ROMASTRATÉGIA

Németországban igen pozitívan értékeli a roma integrációval foglalkozó szakma a romák felzárkóztatását célzó magyar stratégiát - összegezte szombaton, egy nürnbergi konferencián szerzett tapasztalatait Balog Zoltán, a Közigazgatási Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára.

Meg kell mondjam, én is nagyon pozitívan értékelem a muszlim közösségek nyugat-európai beilleszkedésének kezelésére kidolgozott francia és német stratégiát, de a kívánatos szerintem mégiscsak az lenne, ha Magyarország népe értékelné pozitívan a magyarországi romák felzárkóztatására irányuló törekvéseket, még talán az sem lenne túl nagy baj, ha nem ilyen hangzatos terminológiával írnának le valami érdemit, mit most a semmit

Merthogy azt azért szögezzük le, hogy ez a kormány a pofázáshoz kétségkívül ért, de azon kívül túl sok mindennel nem dicsekedhet, ellenben ha valaki a problémákat szóbahozza, akkor azonnal vad hadonászásba kezd és minden létező fórumon cáfolni igyekszik azokat.

Olyan ez a kormány, mint a Magyar Népmesék rajzfilmjének kismadara, gyönyörű szóvirágok nyílnak és burjánzanak csőröcskéjükön, de ezeknek a mese mondanivalójához sok közük nincs, leginkább csak dekorációs kellékek.

Olyanok, mint amikor otthon az agyoncsapott csótányok után a falon maradt vérpacákra falvédőt akasztanak, ne lássa senki, hogy a kosz megeszi őket.

A mostani nagy felbuzdulás annak köszönhető, hogy díjnyertes játékfilm készült a cigánygyilkosságokról, melyben azért fel-felbukkantak a valóság meglehetősen zord elemei, a film készítői ugyanis elfelejttették cukormázzal leönteni a történetet és ez kormányzati körökből vad reakciókat váltott ki.

Merthogy az nem létezhet, hogy a Vezér államában az ábrázoltakhoz hasonló állapotok legyenek.

Zsigeri volt a reakció, mint minden ilyen ügyben: először tagadni, aztán támadni és a végén bűvészkedni egy sort a szavakkal - hátha azok, akiknek nincs közvetlen tapasztalatuk erről a hazug és velejéig immorális bandáról, amit ma magyar állami vezetésnek hívnak, beszopják a cumit, melyet mézbe mártanak, merthogy úgy a fincsi.

Arról is nyilatkozott a cigányok nagy patrónusa az MTI-nek, hogy fontos, hogy minél szélesebb körben, a politikán túl is megismerjék a magyarországi helyzetet és az annak kezelésére kidolgozott programokat, mert sok az előítélet és a tévképzet Magyarországgal szemben.

Ezeket tájékoztatással, a magyar állapotok és a javításukat célzó programok bemutatásával lehet eloszlatni, ami Nürnbergben sikerült is - mondta.  

Azt gondolom, ezért kár volt Nürnbergig utazni, itthon is elő lehetett volna adni ezeket a bölcsességeket egy zömében cigányokból álló hallgatóság előtt, például megismertetni a legújabb kutatási eredményeket, melyek szerint huszonnyolcezer forintból is meg lehet élni, hadd röhögjenek már egy jót, amúgy éhgyomorra…

A nagyívű stratégia igen jó dolog, merthogy szép is látni a fényt a kút szájánál, Bodri is reménykedve tekint a csillagos égre, miközben átmenetileg még a kútban kapálódzik, de a szomorú valóság az, hogy amúgy az égadta úrvilágon semmi sem történik.

A tettek netovábbja, mikor a miniszterelnök fellegekben élő főtanácsadó-asszonya naposlibákat oszt az éhezőknek, hogy azokat majd felnevelve valóságos liba-csányik legyenek.

Hogy miért jut eszembe gyermekkorom szomszédsága, ahol a szegény szomszéd verébpörköltet evett… - dicsérete is, csak arra panaszkodott, hogy a pucolásuk kissé macerás.

Cigánykodtunk már annyit itt a különféle fórumokon, hogy lassan már hegedülni is tudunk (ki is próbálom, hátha…), volt ezer értelmes ötlet, de megoldás nem született, nemhogy stratégiai, még taktikai szinten sem.

Ellenben a cigányság helyzete egyre rosszabb lett.

Egy darabig csak a társadalmi változások következtében, mondhatnám automatikusan, de az Orbán-család hatalomra jutásával ez a folyamat felgyorsult, gazdaságilag és társadalmilag is a katasztrófa szélére jutottunk.

Azért lett a rendszerváltás legnagyobb vesztese a cigányság, mert a cigány munkavállalók túlnyomó többsége szakképzetlen volt, az elbocsátások első hullámával ki is hajigálták őket, évekkel azelőtt, hogy a többi munkavállaló is lapátra kertült volna.

Megszűntek szép lassan a fekete foglalkoztatás lehetőségei is, megjelentek a külföldi feketemunkások, megszűntek a képzések, aki képzetlen volt, az is maradt, mára százezrek ülnek otthon és próbálnak elvegetálni a zsenge articsóka szintjén, zömében a fotoszintézisre utalva.

Orbán meg ideológiát keresett a helyzethez és úgy döntött: dögöljenek éhen, ha már cigány létükre nem tudtak miniszterelnökök, lenni – úgy kell nekik, élhetetlen banda!

Aztán a mindenkori politika teret adott a szélsőségeseknek, azok meg tették a dolgukat.

Először tájékozódtak, hogy mennyi idő alatt ér el légi utántöltéssel egy F-16-os Hatzerim Légibázisról Budapestre, utána úgy döntöttek, hogy a kívánatos célcsoport akkor mégis inkább a cigányság.

Való igaz, majd félmilliónyi képzetlen emberrel, akiket cigányfalvakba vagy nemcigány falvak gettóiba zárunk élelem és fűtés, feladat és munka, példa és irányítás nélkül, nehéz bánni, különösen, ha még nem is nagyon akarunk.

Egyszerűbb sopánkodni, mint kenyeret adni nekik, különösen, ha a kenyérrevaló a rendszer kedvezményezettjeinek, meg a haveri körnek jut, - persze a visszacsorgatás kötelezettségével.

Ezek az emberek lopni fognak, kivágnak erdőket, betörnek és gyilkolnak is, sokszor csak azért, mert primitivizmusukban nem ismerik fel helyesen a célt, kiket kellene agyonverni Mari néni helyett.

Kádár huszonöt év alatt tudott erre a társadalmi csoportra némi kulturális és életviteli mázt kenni, ezt aztán az elmúlt húsz évben sikerült lekoptatni, a maradékot meg két éve nagykalapáccsal verik le róluk a velük egy színvonalon álló félcigány és nem cigány idióták, meg a tróger és cinikus hatalom.

Aki meg államilag azért felelne, hogy ne így legyen, az most arról értekezik, hogy Németországban a szegregáció-integráció kérdését differenciáltan látják, nem gondolják azt, hogy feltétlenül jó, ha "össze vannak kényszerítve cigány és nem cigány gyerekek", és rossz, ha külön vannak.

Ha az ilyen ostobákkal úgy bánna a társadalom, mint a cigányokkal, akkor az igensovány államtitkár nem merné elengedni gebe gyerekeit az iskolába, és szomorúan húzná haza a lopva kivágott nyárfát, hogy legyen mivel fűteni.

És liba helyett ürgét enne, nem tisztelve, hogy az ürge védett állat.

A cigány ma még az ürge szintjén sincs, szabad préda.

Ha az ilyen állami tisztségviselőket elnézegetem, nem is csodálkozom…

:O))))  

ITT VANNAK A NÁCIK!

Világgá mentek a gyöngyöspatai cigányok.

Bizonyára sokan mondják Gyöngyöspatán és környékén, de az ország sok más településén is, hogy hála istennek, csak mennének már tőlünk is világgá, merthogy a cigány az koszos, tolvaj népség, akik délelőtt gyümölcsöt lopnak, délután libát meg tyúkot a baromfiudvarból, este meg öreg néniket (még véletlenül sem öreg bácsikat) vernek agyon merő szórakozásból.

Míg ellenben - valljuk be bátran -  a derék magyar ember mindent lop, válogatás nélkül ha nincs leszögezve vagy lebetonozva.

És ha rájön a hülyeség, úgy vágja tarkón szerencsétlen apját-anyját, mint paraszt a nyulat, de azon nem szörnyülködünk hosszasan, mert azt nem cigány követte el.

Szegény kiskunlacházi lány meggyilkolása is csak addig volt téma a közvéleményben, míg lehetett felháborodottan cigányozni, mióta kiderült, hogy az elkövető nem cigány, azóta mindenki megnyugodott, még talán a féleszű polgármester is.

De azért itt a cigány a rákfene.

Ebből kifolyólag aztán meg kell népnevelni őket, miként Rákosi tette ezt az ingadozó középparasztokkal, ha szükséges némi erőszak alkalmazásától vagy pszichikai terrortól sem riadva vissza.

Ezért aztán felnőtt emberek pénzt nem kímélve különféle bohóc-jelmezekbe öltözve riogatják a cigányokat, lehetőleg nyomasztó számbeli fölényt produkálva, miközben fennhangon hirdetik, hogy a cigány csak falkában bátor, míg bezzeg ők csapaterőben bátrak.

Olyan szörnyű ez az egész, a sok szerencsétlen kisember, amint éppen megtalálja ellenségét a még nála is nyomorultabban, akiket a nyomor lopni kényszerít, merthogy ha nem lop, akkor nem jut a gyerekének meleg étel az asztalra, télen megfagy öreg anyja-apja a fűtetlen szobában, ahol a szoba sarkán befúj a szél.

Nem különlegesség ez a dolog, előfordult ilyen máshol is, legfeljebb a cigány helyett a niggert terrorizálták, vagy a szunnitát, a kurdot, a zsidót, esetleg az óvodában a vörös, dundi, szemüveges kisgyereket, vagy a kis bicebócát – valakit, aki kilógott a sorból valamilyen a többségétől eltérő külső jegye, tulajdonsága vagy származása alapján alapján.

Sváb nagyanyám nem tanította meg a lányait németül, merthogy az ő gyerekeit ne csúfolja senki, mint ahogy őt csúfolták hajdan.

Amerikában a Gárdát Ku Klux Klánnak hívták, tagjai „engedetlen” négereket korbácsoltak, keresztet égettek és a rettegésbe hajszolták a színesbőrű embereket.

Ma Amerikának színes bőrű elnöke van, számtalan fontos állami tisztségben ülnek színes bőrű politikusok.

Mert Amerika tud tanulni, mi pedig elveszítettük – vagy tán sosem volt? – a tanulásra való képességünket.

Nem volt elég tanulság számunkra a Holocaust, ma ugyanazok az ordas indulatok kerülnek felszínre, mint akkor, csak a célpont ma nem a zsidó, hanem a cigány.

Persze mehetne ez duóban is, csak hát, ugye mióta feltalálták a vadászbombázók légi utántöltését a dolog kockázatossá vált, merthogy a zsidók menet közben kissé sprőddé váltak.

Hát mikor jut már el egyszer tudatunkig, hogy az embereket egyenként, külön-külön, a cselekedeteik alapján kell megítélni?

Egyszer már halálba küldtünk párszázezer magyar állampolgárt, akik rengeteget adtak a magyar művészetnek, sportnak, tudománynak, most megint vannak, akik talán halálba is küldenének ismét párszázezer magyar állampolgárt, akik mellesleg az utolsó tartalékaink lehetnének a fogyatkozó európai munkaerőpiacon.

Sokszor elcsodálkozom, hogy milyen végtelenül ostoba is az én népem.

Azon siránkozik, hogy húsz-huszonöt év múlva nem lesz senki, aki majd kitermelje a  nyugdíjaikat, és akkor ahelyett, hogy azon törnénk magunkat össze-vissza, hogy az orrunk előtt semmittevő párszázezer fiatal emberből piacképes munkaerőt neveljünk, mi elüldözni akarjuk azokat, akiknek ugyanúgy magyar az anyanyelve, mint nekünk és akik itt élnek közöttünk már párszáz éve.

Csodálkozom felettébb Orbán Viktoron is, aki annyira kreatív tud lenni bármikor, mikor mások becsületébe kell gázolni – hogy megakad mindjárt, ha a becstelenség ellen kell harcolni…

Orbán kormánya Magyarországot letolja Európa térképéről, tönkreteszi az ország maradék tekintélyét is – egy rasszista banánköztársaság víziója rémlik fel, ha körbenéz valaki ebben az országban.

Véget kellene vetni ennek a folyamatnak, még mielőtt késő lenne.

Itt vannak a nácik, ki illene már mondani és tenni ellene állami szinten is - nincs már miért finomkodni.

:O))))

PIACKÉPES SZAKKÉPZETTSÉG

Egy, a magyar uniós elnökséghez kötődő rendezvényen, melyen az európai roma stratégia kialakítása volt a téma, Orbán Viktor komoly bejelentéseket tett.

Elmondása szerint a közeljövőben átfogó megállapodást fog aláírni Farkas Flóriánnal, az Országos Roma Önkormányzat vezetőjével, melynek lényege, hogy többszázezer embernek szerveznek közmunkát, több tízezer fiatal cigánynak pedig piacképes szakképzettséget nyújtanak.

Gondolom a piac pedig az az egymillió munkahely lesz, melyet Európa legszilárdabb, legstabilabb kormányzata (copyright by O.V.) fog teremteni a nem is túl távoli jövőben.

Igaz ugyan, hogy a Nemzet Büntetése lassan megeszegetheti az első gyertyát a Nemzeti Tortáról, mellyel kormányra kerülésének első évfordulóját ünnepli, oszt egyelőre inkább fogy a munkahely, mint szaporodik, de ne legyünk kishitűek, merjünk nagyot álmodni.

Hogy mitől lesz átfogó a Fidesz díszcigányával kötendő megállapodás, azt ugyan senki meg nem tudja mondani, mindenesetre, ha én lennék a Farkas Flórián, lehet, szóba se állnék addig a miniszterelnökkel, amíg véget nem vet a Gárda-jelenségnek, a koldusszegény és kiszolgáltatott cigányok zaklatásának, megfélemlítésének.

Nem állnék vele szóba addig, míg nyilvánosan ki nem jelenti, hogy a cigányt ugyanolyan magyar állampolgárnak tekinti, mint az ország összes többi lakóját svábtól bunyevácig, és nem etnikai alapon, hanem állampolgárság alapján kezelik a továbbiakban a szegénység, a bűnözés és a foglalkoztatás kérdését.

Persze van az a pénz, amitől korpás a cigánypolitikus haja…

Orbán megítélése szerint a tervezett megállapodás kiérdemli a történelmi jelzőt., - szinte látom magam előtt, mikor a reggeli kolbász és szalonna felett odaszól az asszonynak - történelmi megállapodás lesz ez Anikó! - mire is az ország legtakarékosabb asszonya, aki a családi vagyont a tűpénzből halmozta fel természetesen - szerelemmel néz le imádott urára…

Ezenközben persze felmerül itt azért néhány érdekes kérdés, például a szakképzettség tekintetében.

A jelenleg e célra rendelkezésre álló infrastruktúra sajnos csak zsebesek és betörők, esetleg mackósok képzésére alkalmas, de ennek igénybevételéhez nem kell állami segítség, megoldják azt az érdekeltek maguk, ellenben addig, ameddig az általános iskolát azért kerülik fiatalok, mert szegényes öltözetüket a társaik kigúnyolják, szebbre pedig nem futja, addig azért a kérdést komplexebben kellene kezelni.

Mint ahogy az éhezés kérdését is, hiszen a magyar gyerekek közül több százezernek nem kielégítő a tápláléka, ellenben az iskolatejre nincs elég pénz – még szerencse, hogy legalább a terrorelhárítóknak a nélkülönözhetetlen eldobható, egyszerhasználatos Audi Q7-es luxusterepjárókra futja.

Azt sem taglalta a kormányfő, hogy hogyan illeszkedik majd a képbe az a harmadikgenerációs munkanélküli - speciel mondjuk éppen cigány - fiatal, aki munkáról csak a nagypapa meséiből hallott, miszerint „és akkor felutaztunk Pestre és dolgoztunk, aztán fizetést kaptunk, és jutott minden vasárnap rántotthúsra, meg három üveg sörre… - a fiatal legyint, az Öreg túl sokat iszik a lopott uborkából főzött pálinkából.

Azt is mondá a Vezér, hogy európai szinten is eljött a tettek ideje, - na , ettől aztán a Millenáris Teátrum színpadán a Karaván Família foga kollektíven vacogni kezdett, merthogy ismerik a honi tetteket, és hallottak egy-két szép tervet is a fel-alá masírozó gárdistáktól és egyéb náciktól.

Ők nem ragaszkodnának a további tettekhez, majd csak eltengődnek valahogy, főleg ha nem lövöldöznek rájuk, mint libákra a körvadászaton.

Merthogy még azoknak is több esélyük van a túlélésre, mint az eddigi tettek áldozatainak volt, - a libára legalább nem gyújtották rá a fészkét, mielőtt lövöldözni kezdtek rá.

Aztán a tettekről meg éppen mai hír, hogy a Fővárosi Fidesz-többségű Közgyűlés - feltehetőleg a miniszterelnöki irányelvekkel összhangban – úgy döntött, hogy a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet feladatait szűkíti, hogy az eddig félmilliárdos költségvetéssel működő intézménytől 157 milliót elvonhassanak.

Gondolom, sem Tarlós unokái, sem Orbán gyermekei nem szorulnak rá az Intézet tanácsaira, aki meg rászorul, az úgysem ér semmit sem, már legalábbis a Fidesz frakcióvezetőjéről elnevezett Lázár-skála besorolása szerint.

A főváros 18 gyermek- és ifjúságvédelmi intézményben összesen 73 álláshely megszüntetéséről is döntöttek, szokás szerint a legszegényebbeken és a legrászorultabbakon ütve ezzel is, ahelyett, hogy a betöltetlen álláshelyek feltöltésén törték volna a fejüket.

Holnap lesz a Romák Világnapja.

Mecsoda remek alkalom lenne egy-két valódi eredményt hozó intézkedés bejelentésére, - például az összes rászoruló cigány/nemcigány gyerek ingyenes iskolai étkeztetésének bevezetésére, vagy például az iskolai oktatásra felkészítő bölcsődei-óvodai nevelés megszervezésére, esetleg az iskolabuszoztatásra a legkisebb falvakból a jól felszerelt iskolákba...

Utópia.

De azért álmodozzunk…

:O))))