TÜNTETÉS AZ OPERÁNÁL

Megyünk hazafelé -merthogy tüntetni az öcsémmel és az unokákkal járok – előttünk ballag hazafelé tartva egy házaspár is a kislányukkal, - a szülők olyan harmincasok, és az asszonyka méltatlankodik.

Most akkor lesz forradalom vagy nem lesz, mert ilyen rohadt hidegben én nem jövök többet habókra, mondta és látszott rajta, hogy komolyan megsértődött, mert elmaradt a zsarnok tettleg elűzése.

Szorgalmas tüntető vagyok, habár a tüntetőfelszerelésem roppant hiányos, se egy sípom nincs, se egy kereplőm – hol járok én a kéttölcséres gigadudák tulajdonositól – kanyarba se vagyok!

Ezt a hiányosságot a lelkesedéssel igyekszem pótolni, és amikor felzengett az „Orbántakaroggy”, vagy a „Hazaáruló”, akkor maga, is csatlakoztam a kórushoz, pedig bevallom, hallani jobban szeretem ezeket a maguk nemében tökéletes kis tüntetési műveket, mint személyesen előadni.

Mondjuk azért nem maradtam műélvezet nélkül, már a tüntetésre tartva messziről hallani lehetett a tömeg morajlását, örültem is, mégiscsak jobb egy erőteljes demonstráció résztvevőjének lenni, mint elviselni, hogy az embert kerülgessék a járókelők.

Ha akarta, Orbán most megtudhatta, hogy van még mit cizellálgatnia a nemzeti egységen, mert a dolog jelenleg úgy tűnik, hogy ez az egység leginkább az ő elzavarásának talaján fog kivirágozni, már ha a résztvevő szervezeteknek lesz energiájuk, elszántságuk és merészségük túllépni az egyébként teljesen idióta civilek-pártok ellentéteken.

Ma is az derült ki, hogy alapvető kérdésekben nem ezen a vonalon húzódik a törésvonal, hiszen akik itt voltak ma, azok valamennyien demokraták, és ha demokrácia van, akkor mindenki érvényesíteni tudja vélemény és szólásszabadságát, hacsak Viktor addigra be nem tiltja a pártokat is, ne zavarják a köreit, ugye…

Ennek a civilesdinek köszönhetjük a mai est programját is, ami eléggé eklektikusra sikeredett, merthogy a résztvevő civil szervezetek között a Hallgatói Hálózattól a Magyar Fokhagymafront harcosain keresztül (ők mindjárt a hivatalos műsor előtt számot adtak ütőképességükről, az általuk előadott performance meghallgatása bátran bevehető a Vezér majdani büntetési tételei közé…) az LMP - ig sokan vettek részt.

Internetes közösségek is hálistennek, viszont valamilyen oknál fogva a pártpolitikusokat eltiltották a mikrofontól.

Ez nekem kicsit olyan sznob magatartás, nálam egy kategóriába esik a „mi nem nézünk soha televíziót” és a „nekem nincs mobiltelefonom” című opusokkal.

 Fene tudja, hogy jó ez így, vagy nem, hiszen a politikát mégiscsak politikusoknak illenék csinálni, legfeljebb abban kellene megegyezni, hogy kivételesen nem egymás csesztetésével fogják tölteni az drága időt, hanem ezt a mi igenbánatos diktátorocskánkat ekézik szorgalmasan.

Mindegy, alapvetően jók voltak a beszédek is, nekem legjobban a volt ombudsman, Majtényi László, és Iványi Gábor beszéde tetszett, aki elmondta, hogy a Hős, Kinek Léptétől Döng a Föld egy a II. Világháború óta nem használt földalatti alagúton keresztül közelítette meg az Operaházat, hadd ne keressek az ügyhöz adekvát hasonlatokat.

A hangulat jó volt, Bartus László ugyan továbbra sem lenne elégedett a harci szellemmel és ebben valószínűleg igaza is lenne, de azért már elhangzott egy-egy határozatlan de azért jövőbemutató hang, miszerint a tömeg csalogatta az operaházi ünneplőket, hogy jöjjenek ki, majd egy idő után felhangzott az ütemes  „Menjünk be!”.

Az ötlet megmaradt elvi szinten, habár ha a százezer embernek csak a fele be akart volna valóban menni, akkor a Mi Boldogágunknak igencsak sáfrányos lett volna a gatyája, merthogy majrés ő, ez nyilvánvaló.

Több rendőr volt, mint liba a tatai tóban, de békések és szakszerűek voltak, jól tudták kezelni azt a helyzetet is, mikor a neonácik provokálni akarták a szocikat, a tetejébe még Gyurcsányoztak is nekik – le lehetnek maradva a fejlődéstől, politikailag vagy nyolcvan évvel, de aktuálpolitikában sem perfekt népség.

Viszont az adrenalinszintjük rendbejöhetett – mégis, ennyi emberrel szembemenni, ehhez vagy bártorság kell, vagy az agy hiánya…

Ami még érdekes volt, hogy sokan érzékelhetően azt várták, hogy valaki majd nekivezeti a tömeget az Operaháznak, gondolom, ki akarták próbálni, hogy milyen a hangjuk profi környezetben.

A demokraták egyébként jámbor népség, az a száz náci nagyobb ramazúrit csinált, mint a százezer demokrata, azt hiszem, meg kell várni még a jövő havi fizetéseket, meg néhány ingatlan-árverést és akkor emelkedik még a harci láz…

Mindenesetre kellett ez, mert meg kellett végre mutatni, hogy nem csak egyes politikusoknak, hanem az egész társadalomnak elege van ezekből a gengszterekből, és az a legjobb módja a bátorság növelésének is, ha az egyén tudja, hogy százezrek állnak mögötte, akikkel az alapkérdésekben – demokratikus államberendezkedés, jogbiztonság, miegyéb… - tökéletes az egyetértés.

Találkoztam Lustival a Kapcsolat portálról, akivel sajnos nem tudtunk eszmét cserélni hozzátartozóink magas száma és a rettenetes hangorkán miatt, de így is örültem neki, ellenben az unokáim (14 és 18) elmentek körülnézni és a helyzet éppen kezdett az Opera előtt fokozódni, na, mondom, mehetek értük a Gyorskocsi utcába, de aztán még időben előkerültek.

Mondtam nekik így soha nem lesznek a baloldal ifjú reménységei, mert agyoncsapom őket.

Aztán hazajöttünk és meghallgattam, hogy voltunk párezren, ahhoz képest elég jól beterítettük az Andrássy utat.

Mindenesetre talán ismét fel lehetne eleveníteni a régi jelszót –MUK – márciusban újra kezdjük.

Hacsak addigra az Unió már be nem fejezi…

:O)))

A KÖZHELYGYÜJTEMÉNY ASZTALA

Újabb Kövériáda szerencsés nyertesei lettünk a héten, légy boldog, oh magyar !

Azt találta mondani a morcosképű házelnök, hogy „az alaptörvény tekinthető konzervatívnak, jobboldalinak, tekinthető polgári értékrendűnek, de előbb-utóbb az derül majd ki róla, hogy "egy jó értelemben vett közhelygyűjtemény".

Nem mondom, optimista a prognózis, de attól tartok, hogy már ma is az derül ki róla, hogy egy bimbódzó diktatúra földjének megtrágyázása céljából született nagy kupac közhely.

Méltatni nem szeretném, megtették már ezt ezrek, közöttük alkotmányjogászok is, akiket a Vezér bölcs előrelátással távoltartott a megrázó szüléstől, melynél a kisdedet személyesen az ő tolófájásai hozták a világra, a bába egy Szájer névre hallgató szakállas bácsi volt, a szülőágyat pedig körbeállták a nemzet bölcsei, élükön Pozsgay polgárral.

Gondolom, ezért a tettéért majd a komcsi potentátok büntetőadójával megegyező mértékű pótnyugdíjat fog kapni – már ha a Vezér még hasznosnak ítéli meg valamire, vagy megy ő is a levesbe…

Azt is mondta Kövér, hogy már önmagában az is az új alaptörvény mellett szól, hogy azt "minden kétséget kizáróan" legitim szereplők, a magyar Országgyűlés tagjai alkották meg több mint kétharmados többséggel, ellentétben az 1989-90-es alkotmányozás folyamatával, amely nélkülözte mind a politikai, mind a jogi értelemben vett legitimitást.

Ha valaki még nem felejtette el a Fidesz nagy hévvel előadott jogászkodását arról, hogy bár a szoci kormányok a parlamenti többség birtokában legálisak voltak ugyan, de a választók támogatását elvesztették, így legitimek semmiképpen nem lehettek, akkor most jusson eszébe, hogy a kétharmadhoz szükséges szavazatmennyiségből ma is hibádzna egy cseppecske, tekintettel a menetközben elvesztett egymillió szavazóra.

Másrészt meg az is érdekes, hogy sem 1989-90-ben, sem első kormányzásuk idején nem kifogásoltak semmit, annak a rohatt kommunista alkotmánynak alapján állva nyertek választást, kormányozták az országot, úsztatták a koronát és adományozták a zászlókat fűnek-fának, pedig akkor még Kerényi állapota nem is volt ennyire súlyos.

Kövér most megvilágosodott, persze csak a bázishoz képest, mert a mostani állapotokat sem lehet máshoz hasonlítani, mint a Fekete Pákó fenekében uralkodó fényviszonyokhoz.

Olyan ez az egész, mint amikor jóízűen megesszük a lopott libából készített sültet, melynek ellopásában tevékenyen részt vettünk, majd elkezdünk sápítozni, hogy fúj, mecsoda erkölcstelenség a libalopás.

"Új alkotmány lesz természetesen, kétharmados fölénnyel rendelkező parlamenti erő nem teheti meg, hogy hatályban hagy egy 1949-es keltezésű alkotmányt" – ezt már Orbán mondta valószínűleg bekolbászolt állapotában, merthogy ilyen baromságot józan embert nem mond, különös tekintettel az USA Alkotmányára, mely 1787 óta érvényben van és meglehetősen jól tölti be szerepét.

Persze aztán kiderült, hogy mi is az alkotmányozás célja, merthogy kedvenc bajuszkirályunk kibökte: a kétharmad módot adott arra hogy  évek óta eldöntetlen értékvitákat eldöntsünk, „az előző alkotmány értéksemleges, hideg világát ellensúlyozza a mostani alkotmány “a nemzeti minimumot” tartalmazó bevezető része.

Lefordítanám magyarra: most aztán leírtuk, hogy mi a pálya és kuss, érték az, amit mi értéknek nyilvánítunk, oszt jónapot!

Szerintem meg a nyolcvankilences Alkotmányról soha, senkinek nem volt egy rossz szava sem, azt 1989-ben a Parlamentbe került pártok, hogy úgy mondjam közfelkiáltással fogadták el, és ami a lényeg, húsz év alatt nemigen kellett piszkálni, remekül biztosította az ország demokratikus működését, fékekkel-ellensúlyokkal meg demokratikus intézményrendszerrel.

Ma hol vannak ezek?

Ami reményt ad, az is elhangzott a könyvbemutatón, melyen Kövér beszélt, hogy az európai alkotmányok élettartama átlagosan 19 év.

Reménykedjünk, hogy van olyan hosszú élettartamú alkotmány, mely majd kompenzálni tudja azt, ha ez az alkotmány csak öt évig lesz érvényben…

A Fidesz jogalkotói munkája egyébként is rettenetes.

Kövér László szerint az új alaptörvénnyel talán sikerült olyan nyomot hagyni magunk után, amely történelmi távlatból nézve inkább elismerést, mint kritikát vált ki.

Kövér téved.

Ezt a korszakot a magyar jogalkotás szégyenletes időszakaként fogják emlegetni a jogtörténeti művek, amikor a jogalkotást dilettánsok rohammunkában végezték, rengeteg kárt okozva ezzel Magyarországnak.

Hitler is, Sztálin is azt hitte, hogy évezredeknek törvénykezik, az iciripiciri diktátorocskáknak sem fog sikerülni bemasírozni a jogi örökkévalóságba.

Ahhoz nem elég Napóleonnak érezni magukat - annak is kellene lenni…

:O))))

NA, MIT TOJT NEKÜNK A NYUSZI?

Vége hát a húsvétnak.

Akinek jutott megette a megennivalót, megitta a meginnivalót, elcsevegett a rokonokkal, meglocsoltatta magát a rokongyerekekkel (büdös kölykök, a francból szedték ezt a büdös pacsulit, biztos a féleszű vejem…), és most ülünk kissé elpilledten és számadást készítünk.

Mit is tojt nekünk a nyúl?

Hát tojt először is egy új Alkotmányt, ami szép, mint a havasi gyopár a Hargitán, vagy mint árvalányhaj az árva lány feje búbján (ahol köztudottan terem), okos, mint Harrach Péter és hasznos, mint reszelőn a gépzsír.

Már az ünnep előtt nyugodtan elücsöröghetett a mi Boldogságunk a babérjain, hiszen „be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén”…

Hát igen.

Vagy mégsem.

A parlament természetesen megszavazta a sok bölcs és Szili Katalin áldozatos munkájával egy rendesebb sólet libamellel történő megfőzéséhez szükséges idő alatt létrejött művet, végtére is a magyaros virtus pótolja a szöszmötölést, nix tökölődés, határozott kézzel, egy pillanat alatt nyisszantjuk le az ország tökét.

Aztán volt kis pauza, kért-három napig a vízcsapból is Szent István csurgott, mint söröslóból a megfáradt ambíció, de hiába volt a buzgalom, magyarembernek egy Istennek sem jutott eszébe párhuzamot vonni a Szent Király és a Bölcs Vezér között – talán az lehet ennek az oka, hogy eléggé el nem ítélhető módon Szent István nem volt tagja a Keresztesek SC. Labdarúgó-csapatának.

Mindenesetre utolsó kísérletként még bevetésre került az István a király, de itt is csak Súr, Solt és Bese remélheti, hogy mondjuk a Lázár, Semjén,  Szijjártó Péter triót azonosítják a figurával, aktualizálva a klasszikus művet.

Vicces is ez valahol, hiszen ez a mű Magyarország Európába vezetéséről szól, márpedig itt az útirány ezzel éppen ellentétes, és ami azt illeti a Mi Szemünk Fénye ábrázata is inkább hajzik Vikidál Gyula intellektuális arcélére, mint a nagy király képére.

Aztán eljött a nagy nap, a beteljesülés – az álamfő ma aláírta az alkotmányt.

Kissé körülményessé tette a dolgot, hogy mellé szép történelmi kosztümben külön őrséget kellett állítani, hiszen erre az alkalomra visszaadták neki a töltőtollat, melyet az utóbbi hetekben a Nemzeti Bank trezorjában őriztek és gumibélyegzőre cseréltek.

Az álamfőhöz legközelebbi két őr számára kemény parancsban hagyták meg, hogy amennyiben a magas méltóság a nevénél akárcsak egyetlen szóval többet le mer írni, magas méltóság ide, magas méltóság oda, vágják oldalba a zászló nyelével, mint Jóska bácsi a Riskát a vasvellával – magasabb álamérdekből.

Így aztán aláírta az örökkévalóságnak szánt dokumentumot, aláírta a zászlókat, a zászlóvivőket, az asztalt, a széket meg az ablakkilincset, majd az erkélyről integetett híveinek – kevesen voltak – az egyetlen ellentüntetőnek – ő is soknak bizonyult, mert a tábláját a szelídlelkű jobbosok összetörték – meg a katonazenekarnak.

Megállapíthatjuk: ez az egész nagyon snassz volt, ennél még az átkosban is szebb ünnepséget tudtak szervezni, ez meg olyan szegényeske volt - azért Viktor mást érdemelt volna egy ilyen történelmi aktus után, ami talán csak a Nemzetvezető eskütételéhez mérhető...

Miért van az, hogy ezek még maguknak sem tudnak semmit tisztességesen megcsinálni?

Tojt a nyuszi aztán cigány-evakuációt, amiről később kiderült, hogy csak egy kis húsvéti viháncolásra mentek a résztvevők, kaptunk erről belügyminiszteri meg kormányfő-szóvivői nyilatkozatot, tojt a nyuszi őrizetbevételeket meg szinte azonnali szabadlábrahelyezéseket, - ezen ne is csodálkozzunk, hiszen a vád az volt, hogy a nácik nadrágja terepszínű volt, nem pedig az hogy nácik.

Lehet, Őkegyelmessége menet közben hatályon kívül helyezte a Párizsi Békeszerződést is, hiszen az is a német megszállás és a fülke forradalma között jött létre, csak elfelejtett nekünk szólni róla.

Aztán tojt a nyuszi két jellegtelen, semmitmondó és hazug beszédet, az egyik József Attila feneke tövéből szállt a magyarokhoz, a másik a Sándor-palotából, felejthető – vagy soha nem felejthető? – beszédek voltak.

Szóval jó nagy rakást tojt a nyúl, kár, hogy most egy évig várhatunk újabb adagra, hacsak a Mikulásnak nem támad kedve példát venni róla, - állítólag ő a munkavállalók jogainak újraszabályozása ügyében, meg mindenféle sarkalatos törvények megtojására szedi a hashajtót, nem lesz egy könnyű menet, aprófát könnyebb lenne…

:O))))

SZEGÉNYSÉGI BIZONYÍTVÁNY

Ilyen okmány sokfelé készül a világban, de hogy nálunk miért hívják ezt Alkotmánynak, az rejtély.

Talán azért, mert szellemi atyja megrekedt a gyermeki lét egy szintjén, úgy kb. a második általános környékén, ahol a foci aktuális szabályait az dönti el, hogy kié a labda.

Nem is csak tartalma az, ami nevetségessé, egyben elszomorítóvá teszi ezt a remekművet, hanem létrejöttének módja, az a sunyi, agresszív gátlástalanság, amellyel ez a szánalmas társaság alkotmányozó testületté kente fel magát.

Az már régóta világos, hogy a Fidesz nem párt, hanem a hűbérúr vazallusainak bandériuma, de ilyen szépem talán még soha nem mutatkozott meg ennek a társaságnak az emberi minősége – már ha velük kapcsolatban emberi minőségről egyáltalán lehet beszélni.

Nem volt egy ember sem köztük, aki a Vezér szemébe merte volna mondani, hogy amit csinál és amihez a segítségüket igénybe veszi, az ellentétes a demokrácia alapértékeivel, egy modern európai állam felépítésével, amit létre akar hozni az maga a múlt, annak legkártékonyabb és legocsmányabb formájában.

Természetesen ezen sem kell csodálkozni, hiszen már a alcsuti audienciával kiírták magukat a gerincesek rendjéből, már akkor boldogan lihegtek és akkor sem volt egy sem közöttük, aki azt merte volna mondani, hogy ha ez egy párt, akkor legyenek testületei, melyek ilyen kérdésekben döntenek, ne pedig az egyszemélyi lótuszfaktusz döntsön ebben, a jelölt által tanúsított szervilitás foka szerint.

Amikor felálltak a képviselők a szavazás végén elénekelni a Himnuszt, elég szomorú képet mutatott a két szociopata között a szánalmas bohóc - hát ide jutott ez az ország.

Izgatottan várom, hogy vajon alá tudja e írni a legfőbb állami méltóság az alaptörvényt, vagy kap egy gumibélyegzőt – Vityka nem szokott semmit a véletlenre bízni.

A Jobbik persze megint kitett magáért, - mint kiderült, legfőbb kifogásuk a remekmű ellen az, hogy ugyan eléggé eldugva, de szerepel benne az Európai Unió is, ahelyett, hogy a Kárpát-Duna Nagyhazára, meg a talajgyökér-rögvalóságra lett volna kihegyezve a dokumentum.

Türelmetlenek, Kormányzó Úrtól ki fogják húzni a gyufát…

Eltöprengtem – ugyan, hol élhetnek ezek az emberek?

Merthogy a történelemórákon a legyek lábait tépkedték ki, az még csak rendben van, de hogy a maradék józan eszük is elment, az már mégiscsak necces.

Hogy akkor, amikor a magyar gazdaság tokkal-vonóval a nyugat-európai EU tagállamok beszállítója, amikor a hiteleinket tőlük vesszük fel, amikor az ország fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges támogatásokat tőlük kapjuk, akkor rendszeresen beleköpjünk a felénk nyújtott kézbe – és ez nem csak a nácikra vonatkozik, hanem a hatalomra jutott maffiára is – ez azért elképesztő.

És ezzel párhuzamosan persze a legnagyobb energiaszállítónkat is magunk ellen hangoljuk, ez már csak hab a tortán.

Ha az első hazánk felett áthúzó libacsapat vezetőjét lehívnánk egy rövid konzultációra, az is el tudná mondani, hogy az Orbán által viselt ekkora nagy archoz igen kicsi a tehetség, - vissza kellene kicsit venni talán…

Persze, csak ha menet közben Semjén testvér Krisztus nevében agyon nem lövi…

Ma új korszak kezdődött Magyarországon, véget ért a Köztársaság és elkezdődött egy átmeneti kor, a szokott táncrend szerint, - mikor az ország lép egyet előre, akkor azt két lépés követi – hátra.

Mindenesetre a mai napnak volt egy másik, az alkotmányozással egyenrangú híre, ez legalább annyira jellemzi az országot, mint az előző hír: megkezdődtek a kilakoltatások.

1989-ben senki nem ilyen államot akart, senki nem gondolta, hogy ilyesmi még ebben az országban bekövetkezhet – úgy látszik, tévedtünk.

Talán ezzel kellett volna foglalkozni, mert erősen felmerül a kérdés, mi lesz akkor, ha már a hatalom elégé erősen be lesz betonozva és elfogy Viktor feladata?

Jobb lenne nem hadat üzenni Amerikának…

:O))))

EGY ÁTLAGOS NAP EURÓPA PERIFÉRIÁJÁN...

Ma megint rohama volt a Vezérnek, úgy látszik megint elgurult a bogyó.

Az Országgyűlésben az Alkotmányról elmélkedett, meg a Nemzeti Konzultációnak nevezett parasztvakítást méltatta és közben olyan sűrűn hivatkozott az emberek akaratára, mintha darabbért fizettek volna érte.

Leszámítva azt, hogy a kilencszázezer kérdőív feldolgozása ennyi idő alatt csak akkor sikerült volna, ha a Kossuth téren egymillió számlálóbiztos számlálja a válaszokat éjjel-nappal.

Hazudozik ez a szomorúszemű, nem is kétséges.

Mert azt, hogy csak olyasmikről kérdezi meg az emberek véleményét, amire meglehetős biztonsággal prognosztizálni lehet a választ, és amely kérdésekről éppen ezért nem is szoktak népszavazást rendezni – lásd a halálbüntetés vagy a költségvetés kérdéskörét – mégcsak lenyeltük volna.

Igaz, ez esetben joggal merül fel a kérdés, hogy akkor miért nem lehetett népszavazást tartani az állampolgári jogon járó sörről?

De az, azért, hogy a Vezér magasztos hasára ütve szórja az adatokat - hogy finom legyek és légies, - ez azért túlzás.

A mi kis, országméretre szabott diktátorocskánk az új alkotmányt olyan gránit alapnak nevezte, amelyre felépíthető egy sikeres ország.

Percnyi kétsége se legyen senkinek -menet közben egy képviselői módosító indítvány eredményeképpen a gránit dolomittá fog átlényegülni – kő, nem kő, ezt kapjuk majd.

Végtére is több gátat már nem lehet építeni a keményre szikkadt vörösiszap útjába – jelzem a gátszakadás a célját többé-kevésbé elérte, hozott is a konyhára, el lehet altatni az ügyet, mint hajdan a Sportcsarnok leégésének titokzatos esetét…

Az új Alkotmány remek jogszabály lesz, amellett, hogy hatékonyabban betonozza be Orbánt a hatalomba, mint Al Capone az ellenfeleit az építkezések alapjaiba, nagy sunyin szembefordítja az országot Európával, például a nemzeti fizetőeszköz alkotmányba foglalása révén.

Miután alkotmányt módosítani csak két egymást követő országgyűlés kétharmados döntésével lehet, itten forint lesz még akkor is, mikor a világon már mindenki jüannal fizet.

Valahogy odaszorultunk az erdőszélre, mint a cigánykaraván és hiába akar Európa segíteni rajtunk – a vajdának fontosabb az ő pitykés lajbija meg a botja, mint a beilleszkedés, - kis ganédomb a mienk, de legalább ő a kakas rajta.

Szánalmas és szánni való ország lettünk, húsz évet dob ki éppen az ablakon egyeske…

A mai nap viszont vakarhatta a fejét a nagyhatalmú belügyminiszter is, hadai a méltatlan bánásmód és szerzett jogaik elvonása miatt fellázadtak és kilátásba helyezték, hogy utcára vonulnak.

Igen elszántnak tűnnek, és eléggé sok kellemetlenséget tudnak okozni a kormánynak ha megmérgelik őket. Viszont lesz egy pozitív hozadéka a dolognak: elképzelhetetlenül sok rendőrt lehet majd látni a pesti utcán – ezt valóban elérte Viktor.

Érdekelne azért, hogy a Terrorelhárítási Központ állománya milyen álláspontot foglal el ebben az ügyben, hiszen a római császárok is a praetorianusaiktól szokták megkapni az első öt-hat lándzsaszúrást.

De az igazi tragédia az lesz, ha a Koronaőrség és a Honvédség is bepöccen, akkor aztán Viktor alhat a Parlamentben, a korona vitrinje alatt, nehogy valaki ellopja a szakrális felségjelvényt, mielőtt a Hercegprímás a fejére nem teszi, - Viktor katolizálása szerintem már folyamatban van…

Érdekes ez a demonstrációs szándék, ámbátor valahogy ilyenkor mindig felmerül a kérdés: de hol van Gaskó?

A mai nap híre az is, hogy emelkednek a gyógyszerárak, nem kevés gyógyszer ára és nem kevéssel, merthogy a kormány csökkentette a támogatást.

Elspekulál az ember – jobbról gyakran hallani, hogy a komcsik arra játszanak, hogy a magyar nép összezsugorodjon , hogy a zsidók Izraelből majd rá tudjanak telepedni a Föld szívcsakrájára vagy mijére, hogy  magyarember örökkön-örökké már csak sábeszgojként tengethesse bús életét.

Namármost az kétségtelennek látszik, hogy itt,  a nagy Nemzeti Összefogás idején a Nemzeti Ügyek Kormánya tudatosan és hatékonyan kezdi irtani magyarembert – persze, csak azokat, akik nem érnek semmit, a hulladékmagyarokat.

Majd a Jani kiválogatja őket, ő a szakértő ebben az ügyben.

Nem gondoltuk volna rólad ezt Viktor, lehet, hogy a sukorói üggyel csak leplezted valós szándékaidat?

Viszont az értékesebbje, az úgynevezett értékmagyar most például államilag támogatott hitelt vehet fel arra, hogy megvásárolhassa az eladósodott hulladékmagyarok  lakásait.

Érthető nem?

Nem az eladósodottak kapnak visszamenőleg kedvezményt, nem az állam veszi meg a lakásokat és adja bérbe a szerencsétleneknek, hanem értékmagyar veheti meg, hadd tollasodjon, mint a liba.

Persze, ha a libákkal is így bánnának, mint az ország lakosságával, akkor tán egy se tollasodna, és nem sok érné meg a pecsenyelibaságot.

A szomorú az, hogy elképesztő dolgok tanúi lehetünk.

Ma hallottam a televízióban, hogy vannak emberek, akik három szelet kenyeret vesznek - hitelre.

Ha valaki ezt nekem huszonöt évvel ezelőtt mondja, kiröhögöm, ma meg azt, aki azt állítja, hogy ez a társadalmi rendszer igazságosabb vagy humánusabb annál.

Mai hír még az is, hogy a szocialista párt és Gyurcsány is gyűlni fog, természetesen a szokásos kínlódások közepette.

Rendesebb kocsmákban ilyenkor valamelyik legény megigazítja a csizmaszárban a kést és odapöki a szót a másiknak: Macskajancsi! Gyere ki a hóra, jáccuk le!

És akkor van csihipuhi, ordítás és anyák emlegetése, majd az egyik fekve marad, a másik meg letépett fülekkel, vérző orral, de diadalmasan visszaballag, oszt onnantól kezdve ő az első legény a faluban.

Persze ezek kultúrnépek - Viktor már régen belevágta volna a bugylit ellenfele hátába.

Soxor eltöpreng az ember – lehet, hogy ezek a rusztikus megoldások a hatékonyabbak?

:O))))