VÉDELEM

Még egyszer-kétszer megvéd minket Viktor és végképp annyi nekünk.

A pofátlanságnak van egy olyan szintje, amelyen az ember már nem háborodik fel, nem dühöng, nem küldi fennhangon az elkövetőt az anyja csipájába, nem csóválja hitetlenkedve a fejét, csak áll, mint Orbán a lakodalomban és röhög.

Szijjártó – miután az adatvédelmi biztos vizsgálatot indított a nemzeti Inzultáció kérdőívecskéinek vonalkóddal való ellátása ügyében – úgy érezte, hogy a magas miniszterelnöki szájnak is illene büfögni valamit.

Össze is ültek sebesen a Fidesz spin-doktorai és hosszú órák megfeszített munkájával kidolgozták, hogy mi is legyen a magyarázata annak, hogy imígyen felcímkéztek bennünket.

Aztán hívták Orbán száját és a szájába adták, amit nagy kínjukban, minősített szenvedések közepette odacsináltak - a derék vazallus meg a tőle megszokott blazírt, rezzenéstelen képpel verte a pofánkba a tutit, nevezetesen, hogy a kormány ezzel az intézkedésével csak megvédett bennünket, egérszürke, mezei állampolgárokat.

Rengeteg roppant tudományos érvet sorolt fel, például megemlítette, hogy az egyik vonalkód a borítékolást segíti, ami ugye egy egyenlevélnél meglehetősen vicces, mint ahogy az is, hogy ezt a Posta kérte volna – ugyan minek?
A másik vonalkód számára meg enyhítő körülmény szerinte, hogy az egy, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) által „véletlenszerűen generált és a kiküldött kérdőívre érkező válaszok feldolgozását segítő azonosító szám.”
Szijjártó tájékoztatása szerint ez utóbbi vonalkód az adminisztrációs feladatok ellátását segíti, leginkább a visszaérkező küldemények érkeztetését és pontos nyomon követését.

Azt valamiért elfelejtette említeni, hogy ez az azonosító szám minden további nélkül hozzárendelhető – és a lábjegyzetben kért felhatalmazás alapján joggal vélelmezhető, hogy hozzá is rendelt – egy konkrét állampolgárhoz, akinek a címe is mindjárt társítható a másik vonalkód alapján.

Innen már csak egy lépés, hogy az állampolgárok holnaptól a fülükben különféle színű, saját vonalkódjukkal ellátott krotáliával legyenek kötelesek sétálgatni, javaslom a marháknak kifejlesztett változatot rendszeresíteni azoknak, akik ezt eltűrik.

Persze be lehetne festeni mindenki fejét is a megfelelő színre – a libáknál ez rendszeresen alkalmazott é bevált eljárás, kivéve a büszke vadludakat, melyek valószínűleg nagyokat csípnének az ecsetet tartó óvó kézbe, a hálátlanok!

Persze lesznek sokan, akiket a krotália rendszeresítése mély elégedettséggel tölt majd el, hiszen mégiscsak kíméletesebb ez, mintha a fülünket kicsipkéznék, mint a nagyüzemi disznóknál szokás, - a Mi Vezérünk nagyobb humanista, mint Janus Pannonius.

Persze semmi sincs ingyen, de ez az akció minden pénzt megér – egyrészt lehet frissíteni a Kubatov-listákat, másrészt meg ezekből a listából további listák állíthatók össze annak alapján, hogy válaszolt-e  rá a címzett, ha igen, akkor a válasza kedves e Viktor szívének, avagy a hálátlanság eme borzasztó megnyilvánulása redőkbe vonja e a mi Kedves Vezetőnk intelligenciát sugárzó homlokát.

Ennek függvényében már gyerekjáték elkészíteni a különféle egyéb listákat, kezdve a deportálandók listájától az adóhivatal figyelmébe ajánlottak listáján át az állami állásra alkalmatlanok listájáig.

De szép is lesz és milyen praktikus!

Szóval az ember csak áll és röhög – pedighát ez az ügy nem is olyan nevetséges, ilyet eddig leginkább Orwellnél lehetett olvasgatni, most meg itten ez a büdös nagy magyar valóság, és a nép megint csak hallgat, mintha megkukult volna.

Ami azt illeti, ilyesmire – és még sok másra sem – a sokat gyalázott pártállam idejében sem volt példa, de hát persze az diktatúra volt, nem ilyen fejlett demokrácia, mint a mienk.

A pofátlanság nem egyedi esete ez, mellé lehet nyugodtan tenni a MOL megvásárlásának és az államadósság kérdéskörének fideszes értelmezését, meg Orbán legújabb ötletét az önkéntesen felajánlott fizetésekről, nyugdíjakról.

Ez az ember beteg, de ettől még ismerhetné a mai magyar valóságot.

Ha ennek ellenére képes lenne elvenni a majd hárommillió létminimum környékén tengődő öreg, beteg vagy csak munkanélküli embertől és gyermekeiktől egyhavi megélhetésüket, akkor az annak a biztos jele, hogy lejárt a legutóbbi bulgáriai nyaraláson beszerelt elemek garanciális ideje, ideje lenne bevonulni megint egy kis feltöltődésre valamelyik bécsi klinikára – nem kell azt szégyellni, kinek podagrája lesz idővel, kinek meg az elméje roggyan meg időnap előtt…

Mindenesetre most mindenki takarja be két tenyerével a füleit, hátha jön valami Orbán-huszár, oszt mire felocsúdunk, már a fülünkben virít a kis színes táblácska a vonalkóddal – valamiért azt gyanítom, hogy amit nekem szánnak, az nem narancssárga színű lesz…

:O))))