A cikkeket, hozzászólásokat olvasgatva, megnézve a megnéznivalót néhány korrekt értékelés mellett megint szembe kellett találkoznom az amatőr és hivatásos fanyalgókkal, a körúton belüli valóság szakavatott elemzőivel, az egyrészt-másrészt mestereivel, akik hol magát a tényt, hol az egyébként sehol be nem jelentett visszatérés időpontját, hol a módját, hol annak általuk vélt kilátástalanságát bírálták, ecsetelték – próbálva lelohasztani az esetleges lelkesedést és tenniakarást.
Tulajdonképpen egy ember okozott nekem igazi csalódást, de hát az ember egy koron túl már edzetté válik, legfeljebb ha legközelebb meghallom a médiában a véleményét, akkor bekalkulálom ezt a kis korrekciós manővert is…Csapatot kell építeni, ebbe megfelelő embereket kell toborozni a szakértelem és felkészültség alapján válogatva, fel kell hagyni a one man show – val, komoly kommunikációs gárdát kell felállítani és a szervezési munkát gyakorlati szakemberekre kell bízni.
Szervezetet kell építeni és működtetni – ehhez sem biztos, hogy személyesen kell nekilátni, elég a szakemberek javaslatai alapján részt venni benne.
Senki nem polihisztor, és aki autót akar vezetni, annak nem okvetlenül kell értenie az autógumi gyártásához, arra ott van Tatai Ilona, de ha autógumit akarunk gyártani, akkor ahhoz viszont őt kell alkalmazni és nem azt a barátunkat, aki a boroskancsó mellett leginkább egyetért velünk Kötcsén.
De megvan Gyurcsánynak a magához való esze, és ha Klára asszony rá tudja mindenféle szankciók kilátásba helyezésével bírni, hogy próbálja meg ne azonnal kimondani, ami az eszébe jutott, akkor sok szép sikert és sikeres politikust látok még benne…
De – mint említettem, nem sok kedvem van ezt a kérdést csócsálgatni.
Így aztán beszélgessünk kicsit másról, beszélgessünk egy velejéig hazug országról, melyet a mi szerencsétlenségünkre úgy hívnak, hogy Magyarország.
Példaként beszélek csak róla, de példának gyönyörű a téma: az adó.
Ebben az országban sír mindenki korra, nemre vallásra való tekintet nélkül, hogy szegény a haza, a költségvetés bevétele nem fedezi a kiadásait, összeomlik a szociális rendszer, a nyugdíjrendszer - úristen, még talán az Orbán-rendszer is?
Ezért aztán majd jönnek a megszorítások, ami persze rettenetes lesz, kibírhatatlan és a nemzet saját sírjába dől.
Mikor Gyurcsány elmondja, hogy az egészségügy rendbetétele nélkülünk – az anyagi hozzájárulásunk nélkül - nem fog menni, akkor mindjárt felzeng a jobber dalárda és felemlegeti a kibírhatatlan vizitdíjat, ami majdnem szociális kataklizmát okozott, és amelyet csak a Fidesz szociális népszavazása – a zemberek határozott fellépése - tudott meggátolni.
Mondja ezt mindenki vérfagyasztóan komoly pofával, holott a nyolcadikos gyerektől a matuzsálemi korú Józsi bácsiig mindenki tudja, hogy ez az ország az adócsalók paradicsoma, ahol az emberek szinte hivatásszerűen csalják az adót, kivétel nélkül mindenki.
És aki személyesen nem is csal, vagy azt hiszi, hogy az nem adócsalás, amikor nem kér számlát, merthogy úgy olcsóbb, annak csalja az adót a munkáltatója, a szállítója vagy a boltos, akitől a kenyeret veszi.
És ez bocsánatos bűn, a szemfüles magyar egyéni hőstette a hatalommal szemben, amit az „Ezeknek én? Egy fillért se!” című mondóka kísér.
Mindig van ok, hogy az éppen aktuális „ezekre” haragudjunk valamiért, vagy, mert talicskával tolták haza a Nokiás és viszkis dobozokat (per tangentem jegyezném meg, hogy azért időnként dobozok helyett lehetne esetleg az „ürgebőrbe varrva” verziót is alkalmazni, - több fantáziát elvtársak!) vagy, mert komcsik, vagy, mert Fidesz-nácik – szinte mindegy is.
Mária Terézia óta elválaszthatatlan része a magyar mentalitásnak: Vitam et sanguinem, sed avenam non! – Életünket és vérünket, de a zabot nem!
Szép ez az évszázadokon átívelő tradíció, csak az a baj, hogy mára oda jutottunk, hogy aki adót fizet, arra az emberek csodálkozással vegyes szent tisztelettel néznek, mint az indiánok az elmebetegekre, - biztosan beléköltözött a Nagy Manitou!
Azok közül is, akik adót fizetnek, a nagy többség vadul sumákol.
Ma Magyarországon az adóbevallást benyújtók mindössze 6,5%-ától származik az szja-bevétel több mint 80% - a, ez háromszázezer adózót jelent, míg a maradék 20%-ot négymillió kétszázezer ember fizeti be.
És ez még csak a személyi jövedelemadó, miközben mindenki tudja, hogy ebben a kategóriában ott pöffeszkednek a minimálbérre bejelentett és mellé adómentesen, zsebből dotált alkalmazottak – egészen nagy cégeknél is – és ott vihorásznak a vállalkozók is, akik szintúgy nem fizetnek, csak minimálbért maguknak, meg kreatívan elköltségelik a kiadásaikat.
Azaz a cégükkel fizettetik meg a kiadásaik jelentős részét, ezzel megspórolva a személyi jövedelemadó fizetését és csökkentve a vállalkozásuk nyeresége után fizetendő adót egyúttal..
Hogy a jattos szakmák bevételeiről szó se essék, és ne beszéljünk a nőgyógyász főorvos állami állása után fizetett adójáról sem.
És a konferencia címen gyógyszercégek, vagy tudományos intézmények által fizetett nyaralások se kerüljenek itt szóba.
De rengeteg adót eliminálnak a vállalkozások is, nekem például van olyan ismerősöm, egy kocsmáros, aki, amikor felszaporodik az adótartozása, akkor egyszerűen bedönti a céget, merthogy az adóbevallást elmulasztani rettenetes bűn, de a befizetést elmulasztani nem akkora.
Meg aztán itt is érvényes a banda pénzosztásánál alkalmazott metódusa – itt nem a kontrásnak, hanem az államnak jár az adó, de nem jut.
De a cég meg, mire ide jut a dolog, már régen Kaya Ibrahim nevén van…
Ez ma Magyarországon természetes állapot és lehet ugyan a hivatalokat összevonni meg széttrancsírozni, a szakképzett és hozzáértő hivatalnokokat fiatal és tapasztalatlan, ámde politikailag megbízható Viktor-komornyikokra cserélni, nem fog ezen a helyzeten segíteni.
Mint ahogy azon sem, hogy az első havi személyi jövedelemadó bevétel uszkve 40 milliárddal lett kevesebb, mint tavaly, - ez éves szintre vetítve 500 milliárdot jelent, lehet kezdeni aggódni…
Ha mindenki befizetné az államnak azt az adót, mely a jelenlegi rendelkezések szerint járna, akkor Viktorék építhetnének a Dunára hosszában egy akkora bevásárlóközpontot, hogy Szentendrétől –Mohácsig érne, - de hát akkor mindenkinek tisztességesen be kellene fizetni az adót.
De hát ezeknek?
Én?
Hogy ne jusson libacombra?
Egy fillért se!
:O))))
