MINTAORSZÁG. MINT A ROMHALMAZ.

Kegyes urunk ígérte meg, hogy ismét mintaország leszünk.

Ezt szolgálja a kormány reformpolitikája és a magyarok képessége a talpra állásra, amiben jobbak Európa bármely nemzeténél - fejtette ki Orbán Viktor miniszterelnök a bajor televíziónak adott, vasárnap sugárzott interjúban.

Abban mindenesetre igaza van, hogy amit erőszakkal fejreállítottak, annak azért jobb lenne talpra állni. De nem szeretnék szeretett elöljárónk nagyívű gazdasági programjának ellendrukkere lenni, hiszen mi, magyar állampolgárok olyan helyzetben vagyunk, mint a hasrafektetett férj, akinek a hátán keresztbefektetve pocsékolják meg kikezdhetetlen tisztességű feleségét – minden mozdulat egy-egy tőrszúrás a hitvesi szívbe.

A kór, mely nemes vezetőnket gyötri, megállíthatatlanul elharapózni látszik, téveszméi – például, hogy Magyarország Görögországnál is nehezebb helyzetben volt a kormányváltás előtt – végérvényesen és visszafordíthatatlanul rögzülni látszanak.

Ezt támasztja alá briliáns helyzetelemzése, mely szerint az ország "részben a nemzetközi politika, részben nemzetközi erők, részben pedig saját adósságai miatt" gyakran került az összeomlás szélére.”

Hogy ez marhaság, ezt most hagyjuk figyelmen kívül, de úgy tűnik, hogy a régebb óta meglevő mentális betegségek - a mániás depresszió és a szociopátia - után üldöztetéses téveseszmék is hatalmukba kerítették a Mi Boldogságunkat, akinek ebből eredeztethető megjegyzése véleményem szerint talán az egyetlen őszinte megnyilatkozása az idézett mondatban.

Milyen kár, hogy a megállapítás egy beteg elme terméke és semmi köze nincs a valósághoz.

Hogy miből gondolja, hogy itt nemzetközi erők törnek a mi vadvirágos - gerlebúgásos kicsiny hazánkra, azt talán csak egy pszichológus díványán lehetne kideríteni, de szerintem nem érné meg a ráfordított energiát, ha szalajt, hát hadd szalajtson, legyen bánatos miatta az édesanyja, aki még ismerhette józan, értelmes ifjúkorában – nekünk már csak a kór elhatalmasodása jutott.

Mint köztudott, a hurráoptimista nyilatkozattal szemben a valóság kissé másként fest: Londonban egyre több elemző beszél újra Magyarország államcsődjének lehetőségéről az IMF-tárgyalások húzódása miatt. Ha ez így megy tovább, újra bezuhanhat jövő héten a forint – írja a fn24 elemzése.

És emlegeti Argentínát.

A Capital Economics pénteken kiadott elemzésében ugyanis úgy látja: Magyarország előbb-utóbb be fogja jelenteni, hogy egyszerűen nem tudja államadósságát rendben törleszteni.

Az elemző úgy okoskodik, hogy a különböző utak, amelyek megkönnyítenék az adóssághelyzetet, mind zárva vannak az ország számára.

Nem fogja kinőni terhei a gazdaság gyors növekedéséből származó adóbevételek segítségével, mert lassú lesz a növekedés.

Nem tudja egy ügyes trükkel elinflálni az adósságát, mert ennek zöme nem forintban keletkezett, hanem devizában.

És aligha fogja tudni újra meghúzni a nadrágszíjat, hisz már így is öt éve folyamatosan megszorítások vannak.

Így az ország számára valószínűleg nem marad más, mint az az út, amit Argentína választott 2001-ben.

Na, ha ez bekövetkezik, akkor azt még gyermekeink gyermekei is meg fogják érezni, és a nép imáiba fogja foglalni a Lánglelkű Forradalmár nevét, merthogy a legszegényebbek mennek majd a gettókba meg a temetőbe, a középosztály elveszíti vagyonát, a leggazdagabbak meg a maffiózók (nagy az átfedés a két csoport között…) - hazahozzák a pénzüket.

Azután a leggazdagabbak – ahogy népiesen szokták volt ezt kifejezni – szarér - húgyér felvásárolják az országot, már elnézést a rusztikus, ám plasztikus kifejezésért!

Ez történt Argentínában is, Frei Tamás csinált erről egy remek műsort, Argentín tangó címmel, néhány évvel ezelőtt.

Nincsen abban ellentmondás, hogy Vezérünk hibbant és mégis, ilyen bonyolult tervek megvalósítása érdekében mesterkedik, - az ember a legnehezebben a szakértelmét veszíti el, mikor már a kanállal sem találja el a száját, a foglalkozásához még akkor is ért.

Márpedig az ő szakmája a nagyüzemi lopás és rablás, ebben profi, nem a miniszterelnökségben.

Ugyan, kit is érdekelne, ha csupa ügybuzgalomból nem libát lopna, hanem libanevelő és feldolgozó telepet, tokkal – vonóval, gúnárral, óllal, Vukkal, ha a népnek lenne tisztes és biztos megélhetése, de sajnos nincs.

Hogy mire számít a mi boldogítónk – ki tudja?

Talán éppen most húz tizenkilencre lapot, talán már húsz is az a tizenkilenc, csak még kábítja saját magát.

Mindenesetre a tét a mi életünk, és ezen azoknak is el illene gondolkodniuk, akiknek tetszik a nagypofájú kókler műsora.

Nehogy már késő legyen, mire felébrednek!

:O))))

ELADÓ ORSZÁG

Természetesen még nem érdemes sorbaállni, hiszen bolond ember az, aki drágán vásárol.

Venni akkor kell, amikor olcsó az, amit kinéztünk magunknak, ha meg nem olcsó, hát olcsóvá kell tenni.

Tapasztalatok már vannak - annak idején már kidolgozott módszerek voltak erre.

A hajdani spontán privatizáció során nem egy céget tettek tönkre azért, hogy aztán a romokat olcsón felvásárolva az új tőkés hozzájusson az értékes telekhez, brand-hez, licenszhez, piachoz, vagy egyéb, értéket képviselő dologhoz.

A baj csak az, hogy az ilyen időszakok általában rövid ideig tartanak, a konszolidált gazdaság nem tűri el hosszan a rablólovagok garázdálkodását, másrészt meg a nagy, közös kincseszsák jószerivel már kiürült, a vagyonnak tulajdonosa van, aki nem szívesen adja át másnak - még ha az érdeklődő meg is lenne győződve arról, hogy hatékonyabban tudná működtetni, mint jelenlegi gazdája.

Ilyenkor a kisipari eljárás szerint tesznek a vonakodó tulajdonosnak egy olyan ajánlatot, melyet nem lehet visszautasítani, esetleg még módot adnak neki arra is, hogy megtapogassa a tégláját a Markóban.

Macerás ügy, sokat kell az áldozattal babrálni, főleg, ha valami fafejű az illető, és a gyilkosságok hősi időszaka is lezárult már az olajszőkítés befejeztével.

De nem attól politikus a politikus, hogy ne oldja meg alkalmazóinak kérését, hát időt és fáradságot nem kímélve utánajár a megoldásnak: hogyan lehet az ország vagyonát értő kezekbe juttatni.

Egyszerű adásvétel ez, nem egy túl bonyolult üzlet: a pénzemberek csoportja hatalomba emel egy politikust, a politikus pedig a hatalom birtokában a pénzemberek csoportjának kedvező döntéseket hoz.

Vannak országok, ahol ez a megállapodás ragyogóan működik, de - szerencsétlenségünkre – a mi országunk a telhetetlen mohóság hazája, itt a politikus is, meg a pénzember is esküdt ellensége az osztozkodásnak, itt a Kisgömböc és Társai Korlátlan Felelőtlenségű Társaság mindent le akar nyelni, szőröstől-bőröstől.

Aki itt a kardjára véseti, hogy „Leben und leben lassen” azt a Vezér gyenge, tesze-tosza alaknak nézi, hiszen - mint azt maga is bevallotta - ő azt tanulta a politikában, hogy az ellenfelet – ha mód adódik rá – meg kell ölni.

Mindenesetre elkezdte böngészni a szakirodalmat és egyszerre rálelt a mintára és megoldásra!

Igen, az argentin modell a megoldás.

A politikai viszonyok már közel állnak a dél-amerikai mintához, most már csak adaptálni kell a megoldást a magyar viszonyokra.

A megoldás kulcsa az államcsőd.

Ha az ország csődbe kerül, akkor az állampolgárok összes magtakarítása máról-holnapra semmivé lesz, a vagyonok elértéktelenednek, az ipar, a kereskedelem és a bankszektor összeomlik, és csak az marad talpon, akinek a pénze aranyban vagy értékálló valutában külföldi bankban van, de az aztán nagyon.

Hiszen ettől a perctől kezdve minden olcsó, az ipari üzemektől az emberi életig, hiszen az embereknek élniük kell és etetni a családjukat, fűteni, meg világítani.

Ha erre csak abból lehet pénzt előteremteni, hogy eladnak mindenüket, amivel rendelkeznek, akkor el fognak mindent adni egyben vagy apránként.

A tönkrement tőkések, akik elveszítették megrendelőiket, vásárlóikat menekülni fognak a vagyontól, hiszen ami nem termel, az csak viszi a pénzt, méghozzá gyorsan és alaposan.

Így aztán, aki már kivitte a vagyona jelentős részét az országból, az majd a hullámok csitultával visszahozza és bevásárol, a valóságos érték 20-30 százalékáért, megháromszorozva-négyszerezve a vagyont – hát ki tud ennek ellenállni?

Hogy ennek mi az ára?

Kit érdekel, hiszen nem nekik kell megfizetni.

Azt majd te, meg a hozzád hasonlók, a kisegzisztenciák, a magyar kis és középvállalkozók, a kétkezi munkások meg a kistisztviselők fogják kipengetni, akik a folyamat végére számukra korábban elképzelhetetlenül nyomorultak és kiszolgáltatottak lesznek.

Az államcsőd persze jól jöhet az alvilágnak is, hiszen az elmúlt húsz év során elképesztő vagyonok halmozódtak fel a különféle bűncselekményekből, például az olajszőkítésből, ingatlan-panamákból, illegális dohánykereskedelemből, tablettásbor-gyártásból, hogy a klasszikus műfajokról most szó se essék.

Ezek a pénzek, meg a politikusok eldugdosott milliárdjai majd visszaáramlanak a gazdaságba, immár tisztára mosva, mi meg örvendezhetünk majd, hogy az új Magyarország krémje micsoda életrevaló társaság.

A kapcsolódási pontok megvannak, hiszen a labda nélkül is nagy pályát befutó neves politikus akkor még kisgyermekei ott lovagolgattak a hajdani bűnöző dohánykereskedő tanyáján, míg a szülők barátkoztak.

És akkor még a helyi politikai összefonódásokról szó sem esett.

Persze vannak még azért megoldandó feladatok: úgy kell csődbe menni az országnak, hogy ne derüljön ki a szándékosság, úgy kell ellehetetleníteni az Unió és az IMF segítségnyújtási szándékát, hogy közben az együttműködési készséget kell hangoztatni, és meg kell teremteni az előfeltételeit annak, hogy a végén a mentési kísérleteket meghiúsító baloldal nyakába lehessen varrni a felelősséget a bekövetkezett eseményekért.

Addig meg elszórakozgatunk, építünk egy-két stadiont, kistafírozzuk kedvenc futball-akadémiánkat, beírjuk magunkat aranybetűkkel a magyar labdarúgás történetébe: Orbán Viktor: harmadosztályú kispályás, de pénzt lopni a focinak úgy tudott, mint senki más!

Itt tart most a történet,, aztán majd lehet mesélni nemzetközi baloldali összeesküvésről, amely meghiúsította a Vezér megfontolt és bölcs gazdasági törekvéseit, pedig már éppen bevált volna a taktika, hogy a bal sarokba nézünk és a jobb sarokba gurítunk, hála Matolcsy középcsatárnak.

Kedvenc szárnyasomra szokták mondani, hogy buta liba.

Ez nagy tévedés, mert a liba okos madár, de legfőképpen éber.

Ha azt érzi, hogy veszély fenyegeti, akkor hangoskodik, gágog és a szárnyát lengeti, ellentétben egyes nemzetekkel, melyekkel mindent meg lehet csinálni, se eszük, se veszélyérzetük, csak a mértéktelen beképzeltségük és történelmi feledékenységük.

Pedig most ébernek kellene lenni…

:O)))

KÓTYAVETYE HELYETT

Felelősen gazdálkodunk a magyar emberek vagyonával, nincsen herdálás, nem adunk el semmit, ami magyar érték.

Csődbe visszük.

A Magyar Alumínium Zrt. ilyen szempontból könnyű eset volt, vagy a fene tudja, de biztos, ami biztos, az állam csődbe taszigálta, még mielőtt egyértelműen tisztázódott volna a tragédia oka és a kárfelelősség.

De minek is kellett volna sokat cicózni, mikor maga a Szigorú Atya állapította meg a felelősséget és adott hírt a tettes őrizetbe vételéről akkor már, mikor azok még otthon reggelizgettek.

Ha esetleg kiderül, hogy az államvolt felelős a történtekért, majd legfeljebb azt mondják, hogy nem fogadják el az ítéletet, mint az igazságügyi szakértői véleményt, mert ők sokkal jobban meg tudják szakérteni – lásd: Hunvald ügye.

Ha megússza az állam, akkor viszont övé a cég, lehet reorganizálni, átalakítani a tulajdonosi struktúrát szakmai befektetők – bányavállalkozások bevonásával

Utána aztán a vörösiszap-tárolón kívül nem lesz gátja a hatékonyságnak, és még örülhetünk, ha a Gellérthegyet nem bontják el a Nemzeti Sörnyitó alól.

A Malév volt az első , melyet tudatosan bedöntöttek, aztán most nézik bávatag tekintettel, hogy hogyan cincálja szét a piacot a konkurencia.

Közben hallani híreket arról, hogy nem tettek le egy vadonatúj nemzeti légitársaság megalapításáról, amelyet persze nem lehet száz százalékos állami tulajdonban tartani, az Uniós előírások ezt nem engedik.

Az új légitársaságban lesz magántőke, pontosabban a magán-légitársaságban lesz állami tőke is, de persze mi nem privatizálunk, hanem segítjük egy új, nemzeti légitársaság világrajövetelét.

Kár, hogy a tolófájásokat a Malév alkalmazottai és beszállítói érzik, jajgathatnak is, joggal.

Mi is jajgathatnánk, de amíg nem direktben veszik ki emiatt a pénzt a zsebünkből, csak adókat emelgetnek meg inflációt gerjesztenek, addig magyarember csak a vállait vonogatja.

Semmi összefüggést nem keres és nem is talál az ilyen szemétségek és az ő pénztárcája között.

Majd aztán később kiderül, hogy kik lesznek azok a befektetők, akiknek akad némi pénzecskéjük a ládafiában, hogy részt vegyenek a buliban.

Az a félelmetes a dologban, hogy a folyamat itt valószínűleg nem áll meg, a következő stáció elképzelhetően a BKV lesz, melyet szintén nem kótyavetyélünk majd el, az is ballag már szépen a csőd felé.

Kettős lesz a siker, egyrészt el lehet hajtani az egyre kellemetlenebbé váló Tarlóst, aki ma még kapálózik, de sokat tenni nemigen tud, a kasszakulcs ott lóg ugyanis Alcsúton a spájzban, a szalonnatábla és a kalbász között egy kampón, ahhoz ugyan hozzá nem fér soha.

Mikor leáll a tömegközlekedés, akkor elsöpri majd a népharag, jön az elmúlt nyolc év, mert mi nem engedünk a negyvennyolcból!

Van ugye az átkos elmúlt negyven év meg az elmúlt nyolc év, az összesen negyvennyolc, és így van ez jól.

Aztán a BKV feladatait majd átveszi egy vadonatúj közlekedési vállalat, melybe a Vezér jóemberei tolják be a lóvét, aztán mindjárt lesz rend és hatékonyság, elindul a Metro, elkezd csurdogálni az állami támogatás és az új vállalat gyakorlott vezérigazgatója boldogan lengetheti füleit – vitézy tett volt!

A jegyárakat kicsikét megemelik, a járatokat kicsikét ritkítják, a támogatást növelik, fog ez gurulni.

A MÁV ugyan nehezebb feladat lesz, de azért ott is van tere a kreatív gondolkodásnak, majd először mindent vissza kell államosítani, aztán tőkeemeléssel részvényeket kell vásárolni a GySEV-ben, és úgy kell dönteni, hogy a bedőlt céget tokkal –vonóval el kell adni nekik, jelképes egy forintért meg egy zacskó Ziziért.

Így aztán, ami repül és gurul, az már rendben van, ami úszik, az nem egy tétel, csak a Hapci motorost kell állami kézben tartani, nehogy elkezdje egyszercsak lőni a képviselői irodaházat…

Ha meg az emberek idegbajt kapnak ezektől az előremutató változásoktól, akkor várja őket a magasszínvonalú egészségügyi ellátás, ahova – bizonyos részterületekre – beengedhetők lesz a magántőke, majd lehet kiegészítő biztosításokat kötni az erre kijelölt egyetlen biztosítónál, erre lehet hitelt felvenni az OTP-nél, majd a magánklinikákon az állami hozzájárulást le lehet vonni a számlából.

Aki meg beledöglik, hát majd eltemetik – apropó, csapott intelligens homlokára a Vezér, az se rossz üzlet, mondta és gyorsan magára csukta két méter favastagságú, ólommal borított betonfalakból álló dolgozószobájának ajtaját, levette gumikesztyűjét és gázálarcát, melyet biztonsági okokból viselt, mert felmerült a lehetősége annak, hogy a vakondokok szarinnal vagy tüsszentőporral akarják megmerényelni.

Az asztalán álló ugafon (egy gomb, nem egy mobiltelefon, ami csak összezavarja az embert - a Mi Bölcsességünk idegenkedik az ilyen úri huncutságoktól…) segítségével magához füttyentette hű feljelentésügyi megbízottját és kiadta a feladatot.

A Párt Ökre nem egy tétovázó típus, de folyik is ám már az eljárás ismeretlen tettes ellen a Temetkezési Intézetnél!

A folyamatot természetesen az államcsőd fogja megkoronázni, na, akkor aztán mindent fel lehet vásárolni annak, akinek pénze van és a Vezér ezen a területen nem bízott semmit a véletlenre!Én is elkezdtem gyűjtögetni egy libára, hátha harmadáron hozzájutok - az embernek legyenek tervei még a legsötétebb helyzetekben is, ugye....

A Mi Boldogságunknak meg, ha majd visszagondol az első, állami pénzből lopott Boss öltönyökre, könnybe lábad a szeme.

A mienk is…

:O)))

ÁLLAM, CSŐD

Frei Tamásnak volt ma egy nagyon elgondolkodtató műsora Argentínáról.

Arról az országról, mely már beleesett abba a csapdába, mely felé minap oly büszkén masírozott a jobboldal színe-virága, hurcolva a táblát, hogy „Én is Orbán Viktor vagyok!”

Ami csak részben lehet igaz, mivel ugyan a tábla hordozója nem látszott ki a tömegből, viszont sehol semmi hír arról, hogy pszichiátriai eset lenne, már ha eltekintünk a tüntetésen való részvételétől.

Azt mesélték a műsor szereplői, Argentínában élő magyarok, hogy amikor bekövetkezett az államcsőd, akkor az emberek élete gyökeresen megváltozott, megtakarításaik semmivé váltak, az emberek bezárkóztak lakásaikba és iparkodtak a lehető legkisebbre szorítani kiadásaikat.

Ennek folyományaként leállt a gazdaság a vállalatok tönkrementek, az utcákon az éhező emberek randalíroztak, megszűnt a vagyonbiztonság, és még ma is léteznek Buenos Aires közepén azok a szörnyű nyomornegyedek, melyeknek az államcsőd előtt hírük-nyomuk sem volt. Az utcákon ma is ott csatangolnak százezerszám azok a gyerekek, akik iskolát soha nem láttak, és akik előtt nem áll más út, ha élni akarnak, mint a bűnözés.

Azt is mesélték, hogy a határtalan populizmus vezetett ehhez a helyzethez, és hogy a tömegek azt követelték, hogy minden politikus menjen világgá és helyettük jöjjenek új, tisztakezű figurák, de lám, ma mégis ugyanazok a politikusok ülnek a Parlamentben, ugyanazokat a populista szólamokat, ígéreteket hangoztatva, a nép pedig ugyanúgy issza a szavaikat, mint az államcsőd előtt.

Ez is eléggé megrázó, hiszen valami olyasmire enged következtetni, hogy anno, mikor az ember őse lemászott a fáról (a szélsőjobboldaliak őseit kivéve, mert őket nem az evolúció, hanem a gravitáció hozta le onnan…), akkor volt egy speciális majomfajta, mely el tudta osztani nagyobb zűrzavarok nélkül az eledelt - az ő utódaikból angolszászok lettek.

Merthogy az már kiderült, hogy nem mindenkinek való a demokráciának nevezett utópia sem, mely helyett azért jobbat még nem találtak ki, mondá Churchill, és valószínűleg igaza volt.

Ezt viszont meg kellene tanulni, ehhez pedig idő kell – meglátásom szerint a magyar társadalomnak még vagy kétszáz, megpróbáltatásokkal teli év.

Ami viszont az igazán megdöbbentő, az az államcsődöt követő évek tapasztalata volt.

A nagytőke idejében kimentette a vagyonát, az ő bankbetétjeik nem semmisültek meg, befektetéseik nem omlottak porrá, hanem külföldön várták a dicsőséges visszatérés lehetőségét, ami el is jött, amikor az ingatlanok, létesítmények, vállalkozások értéke szinte a nullára zuhant - akkor visszatértek, és egy szép magyar kifejezésnek megfelelő összegért mindent felvásároltak.

Amellett, hogy amúgy is fogékony vagyok az összeesküvés-elméletekre, de ettől függetlenül is, ha akarja az ember, ha nem, a párhuzam adja magát.

Nem én írom le elsőként és gyanítom, lesznek még mások is, akiknek az a benyomásuk, hogy Orbán tudatosan csődbe akarja vinni az országot.

Lehet persze mondani, hogy ez túl súlyos vád ahhoz, hogy bizonyíték nélkül is megállja a helyét, de a helyzet az, hogy egy országot csődbe vinni nem túl nehéz feladat egy parlamenti kétharmaddal rendelkező miniszterelnöknek, nem kell ahhoz csinálni semmit, ami azt illeti, éppen ez a megfelelő módszer ehhez.

Nem tartom én Orbánt a közgazdaságtan lángelméjének, szerintem betanult két-három fogalmat és most, mint a fóka a labdát, azokat pörgeti az orrán.

Ami gyanússá teszi, az többek között a forint kétszeri tudatos bedöntése, amelyen igen szépen kereshettek azok, akiknek volt pénzük és volt előzetes információjuk.

Merthogy azt azért ne higgye senki, hogy egy Kósa vagy egy Szijjártó magától merne meglépni egy ilyen húzást, - ők kisfiúk nagyon, reggelente telefonon kérnek iránymutatást a vezértől, hogy melyik végükön vehetik aktuálisan a levegőt és aktuálisan melyik végükön bonyolíthatják testi szükségleteiket.

Én Orbánból sem nézem azt ki, hogy saját kormányának kárt okozna, (beteg, de nem hülye…) hacsak nincsenek a döntések mögött súlyos egyéni anyagi érdekek.

Nem okvetlen csak az ő anyagi érdekei, hanem a mögötte álló üzleti körök érdekeiről is el lehet spekulálni, akik nem habókra tömték pénzzel nyolc nehéz éven át, és akik most sorban állnak a kasszánál.

Hogy közben hülye dumákkal etetik a magyart, például hogy a zsidók ide jönnek majd repülőgéppel vizet inni és mindegyik, mikor már degeszre teleitta magát, még a szájába vesz kis vizet és úgy száll vissza a repülőre – ezzel ne is nagyon törődjünk.

Ne azt figyeljük, hogy mit mond, mint ajánlotta…

Szerintem, miután a magyar nép volt olyan kedves teljhatalmat adni a Vezérnek, megjött az étvágy – nem érdemes sporttáskával lopni ott, ahonnan kamionnal is ki lehet hozni bármit.

Nem az első eset a történelemben, hogy egy diktátor mögött üzleti érdekeltségeket lehetett fellelni, elég, ha csak Hitlerre gondolunk.

Nyomorba döntik az országot?

A nép majd abba is beletörődik, a Vezér pedig átadva hatalmát valamelyik csatlósának egy kedves kis Karib-tengeri szigeten piheni ki politikusi pályájának fáradalmait, libamáj a la Rossini, veuve clicquot, jacht, helikopter, dagonya.

Nem kellene kicsit jobban figyelemmel kísérni, hogy mi történik az országgal?

:O)))

LE VAGYUNK…

Már megint.

Most éppen a Fitch minősített le bennünket, belesuttyantva a Bóvli 3.0 kategóriába, aholis szépen elüldögélhetünk addig, míg némi csörömpöléssel be nem fut a Magyarország feliratú újdonat névtábla alá az „államcsőd” feliratú szerelvény, amely arról nevezetes, hogy gyorsabban érkezik majd, mint a Sinkanszen, de ennek a szuperexpressznek az újraindításához évek kellenek.

És még mindig nem érti a dolgot a Lánglelkű, hanem kísérletezget - fideszes források szerint éppen azt próbálgatja, hogy hol vannak cselekvése határai.

Ennek eldöntéséhez egy igen érdekes módszert választott, nevezetesen azt, hogy - megfogalmazása szerint – elmegy a falig, ami a külső szemlélőnek igencsak úgy tűnhet, hogy fejjel megy a falnak.

A feje már kék-zöld, mint olyan harmatsúlyú bokszolóé a ringben, aki valamelyik Klicskót akarja megtanítani verekedni, támolyogva keresi a ringsarokban szorítósegédeit, akik bíztatják: legyél agresszívabb, üss jobbcsapottakat, már látni, hogy megrendült! Te vagy a jobb!

Persze nehéz ezen őszinte mosollyal elviccelődni, amikor az egyszerű állampolgár rettegve gondol a holnapra, azt próbálva felmérni, hogy egy esetleges államcsőd mennyire fogja érinteni személyes életét, hogyan lehetne kis megtakarítását biztonságba helyezni, amit felettébb indokolttá tesz az is, hogy a kormány megígérte, hogy nem nyúl a lakossági bankbetétekhez.

Hogy nekem erről miért éppen a „Vesztegzár a Grand Hotelben” című Rejtő-opus ugrik be, ez érthetetlen, de abban is akkor tört ki a pánik, mikor a rendőrfőnök felszólította a jelenlevőket, hogy mindenki őrizze meg nyugalmát.

A Magyarország nevű hotel igazgatója, a mi Csodálatos Nalayánk is éppen ennyire megnyugtató hatással van a társadalomra, emellett sokkal ügyesebben hazudozik, mint regénybeli elődje, aki az ominózus hotelben csak egy kis szezon-hosszabbításon dolgozott, míg a Mi Reménységünk örök napsütést és bő pénzforrást akar biztosítani kicsiny családjának plusz a labdarúgó-akadémiának, mely élete főműve.

Persze egyetlen rendes regénynek sem az szokott a vége lenni, hogy a főhős boldogan hazudozik, míg meg nem hal – vélhetőleg itt sem ez lesz a végkifejlet.

Csalhatatlan jelek mutatják, hogy a kis hepciás mutatványából besokallt a nemzetközi közösség.

Az Európai Néppárt jelezte: támogatja az Európai Bizottság ajánlásait a magyar kormánnyal szemben, súlyos aggodalmait jelezte Thomas Melia amerikai külügyi államtitkár, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, a német, a francia kormány.

A luxemburgi külügyminiszter „Európa szégyenfoltjának” nevezte a magyar kormányt, de a finn külügyminiszter sem hagyta szó nélkül az Orbánjárást.

Ez – kis „e”-vel - meg még mindig ostobaságokat beszél, azt mondja például, hogy „amíg egy törvény nincs elfogadva, addig persze lehet annak ’szelleméről’ beszélni, de onnantól hogy életbe lépett, a Bizottságnak már azt kell mondania, hogy ’kérem a 27. 35. 136. paragrafussal van ez és ez a konkrét bajunk’ – na, ezt várjuk most, ezért jó, hogy a parlament elfogadta már ezeket a jogszabályokat, innentől jogi kifogások mentén haladhatunk előre.”

Hát, nagyon jó.

Erre talán csak annyit lehet mondani, hogy ezt az eljárást kellene követni akkor is, mikor - feltéve, de meg nem engedve az esetet - a méltóságos asszony örömlánynak áll.

Akkor kell elmagyarázni neki a kamionparkolóban, hogy a baj azzal van, hogy olcsón dolgozik, óvszer nélkül, és meglopja a kuncsaftot?

Talán egyszerűbb lenne azt mondani, hogy ezzel a szakmával egy al és felcsúti Orbán nem házasodik, és ezt jó előre, még mielőtt fájni kezd, ha pisilnie kell.

Ehelyett folyik a hadova, az ostoba duma az ország elleni spekulációs támadásokról és hasonló hülyeségekről.

Mikor a Kiflitündér bejelentette, hogy a spekulánsok visszatértek a szilveszteri buliról és azonnal támadásba lendültek, akkor szép napok virradtak a szegényemberekre, mert a vadlibák egy puskalövés nélkül potyogtak a földre – halálra röhögték magukat.

Már az is elképesztő, hogy ez a pösze szőke hazudozó megszólalhat a kormányzó párt nevében, végtére is, akinek ekkora arca van, mint a Vezérnek, azért adhatna magára.

Merthogy ugye a Fidesz nem párt - a párt maga a Pengeagyú egyszemélyben, és amúgy is snassz, hogy két száj kell ahhoz, hogy helyette kinyögjön egy értelmesnek tűnő mondatot a magyar népnek - akkor még az egyik hazudozás közben selypít is?

A Vezér azt feltételezi, hogy a Nyugatnak nem érdeke Magyarországon a politikai instabilitás, a stabilitás biztosítására meg csak a Fidesz képes.

Nem ez az első tévedése.

Jó lenne, ha ezt felírná a falra a Honfoglalás című kép helyére, és nézegetné, mikor összedől a magyar költségvetés, amikor az állami alkalmazottak nem kapnak fizetést, de lehet ezt már akkor elkezdeni memorizálni, mikor a remek adórendszerből kifolyólag a lakosságnak kevesebb bérből kell kifizetni a magasabb fogyasztási adóval terhelt árucikkeket, az üzemanyagot, az infláció árát.

Magam is nagy csodának tartom, hogy a nép még nem tépte szét a Vezér vazallusait, esetleg személyesen őt magát is.

Persze, ami késik, nem múlik, találkozhat még személyesen is szerető népével.

Nem biztos, hogy örülni fog neki…

:O)))

CSŐDKOCKÁZAT

A hatodik legkockázatosabb országnak sorolta be hazánkat fizetésképtelenné válás tekintetében szerdán közzétett jelentésében a világ egyik legnagyobb alapkezelője, a BlackRock. Nem sokan vannak utánunk, de azért a még nálunk is rosszabb helyzetben levő országok között is akad csemege, merthogy Görögországon és Portugálián kívül itt lelhető Olaszország és Venezuela is.
Olaszországon nemigen van mit csodálkozni.
Ott Orbán nagy példaképe intézte az állam ügyeit, de Venezuela értékelése meglepett, hiszen kőolajtartalékai rengeteg meggondolatlanságra is fedezetet nyújtanak, ez esetben inkább a politikai kockázat és a gazdaság kapitalista szemmel nemkívánatos struktúrája okozhatta a rossz besorolást.
Nem valami szép kép az, melyet a tükör rólunk mutat, de csodálkozásra semmi okunk, hiszen amit a Fidesz-kormánynak nevezett Orbán művel, az minden, csak nem gazdaságpolitika, inkább csak ötletek előkészítetlen bevezetésének kusza halmaza.
Ha visszaemlékszünk a Gyurcsány-kormány időszakára, akkor az egyik legfőbb vád a reformdühnek aposztrofált viselkedés volt, amellyel azt rótták a koalíció terhére, hogy előkészítetlenül és a társadalommal való megfelelő egyeztetések nélkül akarták átalakítani például az egészségügyet.
Hát ha az reformdüh volt, akkor ez egy őrült eszelős ámokfutása, aki azt képzeli, hogy a választók arra jogosították fel, hogy zavaros elképzeléseit a társadalomra erőltesse, egy olyan kétharmados felhatalmazásra hivatkozva, amelyet mégcsak nem is a választáson résztvevők kétharmada legitimált, hanem amelyre csak a választási matematika adott lehetőséget, és amely mögül a társadalmi támogatás napról-napra fogy.
Persze, most nem esik szó arról, hogy a szavazóbázis fogytával a kormány legális ugyan, de nem legitim, merthogy ez most nem a Gyurcsány-kormány.
Ha a szocialisták a tizedét tették volna meg annak, amit Orbán szemrebbenés nélkül megtesz, akkor Budapestet lángokba borította volna az Orbán által felhergelt csőcselék, most meg Gaskó arról nyilatkozgat, hogy ha most nem sikerül eredményt elérni a kormánnyal szemben, akkor ősszel jön az irgumburgum
Közben harsognak a győzelmi jelentések, ha a munkaerőpiac természetes mozgása úgy hozza, akkor a szezonális hatásokból bekövetkező foglalkoztatás-növekedést is mint hatalmas győzelmet adják elő.
Azt gondolom, hogy a feketeleves még hátravan, hiszen ma a nyugdíjakhoz piszkált hozzá, holnap az egészségügyi ellátás kerül sorra, de elbabrálgat a Munka Törvénykönyvével is, és mire az általa oly sokszor emlegetett emberek felébrednek, akkorra minden demokratikus joguktól megfosztott páriák lesznek, és még örülhetnek, ha nem kell betontörmeléket talicskázniuk a Népstadion bontásán.
Persze nagy dumában nincs hiány, a libacomb be van ígérve mindenkinek, csak éppen a kukorica árát, melyen a libákat fel kellene nevelni, már régen odaadta a haveroknak és a vazallusoknak a Vezér, most pedig szokás szerint a legvédtelenebb rétegeken, a rokkantnyugdíjasokon és a nyugdíjasokon akarja összespórolni pofátlansága árát.
Azt gondolja valószínűleg, hogy Kína majd megoldja minden problémáját, merthogy Kína mégsem az IMF, de ebben is téved, mint annyi másban.
Aki hitelt ad, az szeretné a pénzét viszontlátni kamatostól, és a hitel visszafizetésére biztosítékokat kér.
Ki tudja, lehet, hogy még visszasírjuk az IMF követelményrendszerét, végtére is az IMF egy nemzetközi szervezet, melyben tagok vagyunk, ellenben Kínában nem vagyunk egyelőre még tagok, bár ki tudja, hogy mit hoz a jövő.
Amikor elspekulálunk, hogy Orbán milyen politikai elődökből lett összegyúrva, akkor azért van némi változás: Rákosihoz és Ceausescuhoz nyugodtan hozzáadhatjuk még Enver Hodzsát is.
Normális országokban a politika azon munkálkodik, hogy megfelelő környezetet teremtsen a gazdaságnak ahhoz, hogy a gazdasági fejlődés révén az ország népének élete egyre jobb legyen – nálunk meg a gazdaság éppúgy, mint a társadalom egy célt kellene, hogy szolgáljon: Orbán hatalmának bebetonozását.
Azt hiszem, amikor a nép a szavazófülkékben forradalmárkodott, nem éppen ilyen állapotokra vágyott.
És abban is biztos vagyok, hogy az üres dumából is egyre inkább elege lesz – annyira azért nem lenne szabad lebecsülni a választót, hogy feltételezze valaki, hogy nem veszi észre, hogy éhbérért árkot ás Borsodban.
A demagóg dumákból is elege lesz egyszer az embereknek, és a választó büntet.
Ha nem azonnal és az utcán, akkor majd a fülkékben megcsinálja a maga csendes ellenforradalmát.
Nagyon örülhetünk, ha csendes lesz…


:O)))