SZABADSÁGKÉRELEM

Nyirkos minden, állandóan esik az eső, rosszkedv, dögunalom, már köpni sincs kedve a tevének.
Pedig oka éppen lenne rá, csak már nincs kedve hozzá.
Mi jöhet még?

Várunk, közben elszórakoztatjuk magunkat.
Elröhigcsélünk azon, hogy Balogh miniszter egy laza mozdulattal leteszi az RTL KLUB mikrofonját a földre, holott valakinek már egyszer úgy kellene pofánvernie az ilyen gőgös, sunyi és beképzelt alakot, hogy a takony menetet vágjon a nyakán.
A mozdulattal, mellyel a választópolgárokat tájékoztatni kívánó televízió-csatorna mikrofonját eltette az útból, pármillió magyart fosztott meg a hiteles tájékozódás jogától, ami azt is jelenti, hogy ehhez neki nem volt és nem is lesz joga soha.

Nem volt éppen ízlésem szerinti Dániel Péter némelyik akciózgatása, de lehet, neki volt igaza, mert ide vezet, ha „ezek” nem tartanak semmitől és senkitől, ha csak szervilizmustól lihegő szolgák hada kísérgeti őket.
A végén még azt hiszik, hogy igazuk van.
Nem az én hetem volt ez, felkaptam a vizet a demokraták szerencsétlenkedésén, pedig azt hittem, a hátamon fát lehet vágni és felizgatni is már csak azzal lehet, ha ellopják a pénztárcámat, mely ugyan üres, de nekem kedves darab, több bőr van benne, mint a kormány pofáján, hiányozna.

Várom a pénteket, pedig nagy meglepetést nem fog okozni.
A szocialisták vagy ragaszkodni fognak saját jelöltjükhöz, vagy valamilyen indokkal eltolják a döntést még két héttel.
Árulkodó jel, hogy a Fidesz nem kampányol, még csak nem is röhög nyilvánosan, nem akarja lerontani a hatást…

Tulajdonképpen, ha szigorúan tartom magam ahhoz, hogy ez egy belpolitikai blog, akkor nincs is miről írni, hacsak arról nem, hogy nálunk tartja világtalálkozóját a Ku-Klux-Klan, újabban csupa-csupa pozitív hírrel kerülünk a nemzetközi sajtó érdeklődésének homlokterébe.
Ezzel a hírrel szépen egybecseng, hogy ma Miskolcon két családot tettek az utcára, ilyesmit azért a szocializmus vérgőzös évei alatt csak dokumentumfilmekben láthattunk.
Hogy még szebb legyen a dolog, az egyik családot úgy tették ki a lakásából, hogy a szülők otthon sem voltak, a hatóság a gyerekeket rakta ki az utcára.

Miskolcon még nagy baj lehet, ma még a cigányok békésen tiltakoznak, de bármikor, bármelyiküknél elszakadhat a cérna, aztán ki tudja, hogy hová vezet ez a helyzet.
Ők ma magyar cigányok, de már erősen dolgozunk azon, hogy Magyarországon élő cigányokká változtassuk őket, ennek minden következményével együtt…
Ha egyszer megszületik Martin Luther Lakatos, cudar világ jöhet itt.

Ha a demokratikus oldal Miskolcon nyerni akar, meg lehetne próbálkozni emberek indításával is, mert akik jelenleg pozícióban vannak, azok nem emberek – ki tudja, lehet, a választópolgárok mégis inkább az embereket favorizálnák…

Hogy is mondja a nóta?
„De máma' se vót' semmi, holnap se lesz semmi, holnapután meg azután, akkor se lesz semmi” – nem meglepő a felfedezés.
Kicsit pihennem kell, úgy érzem.

Az utóbbi években szinte naponta írtam egy posztot, egyetlen sincs köztük, melyben ne a demokratákat, a baloldalt iparkodtam volna támogatni, segíteni.
Most besokalltam, merthogy a borsó falrahányásába is bele lehet fáradni.
A hónap végéig elmennék szabadságra, ha írnék is esetleg, az nem politika lesz.

Talán egy hét Balaton is belefér majd a hónap vége felé, addig otthon olvasgatok, szundikálok és ha sokat szundikáltam már és nehezen tudnék elaludni, majd behunyom a szemem és számolom a libákat...
Addig legalább ti is kipihentek engem kicsit, köszönöm, hogy olvastátok a nyűglődéseim…

:O)))

ILLÚZIÓ

Nem tudom, mi kell még a baloldali liberálisoknak, meg a szocialistáknak, ezek  Gyurcsány politikáját támogató csoportjának, a Demokratikus Koalíciónak vagy a Demokratikus Chartának ahhoz, hogy felismerje - a Lehet Más a Politika néven futó, már a nevében is hazugságot hirdető párt nem lesz soha a szövetségese.

Sem nekik, sem a Szocialista Pártnak.

Nem erre a célra hozták létre, nem erre predesztinálja a tagsága sem, és ha véletlenül egyszer mégiscsak szövetségre lépne a szocialistákkal, akkor az valami nagy baj első jele lenne, mert az LMP nevű képződmény maga az intézményesült Horn Gábor, a doktriner demagógia és a pökhendi kivagyiság pártlogóba öltöztetve.

Már a létrejötte is maga a posvány, hiszen készredizájnolt betoppanása a magyar belpolitikába nem valamiféle társadalmi mozgás következménye volt, hanem egy felülről vezényelt folyamat, mely a liberális párt önpusztítását jól prognosztizálva a gazdátlan liberálisok befogdosására jött létre.

Merthogy a liberálisok egy része a liberalizmusát az antikommunizmusban éli meg, kommunista pedig az, akit ő annak nevez, attól teljesen függetlenül, hogy mit tesz, vagy milyen elveket vall.

Akárhogy is nézegetem, a peckesen sétálgató liba mögött felsejlik egy narancsszínű róka árnyéka, amelyik megfinanszírozta a gágogást, hogy előcsalogassa a többi libát is a sás aljáról, melyeket aztán a jólfizetett gúnár majd oda terelget, ahova a róka akarja.

De ha ülnek egyhelyben az sem baj.

Egy a lényeg – ne szaporítsák a szocialisták által vezetett ellenállás résztvevőinek számát.

Sok mindenre választ kaphatnánk, ha kiderülne, hogy ki áll az üzletember mögött, aki ott kavart legutóbb a gyöngyöspatai balhénál is, diszkreditálva a civil mozgalmakat.

Érdekes lenne a kérdés, hogy találtak egymásra a politikai éhenhalás szélén ténfergő Schifferrel és társaival.

Persze legalább nekünk ne legyenek illúzióink, ezt ugyanúgy nem fogjuk soha megtudni, mint hogy hova lettek a MVM Kocsis vezérlete alatt eltűnt milliárdjai, de azért azt ne higgyük, hogy az LMP egyszerre, váratlanul csak kipattant a politikai színtérre, mint Pallas Athéné Zeusz fejéből, hacsak a mi Szeretett Vezérünk fel nem vette időközben a Zeusz nevet is.

Törődjünk bele, ebben is jól számolt a Fidesz, a gazdátlan liberálisok keresték az új fészket, ahonnan majd ismét hirdethetik megfellebbezhetetlen igazságaikat, kételyek nélküli álláspontjukat és szapulhatják a szocialistákat, akikkel egyébként tizenkét éven át olyan viszonyban voltak, mint bolha a kutyával, jól elvoltak rajta és szívták a vérét, miközben szorgalmasan ugráltak.

Soha annyi és olyan lehetőséget nem kaptak, mint Gyurcsánytól, akit egyébként sokszor hatékonyabban gyilkoltak, mint a gonosz törpe, hajlíthatatlanul, apolitikusan odadobva őt ellenfelének.

A lehetőségeikkel nem éltek, pökhendiségükkel viszont taszították a társadalmat.

Persze azért a szocialisták sem voltak fehér ruhás novíciák, volt ott is bőven a rováson, de most már mindegy.

Ami nem mindegy, az az illúzió, melybe a Szent Összefogás jegyében most éppen bele akarják ringatni magukat a demokrata tábor vezetői - márhogy az LMP össze akar fogni velük.

Akar  a francokat, el akarja foglalni a szocialisták politikai szegmensét, hogy aztán majd ha a Fidesz „A” kiesik a bajnokságból, betölthessék a Fidesz „B” szerepét, lengetve Schiffer próféta zöld zászlaját.

Meg is kapták azonnal a magukét Schiffertől, aki odanyilatkozott, hogy "Gyurcsány Ferenc elvbarátai és a '92-es demokratikus charta álszóvivői egész egyszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy ma bárkit ebben az országban a jogállami normákról kioktassanak".

Kérdezhetném Deutsch Tamás stílusában, hogy ki is ez a Schiffer, aki jogot vindikál arra, hogy egy Bauer Tamást vagy egy Vitányi Ivánt álszóvivőnek aposztrofáljon, de nem kérdezem, hiszen meg sem értené a kérdést.

Azt gondolom, hogy a szocialistáknak sem azon kellene dolgozniuk, hogy egy időközi választáson az LMP-t szövetségbe csalogassák - ahogy ezt a nép kissé rusztikus fogalmazással mondja, nem okvetlen kellene helybe menni a faxért.

Mert ez csak erre jó, és az LMP persze él is a lehetőséggel, hogy fölényesen rúgjon egyet rajtuk, tovább rombolva ezzel a szocialisták amúgy is egyre rettenetesebb imázsát.

Ami pedig azt a kérést illeti, hogy Schiffer vonja vissza Gyurcsány elleni feljelentését, az is teljesen kontraproduktív ötlet.

Schiffernek abba igaza van, hogy az ügynek ebben a fázisában már az is tökmindegy lenne, ha a vezeklők fehér ruháját öltve szórná a hamut a fejére, ez az ügy már Viktoré,ő meg el is fog legelészni rajta, mint liba a tarlón.

Viszont ez a kérés azt sugallja a kicsit is rosszmájú polgárnak, hogy na lám, hát mégsem olyan magabiztos Gyurcsány?

Csak lehet a füle mögött valami, ha nem mer bátran szembeszállni vádlóival!

Hogy ez a kérés kinek az ötlete volt, meg nem tudom mondani, de az biztos, hogy a baloldalnak mostanában nincs egyetlen embere sem, aki ne valamilyen életidegen hülyeséggel hozakodna elő, mint ez is.

Vagy alkudozunk, vagy harcolunk.

Ha harcolunk, akkor ütőképes csapatokat szervezünk, keressük az új hadvezéreket, szervezzük az utánpótlást, tervezzük a szükséges lépéseket, készülünk a harcra.

Ez nem az ábrándos széplelkek ideje, nem az illúziók kora.

Ez a szocialisták számára élet-halál harc, így kellene készülni rá, vagy lehet odatartani a torkunkat ellenfeleinknek, akik már régen nem ellenfelek, hanem ellenségeink, akiket le kell győzni, mert ha ne, akkor elpusztítanak.

Majd a győzelem után lehet nagyvonalúnak lenni.

De addig foggal, körömmel…

:O)))

KIÚT...

Kiutat keresünk.

A Szocialista Párt munkás- és érdekképviseleti tagozatának Kiútkeresés című országos értekezlete előtt interjút adott a Távirati Irodának Balogh András, az MSZP elnökhelyettese.
Már maga a felbukkanása is óriási megnyugvást hozott számomra.

Azt hittem ugyanis, hogy a választások után – bosszúból az általa képviselt tömegmozgósító hatásért – Orbán pribékjei elrabolták és titkos tömlöcbe vetették egy Cinege utcai, máig rejtélyes jogi helyzetű ingatlanon.

A szívem zokogott érte, amikor elképzeltem, hogy a harcos munkásvezér a rácson át nézi az éjszakai égen lassan vonuló vörös csillagokat, miközben a jószívű Ráchel által cellájába hajigált penészes sercliket rágja, de az is lehet, hogy inkább csak csócsálja szegény.
Mivé lehet egykor legendás bajsza, dús pocakja (ebbe aztán fér lélek bőségesen!), melyre hajdan irigykedve tekintettek buddhista partnerei a távoli, egzotikus Thaiföldön, ahol minden veszélyt (skorpiók, vad elefántok, cunami, dögös prostik) vállalva emelte hazánk fényét, miközben azok, akik itten a politikával foglalkoztak minden erejük megfeszítésével azon dolgoztak, hogy a hogy az MSZP és a társadalom nehéz helyzetbe kerüljön.
Erre most tessék, felbukkanva, mint Afrodité a habokból egyszerre itt áll nekem teljes szépségében és mindjárt irányt is mutat.
Nem tudom, miért van olyan érzésem, hogy egyelőre nem benne tisztelhetjük majd Marx XXI. századi reinkarnációját, de a csak Schmitt Pál elméleti alapvetéseihez mérhető megállapításai kicsit megfeküdték a gyomromat.
Megállapította, hogy vissza kell lépniük az élvonalbeli politizálástól azoknak, akik közvetlenül felelősek azért, hogy az MSZP és a társadalom nehéz helyzetbe került.
Én is ezt mondom, - minden élvonalbeli politikus vizsgálja meg, hogy a maga területén mindent megtett-e a koalíciós kormány sikeréért, és odatette e magát, amikor kitört az őszödi beszéd körüli cirkusz - merthogy szerintem inkább olyanok voltak némelyek nagy pozicióféltésükben, mint a nyárilúd télikabátban...Azok, akik akkor elkezdtek sunnyogni meg helyezkedni, elkezdtek a Gyurcsány utáni időkre készülni, pozícionálgatni magukat egy majdani új pártvezetésnél, azok lépjenek vissza.
Aztán azok is lépjenek vissza, akik miatt nemigen lehetett a kormánynak egy intézkedést sem hoznia anélkül, hogy már a tervezetet ne adták volna ki a politikai ellenfélnek, akik Gyurcsány lemondása után az új miniszterelnök jelöléséből bohóctréfát csináltak, merthogy a felelősséget vállalni egyikük sem merte.
És vonuljon vissza az, aki őt Köztársasági Elnöknek jelölte, merthogy ez a Schmitt ugyan nem egy nagy durranás, de neki legalább a neve ismert, és idő kell – igaz, nem sok - amíg Deutsch Tompika szintjére küzdi le magát, ellenben ő, bár rendes ember, teljesen terepszínűre lehet mázolva, merthogy felfedezhetetlen…
Vonuljon vissza az őszödi beszéd kiszivárogtatója, legyen az bárki is, és vonuljanak vissza azok is, akik beálltak a fanyalgók sorába és a mai napig visszhangozzák a Fidesz érveit a nyomorba döntött országról.
Amelyikben úgy egyébként minden egyes évben, - egyetlen válságév kivételével nőtt a lakosság jövedelme, a nyugdíjasok nyugdíja, ahol több autópálya és Duna híd épült, mint a megelőző húsz évben összesen,
Ahol az autóktól már élhetetlenné váltak a városok, mindennapossá a közlekedési dugók, ott ül a benzingőzben a sok nyomorgó, miközben a BKV tönkremegy.
Majd beállnak az egymás hegyére-hátára épített bevásárlóközpontok parkolóiba, amelyek olyannyira szenvednek a kereslet hiányától, hogy alkalmasak arra, hogy a rájuk kivetett sarcból az új kormány megoldja a költségvetési gondjait.
Abban az országban, ahol minden egyes állampolgárra – a csecsemőkre is - jut egy mobiltelefon, és amelyikben nem látsz embert autóban-utcán, aki ne a fülére szorított, lehetőleg a legújabb divatnak megfelelő ketyerével csacsogna bele a világba – szintúgy nem ingyen.
Nekem az MSZP alelnöke ne beszéljen megalapozatlan marhaságokat, legfőképpen ne helyeselje az előző kormány ügyeinek elszámoltatását, mert ezzel azt ismeri be, hogy az előző kormánynak ügyei lettek volna, és azt tartja helyes eljárásnak, ha a kormányok egymást követő végtelen sora egymást vegzálja a hatalomban meghozott döntései miatt, vad boszorkányüldözések keretében.
És ne azt mondja, hogy ha megalapozatlanok a vádak, akkor kiállnak az érintett politikusok mellett, mert az MSZP alelnökének fel illik ismerni, hogy mi folyik itt éppen, nem pedig finomkodni, hogy „vannak olyan kormányzati intézkedések, amelyek tekintélyuralmi tendenciákat mutatnak. "
Vannak hát bakker, de ne is tipródj velük - ráérsz majd felismerni a veszélyt, mikor összeszednek…
Balogh András előadásában hangsúlyozta: a mostani körülmények között az alkalmazottak, munkások helyzete többnyire megnehezedett. Ebből is adódik, hogy "szélsőséges eszmék, a fasiszta típusú szélsőjobboldal nyert teret azokon a helyeken, ahol az MSZP-nek nyernie kellett volna a választásokon."
Hát ez szép teória, csak nem igaz, - a mi választóink nem a szélsőjobbhoz igazoltak át, hanem otthonmaradtak, mert kiábrándultak abból a pártból, amelynek vezetői sunyi óvatoskodásaikkal, a bátor kiállás hiányával azt a benyomást keltették, hogy a politikai ellenfél akár igazat is mondhat, pedig ma már nyilvánvalóan látható, hogy minden szavukkal hazudtak, ha úgy tetszik éjjel-nappal, a nap 24 órájában.
Viszont Gyurcsányra szükség van, nyilatkozta, merthogy mindenkire szükség van, aki tömegeket tud mozgósítani, csak csinálja azt, amit ők diktálnak.
Nem akarom Balogh Andrást nehéz helyzetbe hozni, de ennek tükrében talán meg kellene vizsgálnia, rá ugyan szükség van-e, ebből az aspektusból nézve a dolgokat?
Filló Pál is beszélt, megállapította, hogy "az MSZP-nek újra a munkások és az alkalmazottak érdekeit kell képviselnie".
Hadd meséljem el neki, hogy a munkások és az alkalmazottak érdekeit a szakszervezeteknek kell képviselnie, a magyar baloldal vezető pártjának pedig a baloldali értékre alapuló politikai alternatívát kell felmutatni a választóknak, mely kívánatossá teszi azt, hogy inkább ez a párt vezesse az országot, mint bármelyik más.
És akkor a kormányzás során kell majd megjeleníteni azokat a baloldali értékeket, melyeket Filló Pál - úgy tűnik - nem lelt meg visszamenőleg, de most majd a Fidesz megmutatja neki, hogy milyen is az, ha ezek az elvek nem érvényesülnek a gyakorlatban, például egy adótörvényben, vagy egy közalkalmazotti, köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben, vagy az érdekegyeztetési folyamatban.
A szocialista politikusoknak éppen ideje lenne abbahagyni a Fidesz ostobaságainak visszaböfögését, mert ezzel kártékonyabbak, mint a politikai ellenfél egész propagandagépezete, - márpedig nem hiszem, hogy most a saját magunk ostorozása lenne a cél.
Hacsak nem vagyunk mazochisták, amit egyébként Balogh András megválasztása után azért meg kellene vizsgálnunk tüzetesebben…


:O)))

A bejegyzés még itt olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/kiut

SEBNYALOGATÓ...

Alakulnak a dolgok, mint pupos gyerek a prés alatt...

Viktor boldogan lubickol a győzelemben, akkordban ontja a hülyeségeket, csicskásai meg úgy csinálnak, mintha lehetne bármelyiküknek is önálló mondanivalója. 

A többi párt meg igyekszik magát hozzászoktatni a gondolathoz, hogy olyanok lesznek a nemsokára összeülő parlamentben, mint p*nán a szőr, - szép szép, de nem túl lényeges a szerepe.

Ezzel együtt minden párt a maga fazonja szerint reagál, - a Jobbik fenyegetőzik, a LMP csendesen örül, hogy mostantól nem kell a munkahelyre bejárni és egy darabig még továbbra sem kell mondania semmi lényegit. Semjén kenetesen mosolyog, mint pedofil pap az óvodában, a szocik meg egymásra merednek combjuk mellé lógatott kezekkel, - összeszűkült szemekkel lesik, melyikük rántja elő előbb a coltot - Bronson sem csinálta jobban...

Csak szegény Lendvai Ildikót sajnálom, - ez a szorgalmas, kedves és okos nő annyit dolgozott az elmúlt nyolc évben mint egy állat, mindenki baromságait ő próbálta kompenzálni, ő próbálta fenntartani a párt belső békéjét.

Ellenfelei rettegték a száját.
Egyikük sem bírt brilliáns logikájával, humorérzéke maradandó sérüléseket ejtett, - verhetetlen debatterként kulturáltan, udvariasan dolgozta be őket az altalajba.

A sok nehézkes és korlátolt gondolkodású jobboldali politikus bár nem szerette, de egyik sem tudta őt udvariatlansággal vagy közünségességgel, bunkósággal vádolni.

Nem érdemelte meg a sorstól, hogy pályafutása csúcsát a baloldal totális veresége koronázza meg, - méltánytalan volt ez a marxista Atyaúristentől...
Pártjában most nagy a megújulási vágy.

Akár egy végtelenített szalagra is fel lehetne venni azt a tizenöt sztereotip mondatot, amellyel a vert hadak lepukkant vezérei most operálnak, - ha a felét megvalósították volna hatalomban mai terveiknek, akkor ma nem tartana ott a baloldal, ahol tart.

Merthogy ugyanazok a figurák mondják meg nekünk a frankót ma is, - a mandátumok megszerzésének módjából és számából egyenesen következik, hogy ebben a kuplerájban legfeljebb a díványok cseréjére kerülhet sor, a lányok további négy évre ugyanazok maradnak.
Nincs egy ismeretlen név a kis híján hatvan fős frakcióban, mindenütt ugyanazok az arcok követelik a megújulást, akik már Őszödön is ott tapsoltak Gyurcsánynak mikor elmondta nekik, hogy ha úgy viselkednek, ahogy aztán viselkedtek, akkor oda jutunk, ahova jutottunk...
Nem egy jó ómen, habár ami azt illeti, nemigen látom a fiatal trónkövetelők seregét sem, már ha eltekintünk Szanyitól és Mesterházytól, akik ugyan értékes emberek, de nyilvánvalóan nem vezérnek valók.
Apropo Gyurcsány.
Ő is elmondta a véleményét, történelmi vereségnek nevezve az elvesztett választást, de azt is elmondta, hogy csak ellenzékben lehet egy pártot átszervezni, aminek most jött el az ideje.
Azt is mondta, hogy vigyázni kell egymásra, mert együtt kell maradni egy liberálisok felé nyitott szociáldemokrata alapokon nyugvó demokratikus tömegpártban.
Mi sem természetesebb, minthogy Szanyi erre sürgősen pártszakadást vizionált és Szili - roppant időszerűen - megindította a kérlelhetetlen harcot a lioberálisok ellen.
Mesterházy meg van.
Én, a választó meg roppant dühös vagyok rájuk, mert már megint nem azzal foglalkoznak, amivel kellene.
Jó, elpüföltek bennünket - ez kétségtelen, de fél év múlva nyakunkon a helyhatósági választás egy olyan játéktéren, melyet a Fidesz fog kijelölni és elaknásítani, - szerintem két héten belül meg kellene találni azokat, akiket indítani akarunk és ezekenek olyan személyeknek kellene lenni, akik legalább helyi szinten a változásra való törekvést és a gáncs nélküli tisztességet manifesztálják.
Utána meg neki kellene látni az aprómunkának, a jelöltek megismertetésének, elfogadtatásának, a helyi prtopaganda megtervezésének és előkészítésének, ha már olyan gazdagok voltunk, hogy május elseje lehetőségeit hagytuk ellopni a kezünkből...
No, mindegy, - mindenesetre túl optimista nem vagyok, hiszen a pofon csak akkor nevel, ha fáj is.

Azoknak pedig, akik ott ülnek majd ebben a parlamentben is, azoknak nem fáj, még ha sziszegnek is látványosan.

Annak fáj, akinek vissza kell most menni autófényezőnek, de azzal már nemigen törődik senki.

Pedig őket is kellene lelkesíteni, hiszen ma mindenkinek a munkájára szükség lenne.

Csak felismeri ezt valaki végre...

Egyébként a Fidesszel egyelőre nem kellene foglalkozni, hagyni kell, hogy hadd játsszanak a kisvonattal, amire nyolc éve annyira vágytak, - hamar el fogják rontani.

Nekünk meg lesz időnk kivárni.

:O))))

* A kép címe: Nem, ugyan dehogy, - hiába nézel így Viktor,  én nem vagyok oligarcha...