Kezdeményezés indult a legnagyobb közösségi portálon, hogyaz augusztus 20.-i tüzijáték maradjon el és a pénzt, melyet erre fordítanának tüzijáték helyett kapják az árvíz károsultjai.
Nagyon szép ötlet, szívmelengető, emellett senkitől nem kíván egyéni áldozatot, hiszen ki a fene tartja nyilván azt a húsz forintot, amelyik a költségvetési kiadásokból rá esik.Ezenkívül az ország nyolcvan százaléka ab ovo nem érintett a tradicionális látványosságban, hiszen vidéken él és legfeljebb a televízióban nézheti az égre kúszó fénykígyókat, a görögtüzet, a fénypolipokat, - és mivel idén a Fideszé a rendezvény - a mennybolton feltünő fánkokat és vörös csillagokat, meg ha szerencsénk van, akkor a fénnyel felírt ronald mcdonald feliratokat...
Nagy lemondásnak éppen nem mondható a dolog.
Ha a dolog anyagi oldalát nézzük, akkor a megtakarítás brutto száz-kétszáz millió körül lehetne, ha nem lennének már jóelőre megkötött szerződések, hiszen egy ilyen rendezvényt nem lehet úgy megszervezni, hogy augusztus 19.-én majd kiáll a Dunapartra három minisztériumi főosztályvezető és dugóspuskával elkezd az ég felé lövöldözni.
A megtakarítható pénz az árvízi károk százmilliárdjaihoz képest nulla, csepp az árvízi költségek tengerében, állami szinten a tervezési hibahatáron belül van, hogy úgy mondjam nem oszt, nem szoroz, és még gesztusnak is felemás.
Emellett ellopja a budapesti nyár fő látványosságát, egy turisztikai attrakciót, és ezzel kárt okoz az idegenforgalomnak, amelyik a gyüjtögetők elképzeléseivel ellentétben nem csak a városnéző buszok idegenvezetőit jelenti, hanem programokat, vonzó attrakciókat, melyek behozzák a vendéget.
A vendéget, akiből a szállodák, a vendéglátók, a programszervezők élnek és akik elvihetik jó vagy rossz hírünket a világba.
Nem vagyunk nagyon gazdag ország, de bátran állíthatom, ilyen tipusú takarékoskodásra nincs szükségünk.
Persze nehéz szembemenni az ilyen könnyzacskófakasztó ötletekkel, de én sokkal értelmesebbnek tartom az olyan kezdeményezéseket, melyek valóságosan adnak az árvíz által érintett területek lakosainak, lehetne mondjuk téglajegyeket vásárolni az ujjáépítés támogatására, vagy hozzájárulni különféle táborok üzemeltetéséhez, melyekben az érintett területrek gyerekeit lehetne elhelyezni nyárra, horribile dictu akár a tüzijátékkal sujtott Budapesten is, hogy szüleik nyugodtan tudják intézni ügyeiket, építeni házaikat, hogy legyen fedél a fejük fölött télre.
A pártok se nagyon mernek szembemenni az eszetlen ötlettel, egy politikus sincs, amelyik ki merne állni és azt mondaná, hogy derék jó emberek, ne a költségvetés terhére jótékonykodjatok, nyúljatok már a saját zsebetekbe, mert az sokkal szebb gesztus, mintha holnap azt javasolnátok, hogy idén csak decemberben kezdjenek fűteni az állami hivatalokban például, merthogy ilyen ötlet lehet még ezer...
A magyar ember találékony, - nem a saját zsebére jótékonykodik, hanem az állami költségvetés terhére nyugtatgatja szociálisan érzékeny lelkét álszent szemforgatással kombinálva.
Némiképp mint az okos lány a mesében: ad is meg nem is...
Az állam tegye a dolgát, és ha Budapesteen ötvenvalahány éve tradíció a tüzijáték, akkor tartsa meg, támogatva ezzel az ország idegenforgalmát.
Persze a kormánynak jól jönne, ha a tömegnyomásra hivatkozva elmaradna a rendezvény, - az emlékezetes vihar óta minden hatalmon levő politikus rettegve lesi az időjárásjelentéseket, - egy elmaradt rendezvénynek pedig kockázata sincs...
Szóval, szerintem legyen tüzijáték, vihesse akinek módja van rá a gyerekét nézni az égen szétrobbanó petárdákat, hadd tapsoljon ámulva.
És ha mód van rá, legyenek ott a Dunaparton a katasztrófaterületről Budapesten táboroztatott gyerekek, akiknek ellátásához - saját zsebből - hozzájárulhatnak akár azok is, akik ma állami zsebre akarnak jótékonykodni.
:O)))
