VÍVMÁNYOK

Elkeserítő ez a szép új világ.

Ha visszagondolok a rendszerváltás szép illúzióira, elszorul a szívem – micsoda lelkesedéssel, micsoda várakozással szaladgált fel-alá a nép közéleti aktivitásban tobzódó része - mi lett a valóság a várakozásokkal szemben?

Ha akkor valaki elmeséli, hogy milyen lesz a világ 2012-ben, azt hiszem, hülyének nézik, de akkor nem divatozott szkepszissel fogadni a változásokat.

A damaszkuszi úton tolongtak azok, akik azt hitték, hogy tíz év MSZMP-tagságot tíz év jobboldali dumával meg némi zászlólengetéssel lehet kompenzálni, a gyanútlan ember meg csak nézett kifele a fejéből, hogy nicsak, kiket is lát hason csúszni a templomokban, ki szónokol, mint falusi forradalmár…

Azt azért nem lehet tagadni, hogy mindenkiben volt valamiféle várakozás, még a legvadabb komcsik is rezignáltan nézték, hogy hogyan bontja le néhányszáz tehetségtelen azt az élhető világot, melyben hittek és melyre többé-kevésbé büszkék is voltak: a felépült lakótelepekre, üzemekre, a vasárnapi húslevessel sorbakapcsolt hat rántottszeletre, meg a napi két üveg sörre a televízió előtt.

Meg a „vívmányokra”, melyekkel kapcsolatban Kádár mindig figyelmeztetett, hogy félteni kell ezeket és utána mindig hozzátette büszkén, hogy van mit félteni.

Hát volt.

De azért a kisember a magáénak érezte ezt a változást és várta a csodát, azt a társadalmat, melytől talán nem is tudta, hogy mit várhat – talán Lada helyett Opelt,

Az élet meg az osztályvezető-helyettesek forradalma eltakarította a szocializmust, és jött az új világ, sok szabadsággal és sok vívmánymaradékkal, melyekről az értelmesebbje tudta, hogy nem maradhatnak fenn.

Antall mondta a változásokkal elégedetlenkedőknek, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni, de ez csak egy cinikus bon-mot volt, mert ha lett volna valakinek annyi esze meg bátorsága, akkor visszaszól: tetszett volna Önnek, kedves Miniszterelnök Úr egy élhető kapitalizmust csinálni!

Nem csinált, aztán utána Horn sem csinált, a Tündökletes sem csinált, Medgyessy is inkább a jólétet növelte volna, pedig a feladat – a társadalom kapitalista pályára állítása egyre sürgetőbb lett, az átalakítás egyre fájdalmasabb, mert közben a nép egyre szegényebb lett, és a nincsből elvenni a választótól nem egy hétköznapi attrakció.

Merthogy a vívmány az vívmány, azt MI vívtuk ki, azt tőlünk elvenni nem lehet, merthogy az nekünk jár, mint ahogy járt apáinknak is.

Az ingyenes oktatás, az állampolgári jogon járó egészségügy, az agyba-főbe támogatott bölcsőde, óvoda, a szülési segély, a GYES, a GYED, a szakszervezeti segély, a táppénz, a nyaralás a vállalati vagy SZOT üdülőkben – csupa –csupa olyan dolog, melyeknek tulajdonképpen értéke sem volt – ez mind járt.

Mikor egy politikusunk azt merte mondani, hogy hazudtunk a választóknak, mert azt mondtuk nekik, hogy ezt nem lehet csinálni tovább, és elkezdte a kiadásokat kissé lefaragni, meg a költségvetést rendbetenni, és nagyon óvatos reformokat hirdetni, akkor Magyarországon kitört a világháború.

Mikor az egészségügyben hozzá akart nyúlni a struktúrához meg kért egy igen kis hozzájárulást a betegtől kezelése költségeihez, akkor mindenki megőrült és handabandázni kezdett, holott az utolsó percben voltunk.

Hogy a Fidesz volt olyan kedves és hihetetlen ostobasággal meggátolta a változást, azzal csak bizonyította, hogy az országért semmiféle felelősséget nem érez, csak a hatalom és saját zsebének degeszre tömése foglalkoztatja.

Az összes eddigi kormány – a 2006-os Gyurcsány-kormány előtt – felelős a kialakult helyzetért.

1989-90 táján egyszerűbb lett volna végrehajtani egy kapitalista változást, akkor ugyanis az embereknek még voltak tartalékaik, akkor talán az új tapasztalatok birtokában sok mindent jobban átgondoltak volna és nem adták volna áldásukat mindenféle eszementek hagymázos ötleteire.

Ma már az ország harmada nyomorog, gyermekek százezrei nem jutnak megfelelő élelemhez, emberek fagynak meg az utcákon, emberek lopni járnak, hogy élelmet tudjanak adni a gyermekeiknek – vagy csak, hogy legyen annyi pénzük, hogy naponta hülyére igyák magukat, - merthogy úgy szeretek részeg lenni, mert akkor nekem nem fáj semmi, - semmi, de semmise fáj…

Ezt az országot veri az Isten, mindig a nyakunkba akaszt egy idiótát, aki az egyébként is hegyekben álló gondjainkat hatalmas kreativitással fokozza.

Ha jól megnézzük az elmúlt évszázadot, alig néhány értelmes politikust találunk, a többség ostoba és szűklátókörű gengszter volt, olyan pedig, aki önzetlenül az országért dolgozott kettő-három, ha akadt, akinek a munkája meg sikeres volt, olyanból csak egyet lehet mutatni.

A feladat megmaradt, át kell alakítani az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjrendszert, ebből egy ciklusra egy is elég lenne.

De nem lehet, mert a Vezér kapkod, ő majd megteremti Magyarországot a saját képére és hasonlatosságára, és a siker máris mutatkozik – az ország pontosan olyan lesz, mint amilyen ő.

Idegbeteg, paranoiás, önző és erőszakos, pocsék stílussal és sunyi lopkodásokkal – ehhez képest Kádár rendszere maga volt a Paradicsom.

És a mi fasiszta mintákhoz vonzódó Vezérhez képest Kádár maga volt a felvilágosult abszolutizmus és Európa.

Nehéz évek várnak ránk, és hogy elnézegetem, ez az átalakítás, melybe belelökték az országot, nem lesz túl sikeres.

Azt már látni, hogy az egészségügyből kamionnal hordják ki a pénzt, hogy itt nemigen lesz érdemes betegnek lenni a következő években, az biztos.

Azt is látni, hogy a most kialakítandó oktatási rendszerbe a szegényember gyereke nemigen fog beférni, a diplomások közül az alsó középosztály gyermekei mehetnek majd tanítónak, mint a Horthy-rendszerben, ügyvéd meg abból lesz, akinek pénze van.

Azt is észleli, akinek van szeme, hogy a nagy átalakítás a magyar falut még szegényebbé teszi, pedig ami pusztítást ott a rendszerváltás okozott, az felér egy tatárdúlással.

Az államigazgatás átszervezése is sok eredménnyel fog járni - ezt a nagy tökfej Budapesttel rendelkező országot még inkább főváros-centrikussá teszi, hiszen a vidéki egyetemek-főiskolák ellehetetlenítése lefokozza a településeket.

Talán új vívmányokat kellene kiharcolni, hiszen ma már a középosztálynak is igencsak kell kapaszkodnia, ha a megélhetését és gyermekei jövőjét biztosítani akarja, talán ez az új vívmány egy szelet kenyér lesz?

Mindegy, az élet megy tovább, bár a libák kissé aggódva lesnek lefele, hátha az érzőszívű Semjén nem nyugszik és lövöldözni kezd rájuk, de azért mennek előre évezredes útjukon, költik a tojásaikat, felkészülnek a következő vándorlásra.

Ez adhat reményt nekünk is – a fejlődés némi cikk-cakkal, de megállíthatatlan, megállítására nem képes még a Mi Szent Galacsingörgetőnk sem, bármennyire is tudjuk, hogy le tudja nyomni akár még Chuck Norrist is.

Persze, ha kiderül, hogy halhatatlan, akkor más a helyzet.

Akkor jól rácsesztünk már megint - soha nem lesz itt emberarcú kapitalizmus!

:O))))

HOLNAPRA MEGFORGATJUK...

Vajúdnak az egerek és szülik a hegyeket.

A rettenetes átalakítási düh során Miháj kiráj, magyar kiráj vágtat Matolcsiján, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg…

A helyzet körülbelül olyan, mint amikor valakinek egyszerre akarják operálni a tüdejét, szívét, visszerét, az agyembóliáját, amputálni a bal lábát, a fülét, levágni a kukacát és fúrni helyette egy lyukat, és közben a beteggel el akarják hitetni, hogy ez mennyire jó lesz neki.

Hogy teljesen egészséges testrészeket is vagdalnak szent buzgalmukban, az vele jár ezzel az állapottal, hiszen a Mi Szerencsénk olyan állapotban van, mint elefántbika, mikor rátör a musth - na, jó, a borneói törpeelefántra gondoltam…

Normáliséknál ezt úgy szokták csinálni, hogy feltérképezik a problémákat, némi elemzés után rangsorolják őket, aztán megint elemzések következnek és aztán egyenként, megfontoltan nekilátnak a megoldásnak.

Ha látják, hogy megy a dolog és mutatkoznak az eredmények, akkor neki lehet kezdeni a következő feladatnak, de így olyan ez az egész, mint amikor a bolond szakács nekikezd a libasütésnek, de a végére már csak libaaprólék-levest tud készíteni a felszecskázott áldozatból, és a levesben ott úszkál a szegény madár összes belsősége, meg a lúdtalpak is...  

Most éppen az államigazgatást, az egészségügyet, az oktatást, a munkajogi kérdéseket, az igazságszolgáltatási rendszert és a nyugdíjrendszert piszkálják egyszerre.

Megpróbálnak megcsinálni mindent, ami ellen a szocik alatt vadul ágáltak, amúgy Fidesz módra, lovasrohammal – nem véletlenül festtette meg magát Kósa huszárnak.

Már csak Szijjártó lovasképe hiányzik - jól mutatna pedig a ló hat lábbal, meg talán Orbán lovasszobra, a címe az alkotásnak az lehetne: csődör két faxszal…

Tulajdonképpen elég nehéz ezekről a szép tervekről tárgyilagosan írni, mert teljesen összekeverednek, ésszerű, szükségszerű átalakítási törekvések a legprimitívebb dilettantizmussal, a legavíttabb világnézeti törekvésekkel és a nyers és egyértelmű hatalommegtartási törekvésekkel.

A lényeg természetesen a hatalom és a pénz.

A hatalmi struktúra bebetonozása egy év alatt szépen sikerült, majdnem minden úgy lesz, ahogy a Mi Boldogságunk megálmodta, a probléma csak ott lesz, hogy mire úgy érzi, hogy befejezheti az átalakítást, mert mostmár csak finomítgatások, apró kis simítások vannak hátra, addigra mindenki úgy fogja őt és bandáját utálni, mint Szélestenyerű Fejenagy a kukoricagölödint.

Ebből pedig akár még az is kinézhet, hogy nem kétharmaddal, de háromnegyeddel zavarja el a nép a fenébe, az utána következők pedig igen nagy marhák lennének, ha nem a saját törvényei felhasználásával tekergetnék meg legszebb férfiúi ékességeit.

Ami a pénzt illeti, úgy látszik, még van tartozás a szponzoroknak, - lehet, a Fidesz is svájci frankban kapta a támogatást és a forint egyszeri bedöntéséből nem futotta a teljes visszafizetésre, ezért másodszor is be kellett dönteni, együtt a tőzsdével, mely ugyancsak jó alkalom a törlesztésre, - hogy miért is nincs nekem annyi pénzem, mint Csányinak vagy Demjánnak, milyen szépen lehetne a tervezett árfolyammozgatásokon kaszálni…

Persze ilyenkor leeshet egy kis lóvé a végrehajtóknak is, végtére is valakinek el kell énekelni a bankriogató csujjogatót, meg annak is, aki a hangversenyt rendezi…

Az ma már tisztán látszik, hogy az önkormányzatoknak annyi, hatáskörük nem lesz semmi, pénzük meg éppen annyi, mint a hatáskörük.

Joguk lesz hallgatni, bokacsattogtatni meg az utasításokat végrehajtani, ahogy alakul, ahhoz képest a hajdani tanácsrendszer maga volt a tiszta demokrácia és önigazgatás.

A polgármesterek reggelente elmennek, ellenőrzik a közvécéket, eltársalognak a vécésnénikkel, megnézik, hogy a közmunkások jó könyökükkel támaszkodnak-e a söprűre, aztán visszamennek a hivatalukba, térdet hajtanak az Alaptörvény Asztala előtt, majd beülnek az irodájukba és pasziánszot játszanak a számítógépen.

Viszont az iskolák és az egészségügyi intézmények állami kézbe kerülnek, állítólag az ingatlanvagyonnal együtt.

Ez attól fincsi, hogy amikor majd becsukdázzák a hetven kórházat meg a rengeteg iskolát, akkor az ingatlanok értékesítése és a befolyó ellenérték felhasználása tekintetében már nem kell veszkődni mindenféle testületekkel, Miháj kiráj akár egyszemélyben is eldöntheti a sorsukat, ez sem ötfilléres üzlet.

Mert az kétségtelen, hogy rengeteg intézményt fel kell számolni, össze kell vonni, és ez nem lesz egy sétagalopp, de meg kell csinálni.

Ha a Mi Szépségünknek lett volna csepp esze, akkor hagyta volna Molnár Lajost, hadd utáltassa meg magát - adottságai voltak hozzá, - de hát a hatalomvágy általában felülírja a józan ész követelményeit, és most sem volt ez másképpen.

Társadalmilag esetleg lehet ez még jó is, hiszen az átszervezést az egészségügyben mindenképpen meg kell csinálni – már húsz éve is meg kellett volna.

Molnár Lajos ott rontotta el, hogy hagyta a politikát elhatalmasodni és kiherélni a tervét, ha Szócska is hagyni fogja megtorpedózni a szakmaiságot, akkor már megint nem csinálunk semmit, rengeteg áldozat árán.

Az oktatás még nehezebb ügy, mert Szócska legalább tehetségesnek tűnik, míg Hoffmann Rózsa kompatibilis Lamperth Mónikával, csak nincs olyan jó Halo-effektusa…

Utolsó csapásként kiderült - fásliba tekerték a vezéri Szent Jobbot, mi lesz így velünk?

Igaz, ő jobb, mint Chuck Norris, félkézből megoldja a világ problémáit - no de balkézzel?

Szóval, lesz itt gond elég, a helyzet bonyolult, a kisdedóvót éppen a sarokról berontott repedtsarkú a stricijeivel kéz a kézben vezeti, eltart még darabideig, míg ki tudjuk hajigálni…

:O)))  

ADÓCSÖKKENTÉS...

Hát akkor most talán reménykedjünk, hogy lesz kilenc megnyert egyéni körzetünk.

Végtére is az Úr tehet csodát is ha akar, mégha helyi díjbeszedői erősen ellenzik is ezt az elképzelést.

Uram, ha másért nem, hát az emberi elbizakodottság elleni harc jegyében tedd meg ezt a kis szívességet!...
No, de beszéljünk komoly dolgokról.

Békesi ma reggel a Klubrádióban azt latolgatta, mit tehet Orbán, hogy hasonlítson a mesebeli lányra.

Arra, amelyik hozott is meg nem is, adott is meg nem is.

Merthogy Orbánnak valamit mondania kellett Kövér barátja eredményhirdetése után, és ha mondott valamit, akkor az sajnos következményekkel jár: tennie is illik valamit.

Habár a Fidesz elnöke nem elvi következetességéről híresült el, azért nem csinálni semmit roppant kínos lenne azok után, hogy nyolc éve azonnali és nagyarányú adó és járulékcsökkentésről szónokol lelkes papagájkórusa kísérete mellett.
Békesi szerint egy olyan adócsökkentés, melyet Viktor meghirdetett alsó hangon úgy nyolcszáz milliárdba kerülne, erre pedig nincs fedezet.
Ha ezt végrehajtanák, Békesi szerint az IMF és at EU azonnal felmondaná a hiteleket és ez beláthatatlan következményekkel (siralom völgye, Sodoma és Gonorrhea...) járna.
Így aztán marad a népbutítás, - hozzávetőleg ötvenmilliárd az, amit adócsökkentésre megreszkírozhatnak majd a feddhetetlenek, ez pedig nemigen nevezhető nagyarányú adó és járulékcsökkentésnek, legfeljebb az un. kisadókból lehet ezt-azt elengedni.
Azt is említette Békesi, hogy teljesen hamvábahótt elképzelés. hogy az IMF vagy az EU bármilyen adócsökkentést hajlandó lenne finanszírozni, - ez Békesi szerint kizárt.
Azt esetleg elképzelhetőnek tartja, hogy mondjuk a közigazgatás reformját megfinanszíroznák, - nevezetesen az egyszeri és nagyarányú végkielégítések fedezetét biztosítanák.
No, erre roppant kíváncsi lennék, és - lexebb öröm a káröröm - igen nagy érdeklődéssel nézegetném a Fidesz győzelme érdekében annyit dolgozó köztisztviselők ábrázatát, amint hosszú tömött sorokban állva éppen veszik fel végkielégítésüket
Megérdemelnék, megdolgoztak érte.
De akkor meg itt lenne a Nemzeti Ügyek Kormányának (v.ö: Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány...) egy rakás munkanélküli, akik ronda nyomokat hagynának a csoda arculatán, ez pedig esztétikai merénylet lnne az Egymillió Új Munkahely országa ellen.
De mivel itt munkanélküli márpedig nem lesz, már látom lelki szemeimmel, amint munkanélküli volt főelőadók munka gyanánt parlagfüvet irtanak a Fidesz munkanélküliség elleni csodafegyvere, a közmunka keretében.
Én pedig már tervezgetem a hajdanvolt ÁDOB felélesztését, - szükség lehet még rá.
Az a baj, hogy minden reform gondokkal jár, és ezeknek csak egyik fele pénzekkel összefüggő gond.
Az ellenzéknek nyolc éve ment rá, hogy azt hirdesse, hogy nem kell itt semmin változtatni, a mi világunk a létező világok legjobbika lesz ebben az állapotában is, ha majd Viktor lesz a vezér.
Márpedig ha nincs változtatás akkor lóvé se nagyon lesz, enélkül pedig az úgyszintén nyolc év fáradságos munkájával az áldozatok nélküli jövedelemnövekedésre trenírozott "zemberek" csalódottak lesznek, és ha nagyon csalódottak lesznek még az is meglehet, hogy a magyar Thyssen, a magyar Tengelmann és a magyar Schacht esetleg megvonják támogatásukat és ennek beláthatatlan következményei lehetnek...
Szóval nehéz helyzetben van a mi Viktorunk, de majd elsétál a vízen Esztergomtól Mohácsig és menet közben megoldja a problémát.
Vagy mint szokta - kihirdeti, hogy megoldotta...
:O))))

RECEPTDÍJ...

Beteg a magyar egészségügy, de végre felvillant a fény az alagút végén.
Rátermett gyógyászok állnak készenlétben, hogy életet leheljenek a lassan már oszladozó betegbe, ha ők sem tudják feltámasztani, akkor ugyan ki?
Tanácskozik a Magyar Kórházszövetség kongresszusa...

Ha valaki felteszi a kérdést a rendezvény előtt, hogy szerintem miről fog szólni a kongresszus a pozíciókért folytatott tülekedésen túl, nem csalódott volna a prognózisomban: a markok nyújtogatása és koncepció felállításának terve a tennivalókról, - ez volt a várható menetrend és nem is csalódtunk.

Talán csak - az állítólag a leendő kormány által is megalkotni kívánt - koncepció végrehajtására szánt tíz évet tudtam volna nehezen elképzelni, ez tán még az én fantáziám is meghaladta volna.

Persze miért ne éppen ezen a területen készülnének tervek az örökkévalóság távlatában?

Emígyen hát a leendő kormány megkapta a receptet a magyarság egészségének felvirágoztatására.

A gyógyszernek két összetevője van.
Az első a pénz.

Erre az évre bagatell 235 milliárd plusz forrásra tartanak igényt csak a kórházak, mivel számításaik szerint már most 65 milliárd hiányzik a finanszírozásukból.

Tekintsük ezt az összeget receptdíjnak.

A gyógyszer másik fele a ráolvasás.

A 213. hosszútávú koncepció elmúlt években végrehajtott győzedelmes kivéreztetése után - emígyen koncepció híján - adjuk hozzá az első összetevőhöz Petri-csészében a 214. hosszú távú koncepciót, majd tablettába préselve nyomjuk le az adófizető polgár torkán:
Ha fulladozna tőle, akkor hivatkozzunk arra: első az egészség, mely tudvalevőleg nem árúcikk, még ha a gatyánk is rámegy!
Igen sajnálatos állapotok ezek.
Összeül másfélszáz komoly egészségügyi szakember és kiizzadja a nagy semmit - már megint.
Merthogy évtizedek óta ezt teszik, még a szakmberek személye sem nagyon változik, legfeljebb az idő végzi el a piszkos munkát, de az újonnan bekerülők is igen hamar asszimilálódnak.
Olyanok ők, mint a Kádár-kori vicc verebei, - ha közéjük dobnak egy követ felreppennek, majd kis idő múltán visszatelepednek ugyanannak a fának egy másik ágára és - már bocsánat - de szarnak az alattuk járók fejére.
Miniszterviselt embertől, aki gyakorló kórházigazgató is egyúttal azért többet várna az ember, de aztán belegondol a dolgokba és belátja: ez nem az a környezet, ahol a klán érdekeit figyelmen kívül lehetne hagyni.
Aki szembemegy velük, az betonfalnak megy - elég ennek belátásához szegény Molnár Lajos megviselt ábrázatát megtekintenünk...
Márpedig itt az érdeket változatlanságnak hívják, és ez az elv remekül egybevág a most politikai hatalomra kerülő klikk érdekeivel, akik tudják, hogy akkor lehet olcsón hozzájutni az aranytojást tojó tyúkhoz, mikor az éppen döglődik.
Remek, bejáratott módszerek állnak rendelkezésre az állami források magánvagyonná konvertálására, lásd csak a képalkotó eljárások piacát vagy a laboratóriumokat.
Ki az a hülye, akinek a lelkiismeretét bántja az állami infrastrukturán és állami költségen folytatott magánrendelés, melyik az az ostoba kórházigazgató, amelyik bevallja saját kórházáról, hogy alkalmatlan a feladatára vagy szükségtelen kapacitást képez az egészségügyben, horribile dictu egy halálgyár?
Talán nem is lehet ezt elvárni.
De azt azért el lehetne várni, hogy az egészségügy krémje - hadd ne poénkodjak most a krém színén - a rendszerváltás után húsz évvel belássa, hogy a Kádár-rendszer egészségügyi megoldása a kapitalizmus körülményei között nem túl életképes, - egymásközt a vége felé már a Kádár-rendszerben sem volt az, - változtatni kellene.
Nem tíz éves távlatban, hanem most, azonnal.
Nem egy sebész is van a kórházigazgatók között, ők pontosan tudják, hogy a beteg életbentartása érdekében sokszor vágni kell, esetenként szerveket, testrészeket is el kell távolítani - ezek bizony fájdalmas, de szükséges és sok esetben életmentő beavatkozások.
Vajon miért nem veszik észre azokat a nyilvánvaló tüneteket az általuk üzemeltetett szervezeteken, melyek egy a téma iránt érdeklődő laikus szemét is kiverik?
Nem veszik észre, hogy maguk alatt vágják a fát, nem akarják elhinni, hogy még a mai szabályozási környezetben is lehetne gazdaságosan és az orvosok számára jövedelmezően üzemeltetni az intézményeket - már persze ha belátnák, hogy ennek ára a felesleges kapacitások leépítése, a biztosítók által finanszírozott szolgáltatások körének pontos meghatározása, a beteg érdekeltté tétele saját gyógyulásában, az extra szolgáltatások megfizettetése, - de ezt ők sokkal jobban ki tudnák találni mint én.
Az egyik környékbeli faluban az öregasszonyok elmentek a doktorhoz, aki ötezer forintért beutalta őket egy rehabilitációs szanatóriumba, ott áztatták magukat szakmányban, ha tetszett nekik, ott is adtak ötezret és meghosszabbították nekik a kúrát.
Nem egy közülük meg is tudta volna fizetni ezt, de a magyar imádja a potyát.
A többi magyar meg fizeti a költségét adók formájában, de ez ellen nincs kifogása, csak a vizitdíj nem tetszett...
Elnézést kérek így a vége felé a kórházigazgatóktól, - nem csak ők a haladás kerékkötői, - bátran hozzájuk számíthatjuk a főorvosi kartól a rezidensekig bezárólag mindazokat az orvosokat, akik nem más és jobb egészségügyet akarnak, hanem csak ezen a mutyirendszeren belül akarnak magasabb pozícióba kerülni, hogy nekik is legyen főorvosi szobájuk és ők operálhassanak ha kell, ha nem.
És hozzájuk tartoznak a politikusok is, akik a nagymama karácsonyi kórházbafektetése érdekében ádáz harcot folytatnak a helyi ispotály fenntartása érdekében.
És - sajnos - ide számíthatjuk a betegeket is, akiket az egészségügy úgy szocializált, hogy szolgáltatást igénybevevő biztosítottak helyett a sámánnak kiszolgáltatott páriaként dugdossák borítékocskáikat életük ura zsebébe.
Nem ők tehetnek róla...
:O)))

MIRE SZÁMÍTHATUNK?

Mármint mire számíthatunk mi, baloldali elkötelezettségű állampolgárok a közeljövőben?
Talán nem lesz meglepő, ha azt írom, hogy semmi jóra.
A választás második fordulója igazi tétet már nem hordoz, szép csendesen le fog gurulni, nem kap tőle infarktust sem Orbán, sem Lendvai Ildikó.

Még ahol lehetett volna is egy kicsit kármenteni, ott is eltemette a lehetőséget a LMP vezetése nagyképű, hazug és ostoba nyilatkozatával, miszerint nem a Fidesz kétharmados többségét akarja megakadályozni az MSZP négy képviselőjelöltjének visszalépésével, hanem az volt a szocialisták célja, hogy "hiteltelenítsék" az LMP-t, de nem sikerült.

Ezt kedd este mondta a Magyar Televízió "Az Este" című műsorában a párt listavezetője.

Mit mondjak, - mikor elolvastam, nem támadt fel bennem a vágy a pártról alkotott eddigi véleményem felülvizsgálatára...

Emígyen hát küzdjenek bár tigrisként talpon maradt jelöltjeink, a sors különös kegyelme kellene ahhoz, hogy ne legyen meg a kétharmad.

A sors egyébként nem lesz kegyelmes, - el van foglalva azzal, hogy azt adja az országnak, amit érdemel...
Ha vége van a második fordulónak a Köztársasági Elnök Úr meg fogja mutatni, hogy milyen fürge is tud ő lenni, ha akar, és az urnákat még szinte fel sem bontják, de már kezében lesz a  mi szeretett Vezérünknek a kormányalakítási megbízás.
Innentől kezdve két verzió van, melyből az első az lenne az utópiák birodalmából, hogy a győzelem édes ízével szájában Orbán metamorfózison megy keresztül és innentől normális államférfihoz méltó magatartást tanusít, - a több mint kényelmes többség birtokában nyugodt bel és külpolitizálásba, a szükséges reformok előkészítésébe és végrehajtásába kezd, gesztusokat tesz a baloldal felé és minden együttműködést kizár a Jobbikkal.
Én nem erre számítok.
Kötcsei beszédéből világosan kiderült, hogy egy ilyen mértékű győzelem birtokában a baloldalt hosszú időre teljesen el kívánja lehetetleníteni, ezért hát aki arra  számít, hogy innentől megváltozik a jobboldali politizálás tartalma vagy stílusa, az valószínűleg nagyot fog csalódni.
Amire ehelyett számíthatunk az inkább a szokásos egész pályás durva és brutális letámadás lesz, elsősorban az elődök kriminalizálása, - a politikai harc áttolása az igazságügy területére.
Lesznek vizsgálatok, vezetgetnek majd volt politikusokat pórázon és lesz hozzá lelkes asszisztencia az ügyészség és a bíróságok részéről.
Aztán, ha majd három-négy év múlva kiderül a vádak alaptalansága, akkor megvonják a vállukat, - így járt a szerencsétlen szocija.
Nagyon hamar megkezdődik majd a kulcspozícióban levő tisztviselők és tisztségviselők lecserélése megbízható pártkatonákra, - sok esetben ez is büntetőjogi eszközökkel nyomatékosítva fog megtörténni az érintettek egyidejű összesározása mellett, - erre már most mutatkoznak előkészületek, pl.a rendőrségi vezetők tekintetében.
A vezérszólam a lopás és a korrupció lesz, hamarosan a szekrényekből kidőlő csontvázaktól és a vártnál sokkal rosszabb állapotoktól fog zengeni az ország, függetlenül a vádak valóságtartalmától.
A Fidesz és vezére cseppet sem gátlásos, - szép példa erre a Kubatov-szavazókkal gerjesztett zűrzavar, melyért szemrebbenés nélkül a kormányt okolták, holott a törvénymódosítás megakadályozásávalők maguk idézték azt elő.
Hosszabb távon minden pozíciót el fognak foglalni, de az önkormányzati választásokig vissza fogják fogni magukat, - nem önzetlenségből, hanem józan számításból.
Ez alatt az időszak alatt jön egy-két néphülyítő intézkedés, - például a valamelyik előző bejegyzésemben már kitaglalt rendőrségi intézkedések, meg talán még ide-oda löknek egy kis pénzt is, - sokat nem, mert hátra vannak még az IMF tárgyalások.
Aztán hadd szóljon a propaganda, meghirdetik majd a Széchenyi Kártya 2.0-t, meg talán még a Matyómintás Magyarországot is, és ha eljön a nap, mikor túlesnek az önkormányzati választásokon, akkor belekezdenek az államszerkezet átszabásába.
Lesz kisebb országgyűlés, lesz átrajzolt  választási térkép, lesz önkormányzati reform - erre egyébként valóban szükség van - és lesz hároméves költségvetés.
Viszont nemigen mernek majd hozzápiszkálni sem az egészségügyhöz, sem a nyugdíjrendszerhez, vagy ha igen, akkor csak a duma szintjén.
A nyugdíjasok jövedelem - emelkedésének az inflációkövetésen túl kb. annyi, a legszegényebbek már megint le vannak sajnálva, a tehetős középosztály ismét ki lesz stafírozva, végtére is Magyarországot a minisztériumi intézményekben dolgozó budai kispolgárok virágoztatják fel, mint tuggyuk...
Lesz majd minden községben Nemzeti Bokrétaállítás, a korona ki lesz cipelve a tisztavatásokra, a papok kenetes pofával fejezik ki elégedettségüket a szép új világgal, melynek előszelét már tegnap megtapasztalhattuk, amikoris a Legfelsőbb Bíróság döntött a Kubatov-beszéd ügyében.
De - miként a papagáj mondta a macska szájában - nem kell besz*rni, ez sem fog örökké tartani.
Ha ügyesek, akkor nyolc évig, de ha olyan mohók ma is, mint voltak, akkor talán már négy év múlva búcsút vehetünk tőlük.
Addig türelmesen várunk, dolgozunk, nem foglalunk hidat és vekkerrel a nyakunkban nem hugyozzuk össze a Kossuth teret sem...
:O))))

*A fénykép címe:  Kilopták a bélését a szocik, - vagy ezt már én?...

GYURCSÁNY-BESZÉD...

Regisztráltam, aztán közbejött valami és mégsem mentem el a Körcsarnokba.
Nem nagyon hiányoztam, a korosztályom igencsak felülreprezentált volt.
Gondolkodtam, mi lehet ennek az oka, aztán arra jutottam, hogy a közép - korosztály valószínűleg kenyérféltésből mellőzi az olyan baloldali rendezvényeket, ahol televízióközvetítés van, a legfiatalabbak meg inkább a radikális eszmék hívei.
Mivel jelenleg baloldalon éppen senki nem akar páncélvonatot vezetni meg burzsujt akasztgatni sem, kénytelenek a jobboldalon kiélni vonnzódásukat a problémák fizikai megoldásához, - ott aztán vannak ötletek dögivel e tekintetben.
Emellett egy nyugger szavazata éppen annyit ér, mint a tizennyolc éves adrenalinfüggő utcai harcosé, - nekem teljesen megfelelne, ha az MSZP besöpörné a hátommillió nyugdíjas szavazatait...

Node Gyurcsány.

Elsősorban is meg kell állapítani, hogy a politikai vereség nem hagyott maradandó nyomot rajta, valahogy nem keltette a megtört ember, a bukott politikus benyomását, a tehetsége nem kopott meg, tiszta és világos gondolatokat tolmácsolt olyan módon, hogy hallgatói azonosulni tudtak vele.

Ez a beszéde is alapvetően a hazugság elleni beszéd volt.
Azok ellen szólt, akik ellopták az országtól a sikereit, elhazudták eredményeit és romhalmaznak nevezik azt az országot, amelyik az ő országlásuk óta rengeteget fejlődött.
Elmondta, hogy 2001 és 2006 között három kormány több mint 1.500 milliárd forintot költött el "tisztességes, elfogadható, vitatható, de a többség által szerethető célokra", - ennek az összegnek a feelét Medgyessy, egyharmadát Orbán és egyhatodát az ő kormánya költötte el.
Érdekes, ezzel a Fidesz nemigen szokott dicsekedni...
Szólt az autópályákról, a szociális intézkedésekről, a rászoruló gyermekek étkeztetéséről, a családtámogatási rendszer fejlődéséről, a felépült lakásokról, a fejlődő országról.
Aztán beszélt a kudarcokról és azok okairól.
Önkritikusan is, - elmondta, hogy nem lehet a nép nélkül reformot keresztülvinni, bármennyire jó is a szándék és bármekkora is az elszántság, és hogy ő itt követte el a hibát: rosszul mérte fel a magyar társadalom elszántságát és reformképességét.
Aztán szólt a rendről és a rendbontókról is, akikkel szemben elvárható, hogy a rendőrök megvédjenek bennünket, a társadalomtól meg az várható el, hogy védje meg a rendőrségét a rendbontókkal és a pártjukra állókkal szemben.
Szólt néhány keresetlen szót a Fideszről és Orbán Viktorról, elmondta, hogy attól még nem lesz egy párt középen, hogy van nála szélsőségesebb is, és felrótta Orbánnak azt a kíméletlen uszító politikai háborút, amit a hatalom megszerzése érdekében folytatott.
Beszélt még a Jobbikról is, - nem lesz olyan könnyű a szélsőséges indulatokat lecsillapítani, mint amilyen könnyű volt felszítani.
Nagy elismeréssel méltatta Bajnai és Lendvai Ildikó munkáját is, - a csarnok közönsége lelkesen megtapsolta őket. 

Beszéde  végén felszólított minden demokratát, hogy szavazzon a Mesterházy Attila által vezetett szocialista listára, ő is így fog tenni..

Ma is azt állítom, hogy kár volt elengedni őt a Szocialista Párt éléről, a kvalitásai meghaladják bármelyik mai szocialista politikus képességeit, és ezzel nem azt szeretném mondani, hogy Mesterházy tehetségtelen, hogy Molnár Csabában nincs ott a jövő ígérete, vagy Lendvai Ildikó ne lenne okos, de Gyurcsány éppen a legmegfelelőbb korban van, felkészültsége megkérdőjelezhetetlen, vitakészsége kiváló, szónoki képességei a legjobbak között vannak a mai Magyarországon.

Már megjelentek az első találgatások arról, hogy készül Gyurcsány új pártja, - én mégis azt szeretném hinni, hogy politikai jövője a Szocialista Párton belül lesz.

Meggyőződésem, hogy ez a szocialisták érdeke is.
A Fidesz nevében Navracsics nyilatkozott, miszerint Gyurcsány "önkényes évértékelő beszédet tartott"...
Viccesek ezek a fiúk, milyen az az önkényes beszéd? Egyébként meg mi közük hozzá, hogy Gyurcsány hol tart beszédet?
Ameeddig van hallgatósága, addig akkor beszél, amikor akar.
Mellesleg van a Demokratikus Charta is annyira alkalmas szervezet egy felkérésre, mint a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület.
Felrótta Navracsics a Szocialista Pártnak, hogy időről időre azonosul Gyurcsánnyal.
Igencsak érdekes egy demokrácia lenne az, amelyikben az ellenzék mondja meg, kivel vállalhat közösséget a kormánypárt, kivel nem.
Nekik nem tetszik Gyurcsány, - ezt mondjuk meg is értem.
Valamiért azt sejtem, Gyurcsánynak sem tetszenek ők.
Szerintem ettől politika a politika...
:O)))