A győztesek pöffeszkednek, a vesztesek keresgélik a kiutat, az újonnan bejutottak meg az identitásukat, - az önkormányzatokban folyik a Nagy Tülekedés, emellett mindenki nyaral.
Az állampolgár meg iparkodik elfelejteni a politikát, mert már ha csak rágondol is, hányingere támad, melyet viszkető kiütések követnek.
A baloldaliak nagy erőfeszítéssel próbálnak közömbös képet vágni a jövő esélyeirt latolgatva, - pedig akár nyugodtak is lehetnének, hiszen aki megkapja az Orbán parancsára nyakig eladósított önkormnányzatokat, az egy ketyegő bombát kapott ajándékba, - legyen vele boldog.
A jobboldaliak meg várják a csodát, hogy őszre meglesz az ez évre esedékes kétszázezer új munkahely, lesz béremelés, lesz továbbá szőlő és lesz még lágy kenyér.
Meg természetesen lesznek nyilvános kivégzések is, - a szórakozás is jár magyarembernek, nemde?
A LMP hívei meditatív úton, a köldöküket bámulva próbálják elhitetni magukkal, hogy az ő pártjuk tulajdonképpen egy liberális párt, és csak azért haverkodik vezetésük Viktorral, mert ravaszok ők, mint a róka, és ez akkormost egy más politika.
Közben azon töprengenek, hogy meg kellene védeni a rókát is, mert az is a környezet része - majd zöldre festjük - de mikorra ide jutnak, addigra üres a vodkásüveg is és a rókával akár személyesen is találkozhatnak.
A Jobbik meg saját borzalmas tagságával kínlódik, szerencsétlen gárdakapitányt szexuálisan megmerénylik és kishíján ez a sors vár a Hetek újságíróira is, akik azt azért nem hitték volna, hogy éppen a Jobbik fogja nekik bemutatni a másságot, mint alternatívát...
Szóval dögunalom van a pályán, Orbán sukorói attrakciói nemigen érik el a társadalom ingerküszöbét, pedighát éppen most folyik a sáp beszedése, ha jól látom, de hát ha a Vezér lop, akkor az nem is lopás, csak elveszi a magáét abból, ami szőrösrtől-bőröstül az övé...Szóval ha én itten olvasót szeretnék, akkor valami könnyedebb témát kell keresni, a téma pedig - mint tudjuk - az utcán hever.
A mai téma meg az út szélén, - leginkább szétvetett lábakkal.
Azon töröm a fejem, hogy szükségszerű e a XXI. században Magyarországon az utak szélén praktizáló örömlányokat nézegetnünk és komoly kockázatoknak kitenni hazánk hivatásos gépjárművezetőit, akiknek életét igencsak megnehezítheti a dúsan terített asztalok közötti szlalomozás.Merthogy a lányok fiatalok és nagyon sok közöttük csinos is, - főleg így nyáron, mikor a zord időjárás nem akadályozza a felkínált szolgáltatás megfelelő marketing-munkáját.
Engem ennek ellenére dühít ez a helyzet, - nagyon balkáninak és nagyon alpárinak tartom ezt az állapotot és rettenetesen utálom azt az álszentséget, mellyel a magyar politika ezt a kérdéskört kezeli.
Örömlányok - és örömfiúk, csak róluk nem illik beszélni - mindíg is voltak, vannak és lesznek is.Ez a szolgáltatás mindíg piacképes, ezidáig minden társadalmi rendszer ilyen-olyan formában el is tűrte, szemet hunyt vagy elfordult, de tudomásul vette, hogy a hús szava igen hamar maga alá gyűri az ideológiai megfontolásokat.
Nem hiszek abban sem, hogy minden lányt szöges korbáccsal vernének erre a pályára, habár kétségtelenül ez is előfordulhat, de szerintem ha választani lehet egy teljesen kilátástalan élet ahol a karrier csúcsa a takarítónői állás minimálbérrel, vagy néhány kanyarral ennek a többszöröse között, akkor sok olyan lány lehet, aki megrántja a vállát: a technológiát egyébként kedveli, hát akkor miért ne azzal keresse a pénzét, amit ő is szeret?
Emellett abban sem hiszek, hogy ezt a szolgáltatást csupa kéjsóvár bűnöző veszi igénybe, - rengeteg ember van, aki valamilyen oknál fogva rászorul arra, hogy itt keresse az ötpercnyi boldogságot.
Van, aki egyszerűen lusta a szexre és szeret egyedül élni - ha meg havonta egyszer-kétszer kedve kerekedikaerelemre, akkor tisztább ügynek tartja az üzleti alapon lebonyolított aktust, mint a lakásába beköltöző, követelőző és időnként hisztériázó, meglehetősen költséges üzemeltetésű állandó partnert.
Van, akit a fiatalság édes íze vonz, - rövid időre olyan nőt/fiút kap a pénzéért, amilyet soha nem kapna a hétköznapi életben.
Van olyan is, aki jártában - keltében, hirtelen felindulásból veszi igénybe a profi szerelmet, vannak, akiknek ezt a foglalkozása teszi megfelelő megoldássá - gondoljunk csak a hosszabb kiküldetésben dolgozókra.
És vannak azok az emberek, akik valamilyen kapcsolatteremtési zavaruk folytán a hétköznapi életben egy épkézláb mondatot nem tudnak kinyögni egy nőnek, vagy mert félnek a visszautasítás megaláztatásától, vagy csak gátlásosak.
Esetleg van valamilyen olyan perverzirtásuk, amely a társadalomra nem veszélyes, - nem belőlük lesznek sorozatgyilkosok - de esetleg az átlagos nő sikítozva rohanna világgá, ha emberünk csak mint ötletet is megemlítené neki a kívánságát.
Volt egy kollegám, aki végtelenül kulturált volt, roppant művelt, tanulmányok tucatjait írta, elismert szaktekintély volt a maga területén, de nem tehetett ellene, szerette lepisilni a nő mellét.
Mivel ezt alezredesi vállappal többször meg is tette a Rákóczi tér kietlen pampáin, sikerült megszabadítania magát az egyenruha korlátaitól.
De volt hely, ahol őt boldoggá tették és ez bizonyára csökkentette szexuális feszültségeit.
Ne csak férfiakra gondoljunk, jussanak eszünkbe azok a nők is, akik egyedül maradtak, férfi társ nélkül, de az ösztöneiket nem lehet lekapcsolni, mint egy lámpát - hát el lehet ítélni valakit egy ilyen helyzetben azért mert időnként férfi kísérőt vesz igénybe?
Szerintem nem, és mint tudjuk, a kereslet kínálatot szül, - ez még mindíg jobb megoldás annál, mintha a kínálat szülne, ugye...
Idáig tiszta is a kép, de itt aztán beleormótlankodik az állam a piaci viszonyokba, és képviselői vad erköcsvédelembe kezdenek, némelyikük csapágyasra forgatja a szemét.
Persze ők is tudják, hogy szél ellen fütyülnek, de ez egy percre sem zavarja őket abban, hogy erkölcsösen szabályozzanak, megtiltsák a nyilvánosházak fenntartását, területeket jelöljenek ki, ahol a bokrokban igen higiénikus körülmények között lehet perfektuálni az üzletet, és amely területről aztán a helyi politikusok színtúgy szemforgatva világgá zavarnak minden iparosnőt, mindenféle hülye dolgokra hivatkozva.
Persze megint a szegényember kerül szopóágra, mint mindíg.
A gazdag ember pazar körülmények között élvezheti az alkalmi pásztorórát, van jacuzzi, peszgő, halk zene, masszázs, szerpentin, terpentin, brillantin, konfetti, a szegény meg retteghet, mert élete kevés számú boldog ötpercében a rendőr gumibottal veri a lepukkant Skoda ablakát, merthogy a zóna ugyan türelmi, de hogy hol a türelem határa azt a kerület polgármestere mondja meg.
Hogy kinek jó ez - nem tudom, de azt igen, hogy az utak mellett szobrozó lányok látványa nem európai, a szolgáltatásuk életveszélyes, élvezeti értékük a külső körülmények miatt alacsony lehet, szóval aki ezt a helyzetet megteremtette, azt kötelezni kellene a szolgáltatás heti kétszeri igénybevételére, plusz extrák...
Pironkodva vallom be, hogy csak elméleti szakembere vagyok a témának, életemben még nem vettem pénzért szerelmet - ennek ellenére állítom, hogy sokkal kellemesebb élvezetet tud nyujtani egy valódi szerelmi kapcsolat, ahol este körberakja kedvesed gyertyákkal a fürdőkádat, és belecsalogat maga mellé, - az sem baj, ha a kád peremén van valami kis itóka is, - lehet akár pezsgő is, szép talpas poharakkal szervírozva.
De nem mindenkinek adatik ez meg, - nem kellene őket sem két évszázaddal ezelőtti normák szerint idomítani, talán meg lehetne találni a kulturált megoldást és akkor az, aki az út mentén árulja bájait, erkölcsileg megalapozottan lenne büntethető.
Kb. ennyi mára, - lehet menni engedni a kádba a vizet, - pezsgő van otthon?
:O)))))
