MÉG ILYET!

Azt hittük, hogy Vikkancs, hát erre nem kiderül, hogy Szoppancs?
Meglepődtem, mikor olvastam a vonatkozó hírt: Orbán úgy leszopta Putyint, hogy az orosz elnök azóta felcsapott farokkal jár. 
Az oroszok 10 milliárdot adnak az atomerőműre, és épül a Déli Áramlat annak ellenére, hogy az EU ellene van.
A lengyel állami olajtársaság, az Orlen vezére, Jacek Krawiec mondta ezt.
Aki akarja, tarthatja ezt akár bennfentes információnak is.

Gondoltam is magamban, ha már így esett a dolog, hát a Mi Vezérünk bizonyára alapos munkát végzett, nézegettem is Putyin homlokát a híradóban, hátha behorpadt, de kemény koponya az, kibírta az már nagyobb emberek szívását is, mint a Mi Boldogságunk…
Persze ez a meccs még nem lefutott, de bárhogy is végződik, rohadt drága lesz nekünk, az már biztos.
Az Unió nem foglalt állást az ügyben, mert minek kapkodni, de hogy lesznek erről még beszélgetések Brüsszellel, az biztos.

Hogy hogyan mennek nálunk a dolgok, arról is olvashattunk, szintúgy a bennfentes forrástól:
„Idefigyeljetek, elmondok egy dolgot.
Figyeljétek, basszátok meg, mennyire másképp mennek a magyaroknál a dolgok. Elutaztam Hernádihoz, mert ő nem hagyhatta el Budapestet.
Mondom neki: hány évet kapsz?
Ő mosolygósan, kisimultan ezt válaszolja: az ügyvédeim találtak egy ügyet, amelynek köszönhetően felmentenek, és ezt minden EU-tagállamnak el kell ismernie, és oda utazom majd, ahova akarok.
Ez egy magyarországi ügy? – kérdezem.
Igen, mondja. Igen ám, mondom, de ez több évig eltarthat, nem?
Nem, áprilisig meglesz.
És ott ül mögötte egy ügyvéd, nagyon elbizakodott.
Ábel.
Hernádi erre széles mosollyal: Ábel, mondd el Jaceknek, hogy ki képviseli a vádat az ügyben?
Ábel erre: a feleségem. Kapiskáljátok?
Képzeljétek el, hogy ez nálunk van.”
Hát igen, ez még a fékezett habzású európai Lengyelországban is elképzelhetetlen, nemhogy Európában.


A mi Parlamentünk viszont elfogadta a paksi projekt finanszírozására benyújtott törvényjavaslatot, nagy bölcsességről és felelősségtudatról téve tanúbizonyságot.
Igaz, azt megmondták, hogy mekkora lesz a hitel, de azt nem, hogy mekkora lesz  a beruházás összköltsége, mekkorák lesznek ennek a kamatterhei, miként azt sem taglalták, hogy a hitelt devizában vesszük fel, viselve az árfolyamkockázatot, csak azt közölték, hogy a felvett összeget - tízmilliárd eurót - a magyar fél 2014-2025 között használhatja fel az új blokkok építésére, majd 21 év alatt kell visszafizetnie a gigantikus hitelt, sávos kamatokkal.
Az egészben az a legjobb, hogy senki sem állíthatja, hogy ezekre a blokkokra szükségünk lesz, esetleg nem lenne célszerűbb Bős-Nagymarost befejeznünk, alternatív energiaforrásokkal terveznünk – hatástanulmány nincs, ha készült is valami nagy titokban, legfeljebb arról szólhatott, hogy le tudja-e Viktor tuszkolni az EU meg az amerikaiak torkán ezt a békát, de ez természetesen nem nyilvános.
Hogy aztán ez a hitel mennyivel emeli az ország – Viktor szerint tűrhetetlen mértékű – eladósodottságát,  arról sem szólnak hírek, mint ahogy az orosz-magyar gázszállítási megállapodásról sem esik szó.

Pedig egy éven belül meg kell állapodni, mert lejár az aktuális szerződés, és utána Putyin annyit kér a gázért, amennyit csak akar, aztán olcsó gáz nélkül hogy süti meg akkor Orbán a libát, melynek minden magyar (inkluzíve a külföldön élő magyarok) kitátott szájába automatikusan bele kell repülnie?

Eszement felelőtlenségek sorozata, amit a Dilis produkál, a kétharmad meg nyomja a gombot, mint süket a csengőt, hiszen ezért fizetik.
És ezek ugatnak a mai napig eladósodottságról.
Az ellenzék meg erőtlen, az LMP plakátokat lobogtat, ami csak arra jó, hogy a lopótök fejű parlamenti elnök jókat röhögve cseszegethesse őket.
Értelmes népünk meg bólogat, Józsinak fel sem tűnik, hogy milyen hitelképes, felvett ő is, az asszony is, meg a két gyerek is fejenként két-hárommillió hitelt, ő meg csak kanalazgatja boldogan a tárkonyos csirkefarhát levest…


Orbán egyébként nagy szívás előtt áll, Barroso várható utódjának valószínűleg nem ő lesz a szíve csücske, gondolom, nagypofájú nyilatkozatai után a hála nem marad el.
Te meg majd fűthetsz uszadékfával, világíthatsz petróleumlámpával, ezt nevezzük energiapolitikának.
Az egészségedre Selmeczi Gabika vigyáz, a pénzedre Matolcsy, a jövődről maga a Vezér gondoskodik, a temetésed meg majd megoldja a család, de nem lesz gond - addigra úgyis lefogysz és így könnyen elbírja majd házastársad a koporsód a hátán.
Addig is mosolyogjunk, úgyis olyan ez az ország lassan, mint egy rossz kabaré…

:O)))

SZÉPEN KOREOGRAFÁLT KAPITULÁCIÓ

A strasbourgi síkon letette a fegyvert a legendás hadvezér, lengtek a zászlók, zengtek a szövetségesi kürtök, remek volt a segédcsapatok mozgatása, úgy veszített, hogy holnapra kiderül: ismét megnyert egy ütközetet.

Persze azért ma is kapott egy-két kokit, leesett néhány saller, de kit érdekel ez, ország-világ láthatta, hogy tulajdonképpen ő egy nemzetközi összeesküvés áldozata, hiszen itt minden rendben van tulajdonképpen, hiszen egyetlen egy pont maradt a vádakból, nevezetesen, hogy Simor esküdjön az alkotmányra vagy ne, depersze ebben is nekünk van igazunk, és ezen még majd vitatkozunk kicsit.

Pénzre pedig nincs szükségünk, de ha az IMF adni akar, hát nem akadékoskodunk.

Érdemes volt elnézni a mai vitát, elnézegetni a képviselőket és elszomorodni azon, hogy teúristen, kiknek a kezében is van a sorsunk - lehet, jobban járnánk, ha másik kontinensen fekvő országot keresnénk életvitelszerű tartózkodás céljára

Az egészben az a szörnyű, hogy a vitát Orbán és társai iparkodtak kézzel-lábbak arrafelé vinni, hogy van három vitatott jogszabály, melyet természetesen joga van az Uniónak vizsgálni, és ha megállapítja a jogsérelmet, akkor majd a Mi Fényességesünk hajlandó lesz korrigálni.

Közben ezerszer elhangzott, hogy az Orbán-kormányt törvényesen, szabadon választották meg, mintha ez lenne a vita tárgya, mellesleg elfeledve azt a tényt, hogy Hitler is törvényesen jutott hatalomra és ő is csak a megválasztása után lett azzá, amivé.

A képviselők meg bevették ezt a maszlagot és szorgalmasan csépelték a verbális szalmát, nagyon kevesen értették meg azt – a néppártiak közül meg szinte senki, - hogy itt nem három jogszabály hat paragrafusáról van szó, hanem a jogállamról és a demokráciáról, meg az önkényuralomról.

Olyan ez, mint amikor arról beszél a hajóskapitány, hogy a hajón támadt három kis lyuk, de közben elfelejt beszámolni a lékről meg a szikláról, melynek nekikormányozta a hajót.

A szabadságot Európában ma nem lehet egy ütemben, fegyverrel elvenni, mert ezt a nemzetközi környezet nem tolerálná.

Itt az a divat, hogy sunyi, óvatos lépésekkel apránként szívják el a szabadság levegőjét, és ez a sok apró – egyenként talán nem is annyira lényegesnek tűnő - lépés oda vezet, hogy megfullad a polgár, aki mellesleg nem biztos, hogy a polgári szövetség tagja - sőt.

Sokan talán azért nem értik meg a magyar helyzetet, mert annyira más politikai kultúrában nőttek fel, hogy el sem tudnak olyat képzelni, hogy például egy nemzeti ünnepen a főváros valamennyi demonstrációra alkalmas helyszínét lefoglalja magának a kormányzó párt, és erre azon a napon derüljön fény, amikor Strasburgban éppen azt erősítgetjük, hogy mennyire demokratikus ország is a mienk.

Talán csak Cohn-Bendit érezte át mélyebben, hogy mekkora a veszély Európa számára az, ha megélhet az Unió kellős közepén egy despota, ő értette meg, hogy itt a jelenséget összefüggéseiben kell nézni, hogy ez egy nagyon rossz precedens Európa országai számára.

Ha egy despota megélhet, megélhet ott kettő is, ha kis országnak lehet despotája az Unióban, lehet nagyobbacskának is…

A Néppárti támogatás szervezett volt, látszott, nem bíztak semmit a véletlenre.

Én még ennyi csodálkozó szemet egy parlamentben sem láttam, mint itt, mikor felmerült a lehetőség, hogy esetleg nem demokratikus a hatalomgyakorlás, nem felel meg az Alaptörvény az európai normáknak – úgy látszik tipikus jobboldali taktika hülyének tettetni magát a politikusnak.

Nagyon tetszett a Nyilasbarbi kiállása Orbán mellett, Áder kigúvadó szemei meg a kérjen bocsánatot duma, - úgy látszik még mindig nem tudta feldolgozni, hogy Strasburgban van száműzetésben.

A mi oldalunk megnyilatkozásai a megszokott harmatgyenge minőséget hozták, kivéve Göncz Kinga megszólalását, akinek összeszedett, jól átgondolt, érthető, követhető beszédét tanítani lehetne a politikusoknak, ha rá lehetne venni őket valahogy erre a számukra utópisztikus feladatára.

Bokros meg profi volt, ahogy ezt tőle megszoktuk.

Tetszett, mikor Tabajdi Csaba kikérte magának, hogy Orbánt Puszta Putyinnak nevezzék és Hugo Chavezt is megvédte, mondván, hogy nem hasonlítható Orbánhoz.

Ami igaz – igaz, amin a Mi Boldogságunk ül, az minden, csak nem olajtenger.

Biztos egyébként, hogy Tabajdi a helyén van ott, ahol van?

Jómagam nem merek állást foglalni, mert még a rendszerváltás idejéből datálódik rossz véleményem róla – a mai nap sem teszi lehetővé, hogy hamuszórásos technikával bánjam ezt meg …

Szóval győztünk, és még néhányszor győznünk kell, hogy a vesztesek elfogadják a behódolásunkat, merthogy azért két seggnyalás között is tud a Mi Vezérlő Csillagunk mindig valami marhaságot mondani.

Most például kereszténykedett egy sort, jóllehet ő nem is keresztény, hanem keresztyén, de persze lehet, mire leírom, már mohamedán, - pragmatikus a Mi Fényességes Közgazdánk, ez kétségtelen.

Der ez sem segít, jön a feketeleves és csak Barroso szelíd lelkén múlik, hogy hányszor kell majd leírnia, hogy „Ezentúl jól viselkedem, nem lopom el magyarember szabaccságát!”

De most jön majd haza peckesen, mint diadalmas hadvezér, és boldog hívei ünneplik majd, hogy ismét nyert a Haza!

Pedig ha meglátszanának  rajta a közelmúltban kapott kokik meg sallerek, akkora lenne a feje, mint a vízilónak az állatkertben.

Az ellenzék meg ne keseredjen el, remek helyeket lehet még találni ünnepség céljára, ott van például mindjárt az Astoria-kereszteződés.

Onnan lehetne vonulni a Parlament felé, tankmegálló a Madách téren…

Jönnek megint az érdekes napok, hét végén felvonul az ország krémje.

Jól van, na, - kicsit büdös, de attól még krém az, ha barna is.

Legalább majd látni lehet, hogy az egyenruhás szélsőjobbosokat milyen remekül felszámolta Vezérünk, kinek neve legyen áldott…

Aztán jön a jövő hét elején Barroso, hoz egy nagy zsákot, de abban sem lopott liba lesz, hanem koki és saller, jókedvvel, bőséggel.

És utána már mindjárt február, ami egy rövid hónap, és már itt is van a március, itt vannak a nárciszok, és valószínűleg ez az ütődött is itt lesz még, hacsak a nép nem számolja meg közben a februári fizetését.

Hát reménykedjünk, hogy a zemberek eszébe jut a népi mondás: Pénz számolva, asszony szeretve jó.

Tanuljatok a Vezértől, ő bezzeg sosem felejti!

:O))))