Kissé megviselt volt a Mi Boldogságunk fényességes ábrázatja, mikor kitámolygott Barroso ajtaján, a hajdan oly dinamikus Vezérlő Tábornok most kissé punnyadtnak tűnt.
A saját szempontjából ez a tárgyalás is olyan volt, mint eddig a többi is – megkapta a kokit, leesett egy-két saller, gyakorlatilag pedig nem történt semmi, azon kívül, hogy létrejött a klasszikus véleménycsere – bement a sajátjával és kijött Barroso véleményével.
Barroso nem is tartott sajtótájékoztató, csak a diplomáciában szokásos kifejezésekkel üzente meg sajtónyilatkozatában, hogy semmi nem történt és ameddig ez így marad, addig folyik minden tovább, - business as usual.
Szerintem az Unió döntéshozói érdeklődéssel figyelik a Vityka névre hallgató egeret, hogyan reagál arra, ha rossz lépés esetén váltóáramot vezetnek a talpába, hiszen bármikor előfordulhat, hogy más ország is megbokrosodik, és akkor szükség lesz hatékony eszközökre
Amikor az Éleseszű Vezető a nemzetközi politikai színpadon bokázik, akkor nem a magyar tánckultúrát népszerűsíti a rókatánc nevű figura beemelésével az európai kultúrkörbe, hanem bizonyos kényszermozgásokat végez, kínos mosollyal az arcán.
Azért nincs még vége a megpróbáltatásoknak, hiszen csak nem állta meg, hogy ne próbálja azt a benyomást kelteni, hogy ő itt még tényező, és kiválasztott két témát, melyről kijelentette, hogy de ezekből aztán végképp nem fog engedni.
Az egyik a jegybankelnök és a Monetáris tanács tagjainak eskütétele.
Ezzel az a problémája a Bizottságnak, hogy az esküben az országhoz és annak érdekeihez való hűségről beszélnek, holott az MNB elnöke egyúttal az Európai Központi Bank Általános Tanácsának is tagja.
Ebben a minőségében pedig könnyen előfordulhat, hogy az Unió érdekeit előbbre kell sorolnia a tagállamok látszólagos, esetleg akár valós érdekeinél is, és nem lenne tisztességes dolog erkölcsi konfliktusba sodorni akkor, mikor döntenie kell.
Ez persze leginkább formai dolog, de adott esetben egy ilyen eskü akár egy belpolitikai támadás eszköze is lehet, jobb az ilyet kikerülni.
A másik téma, melyben kemény a mi vezérünk, mint a nyári napon fehérre szikkadt kutyaszar, a jegybankelnök fizetése.
Tipikus kispályás bosszúszomj eredménye ez a követelés, egyszerűen nem tudja elviselni a Legfőbb Akarat, hogy ne legyen beleszólása valamibe, aminek elnevezése úgy kezdődik, hogy „nemzeti”.
Ő centralizált államban gondolkodik, ahol a mindenkori Viktor jogosítványait semmi nem írhatja felül, a modell visszavinné az országot kb. Mátyás király korába, ahol az álruhás Viktor ráver a fakanállal annak a kezére, aki belenyúl az ő kondérocskájába, amit Magyarországnak hívnak.
Nem kimondottan eurokonform szemlélet, emellett úgy néz ki, ez a fickó imád eleven parazsat gyűjteni a fejre.
Ha kussol, lehet, megússza presztízsveszteség nélkül, de így – ha én az Unió vagy az IMF helyében lennék, szóba sem állnék vele, ameddig ezt a két kérdést az ízlésem szerint nem rendezi.
És nem hagynék neki kommunikációs kibúvókat sem, jóllehet nem aláznám verbálisan.
Nem is kell, hiszen hatalmi vitustánca ékesen bizonyítja, hogy milyen remek előmenetelre tett szert a hatalmas szívások terén.
Délelőtt sem lehetett semmi, mikor meg kellett hallgatnia az Európai Parlament elnökétől a kérést, hogy ne csak hazáján kívül tegye magáévá az európai retorikát, miközben otthon EU-ellenes kijelentéseivel van tele a nyilvánosság. “Orbán úr egy okos ember, de az európaiak sem hülyék” – tette hozzá.
Ebből kiderült az, hogy nagyon jól látható a kettős viselkedés, a kettős beszéd, de az is, hogy Orbán és az európaiság két külön dolog.
Hát, nem mondhatom, hogy a Tündökletes úgy élt Brüsszelben, mint liba a tatai tavon, és ha hazajön, sem vár rá a felhőtlen boldogság.
Itt van mindjárt a gazdasági zseni, akitől meg kellene szabadulnia, de sajnos ez nem megy, mivel menesztése a két nagy közgazdász fémjelezte gazdaságpolitika bukását is manifesztálja, márpedig hogy jön az ki, hogy egy ilyen kaliberű ember tévedjen?
Merthogy Matolcsyért nem kár és szolgalelkű közgazdász is van még egy-kettő a jobboldalon, ha nem is olyan éleslátású egyik sem, mint a kiszámíthatatlan tekintetű Matolcsy.
A tetejébe Vezérünk most hirdette meg éppen, hogy mindenért ő a felelős, ami remek felismerés, - mi ezt eddig is tudtuk, kár, hogy neki két év kellett a felismeréshez.
Remélhetőleg majdan a bíróság előtt is hajlandó lesz megismételni ezt a mondatot, jóllehet ez nem igaz, - minden zsarnok mellé kellenek a szolgalelkűek és gyávák tömegei.
Mecsoda szerencsénk van, hogy nekünk minden rendelkezésünkre áll egy formás kis zsarnokság létrehozásához!
:O)))
