GYURCSÁNYT ÉLVE VAGY HALVA

Szinte már vicces az a buzgalom, mellyel a DK pártelnökét üldözik a magyar politikai élet szereplői, pártállástól függetlenül.

Hóttmindegy, hogy fideszes, jobbikos vagy szocialista, esetleg valamelyik SZDSZ-es  rompárt képviselőjéről legyen szó, közömbös, hogy a Hírtelevízió vagy az ATV műsorvezetőjéről beszélünk, a Kossuth vagy a Klubrádióról esik szó, a vége mindig az, hogy a kommunikációs lehetőség birtokosa elkezd Gyurcsány eltávolításán munkálkodni.
Nem szereti a mi Ferkónkat ez a budapesti véleményformáló értelmiség, ezt be kellene végre látnia.
A Jóisten büntetése lehet ez, mert a langaléta orbánréme szinte mindenkinél jobban vágyott az elismerésükre, ezer és ezer gesztust tett nekik, rájuk hagyta a legblődebb baromságaikat is, miközben azok a háta mögött roppant bölcs pofákat vágva ütötték-vágták, minimális toleranciát sem tanúsítva vele kapcsolatban.
Azt gondolná az ember, hogy a puccskísérlet után ezek a gigademokraták akár mellé is állhattak volna, de a belvárosi értelmiség nem erről nevezetes, hanem olyanok, mint a kutyák, melyek sérült társukat vad buzgalommal halálra marják.
Emellett arra gondosan vigyáznak, hogy egy esetleges politikai kurzusváltás esetére hagyjanak maguknak egérutat, ezért állandóan az egyrészt-másrészt ellentétpár alkalmazását erőltetik, nem csoda, hogy nem tudnak tévedni.
Ha megjósolják, hogy mi történik majd a lóval, akkor az egyrészt ugye meg is dögölhet, deellenben akár meg is nyerheti az epsomi derbyt, mindenesetre Gyurcsány menjen el az istálló környékéről, mert idegesítőleg hat az állatra.
Mindegyikre…
Nem ő az első politikus, akit nem szeretnek a hivatalosságok, de szeretnek a demokraták, és ha kicsit is jobban törekedne rá, szeretne a szegényember is, hiszen neki nincs képviselete sehol sem az országban.
Gyurcsánynak nem kell azon törnie a fejét, hogy ki az ellensége, és azért ez is nagy könnyebbséget jelent.
Rá az alcsúti nagybeteg vadászik és vadásztat, ő iparkodik politikai életterét beszűkíteni, mozgási lehetőségeit korlátozni, ellehetetleníteni.
Bánatos Vezérünk szájából kifordul a kolbász, ha eszébe jut, hogy esetleg a következő parlamenti ciklusban is nézegetni lesz kénytelen rettegett ellenfelét, akinek trófeája számára pedig már átalakíttatta a lakást.
A fal trófeabemutatásra alkalmazott szakasza elől eltávolított mindent, hogy ha ki kell kerülnie néhai ellenfele orrát, bele ne rúgjon az aranylábú hokedlibe.
Néha elképzelte, ahogy ott lóg a falon, Dávid Ibolya és Torgyán Józsi között, olyankor aprókat lihegett és este vad vágyak között forgolódott, Wittner Máriával álmodott…
A legutóbbi trükk az volt, hogy hirtelen híre kelt – pontosabban hírét keltették - annak, hogy nem akar indulni a parlamenti választásokon, mert Brüsszelbe készül képviselőnek.
A szóvivő cáfolta, tán még közleményt is adott ki róla a DK, de aki kicsit is ismeri a politikai marketinget, az azért nem becsül le egy ilyen akciót.
Mit is üzent ezzel az aki a közbeszédbe megpróbálta belopni ezt az álhírt?
Hát, üzent egyrészt Gyurcsány mostanában egyre nagyobb számú követőjének, mégpedig azt, hogy ne reménykedjetek majmok, imádott Feritek otthagy benneteket egy jó kis zsíros képviselői helyért Brüsszelben, ti meg itt maradtok magatokra!
Gondoljátok meg kire szavaztok, mert aki nincs itthon, arra nem számíthattok, keressetek helyette olyat, aki itthon marad!
Üzent Gyurcsánynak, hogy na, jó, rendben van, összefogunk veletek, de akkor te elmész Kamcsatkába száműzetésbe, ne is lássunk téged!
A pártodat meg majd felkaroljuk, ha akarod akár még pártelnököt is delegálunk, de persze ehhez neked már nem lesz közöd!
Üzentek a szocialista szavazóknak is: Na, ugye, hogy nincs miért aggódni, már a menekülési útvonalat keresi!
És üzentek a jobboldaliaknak is: Lám-lám, a süllyedő hajóról menekül a patkány, mi vagyunk a nyertesek, miénk lesz a győzelem!
Persze aki kicsit is figyeli Gyurcsány mozgását a politikában, az tudja, hogy ez egy eleve hamvábahótt kísérlet, ami Gyurcsány félreállítását illeti - de nem is erről van itt szó, hanem arról, hogy a választásokon ne jusson be sem ő, sem a pártja a Parlamentbe, vegyük el a választók kedvét attól, hogy rá adják a szavazatukat.
Mert a vádakból valamennyi mindig ragad, és az áldozat hiába is kapálózik, keveset tud tenni ellene.
Ha elég sokszor hallja, ezt fogja elfogadni igazságnak, mert Gyurcsány vagy a DK cáfolatára ha el is jut hozzá, csak legyint  egyet, persze, majd otthagyja a pénzt!
Mondjuk, én is elhiszem Orbánnal kapcsolatban, hogy az azeri baltásért két olajkutat kapott Simicska, aki – mint tudjuk - szimbiózisban él Orbánnal, mint a kalauzhal a cápával, csak néha nehéz megállapítani, hogy aktuálisan melyikük a cápa…
Egy–két évtized múlva remek téma lesz ez a történész-hallgatóknak.
Aztán mikor már az ő fiaik sem élnek, akkor majd egy történész megírja, hogy volt ebben az országban egy-két államférfi, aki az ország felemelkedésén, a demokrácia meghonosításán fáradozott, de a sár és a mocsok, a tradicionális magyar posvány visszahúzta őket…

:O)))

SALLER FELÉ, FÉLÚTON

Orbán Viktor miniszterelnök a brüsszeli Európai Politikaközpont (EPC) kutatóintézetben tartott előadást.

Az érdeklődésre nem lehetett panaszkodni, sokan kíváncsiak voltak rá, de hát sokan voltak kíváncsiak a szakállas nőre és a kígyóra is, mely fejétől a farkáig öt méter, a farkától a fejéig szintúgy, tehát mindösszesen tíz méter.

A hallgatóság megtekinthette élőben és teljes életnagyságban Európa Eszét, a Mi Megmentőnket, az ügyvéd-főmérnököt.

Miniszterelnökünk ismét mélyenszántott, ki is fáradhatott a végére, hiszen nem szokta ő ezt – márhogy magyaráznia kell az álláspontját.

Inkább ahhoz szoktatták vazallusai, hogy egy-egy kinyilatkoztatását a gazdaság hajtóerejének tekintik, és ájult tisztelettel néznek fel rá, Új Idők Új Emberére, ki helyretolja az idő tengelyét és ismét naggyá teszi a magyar nevet.

Az ugyan kissé gyanút ébresztő, hogy Európa valamennyi országa rajtunk röhög, és titkon már azt számolgatja, hogy mennyi juthat nekik azokból a forrásokból, melyekhez mi nem leszünk képesek hozzájutni nagy sarkantyúpengetésünk közben, melynek folyományaképpen mellesleg rendre pofára is esünk.

Rapid és átgondolt döntéseiről ismert kormányfőnk előadásában rosszallotta, hogy Európában túl lassúnak bizonyul a döntéshozás, mert azon tökölődnek a döntéshozók, hogy mit szól döntésükhöz a piac. Így az EU sosem tud az események elébe menni, mindig csak követni fogja azokat.

Erős Európára van szükségünk a sikerhez – mondta.

Példát vehetnének rólunk, nálunk aztán nincs teszetoszaság, igaz, lassanként már piac sincsen, de hogy a döntésektől a megvalósításig rövid az út, az már biztos.

Elébe kellene menni az eseményeknek, mint nálunk, ahol a döntések olyan gyorsan születnek, hogy – ahogy saccolom – leginkább kiváltói lesznek bizonyos eseményeknek, melyek során a Vezér örülhet, hogy ha a talpa és a terep között nem szakad meg huzamosabb időre a kapcsolat, mert mi van, ha mégsem tud levitálni?

Így az EU sosem tud az események elébe menni, mindig csak követni fogja azokat, mondta.

Erős Európára van szükségünk a sikerhez – nyilatkoztatta ki, és ebben igaza is van.

Hogy éppen ő gyengíti, éppúgy, mint saját hazáját, az itt most másodlagos…

Mit kell itt a piaccal kínlódni, a piacon kereskedjenek, a kormány kormányozzon a nép meg kussoljon –ez a helyes munkamegosztás!

Orbán kifejtette: az ország érdeke azt kívánja, hogy a magyar gazdaság a piacról finanszírozza magát, még akkor is, ha az IMF-hitel olcsóbb lenne. A tárgyalásoknak nem az a célja, hogy elhagyjuk a kötvénypiacot – mondta a kormányfő, hozzátéve, hogy oda 5-8 évbe telik visszatérni.

Hát ez az, Mein Vezér, de ez így nem fog menni!

Ma a nemzetközi piacról finanszírozni az országot fenntarthatatlan terhekkel jár, huzamosabb időn keresztül 9 százalék körüli kamatot fizetni egyenes út a pusztulásba, arról nem szólva, hogy nem mi hagyjuk el a kötvénypiacot, hanem a kötvényeinket elkezdhetjük puha papírra nyomva tekercsben árulni. 
Hogy miért gondolja ez az ember, hogy a világ úgy működik, ahogy ő kitalálja, az rejtély, talán a pszichiátere tudna erre szakmailag adekvát választ adni, én ezt meg sem kísérelném.

Ismét elővezette kedvenc hülyeségét, hogy az IMF pénzt tukmálna ránk, holott nekünk a pénz nem is kell.
Nem hát, csak az kellene, hogyha valamelyik orbitális baromságunkba belebukunk,akkor álljanak értünk helyt, ne a mi pénzünk bánja, merthogy az fincsi, ha a kockázatot nullára redukálva tudunk bátran kísérletezni.

Merthogy – ha nem tudnád, kedves olvasó - Magyarország az Unió laboratóriuma, ezért találjuk magunkat össztűz alatt.

Te meg vagy a kísérleti egér, és hogy ezt olvashatod, annak az lehet az oka, hogy még nem került rád a sor, hogy a farkadnál fogva felemelve kivéreztessenek.

És az is kevés helyen fordul elő, hogy egy patkány kap laborvezetői megbízást, de azért ebben is van előrelépés, országos szinten is…

Aztán mondott még a Hős Anya vagy mi is még más baromságokat is, többek között azt, hogy a mi áfa-rendszerünk szofisztikált.

Ez egy érdekes új kifejezés a népnyúzásra, most éppen harminc százalékra akarta az áfát szofisztikálni unortodox módon a Vezér, persze csak az olyan luxuscikkekre, mint a kenyér meg a csécsiszalonna.

Aztán megtudhattuk, hogy a magyarok elfogadták, hogy a munkanélküli-segély már csak három hónapig jár, és nem tiltakoztak a közmunka ellen sem.

Hát nem is tudom, erről meg kellene azért kérdezni egy ötvenötödik életévét betöltött, az állásából éppen kirúgott magyart is, miközben tömi magába a libamájas rizottót, persze csak előételként.

Persze meg lehetne nézni azt is, hogy milyen hatása van ennek a bölcs és takarékos intézkedésnek a feketegazdaságra.

Nagy a gyanúm, hogy megszaporodik a helyiérdekű vadászmesterek, meg a „Lakásodban Lomizok Mozgalom” híveinek száma, rendőr meg úgy sincs, liba sem lesz, a tyúk meg olyan mesebeli figura lesz a falusi gyereknek, mint az egyébként Matolcsyra hajzó Süsü, a sárkány…

Azt is tudomásunkra hozta a Fülkeforradalom Vezérlő Tábornoka, hogy Magyarország 2013-ra a térség legdinamikusabban növekvő gazdaságai közé szeretne tartozni.

Én egy egyéni vállalást tennék, segítendő az ország felvirágoztatását: 2013-ra a Paris Hiltont legdinamikusabban megpocséklók közé szeretnék tartozni.

A realitása mindkét vállalásnak egyforma…

Magam részéről lassan már megelégednék azzal is, ha Magyarországot tíz év múlva nem úgy emlegetnék, mint hajdan Gyürüfűt.

A tenger bölcsesség kinyilatkoztatása után a Vezér elvonult, holnap megy majd az esedékes kokikért és sallerekért, és nagy a gyanúm, hogy a fotósok távozása után kikéredzkedik majd pisilni, hadd tartson a nagy esemény legalább tíz percig, majd Barrosonak mesél nagypapájáról, Prosz tatáról, az is öt perc.

Ha csak ki nem teszik az ajtó elé, mint a kardfogú tigris Frédit…

Mi meg majd meghallgatjuk a győzelmi jelentést, meg azt, hogy egy szőrszál választ már csak el a megegyezéstől, de már dolgozunk a kiegyenesítésén, mint viccben az ördög, aki a könnyebb megoldást akarta választani, ahelyett, hogy nekilátott volna a Himalája elterítésének…

Azért legyünk optimisták, én például kíváncsian várom, mikor sokall be a nép – a mobiltelefon-tarifák emelésekor biztosan sokan fognak mérgelődni.

Persze nincs ez sem ok nélkül, majd az új, színmagyar állami mobiltelefon-társaság, a Hunor átvállalja, - így kell támogatni a hazai ipart!

A mi Vezérünk egy echte Kossuth Lajos, ő is támogatta a hazai ipart,  ellopta az árvák pénzét és tehetségtelen politikus volt, továbbá ma szemmel mintha kissé populistának is tűnne…

Hiába, nincs új a Nap alatt…

:O))))

LEHET ÉSSZERŰ A POLITIKA?

Bajban van az, aki a magyar politikai élet mozgásait követi, hiszen a viszonyok zavarosak, a pártok inkább vallási szektákra hasonlítanak, mint politikai érdekérvényesítő szervezetekre, a választópolgárok pedig a megtérítendő vademberek szerepét játsszák a pártok misszionáriusai számára.

Itt van mindjárt az LMP ügye is, mely már megalakulásakor igencsak vegyes érzelmeket váltott ki, hiszen egyrészt a szűznemzéssel létrejött új párt megalapításának anyagi háttere a párt illuzionista vezetőjének internetes pénzügyi vetkőzőszámát is beleértve igencsak kérdéses volt, másrészt meg azonnal érzékelhető volt, hogy a pártot a Fidesz lepkehálójának szánták a szanaszéjjel bóklászó liberálisok összefogdosására.

A vezér - aki akkor még nem volt Vezér, csak egy parlagi Vityka - épített a liberálisok jól bejáratott antikommunizmusára, kommunistákon értve minapi koalíciós partnerüket, a szocialistákat.

Igencsak úgy nézett ki, hogy ez a párt – megfelelő irányítás alatt - majdan alkalmas lesz a Fidesz nevű komondor mellé pulinak, amelyik ott ugrál majd a szocik lábszára körül, időnként éles, hegyes kis fogacskáit belemélyesztve az érzékeny bokába.

Aztán arra is alkalmasnak tűnt ez a párt, hogy hitelesnek tűnő módon képviselje a zöld mozgalmat, melynek képviseletére a Fidesz nem igazán tartotta magát alkalmasnak – mégiscsak máshogy jön az ki, ha ezek harcolnak a parlagfű ellen, mintha a szélsőjobb, nem igaz?

Megtalálták a megfelelő vezetőt is, akit nem volt könnyű támadni, hiszen a liberális etalont testesítette meg, szidta az MSZP-t, mint a bokrot és összevissza beszélt, de ezt nagyon tudományosan tette.

Aztán telt-múlt az idő és a politikai helyzet megváltozott: kiderült, hogy alapvetően két erő csatázik itt, az egyik oldalon állnak a demokraták, a másik oldalon állnak diktatúra hívei és a nemzetieskedő lózungokkal megvezetett álmodozók.

Ilyenkor illik a politikai pártoknak is követni a változást és a meglehetősen durva kérdésre – náci e vagy? – egyértelmű választ adni.

Viszont Schiffer fejében szétáradt az ideológiai zűrzavar, képtelen volt elfogadni, hogy nem folytathatja szépen átgondolt taktikáját, mármint, hogy mindent mindig önállóan, csak az LMP, nem közösül (vagy közösködik?) semmiben senkivel, továbbá Gyurcsány forduljon fel, - aztán várta, hogy majd a választó megveregeti a vállát, - így kell ezt csinálni!

Aztán kiderült, hogy mégsem, és már saját alvezéreinek is elegük lett a doktriner főnökből, és sorra otthagyták, míg csak nagy elmagányosodásában durcás nem lett és le nem mondott.

Most van egy LMP, amelyet nem akar vezetni senki, ellenben a Fidesz már nem tud új pártvezért delegálni - a helyzet egyre tragikomikusabb.

Olyan, mint amikor a libacsapat vezére durcásan leborít az élről, a vezér nélkül maradt libák meg összevissza kezdenek el repülni, ha hamarosan nem áll az élre valaki.

Merthogy azt azért szögezzük le, hogy egy liberális – ízlésem szerint balliberális - zöld pártra igenis szüksége van az országnak, nem jó az, ha a nagy pártok teljesen kisajátítják a politikai terepet, mert elpofátlanodnak, ezt láthatjuk napjainkban, a végletekig kisarkítva.

Kellenek kisebb pártok is, hiszen egy normális társadalomban rengetegféle érdek létezhet egymás mellett, és nem igaz az, hogy a nagy pártok képesek minden érdek egyformán hangsúlyos artikulálására,

Kell azoknak a liberálisoknak is gyűjtőhely, akik szívből és igazán utálják Gyurcsányt, de nem találják elég szépnek Mesterházyt sem és akiknek az ágya fölé fel van írva, hogy kutyából nm lesz szalonna.

(Egyszer, még hivatásos katona koromban  az NDK katonai küldöttsége jött látogatóba - Waffenbrüderschaft, ugye,- az ezredhez, és a színpad fölé valami dekorációt kellett volna biggyeszteni, ahhoz keresett valami ütős jelmondatot a politikai osztály főelőadója, de nem örült túlzottan a javaslatomnak, remélem a mérgeszöldeknél több sikerem lesz…)

Mindenesetre számukra nem alternatíva a Demokratikus Koalíció sem, akkor inkább a Fidesz. Mint említettem, a magyar politikai rendszer szektákra van felépítve.

Szóval, harcra fel magyar bálnavédők, kapjátok össze magatokat, a haza igényt tart rátok, ha végre hajlandók lesztek ésszerűen politizálni, és ha már kiderült, hogy ugyan már, hát dehogy lehet más a politika, akkor legalább éljetek az alkalommal és változtassatok nevet!

Legyen a párt neve, mondjuk, Lehet Ésszerű a Politika.

Persze az is lehet, hogy holnapra ismét változik a helyzet, ugyanis a Vezér – miként Hadik András hajdan – belovagol az ellenség fővárosába és megpróbálja megsarcolni Brüsszelt.

Igaz, Hadik mögött ott volt három és félezer vitéz huszárja, neki meg  a feneke mögött csak a Matolcsy- Selmeczi-Szijjártó mesterhármas lengeti a nyelvét, de ebből is kiderül, hogy mekkora egy gigantikus hős is a Mi Fényességesünk, aki kiemelkedő kommunikációs képességét ismét kamatoztathatja, miként legutóbb is, mikor az Uniót okosította.

Persze itt is kifoghat majd valami Kohn Bandit, aki majd papol neki a demokráciáról, meg az európaiságról, de akkor majd jól megmondja nekik!

Úgyhogy, ha holnap majd legyőzi az Uniót is, akkor lehet, hogy nem is kell az LM P-nek semmit csinálnia, szükségállapotban nincsenek pártok, nincs demokrácia, rendeletek vannak meg rögtönítélő bíráskodás, meg az éhkopp.

Hát várjuk holnap büszkén a híreket a miszlikbe aprított Barrosoról - a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, és hogy ki mit kent rá az utóbbi másfél évben, azt most ne is firtassuk…

:O))))