A következő címkéjű bejegyzések mutatása: táppénz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: táppénz. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 16., szerda

KI MINT ÉL...

Ki mint él, úgy ítél – tartja a népi bölcsesség.
Onnan jutott ez eszembe, hogy a parlament ma megszavazta – természetesen egyéni képviselői indítványként, a fideszes Dancsó József zárószavazás előtti módosító indítványának elfogadásával – hogy a táppénz maximuma fele legyen az eddigieknek.
Arról nem szólnak hírek, hogy ezzel egyidejűleg csökkentették volna a járulékokat is…
Aki táppénzt vagy költségtérítést csalna, még ha nem is meri megtenni, akkor is mindenkiben táppénzcsalót lát.
Egy normális társadalom pedig alapvetően a bizalomra épül, és az ezzel párhuzamos ellenőrzésre, mert az bitzonyigaz, hogy az adófizetők pénzére vigyázni kell.
Merthogy a kabinet ezzel szeretné – miként a kormányszóvivő kifejtette - csökkenteni azoknak a számát, akik indokolatlanul veszik igénybe a táppénzt.
Ezidáig a napi táppénz maximuma tízezer forint volt, most ötezer lesz.
Hurrá, megint ütöttünk egyet a kulákokon!
Mintha manapság mindenki táppénzre rohangálna indokolatlanul és nem az lenne a jellemző, hogy a munkavállalók harminckilenc fokos lázzal is bemennek a munkahelyükre jól összeköpködni egymást.
Ezt a járványtanilag igen szomorú tényt csak némileg enyhíti, hogy a főnökeiket is jól leköphetik…
Van valami perverz következetesség abban, ahogy a Fidesz mindig a legelesettebbeken, meg a nehéz helyzetbe kerülteken üt egyet-egyet, rendesen rájátszva az emberek legalantasabb ösztöneire – ez esetben az irigységre.
Ha valaki jól keres, annak ahhoz igazodik az életvitele is.
Nagyobb lakásban él, rengeteg háztartási gépet és szórakoztató elektronikát használ, legtöbb esetben a társa is elfoglalt ember, akinek nemigen van ideje a háztartásban konyhatündérkedni, a napi főétkezést a cégnél, esetleg házhozszállítással oldják meg.
Aki beteg, annak többletkiadásai is támadnak, orvos, gyógyszer, miegymás.
És a rezsi egy fillérrel sem lesz alacsonyabb, mint a betegség előtt volt, kell fizetni továbbra is a lakás részleteit, a kocsi részleteit, fűteni és világítani sem kell kevesebbet.
Persze napi ötezer mellett sem fognak éhen halni az érintettek, de ennek a módosításnak az égvilágon semmi értelme nincs azon kívül, hogy a Vezér majd el tudja mennydörögni a sámlijára állva, hogy ők aztán a gazdagokat sem kímélik.
Az csak a hiba a dologban, hogy aki négyszázezer körül keres, az nemigen jár táppénzre, aki meg táppénzre jár – keressen bármennyit – az rövid időn belül munkanélküli lesz.
Ma nem az megy táppénzre, aki nagyon nem szeret dolgozni, hanem az, aki nagyon beteg.
Sokan vannak ilyenek a társadalomban, mégha a jól fűtött Országházban nehéz is ezt elképzelni, főként akkor, ha valakinek az életében soha nem volt tisztességes munkahelye, merthogy ő a miniszterelnökösködéshez ért, mint mondá…
Elhanyagolt egészséggel, rossz életminőséggel, bizonytalan vagy semmilyen keresettel kissé másképpen néz ki a világ, mint a dupla költségtérítések kicsiny házában üldögélők szemében.
Ma bent jártam Budapesten, a Corvin áruház parkolójában találkoztam valakivel, és amikor körülnéztem, nem hittem a szememnek.
A Rókus oldalában ott állt egy autó és meleg ételt osztottak a nincsteleneknek valamelyik szeretetszolgálat tagjai. A sor az utca közepéig ért.
Az én életemben negyven évig ilyesmi egyszerűen nem létezett, csak a tankönyvekben lehetett képet látni Róbert bácsi konyhájáról - most meg itt a megelevenedett történelem.
Talán célszerű lenne Viktor bácsi konyhájának nevezni ezeket a műintézményeket, akkor talán hamarosan megoldanák a problémát, de lehet, hogy kitiltanák az éhezőket Budapestről.
Szégyen ez a javából, és akkor ezek a semmirekellők a néphülyítéssel töltik az idejüket.
Ez ellen kellene pedig tenni, nem pedig a gazdagok ellen hergelni a szegényt, a szegényekkel riogatni a gazdagokat, kijátszani egymás ellen a társadalom tagjait.
Undorító ez a módszer, emellett végtelenül igazságtalan is, de sajnos működik.
Olyan ez, mint a milliós nyugdíjak emlegetése, hogy az aktív korú gyanakodva pisloghasson minden nyugdíjasra, merthogy azok közül mindegyiknek libacomb jut vacsorára, - holott ilyen nyugger azért elég kevés van és azok is - amellett, hogy rengeteg járulékot fizethettek hajdan, - roppant szerencsésnek érezhetik magukat.
Az emberek nem Grál-lovagok és még az iskolázottak között is elég sok a buta, korlátolt, összefüggések felismerésére képtelen választópolgár, akiket az ilyen álságos baromságokkal jól hasba lehet akasztani.
Kár, mert amikor aztán a fülkében éppen forradalmárodnak, akkor nem nagyon tudják, mire is teszik a keresztet.
Valaki megmondhatná nekik végre: a demokrácia sírjára…


:O))))

A bejegyzés itt is olvasható: