A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romák. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 9., péntek

SZAVAZÓBÁZIS...

Győzike apukája nyiltkozott egy jót.
Azt mondta, hogy "az egész hazai cigány társadalom készül már a vasárnapi országgyűlési választásokra, mert a romák megunták a kormány politikáját."
Azt is mondta, hogy "Isten őrizz az MSZP-től! Amíg Orbán Viktornak hívták a miniszterelnököt, a romák nagyobb eséllyel elhelyezkedhettek."
Kifejezte abbéli reményét is, hogy a következő kormány idején végre helyreáll a béke a kisebbségi és többségi társadalom között.
Ez persze még bekövetkezhet, - nagyon békében tud lenni az, akit jól pofánvernek, - a kakastollak egy része már elő is lett készítve...
Győzike apukája természetesen alkothat véleményt, el is mondhatja, habár azt azért túlzásnak tartom, hogy magánvéleményét az egész cigányság véáleményeként fogalmazza meg, de nem ez itt a legnagyobb baj.
A gond az, hogy joggal hivatkozhat arra, hogy a szocialista-liberális kormányzás nyolc éve nem hozott átütő változást a hazai cigányság helyzetében, habár a kormányzat - ha merné - kétségtelenül ki tudná mutatni, hogy milyen rengeteg pénzt költött két ciklus alatt erre a célra.
Csakhát itt senkit nem érdekel a jószándék, nem érdekelnek még a valós tettek sem, - egyetlen dolog lenne érdekes: az eredmény.
Eredményt pedig nem tudunk felmutatni, még apróbbakat sem, nemhogy átütő erejűt.
Dupla szégyen ez, hiszen a szocialistáknak a szegénység elleni harc, a liberálisoknak pedig az esélyegyenlőség érvényrejuttatása miatt elsőrendűen fontos célcsoport kellett volna legyenek a cigányok, dehát ugye az örök félelem és aggodalom: mit szólnának hozzá a választók?
No, ez már örök titok marad, de hogy az elmaradt intézkedésekhez mit szólnak a cigányok, - akik egyben választók is -  azt most meghallgathatják, kérdezzék meg Győzike apukáját.
Aki egyébként marhaságokat beszél, de ebben az esetben ez mindegy is, a magyar választó soha nem a statisztikai adatszolgáltatásra támaszkodva, hanem szubjektív érzései alapján hozza meg döntését, - erre játszott rá egyébként a Fidesz, amikor nyolc éven keresztül festette a romhalmaz és döghalál képét, - bejött neki.
De ez gyenge vígasz, a tény ettől még tény marad: nem tudtuk elérni a magyar cigányokat, nem tudtunk nekik munkát adni, nem tudtuk megoldani gyermekeik felkészítését az iskolára, nem tudtunk érdemben fellépni a hátrányos megkülönböztetés és a szegregáció ellen, nem tudtuk megvédeni őket az uzsorásoktól, a rasszistáktól, - esetenként saját maguktól sem.
Pedig hát, ha már az eszmék miatt nem is, pusztán racionális okokból ezt a réteget - az elcigányosodott kistelepülések segélyből élő, reményvesztett, munkanélküli népét meg kellett volna próbálnunk magunk mellé állítani bátor és egyértelmű intézkedésekkel, munkalehetőségekkel, gyermekeik felemelésével, hatékony védelmükkel, - érezniük kellett volna, hogy a magyar baloldal nem engedte el a kezüket, fontosnak tartja őket.
Ha ez a párszázezer szavazó ma a mienk lenne, a fejünk sem kellene, hogy fájjon, csak fel kellett volna vállalnunk őket.
De a magyar politikus retteg, mert ismeri a magyar választót, és úgy ítéli meg, hogy a magyar választó zsigerből rasszista, aki nem adná a szavazatát egy olyan pártra, amelyik felkarolja a cigányokat.
Tévednek.
Az emberek ugyan szeretnek sztereotipiákat visszhangozni, de nem ostobák.
Megértették volna, hogy a magyar társadalomnak ezt a neuralgikus problémáját fel kell számolni, méghozzá olyan módon integrálva  ezt a ma szinte csak gondokat okozó réteget, hogy értékesebbé tegye a magyar társadalmat, olyan fiatalokat nevelve, akik megállják helyüket a munkaerőpiacon.
Ez a hajó elment, ma már nem tudunk segíteni rajta.
A cigányok között bizonyára lesz vevő Győzike papájának mondókájára is, a társadalom nemcigány fele meg, amelyik hetente sápítozik Győzike műsorain most elégedetten bólogat, - milyen bölcs is ez az ember, pedig cigány.
Persze ezzel ez a történet nincs lezárva, legfeljebb egy fejezet, - meglátjuk majd, hogy Győzike apukájának igaza lesz e...

:O)))

2010. március 21., vasárnap

GÁRDA RELOAD...

Hajdúhadházon választási gyűlést tartott a Jobbik.
Romák akartak résztvenni a rendezvényen, - meg akarták kérdezni a gyűlés szónokától Szegedi Csanádtól, hogy milyen intézkedéseket tervez a Jobbik azokon a településeken, ahol nagyszámú cigány közösség él.
Nem sikerült feltenni a kérdéseiket, mert a bejáratnál útjukat állták az Új Magyar Gárda Mozgalom névre hallgató rohamosztagosok, ujdonat egyenruhájukban, amely -szerintük - immár összhangban van a törvényességgel.
Percig sem csodálkoznék, ha egyszercsak feltünne egy Újmagyar Gárda...
Persze értem én ezeket a derék embereket, - próbálkoznak, kísérletezgetnek - meddig feszíthető a húr (hogy nyilasokról szólván stílszerű legyek...), hogy hol a hatóságok tűrőképességének határa.
Amit nem értek, az a hatóságok magatartása.
Egy ilyen gittegylettel egy hónapon belül le lehetne számolni, a tagokat bírságolni, a vezetőket bíróság elé állítani és gyorsított eljárásban elítélni, - de nem megy.
Mint ahogy nem ment a határozott és egyértelmű intézkedés az egész magunk mögött hagyott cikluson keresztül sem.
Egyrészt hiányzott hozzá a politikai bátorság, - Rákosira és a pufajkásokra visszameenően szorong bármelyik baloldali kormány a jobboldali rendbontókkal szembeni határozott fellépéstől, feszengve hozza meg azokat az intézkedéseket, melyeket bármelyik európai demokrácia hezitálás nélkül meghozna.
Másrészt meg itt a demokratikus intézményrendszer összehangolt intézkedéseire lenne szükség.
Hiába teszi a dolgát a rendőrség, ha nem partnere az ügyészség, hiába emel vádat az ügyész, ha a bíró elmismásolja a bűncselekményt és felmenti vagy nevetséges büntetéssel bünteti a vádlottat - lásd a televízió-székház ügyét.
És mindenekfelett hatástalan minden törvényességre irányuló törekvés, ha a politikai osztály nem húz egyértelmű határokat, pontosan kijelölve, hogy meddig terjedhet az egyén vagy politikai csoportosulás cselekvési lehetősége.
Néha eljátszom a gondolattal, hogy ugyan, mi is történne, ha holnaptól valamelyik párt hívei munkásőr egyenruhában, vörös zászlók alatt masírozgatnának a rózsadombi utcákon, figyelmeztetve a burzsujokat a helyes viselkedésre, - gondolom, a Gárdával szemben oly nagy türelmet és megértést tanusító államapparátus fiolyvást a jogállamra mutogató képviselői sikítófrászt kapnának, és ezen az sem változtatna semmit, ha a betiltásuk után az acélszürke dzsekit bőrkabátra cserélnék, a'la Szamuely...
Rájuk rohadna a műanyaglakat.
Pedighát a Rózsadombon - lássuk be -  többet lopnak, mint a cigánysoron...
Azt tanultam hajdan, hogy amikor a bíró jogszabályértelmezésbe bonyolódik, akkor egy dolgot semmiképpen nem téveszthet szem elől: ez pedig a jogalkotó szándéka.
Hogy milyen társadalomellenes magatartást látott jónak a törvényalkotó szankcionálni.
Sajnos, ma - úgy tünik - több társadalom él ebben az országban, ahogy ezt Morvai Krisztina oly szépen kifejtette: a magunkfajták meg a magukfajták.
Nem lenne baj ezt a szánalmas állapotot felszámolni, és nem gondolom, hogy ennek legjobb útja a Magyar Gárda törvényesítése lenne.
Ernst Röhm itt sétál közöttünk, csak a nevét magyarosította...
:O)))