MUNKAALAP

Ha valaki csak csibész, az kezelhető dolog.

Ha valaki viszont őszintén hisz is abban, hogy azokkal a csibészségekkel melyeket elkövet, az ország javát szolgája, az más értelmezési tartományba – az orvostudományéba - tartozik.

Olyasmi az ilyen ember, mint amikor a liba sasnak képzeli magát és a lúdtalpait fenyegetően előretartva vijjogni próbál, de valahogy mindig csak gágogás sikeredik a dologból.

Orbán ismét ideológiai rohamot kapott Tusványoson, úgy látszik ez a hely inspirálólag hat rá.

Nem tudom, miből gondolja azt, hogy neki az ország négy év időtartamra szabott kormányzása helyett vetélkedőt kell tartania Hegellel, Hippói Szent Ágostonnal vagy Tamás Gáspár Mikóssal, bár ez utóbbit kétségtelenül lenyomná elveinek változékony voltát tekintve, noha kétségtelenül csak az ökör következetes és következetességgel azért TGM sem vádolható.

Mindenesetre nagyívű fejtegetésbe kezdett, melynek során nem ragadt be a magyar sárba és szutyokba, gondolatainak ekhós-szekerével bebarangolta a világot, megállapított, kinyilatkoztatott és jövendölt, mint Püthia, csak egy kicsit jobban.

Gondolatai virágbokrétáit arra a megállapításra fűzte fel, mely szerint a világ változik.

Kétségtelenül helytálló ez a megállapítás, amit számtalan tapasztalati tény támaszt alá, - itt van például mindjárt Magyarország esete is, amelyik a parlamentáris demokráciából éppen döngő léptekkel igyekszik Mussolini fasiszta állammodellje felé – persze lehet, hogy a minta keletebbre keresendő.

A változások nem múlnak el felettünk nyomtalanul, állítja a Nagy Társadalomtudós, véget ér a nyugati jóléti és fogyasztói társadalom időszaka, ezért most a munkaalapú társadalmat kell felépíteni, jelentsen ez bármit is.

Szép ez a kifejezés, - „munkaalapú társadalom” – talán még a „talajgyökér-rögvalóságnál” is szebb, olyan kifejező és annyira magávalragadó, párja nincsen beszédíróinak!

Én ugyan nem tudok társadalomról, amelyik ne a munkán alapulna, mert az ilyen társadalom létrehozására irányuló kísérletek sorra elbuktak azon az egyszerű problémán, hogy építői nemes egyszerűséggel éhendöglöttek.

Tulajdonképpen a dolog kimenetele most sem kecsegtet sok jóval, hiszen Orbán nagy társadalmi kísérletének modellje a cigány lova, mely takarékossági megfontolásokból minden nap egy kicsivel kevesebbet kapott enni, és már majdnem ott tartott, hogy élelem nélkül is üzemel, amikor sajnálatosan átadta lelkét minden lovak teremtőjének és átnyargalt táltosnak az égi legelőkre.

Szóval dolgozás lesz itt, ha élelem kevesebbnek is ígérkezik a szükségesnél, és még kevesebbnek a kívánatosnál, merthogy – mint jövendőlé a mi tökös kis Püthiánk – mostan a gazdasági válság miatt gyökeresen megváltozik az állam szerepe: a munka nélkül maradtakat például csak erőteljes állami akarattal lehet visszavezetni a munkaerőpiacra.

Próbáljuk kibontani ezt a nagyívű gondolatot, tegyünk kísérletet értelmezésére, habár ez sem lesz könnyebb, mintha az e=mc2 képlet értelmezésére vállalkoznánk, de azért ne adjuk fel!

Ezidáig a polgári demokráciákban az állam szerepe meglehetősen jól körülhatárolt volt, kiterjedt a társadalom működésének szabályozására, a szabályok betartatására, az állam védelmének megszervezésére, nemzetközi kapcsolatok tartására és nem utolsósorban a gazdasági élet, a hétköznapok nyugodt, megbízható intézményi hátterének biztosítására.

Viszont ezidáig nem tartozott a feladatkörbe, hogy mint öreg néniket a zebrán, vezetgesse a munka nélkül maradtakat visszafelejbe a munkaerőpiacra, különösen akkor, ha azon a piacon jelenleg éppen nincs vevő, leginkább csak árusok vannak.

A vevők meg otthon ülnek, és azon törik a fejüket, hogy hogyan mentsék át a Nagy Ideológus elől a kis pénzecskéiket valami távoli ország megbízható bankjába, merthogy evés közben jön meg az étvágy, és ha sikerült egy hangos szó ellenvetés nélkül túltenni a Pásztorokon (Pál utcai fiúk, ugye…) einstand tekintetében, akkor mi az akadálya a betétesekkel szemben is az erőteljes állami akarat alkalmazásának?

Megsúgom: nincs akadálya, mert a nép ezt egyenesen követelni fogja, mikor majd megkérdezik tőle nemzeti konzultáció keretében.

Akinek nem ez lesz a véleménye, azt meg majd a Nemzeti Számonkérőszék keretében fogják kérdezgetni…

A nyomda úgyis a Kövérlaci tesójának tulajdonában van, illik lökni a magyar Csapajevnek bajuszzsírra kevéskét, mert már így is igen morózus – jobb a békesség…

Szóval ennek az erőteljes állami akaratnak a mibenlétét kicsit még magyarázgathatta volna a vezér, mert ha összerakom az ismertté vált elemeit a szép jövőnek, akkor úgy járok, mint a hajdani leningrádi babakocsigyári munkás.

Ő akárhogyan is próbálgatta összerakni a gyárból lopott babakocsi-alkatrészeket, mindig harckocsi jött ki belőle, nekem meg - akárhogy is barkácsolgatok - mindig kényszermunka lesz az alkotás vége…

A korszakváltás legfontosabb következménye lesz a magyar nemzet összenövése, és Közép-Európa egészének összenövése is – mondotta volt, e térség ugyanis a miniszterelnök szerint a most formálódó új gazdasági korszaknak a középpontja lesz majd.

A magyar nemzet köszöni szépen, ameddig ő nem szaggatta, addig soha nem szakadt szét – most sem fog.

Így aztán összenőni is legfeljebb a Kedves Vezető pártja fog a szélsőjobbal, hiszen az elvek azonosak -  habár a jelenlegi felállás sem rossz.

A Fidesz a jó rendőr, a Jobbik meg a rossz rendőr, egyébként meg mindegylófax.

A Nagy Látnok tusványosi fejtegetéseit Tőkés expüspök hozzászólása követte, - kellene értekezni a gyerekeivel meg a feleségével, hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy velünk is csak üzenőfüzet használatával társalogjon – mi meg nem mutatnánk meg azt senkinek – ezt kárenyhítésnek is hívhatnánk akár.

Ebben csak az a szörnyű, hogy jobboldalon minden versenyző ilyen, mint ezek.

Szegény hazám, nem ezt érdemelted…

:O)))

HÁROMLÁBÚ SZÉK

Jaj de szép, jaj de szép, ez a háromlábú szék – énekelték hajdan a Csinn-Bumm Cirkusz bohócai, élükön Szamócával és Bruhaha Kelemennel a rádióban, és soha nem lett baj belőle.

Aki ezt legutóbb énekelte, az ugyan Bruhaha, de nem Kelemen, hanem Zsolt, és státusza sem a Magyar Rádióhoz köti, hanem a Magyar Köztársasághoz, ott tölt be mindahányunk pironkodására miniszterelnök-helyettesi posztot.

Vérciki.

Semjén Zsolt az ott elhangzó mértéktartó politikai megnyilatkozásokról  méltán világhíres Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor előadójaként fejtette ki tudományos téziseit a magyar nemzetről.

megtudhatta, akit érdekelt, hogy a nemzet szerinte leginkább egy háromlábú székhez hasonlít, melynek egyik lába Magyarország magyarsága, a másik a Kárpát-medencei magyarság, a harmadik a világban máshol élő szórványmagyarság.

Ha bármelyik kiesik, a szék eldől, ezért a kormánynak ezt a hármat mindig egyben kell látnia, megőriznie és gazdagítania, - ez utóbbit éppen nagyon érezzük a bőrünkön, ugye

Az autodidakta bútorkereskedő elfelejtette megemlíteni a szék ülőlapját, melyen most egy jó nagy segg terpeszkedik és teszi próbára a lábak teherbíró-képességét, márpedig a fene se látott még olyan széket, amelyiknek csak lábai vannak.

Aztán - márcsak, hogy kedveskedjen székely testvéreink anyaországának is egy kicsinyt, elővette az örökzöld témát, a romániai magyarság területi autonómiájának kérdését.

A területi autonómia nem könnyű és igencsak érzékeny kérdés egyúttal, különösen olyan államok számára, melyek területén egy tömbben él nagyszámú más nemzetiségű állampolgár.

A többségi nemzetben az autonómia-törekvések kapcsán felmerül a gyanú, hogy ez csak az első lépés lenne azon az úton, mely az állam területi integritásának felbomlasztásához vezet, és amelyik út aztán végső soron minimálisan is az adott terület elcsatolásához vezet.

A világban mindenfelé léteznek ilyen helyzetek és a többségi nemzet sehol sem nézi jó szemmel az autonómia követelését, tartva attól, ami - ha nem tartana tőle - valószínűleg be is következne.

Nem jött jókor ehhez az elképzeléshez Koszovó ügye sem, mely szép példáját adta annak, hogy hogyan lehet az autonómiával visszaélve a többségi nemzetet kiebrudalni a saját országából, leharapni egy szép darabot egy addig egységesnek vélt országból.

Szóval, román szomszédaink, mikor meghallják a területi autonómia kifejezést, akkor olyan érzemények támadnak lelkükben, mint a libáéban, akinek a róka éppen be akar költözni az óljába albérlőnek.

Ami azt illeti, a magyar jobboldal mindent meg is tesz, hogy ezt az érzést elmélyítse, a rengeteg ostoba hőbörgés, a revansvágy ezernyi megnyilvánulása, a sunyi, áthallásos utalgatások a magyarság területi egységére csak rontják a mai helyzetet, melyet a mai magyarság szempontjából akár kedvezőnek is tekinthetnénk - de nem ezt tesszük.

Az Unió megad minden lehetőséget a nemzet együttélésére anélkül, hogy a határokhoz kellene piszkálni, a régiók átnyúlnak a határokon, az emberek szabadon mozoghatnak, tanulhatnak, munkát is vállalhatnak, vállalkozhatnak az Unió országaiban - minden épeszű ember azt gondolná, hogy akkor végre nyugvópontra juthat egy ügy, mely a fejlődéssel elveszítette jelentőségét.

De nálunk ez természetesen máshogy megy, mi most akarjuk megnyerni az első és a második világháborút, most akarjuk semmissé tenni Trianont, mi mindig hátrafelé pislogunk, ezért esünk állandóan jól pofára.

A Szabadegyetem ez évi jelmondata így szól: „Összenő, ami összetartozik”.

Nagyon politikus jelmondat, kimondottan alkalmas arra, hogy a román többségi nemzetet arra inspirálja, hogy területi autonómiát adjon – másrészt meg a velejéig hazug is, hiszen a nemzet soha nem szakadt szét, legfeljebb egyes politikusok dolgozgatnak néhány éve szorgalmasan ezen a projekten.

De még ők sem területi alapon szakítanának, hanem a nemzetből ki akarják rekeszteni azokat, akik nem hívei matyómintás, múltbarévedő lila ábrándjaiknak.

A nemzet mindig egységes volt és ma is egységes, húzhattak itt új államhatárokat, tehettek bármit – aki magyar volt, az közénk tartozott, közénk tartozik ma is, nem kell neki összenőnie senkivel, hacsak nem a Fluor Tomi receptje szerint a barátnőjével, mint két kicsi lego, ugye…

Aztán szólt még a nagy társadalomtudós és állatvédő az asszimiláció megállításáról is, melyhez ők adják az erőteljes impulzust a kettős állampolgársággal, melyhez immár természetesen hozzátartozik a szavazati jog is, melyet nem kell adófizetéshez kötni, mert – tréfálkozott a humor nagyágyúja - akkor nagyon sok, Magyarországon élő állampolgár sem szavazhatna.

Hogy hülyeségeket beszél, ez láthatólag nem zavarta, hiszen aki Magyarországon él, mindenki adózik, az utolsó hajléktalan is, de hát a Madárkák Megmentője csak miniszterelnök-helyettes Orbán kormányában, mégcsak nem is koalíciós partner, nem követelmény, hogy esze is legyen.

Mindenesetre a román nacionalisták harci készültségét az ilyen dumákkal ébren lehet tartani, erre tökéletesen jó ez a rendezvény, - talán aki ezzel foglalkozik, az nem figyel majd oda a jövő évi költségvetésben ismét elvonásra kerülő százmilliárdokra, az ostoba gazdaságpolitikára, az erőszakosságra, a kíméletlenségre, a lopakodó diktatúrára.

Egyébként engem nem zavarna különösebben Semjén ostobasága, csak az a baj, hogy ő a románok szemében Magyarországot képviseli, és bár mi ismerik a súlyát, de vannak azért olyan románok is, akik csak ürügyre várnak, hogy szorosabbra fogják a gyeplőt a magyar kisebbség tekintetében.

Nem kellene nekik muníciót adni.

:O)))