Abba már beletörődtem régen, hogy a Népszabadság feltűnés nélkül kisasszézott a baloldali médiából és megpróbált egy lyukból hideget és meleget is fújni, de ezt azért – ha kevés sikerrel is – általában a mai magyar médiához képest elfogadható színvonalon tette.
Ha oda-odanyalintott is egyet a kormányzatnak, akkor azt elegáns mértéktartással tette, és még véletlenül sem felejtette kint rózsás nyelvecskéjét, mint szeretett kormányfőnk szokta tenni, mikor a betegség elhatalmasodik rajta és emelni kell a dózist.
De az azért – már csak a múlt szép emlékeire, „Világ proletárjai, egyesüljetek!” való tekintettel is – roppant sajnálatosnak tarom, hogy ma már olyan cikkeket enged meg magának, mintha az idézett jelszóban a proletárokat idiótákra szeretné cserélni.
Azt hiszem, hogy minden politikai lap szerkesztője tisztában van azzal, hogy a magyar olvasók elenyésző hányada vevő a politikai fejtegetésekre, ugyanúgy, ahogy a katolikus hívőt sem érdekli különösebben a Homousion és Homoiusion problematikája Jézus vonatkozásában, éppen megfelel számára, ha tudja Hiszekegyet, a Miatyánkot meg az Üdvözlégymáriát.
De ha csak kettőt tud, már akkor is jelentkezhet szemináriumba.
A magyar olvasók túlnyomó többsége két dologtól teszi függővé, hogy elolvasson-e egy cikket.
Az egyik a terjedelem, mely nem haladhatja meg a tizenöt sort, vagy amennyiben ezen a terjedelmen belül érdemi közlés olvasható Kelemen Annácska kebleinek aktuális állapotáról, akkor akár harminc sort is képes leküzdeni az elszánt olvasó.
A másik az illusztráció, ha van fotó, akkor van esély, hogy olvasni is fog – legalább a képaláírásokat.
A magyar olvasó nem olvassa, hanem „átfutja” a lapot, praktikusan csak a címeket olvassa el, azokból tájékozódik, és azokból vonja le politikai következtetéseit, ezért hát a címszerkesztők felelőssége óriási ebben az elbulvárosodott világban.
Természetesen ők ezt nem érzik, abban sem vagyok biztos, hogy léteznek-e még, de ha igen, akkor azok kerülnek e posztra, akik aktuálisan a leggátlástalanabbak az adott szerkesztőségben.
Így fordulhat elő, hogy egy címből, például ha azt olvasod, hogy „Intézetbe zárták az elmeroggyant miniszterelnököt” és elkezdesz örülni, hogy van még igazság a világon, akkor a cikk végére kiderül, hogy ez az eset nem nálunk, hanem egy kultúrállamban, mondjuk a Cannibal Islands fővárosában esett meg, még a múlt században.
Így aztán ha a nép érdeklődő gyermeke azt olvassa a címsorban, hogy „Orbán távolodik az oligarcháktól?”, akkor két következtetésre jut: Orbán nem oligarcha, és most még el is távolodik tőlük.
Namármost, mindkét következtetés téves.
Ha oligarcháknak a gazdasági elit legfelső, gazdasági erejével visszaélő és az állam által megfékezhetetlen, hatalmaskodó rétegét értjük, akkor bizony-bizony, még a leghithűbb Fidesz-híveknek is le kell nyelniük a békát: Orbán oligarcha a javából, sőt, ő a legoligarchább - és valószínűleg a leggazdagabb - oligarcha, ha létezik ilyen definíció egyáltalán.
Egyébként is, ez az egész teljességgel értelmetlen kínlódás, a maffia ugyanis hierarchikus szervezet, melyben a Keresztapa nem közeledik vagy távolodik, hanem utasít, és utána Moe Greene szemüvege kilyukad, még mielőtt le tudná venni megpucolni.
Erre most a Népszabadság fejtegetni kezdi, hogy lehetséges, hogy Orbán eltávolodik Simicskától, meg megmutatja, hogy ki az úr a háznál…
Marhaság, Orbán és Simicska úgy össze vannak nőve, mint a sziámi ikrek, ha Simicskát bántják, Orbán sikít, hiszen akkor őt is bántják, ha teccenek érteni…
Jól példázza ezt az egészet a reklámadó címen előadott kutyakomédia.
Mint tudjuk, a két vezető kereskedelmi adó közül az RTL Klub sikeres és nyereséges, míg a TV2 nem sikeres és veszteséges.
Mint tudjuk, az RTL Klub német tulajdonban van, míg a TV2 külföldi tulajdonosai kaptak egy olyan ajánlatot, melyet nem lehetett visszautasítani, így a csatorna most Simicska érdekkörében dolgozik a magyarság szellemi felvirágoztatásán.
Mint tudjuk, az RTL Klub nyereséges, míg a TV2 veszteséges, de – mint Gulyás Gergely szíves közléséből kihüvelyezhető - mindkettő maga a métely.
Meg is kapják méltó büntetésüket, fizethetik a reklámadót.
Amelyik nyereséges, annak reklámbevételei negyven százalékát elvonják, amelyik veszteséges, annak is - de ez a kormány nem kegyetlen, ugyanis „a reklámadó adóalanya csökkentheti a 2014. évi adóév adóalapját legfeljebb annak erejéig a társasági adóról és osztalékadóról szóló és a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint elhatárolt veszteség 50 százalékával” – a másik ötven százalékával valószínűleg majd jövőre.
Aki nem értené: a kormány a te és az én adómból, meg az RTL adójából kifizeti a TV2 veszteségét - ezt nevezik Magyarországon versenysemlegességnek.
Meg az adófizetők palira vevésének, nem először egyébként a Minicézár uralma alatt.
Sokat gondolkodtam azon, hogy bűn-e az, ha valakit hülyének néznek, ha valóban annak tűnik?
A kérdés még nincs eldöntve, de ameddig eldől, hát álmélkodjunk együtt!
:O)))
