesek voltunk, hogy hagytuk, hogy a legnagyszerűbb eredmények mellett is úgy menjen el az ország.

Mintha mindennapos dolog lenne Magyarország gyorsforgalmi úthálózatának másfél ciklus alatti kiépítése, holott ez a fejlesztés teszi majd lehetővé, hogy Orbán Viktor a jobb mellét féltéglával verje véresre egy-két év múltán.

És az államháztartás rendbetétele sem hétköznapi teljesítmény, melyet három év alatt hajtott végre az ország, - mellesleg ez teszi lehetővé, hogy Viktor a bal mellét is véresre verhesse majd egy másik féltéglával, ha beérik az intézkedések gyümölcse.

És ne is ábrándozzunk azon, hogy majd elmondja, hogy a gazdasági fellendülést ezek az intézkedések alapozták meg, - az ő dicsőségét fogja harsonázni a jobboldali média.

Az is röhej, hogy egy olyan kormány, amelyik megszüntette a sorkatonaságot, képtelen legyen fiatalokat maga mellé állítani, és olyan baromságokkal lehessen egyetemistákat hasbaakasztani, mint a tandíjmentesség szép, ámde velejéig hazug jelszava.

Semmit nem tudtunk előre megértetni a magyaremberekkel, semmit nem tudtunk megfelelően tálalni, semmit nem tudtunk megfelelően indokolni, képtelenek voltunk a változásokban érintetteket magunk mellé állítani.

Ámulva nézem, hogy a Fidesz egészségügyi elképzeléseiben visszaköszönnek a liberális tervek egyes elemei és senki nem tüntet a Parlament előtt, és nem tör ki lázadás a nyilvánvalóan és ordítóan agresszív egyeduralmi törekvések megtapasztaltán sem, - a Fidesz el tudja adni még a sza… a szar… a szarkát is, csak szépen nemzetiszínűre festi.

Rossz volt a kommunikációs technikánk is, - felnőttnek néztünk egy társadalmat, amelyik a demokrácia bölcsődéjébe jár éppen, és egy egyetemi tanár színvonalán magyarázgattuk Mariska néninek a frankót, holott ő jobban vevő a tömör üzenetekre.

Gyurcsány az oka!  Gyurcsány takaroggy! – ezt ő is érti, - a GDP arányos deficitről meg a monetáris politikáról hallani sem szeret, beletörik még a füle is…

Aztán, - ha már kommunikáció meg propagandamunka, - nem lehet nem megemlíteni a szét és kibeszélést, mellyel mérhetetlen károkat okoztak magukat profinak tartó politikusaink, kezdve Őszödtől (apropó – miért nem tudhatjuk meg végre, hogy ki vitte ki a beszédet?) és befejezve a miniszterelnök-jelölés szánalmas cirkuszáig.

Azt mondta Kósáné Kovács Magda, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani, - ez a kormányzásra is alkalmazható: nem elég eredményeket elérni, azokat el is kell tudni adni.

A propagandamunka célja az, hogy magunk mellé állítsuk a választókat, és ha még valaha párt szeretnénk lenni – mondjuk egy baloldali választási néppárt, akkor mihamarább meg kell tanulnunk ennek technikáját.

Ehhez pedig profik kellenek.

Profi PR szakemberek és profi politikusok.

Meglátjuk képes lesz e a szocialista párt alkalmazni és kitermelni őket…

:O)))

TAKTIKAI HIBA...

Még néhány nap és Horváth Csaba átveszi a vezetést.
A verseny, melyben nyerésre áll a legnagyobb hülyeséget hirdető magyar politikus címéért folyik.
A teljes magyar média attól zeng, hogy H.Cs. ingyen BKV-t kínál Budapest áldozatkész népének.
Teszi ezt kizárólag abból a célból, hogy punnyadt reputációján valamicskét javítson és háttérbe szorítsa a népéért élő, csupa-csupa nemzeti ügyet zászlajára tűző derék Tarlós elvt polgártársat.
Maga a nagy megmondóember, Tóta W. Árpád is kifejtette, hogy Nahát! Még ilyet! Ingyen BKV?! - ez a Horváth egy hülye, de nem is csoda, hiszen szocialista az istenadta.
A neves és hajdani politikai irányultságához körömszakadtáig hű médiaszakember csípőből lőtt véleménye persze aztán könnyen utat tör a Fidesz bunkóságain szocializálódott szépreményű magyar ifjúság felé, és a javaslat hamarosan odakerül a méltatlanul kiröhögött és a bornírtság jelképének címét kivívó kórházi széfek mellé.
A főpolgármester-jelölt meg a politikai süllyesztőbe.
Persze H.Cs. javaslata nem ingyen BKV-ről szólt, hanem a BKV igénybevételének ingynességéről a budapesti polgárok egy jól körülhatárolt része számára, és a magyar szokással ellentétben meg is nevezte a tervezett változtatás forrását, sőt, ígéretet tett arra, - Magyarországon szintén szokatlan módon, - hogy a megvalósíthatósági tanulmányt a költségelemzéssel és a tervezett források listájával rövid időn belül közzéteszik az interneten.
Ez persze még nem biztosíték arra, hogy a javaslat gazdaságosan kivitelezhető, de legalább lesz miről vitatkozni, ellentétben a tíz év alatt egymillió munkahely hogyanjával, a két hét alatt közbiztonság mikéntjével és a háromezer új rendőr azonnali szolgálatbaállításának mibőljével.
E kérdések ma a hitélet részét kell képezzék, de ezek ellen Tóta W.-nek természetesen nincs kifogása, magyar ember ugye nem csinál oda, ahonnan eszik, ez persze nem vonatkozik arra, ahonnan valaha evett...
Azt is megértem persze, hogy az elképzelés - fordítsuk a bevételeket a polgárok életminőségének javítására - teljesen utópisztikus.
A bevételeket részben pártfinanszírozásra, részben magánzsebek kisámfázására illik a magyar politikai kultúrában fordítani, végtére is nem vagyunk kommunisták, nem igaz?
Szóval sajnálom én ezt a derék Horváth Csabát, és mégis egyet kell értenem bírálóival, - ezzel a javaslattal így előjönni egy vesztett választás után, amit részben éppen a BKV körüli botrány okozott, több, mint felelőtlenség.
Még nagyobb hiba, hogy Horváth Csaba mindezt bevállalta, jóllehet minden épeszű ember az első pillanattól kezdve tudhatta, hogy a BKV nem egy vállalat, hanem egy hívószó, amelyre négy emberből három azonnal a korrupció szóval válaszol, a maradék egy pedig a talicska szót kezdi emlegetni.

Ha a szocialisták kampányát a határozott jelekkel ellentétben mégsem a Fidesz székházból szervezik, akkor sürgősen ki kell nevezni valakit, aki kézben tartja ezt a dolgot, ha pedig lvalamilyen csoda folytán lenne ilyen személy, akkor azt sürgősen el kell zavarni.

H. Cs. vélhetőleg mazochista, kéjes örömmel gyüjti a saját fejére a parazsat, de az is lehet, hogy mások pakolják neki szorgalmasan, hadd örüljön, hadd fájjon.

Nekem ugyan furcsa, hogy ő, akinek saját reklámcége volt, engedte magát belerángatni ebbe az önsorsrontó akcióba, de lehet, hogy majd jön a Nagy Csel és a főváros népe lampionokkal fogja ünnepelni, még ha ma leginkább teli szájjal mosolyog is a buzgalmán...

És akkor talán le is szögezhetjük, hogy ezzel a budapesti önkormányzati választási kampányt ezennel elqrtuk, - nem kicsit, nagyon.

Egy reményünk lehet, hogy a győztes párt nagy igyekezetében hibát vét, erre meg is van minden esély, merthogy kapkodnak és pofáznak összevissza, - csakhát az ellenfél hibáját tudni kellene kihasználni, ehhez meg érteni kellene a kommunikációhoz.

Ma pl. Pintér azt mondta, hogy most csak oda jut rendőri erő, ahol a legnagyobb a baj, - ez szépen egybecseng Orbán kijelentésével, miszerint két héten belül rend lesz és rendőr lesz minden faluban.

Értelmes ellenzék már régen hírt csinálna ilyesmiből, és miután hasonló ígéretszegés még lesz ezer, - mert Orbán és a Család annyira szegény sosem volt, hogy ígérni ne tudott volna,-  így aztán téma lenne bőségesen.

Csak kommunikációs team kellene, amelyik ezekkeel az ügyekkel foglalkozik, napirenden tartja és belevési a társadalom agyába, hogy Orbánék hazudnak és hülyének nézték a választót.

Merthogy nem kellene szemérmeskedni, nevén kell nevezni a dolgokat.

Mint nagy klasszikusunk megfogalmazta a dolgok akkor vannak helyükön, ha annak nevezzük -ami, - a kromplileves legyen kromplileves, a hazug meg legyen hazug.

És aki rájuk szavaz, az érezze magát annak, ami...

Isten veled Horváth Csaba, - én kedveltelek, de hibáztál.

Ne hidd, hogy ezektől kegyelmet kapsz, de ha valamilyen csoda folytán mégis megúsznád, akkor tanuld meg, hogy nem elég jó ügyet képviselni, azt el is kell tudni adni a választóknak...

:O)))