Végigmentem egy-két Budapest környéki kisvároson, végig
főútvonalakon, mindegyik mellett ott virítottak az óriásplakátok, rajtuk Mesterházy,
Bajnai, Gyurcsány, Hagyó, és - meglehetősen szokatlanul öltözve - maga Orbán Viktor,
aki nem is tartja a kezében névtábláját – rá azonnal ráismer mindenki.
Hogy Hagyó, aki már négy éve nem is politikus, mit keres a plakáton, azt szerintem senki sem tudja, egy komplett generáció már nem is ismeri őt, hiszen négy éve nem politizál, ellenben az ellene indított egyik perben felmentették, azt a pert, melyet ő indított a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt megnyerte.
Egy pere, mely még ma is folyik, jelenleg a különböző bíróságok között cirkulál.
Ebből is látszik, a vád igen gyenge lábakon áll, míg a Rendőrség büntetőeljárásban vitt szerepe elképesztő - remélhetőleg a felelősök egyszer még megtapasztalhatják azt, hogy milyen is egy korrekt büntetőeljárás.
Mindenesetre Hagyó rajta van a plakáton, mert – szerintem – alkotói szándéka szerint felidézi az elhíresült Nokiás-dobozt, melyről menet közben már kiderült, hogy nem létezett, de azért ha valakiket szarral hajigálunk, csak ragad rajtuk valami…
Mennyire igaza is volt Gyurcsánynak, amikor az őszödi beszédben felszólította a szocialista frakció képviselőit, hogy ideje lenne tiszta viszonyokat teremteni a politika pénzügyeiben, mert a semmittevés kompromisszumai semmiféle eredményt nem hoznak.
Aztán eltelt most nyolc év, lassan túl vagyunk azóta a harmadik kormányon is, és még mindig itt a képviselői vagyonbevallás.
Ami csak azt mutatja meg, amit nem lehet lehazudni, mert amit le lehet, azt le is hazudják a tisztelt képviselők.
Gyurcsány tett javaslatot egy átlátható és korrekt képviselői javadalmazásra, de azt a sajátjai éppúgy ellenezték, mint a Fidesz képviselői, nem is lett belőle semmi.
Arra azért jó a dolog, hogy jókat derüljünk azokon, akik képtelenek helyesen írni, képtelenek két kétjegyű számot összeadni, vagy kiderül, hogy a bevételeik nem fedezik a vagyongyarapodásukat, de ők azért magabiztosan beírják megálmodott számaikat, bízva abban, hogy akár azt is odaírhatnák, hogy "Mattolcsi hüje", akkor sem történne semmi ebben a következmények nélküli és összefonódásokkal bőven kicifrázott kis országban.
Épeszű ember egy szavát sem hiszi el a leírt soroknak, hiszen minden mértékadó becslés szerint Orbánnak százmilliárdjai vannak, ehhez képest nem erről beszélget a média, hanem Mészáros Lőrinc vagyonáról, aki nyilvánvalóan Orbán helyiérdekű strómanja.
Mint ahogy a Simicska-unokatestvérek kőbányáiban sem a kuzinok fejtik a követ, ők csak úri nevüket adták az akcióhoz, mellyel a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak gyűjtött pénzeket nyúlhatta le az ebben oly gyakorlott, de roppant vékony kőgazdag pénzbányász réteg.
De az ember Pintér Wartburgján is csak röhögni tud, hiszen az ominózus verda utoljára az olajszőkítések során fordult elő a Nógrádi-fiú vallomásában, aki szerint Pintér ezzel vartyogott le az „aranyháromszögbe,” beszedni az olajszőkítésből rájuk eső sápot – onnan tudja, mert ő tette a pénzt a csomagtartójába…
Vagy itt van az éhes, új harcosok ügye, akik csupasz seggel érkeztek a politikába, és lettek táskacipelőkből mára tehetős emberek, egytől-egyig.
Nem irigylem én őket, de azért azt mondom, hogy egy politikusnál felettébb fontos, hogy a pénzei – és hozzátartozói pénzei is - tiszta forrásból származzanak, mert a politikai korrupció gyakran ölti gazdasági műveletek látszatát.
Ha valakit meg akarsz kenni, akkor nem kell neked ehhez nokiás-doboz.
Megpályáztatsz vele egy munkát, mely pályázat elbírálására formális vagy informális befolyásod van, és máris a zsebébe tettél pár milliárdot, ha jó helyen üldögélsz a székedben.
Még azt is megengedheted magadnak, hogy ne a te embered nyerje a legtöbbet.
Ha magadnak akarsz pénzt csinálni, akkor az eljárás vége az, hogy osztozol a strómanoddal a nyereségen, egy részét leadóztatod, a maradékot meg majd elintézi a kreatív könyvelés, de a te pénzed az adózott részből, mindenféle papír és bizonylat nélkül származik, így olyan tiszta lesz az, mint a patyolat.
És, hogy miből legyen nyereség, azt is lehet befolyásolni, ezért van oly sokszor, hogy nem a legolcsóbb ajánlatot tevő nyer meg egy-egy tendert, hanem a megbízható második.
A pofátlanság mára olyan méreteket öltött, hogy kaszinó-koncessziók odaítélésénél le is írják ezt a megbízhatóságot, mint követelményt, sok pénz forog ott kockán, adni kell az adminisztratív háttérre is, ugye.
Persze, ezt csak állami pénzekből lehet megcsinálni, merthogy csak az állami pénz az a pénz, ami nem fáj senkinek.
Ami azt illeti, ha nekem választani lehetne, hogy a képviselők vagyonbevallásában szereplő vagyonuk, vagy az eltitkolt rész kellene nekem, a válasz nem lenne kétséges – nekem az eltitkolt rész kellene.
Amerikában azt mondják, hogy senkinek sem szabad megnézni, miből szerezte az első millióját, Magyarország annyiban különbözik Amerikától, hogy itt az első milliótól az utolsó milliárdig kockázatos utánanézni a vagyonoknak.
Vannak emberek, akik abból élnek, hogy mások pénzét mossák-mosogatják tisztára, mint Ágnes asszony a patakban, fehér lepedőjét, de itt a pénzt a Becsületeseken kívül senki sem kapdoshatja el, mert rávernek a fejére egy hólapáttal.
Faék Jóska meg elolvassa a hírt és elismerően bólogat: milyen ügyes ez a Viktor, saját stadiont épít, hiába a felesége is takarékos asszonyka – aztán meglengeti kétszer a nemzeti zászlót.
Közben a kormány negyvenmillió forintnyi adósságot vállalt át Felcsúttól, ismerek polgármestert, aki egy kanyi adósságot sem csinált, az meg ilyenkor a haját tépi.
Merthogy ebben az országban jövedelmezőbb felelőtlennek lenni, mint tisztességesen gazdálkodni.Bölcs népünk meg elégedetten szemléli a vagyonbevallásban autónélkülinek feltüntetett potentátokat – milyen szerények – majd fizeti furikázásuk árát, beleértve magánútjaikat is.
Még szerencse, hogy létezik ez a vagyonbevallás, legalább van min röhögni is végre.
