Blikkfangos címmel hozza a hírt a Népszabadság: titkos szövetség alakult Mesterházy Attila mögött.
A hír magva az, hogy összegyűltek a szocialisták kissé már kornyadt csövű nagyágyúi, állítólag azért, hogy megvitassák, mi lesz a párttal Gyurcsány és platformja kiválása után.
Piszkosul titkos lehetett a tanácskozás, ha már hétfőn megjelenhetett a tartalma a legolvasottabb magyar politikai és közéleti napilapban, ennél titkosabb már csak akkor lett volna, ha a Blikk ad hírt róla, kiemelve Lendvai Ildikó fehérneműjének diszkrét szépségét és megosztva velünk Kiss Péter bokszeralsójának kulisszatitkait.
Hiába, a média üzenete ma már csak akkor jut el közönségéhez, ha mindenképpen szenzációt csinál, az olvasói ingerküszöb egyre magasabban van.
Pedig ami történt, az természetes, összegyűlt egy kör, amelyik nem szeretne új pártban politizálni, és amelyik talán ma már lefutott meccsnek tekinti a Gyurcsány nevéhez köthető platform kiválását a pártból.
Hogy ebben igazuk van, vagy nincs, az még persze nyitott kérdés, mint ahogy az is, hogy mit szól ehhez Gyurcsány, ki megy, ki marad a jelenlegi tagságból, és az sem kizárt, hogy Gyurcsány hoz még meglepetést a kongresszusra.
Sokatmondó a résztvevők névsora is, ott van a listán szinte valamennyi ősbölény, kivétel nélkül.
A találkozó célja állítólag egy szövetség létrehozása volt a pártelnök mögött, mely tulajdonképpen egy irányító grémium jogait vindikálná magának, már, ha a pártelnök hagyja magát támogatni.
Az a kérdés nem került cizellálásra, hogy mi van akkor, ha a pártelnök nem hagyja, ha esetleg vonakodik a politikai bábszínház madzagon rángatott figuráját alakítani, mozgassa bár a szálakat bárki is.
Innentől kezdve aztán a résztvevők összes szándéknyilatkozata hiteltelenné válik.
Elmondják ugyanis a titkos találkozóról készített feljegyzésben, hogy „Kollektív vezetést, alulról felfelé való szervezeti építkezést, a párton belül folyamatos tevékenységi és politikaformálási lehetőséget nyújtó 'részvételi demokráciát' kell kialakítanunk.”
Ami azt illeti, maga ez a találkozó a legszebb példája az alulról felfelé történő építkezésnek, habár engem ez a munkamódszer inkább Mekk mester hajdani ólépítésére emlékeztet, ahol az egyetemes mester a tetőtől kezdte volt a falépítést.
Aztán volt emlékeim szerint nagy-nagy siránkozás akkor is, mikor Gyurcsány platformot szervezett, erre most tessék: van egy párt, vannak testületei, közeleg a kongresszus is, szóval lehetne akár pártszerűen is tevékenykedni, de helyette inkább létrehoznak egy senki által nem legitimált kamarillát, melynek minden demokratikus felhatalmazás nélkül olyan szerepet szánnak, melyet jelenleg más, választott párttestületek birtokolnak.
Hogy azok nem működnek?
Hát lehetne esetleg működtetni őket, ez lenne a pártelnök feladata, ez lenne pártszerű is és akkor talán a munka is jobban menne – főleg, ha véget lehetne vetni a kontraszelekciónak, meg a vazallusi szisztémának.
Valószínűleg a résztvevőket is elérte a Viktort-vírus, mert, ahogy kitűnik a dokumentumból, melyet a Népszabadság szerzett meg egészen véletlenül, belemerülnek a XXI század elejének szép, új népszokásába, a gyurcsányolásba.
A gyurcsányolás úgy folyik, hogy a résztvevők körbeállnak, megfogják egymás kezét és a kör közepére beállított játékos körül körbejárnak és énekelnek:
Gyurcsány, gyurcsány te vagy a hibás,
Rosszabb vagy, mint Bajnai, aki a libás!
Hesssssss!
Erre a kör közepén álló játékos nekirohan fejjel az emberfalnak, mire is a játékosok a kezükben tartott szervezeti szabályzattal ütni kezdik.
Ha ennek ellenére ki tud törni, akkor szerencséje van, ha nem, jön a következő forduló.
Azt mondják a kör tagjai, hogy „problémáink nem oldódnak meg, az ország számára is fontos teljesítményünk nem javul személyi változásokkal, más hatalmi elrendeződéssel, kilépéssel vagy formális együtt maradással…”
Hát igen,.
Természetesen a stabilitásnak is meg lehet a maga szerepe és jelentősége, és az is kétségtelen, hogy sok résztvevő számára kedvező a sokszereplős, színfalak mögötti alkudozásokból kialakuló érdekérvényesítés.
Ez attól demokratikus, hogy tagja vagyok-e a körnek, ha a tagságomat veszély fenyegeti, akkor meg antidemokratikus, mint tudjuk.
De a stabilitás is csak akkor jó, ha nem gátolja a haladást, márpedig az elmúlt másfél évben az MSZP úgy tűnik, nem a kengyelfutó gyalogkakukkra hajazott, inkább Teknőc Ernőre, Bubó doktor küldöncére.
Aztán valahol az is felrémlett bennem, hogy a lovat, melyet egy grémium alkotott, tevének hívják.
És azt sem kellene elfeledni, hogy ha a libák között nincs gúnár, akkor tojhatják a tojók rakásra a tojásokat, oda a jövő.
Meg kellene azért nézni ezt a Ferit közelebbről – lássuk be, az Isten is gúnárnak teremtette.
A tojások elhelyezésére, állandó hőfokon tartására, a kikelt kislibák gondozására lehet, mások jobban alkalmasak – őket kell ezzel megbízni – de hiába a kotlási hozzáértés, ha a tojás gúnár híján bezápul.
Hát nem is tudom, - valahogy nincs túl jó üzenete ennek a találkozónak, az ember inkább vakarózni kezd, mint felszabadult örömmel nyugtázni az előremutató rendezvényt.
Nekem az tetszett volna, ha a résztvevők azt mondják: rendben, hát adjuk a tagság kezébe személyes sorsunkat, méressünk meg újra és az eredménynél ne számítson más, mint a leadott szavazatokból kialakuló egyszerű többség.
Aztán az öregebbjéből javasoljunk egy pártelnöki tanácsadó testületet, valami olyasmit, mint a Vének Tanácsa – esetleg Lendvai Ildikóra való tekintettel a Szépkorúak Testülete, akiknek egy dolga lenne: megvizsgálni a tervezett lépéseket és véleményt mondani róluk, még a döntés előtt.
Öregember ne akarjon indulni a szépségversenyen, neki az a dolga, hogy felkészítse a fiatalokat, varrjon ruhát nekik, sminkelje őket, mondjon nekik okos tanácsokat, - de a kifutó már nem az ő világa.
Tudni kellene szépen megöregedni…
:O)))
