A Pachyderm Times akkreditálta őket, de nem kaptak kérdezésre lehetőséget, pedig igencsak közérdekű lett volna a kérdés, melyet fel kívántak volna tenni: hogyan és hol lehet szert tenni olyan vastag bőrre, mint amilyennel Miniszterelnök Úr pofáját huzatolták?
Irigy dögök ezek, idegenszívűek és nemzetietlenek!
Miniszterelnök Urunk orcája köztudottan selymes, mint a babapopsi, szája illatos, mintha nem is hagyna nyomot rajta a kiejtett szavak minősége, legfeljebb a szája szélén, mintha…Igaza is van, anno Sobri Jóska is összefogott a megállásra felszólított fogat utasaival, a viszkis rabló pedig a bankokkal összefogva hajtotta végre betétvédelmi programját.
És még mielőtt valaki kifogásolná, hogy Miniszterelnök Urunk ábrázatát kissé rusztikusan pofának minősítettem, azért szögezzük le: ehhez a cinikus nyilatkozathoz pofa kell.
Elgondolkoztam már néhányszor, hogy amikor megszólal Szijjártó, vagy most ez ügyben Selmeczi, akkor éppen a miniszterelnöki szót viszik, vagy maguktól ennyire cinikusan trógerek, - hát most megszűnt a dilemma, itten is fejtől büdösödik a láb, ez kétségtelen.
Azt is mondta a Vezérürü, hogy „az a több mint százezer ember, aki magán-nyugdíjpénztári tag maradt, arra bizonyíték, hogy "egyetlen ember sem maradt le a választás lehetőségéről technikai okokból."
Hát nem, mint ahogy annak is van választási lehetősége, akinek a fejéhez odanyomnak egy pisztolyt és választhat, hogy az aláírása vagy az agyveleje kerül az elé tett papírra.
Hogy ezt reális választási lehetőségnek lehet e tekinteni, arról akkor nyilatkozhatna Orbán, ha kiraknák az utcára, oszt elmenne dolgozni valahova 120000-ért, és akkor lehetne szabadon választani.
A nyugdíj a kisember számára élet-halál kérdése és retteg attól, hogy esetleg elveszíti öregségére, vagy ha belerokkanna a hajtásba, akkor nem járna neki a rokkantsági nyugdíj, - ezzel zsarolva dönteni valóban maga a választás szabadsága.
De legjobban mégis az tetszett, hogy a mi Miniszterelnök Urunk ismét nagy nyilvánosság előtt csinálta le az Alkotmánybíróság fejét, en bloc, Stumpfostól, mindenestől.
Mondjuk, ez Stumpfnak már nemigen tűnhet fel, ő erre van szocializálva, talán még csettint is – hű, de finom krémes és milyen illatos, - node a többiek?
Azt mondta ugyanis Viktátorunk, hogy "Kár azt az illúziót kelteni", hogy bármilyen módon, akár alkotmánybírósági ítélettel ez a helyzet megváltoztatható lenne…”
Bevallom, én pedig ezidáig ebben a hitben ringattam magam, fene az idealista lelkivilágomba!
Akinek ezidáig még kétsége volt az iránt, hogy ez ember demokrata-e vagy nem, az most megnyugodhat – ez a cezaromániás beteg itten éppen diktatúrát barkácsolgat.
Ez a második lehetőség az Alkotmánybíróság számára, hogy kollektíven beadja lemondását, demonstrálva Európa és a világ előtt, hogy ebben az országban a demokrácia alapértékei vannak végzetes veszélyben.
A második lehetőség arra, hogy megőrizzék személyi tisztességüket, mert anélkül hiába akasztanak a nyakukba aranyláncot, meg húznak méltóságteljes talárt, akkor is csak bohócai lesznek ennek a nagybeteg embernek, aki előbb-utóbb a fejükre teszi a csörgősipkát is, - harmadik lehetőségük már nem biztos, hogy lesz.
Jó lenne ezen eltöprenkedni mindenkinek, még mielőtt nagyobb lesz a baj és tán kellene egy csodarabbi is, - az se baj, ha nem zsidó - csak találjon már ki valamit, mert ebben az országban mi vagyunk a libák és - ahogy nézem - kezdünk fogyatkozni.
:O)))
