Azt nem tudom, hogy ez helyes-e, merthogy a választónak elvileg joga lenne megismerni a teljes kínálatot, de hát itt elvekről már régóta nem lehet beszélni egyrészt, másrészt meg ilyen alapon a Fidesz jelöltje is büdös, nem is kicsit, nagyon.
Ami azt illeti ezerszer kártékonyabb a nemzetre Tarlós pártjának politikája, mint a szélsőjobbnak kinevezett Fidesz-platform.
A hivatalban levő bürgermajszter méltóságán alulinak érezhette a részvételt, vagy egyszerűen csak nem akarta kitenni magát a bíráló megjegyzéseknek, mindenesetre nem ment el, mire is a demokratikus oldal egy részének közös jelöltje, aki amúgy részt szeretett volna venni a vitán, Tarlós távollétében maga sem látta értelmét a megjelenésnek.
A rendezvényt a Republikon Intézet szervezte, Horn Gábor, az Intézet igazgatója abszurdnak találta, hogy Falus nem kívánt vitatkozni elvileg azonos oldalon álló ellenfeleivel.
„A magam részéről abszurdnak tartom, hogy egy ilyen lehetőséget nem használ ki Falus, arra hivatkozva, hogy nincsen ott egy fideszes politikus.” – fejtette ki az SZDSZ egyik leghatékonyabb vezetője, aki a koalíciós együttműködésért felelt hajdani pártja részéről, és akinek munkásságát az elért eredmény parádésan visszaigazolta.
Ami azt illeti, ha demokrata vagyok, el sem nagyon megyek egy olyan konferenciára, melyet a demokrácia egyik sírásója szervez vert hadai maradványainak, egy olyan alapítvány cégére alatt, melynek forrásaira az egyszerű halandónak nincs rálátása.
Mindenesetre attól tartok, hogy nem az SZDSZ hajdani tagsága dobja össze a mindennapi konferenciáravalót.
De ez persze mindegy is, a jelenség csak azt mutatja, hogy az ügyes politikus nem vész el, csak átalakul az „aki tudja - csinálja, aki nem, az tanítja” bölcsesség jegyében.
Ami viszont fontos, az a rendezvényen résztvevők és részt nem vevők magatartása, együttműködési készsége vagy együttműködésre képtelensége volt - azt hiszem, inkább ez utóbbiról beszélhetünk.
A rendezvényen részt vevők - Csárdi Antal (LMP), Bodnár Zoltán (Liberálisok), Bokros Lajos (MoMa), valamint a független Magyar György - közül elvileg szinte mindenki belátta, hogy egyetlen jelölttel többre mennének, de Magyar György kivételével mindenki azt várta, hogy a másik mikor mond le az ő javára.
Bokros egyenesen odáig ment, hogy igen demokratikusan önmagát nyilvánította az egyetlen esélyes jelöltnek, amihez azért az európai parlamenti választási kudarca után igen vastag bőr kell a legendás bajusz környékén, jött is a víziló a receptért.
Azt is mondta, hogy kétségkívül ő a legnépszerűbb a főpolgármester-jelöltek közül, de elfelejtette befejezni a mondatot, miszerint azok körében, akik már elfelejtették, hogy az ő keresztneve Csomag.
Sajnos, túl sokan szedik a Cavintont…
Csárdi Antal kijelentette, hogy nem lép vissza, nem vesz részt a cicaharcban, ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a Schiffer-Csárdi tengely úgy forog, ahogy azt a központi erőtér előírja.
Bodnár Zoltán - akivel együtt immár heten vannak a liberálisok - szidta kicsit azokat, akik összefogtak, majd nem mondott semmit a saját szándékairól, de ezt legalább határozottan tette.
Idáig ketten mondták, hogy ha van közös jelölt, melyben mindenki meg tud állapodni, akkor hátralépnek, az egyik Magyar György volt, a másikat pedig – nem találná ki senki – Falus Ferencnek hívják.
De persze nem lesz belőle semmi, hiszen nem ez a központi akarat, itt egy megosztott, idióta, a saját érdekeit felismerni képtelen ellenzék képét kell mutatni, és a feladatot a mai ellenzék példásan abszolválja, - erre alkalmas csak egyébként is.
A Falus mögött álló pártok kussolnak, amit kampány címen előadnak, az gyenge, mint a májusi libapotty, a többiek meg teszik a dolgukat, megy az elbizonytalanítás, a zavarkeltés.
Orbánnak az jó, ha erre a választásra már mindenki csak rálegyint és elfelejt elmenni – a többi Kubatov dolga.
A magánszorgalmú aktivisták erőltetik Bokrost, jóllehet ez a konferencia is bizonyította, hogy Bokros mint alternatíva nem létezik, hiszen még csak halvány nyoma sem volt annak, hogy a többi érdekelt – vagy ellenérdekelt – ebbe belemenne, és akkor még a pártok, akik azért mégsem csak kétszáz szimpatizánssal rendelkeznek, még nem is nyilatkoztak.
Teszem ezt úgy hozzá, hogy kedvelem Bokrost, semmi kifogásom sem lett volna ellene, ha őt nevezik meg az ellenzék közös jelöltjének, de most kapkodni éppen annyit ér, mint a paráznaság megbánása a magzatvíz elfolyása után.
El kell menni választani, és be kell látni, hogy a három párt jelöltje a ma választható egyetlen alternatíva.
Bokrosnak nincs szavazóbázisa, mert ugyan megpróbálta bejátszani magát az üresnek tűnő konszolidált konzervatív szerepkörébe, de mikorra felvette a jelmezt kiderült, hogy ilyen állatfaj Magyarországon nem létezik, ellentétben a rókákkal, cickányokkal és görényekkel.
Ez a választás nem fogja megváltani a baloldalt, nem fogja visszahozni a demokráciát még részben sem, de azért nem kell megkönnyíteni Orbán dolgát.
A választás után sokan el fognak tűnni a közéletből, Orbánnak nem lesz érdeke tovább fizetni az embereit, akiket sokan a mi embereinknek vélnek, sokan elveszítik ma még létező állásaikat, sokan mehetnek vissza autófényezőnek, hogy klasszikust idézzek, vagy elkezdik építgetni új karrierjüket a Jobbik vagy a Fidesz színeiben.
Mint Karsai, a megvilágosodott szocialista, akinél a vörös úgy fakult naranccsá, hogy közben meg tudta állni, hogy ne hányja le önmagát.
Azt mondja a közhiedelem, hogy minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.
Pedig ezt is be lehetne fejezni: és olyan ellenzéke is…
:O)))
