REINKARNÁCIÓ

Piszkosul veszélyes ránk a német szövetségi pénzügyminiszter

Udvariaskodik, mert ugye úriember, közben meg a Mi Univerzumunk Halálcsillaga a saját tevékenysége visszaigazolásaként kezeli a gondosan árnyalt kifejezéseket.

Ahogy mindig is szokta, kiválogatja belőle azokat a szavakat és kifejezéseket, melyek számára kedvezőek, ami nem ilyen, azt meg egyszerűen elengedi a füle mellett.

Nem esik nehezére, hiszen az a fül mára igen jó kondícióban van, hiszen naponta végzi az erősítőgyakorlatokat, hogy ha majd eljön annak az ideje, akkor gond nélkül meg tudja tartani a koronát.

Mára állítólag már kunsztokat is elő tud vele adni a Mi Reménységünk, például ha meglengeti a balfülét, akkor Lázár Jankó tudja, hogy erkölcsi skrupulusai kell, hogy támadjanak a fideszes önkormányzati vezetők túrája miatt, melyből véletlenül most kimaradt, meg már egyébként is látta az Azori-szigeteket.

Mindenesetre most azt hallotta meg, hogy a német pénzügyminiszter azt mondta, hogy Magyarország figyelemreméltó reformokat indított útjára, és Németország támogatni fogja ezek végrehajtását.

A reformok szándéka egyébként valóban figyelemreméltó, csak attól tartok, mást ért a kifejezésen a német pénzügyminiszter, meg mást kormányunk feje.

Hogy milyen ez a fej, azt most ne is taglaljuk.

Érjük be annyival, hogy a maga műfajában attól különleges, hogy nem ékesíti szökőkút a tetejét…

Mindenesetre a Vezér szerint  Magyarország sajátos utat járt be, a kormányváltáskor 2010-ben súlyos helyzetben volt, nagy volt az államadósság, és a költségvetési hiány mértéke, amelynek a leküzdését nem lehetett a szokványos eszközökkel megvalósítani. Ezért kellett bevezetni egyebek mellett a válságadókat, a bankadót, valamint átalakítani a nyugdíjrendszert. A 2010 és a 2012 közötti időszak arról szól, hogy Magyarország megerősödjön és a saját lábára álljon, így 2012-re Európa egyik legversenyképesebb gazdasága legyen.

Na, ilyenkor nem tudja a nép egyszerű gyermeke, hogy zokogjon, vagy a röhögéstől csorogjanak a könnyei – a Zember, aki még soha nem hazudott, most valamiért szakított ezzel a szép elvvel, melyet egyébként ezidáig is csak elméleti síkon gyakorolt.

Talán kezdjük ott, hogy Magyarország a kormányváltáskor stabil helyzetben volt, az államadósság mértéke megfelelt az európai átlagnak, a költségvetési hiány pedig a maga 3.8%-ával a legjobbak között volt Európában, de az egész világon is.

Mértékét a gonosz és vérszívó, a pusztulásunkra spekuláló IMF és az Unió is megvizsgálta és megerősítette.

Az országot a nemzetközi pénzpiacról finanszíroztuk, az IMF hitel egy jelentős részét pedig Bajnaiék bent hagyták a ládafiában, nem szórták szét a fideszes táncrend szerint kétezer fős sportcsarnokokra ötszáz lelkes községeknek, mint a pénzügyi zsenik tették első pusztításuk idején.

Ebből lettek aztán azok a Mol részvények, melyek értéke többel csökkent a nagyívű tranzakció eredményeképpen, mint amennyit kifizettünk értük, így aztán most se pénz, se értéknövekedés, viszont a Mi Fadugós Napóleonunk (katonáéknál a robbanóanyag és gyutacs nélküli kézigránátot nevezik fadugósnak…) úgy megszerettette magát Putyin kollegájával, hogy abba fogunk belegebedni 2013-ban a vélhetőleg Borogyinóban lefolytatásra kerülő gázár-tárgyalásokon.

Orbán a helyzettel indokolta a gazdasági elmebetegséget, erre fogta a bankadó szükségességét, melynek vége az lett, hogy ma  bankjaink romokban hevernek, a hitelezés gyakorlatilag megszűnt és sikeresen magunkra haragítottuk a nemzetközi pénzvilágot is.

Ne legyen kétsége senkinek, meg fogjuk fizetni ennek az árát is, mint ahogy a válságadók árát és a szemérmesen a nyugdíjrendszer átalakításának nevezett bankrablást is.

Ennek eredményeképpen ma Magyarország rosszabb helyzetben van, mint a szocialisták kormányzása alatt bármikor is volt, és éppen arra készülünk, hogy pénzt kérjünk kölcsön attól a szomszédtól, akit a minap vertünk jól pofán a hólapáttal.

És hogy a 2010 és 2012 közötti időszak arról szólt volna, hogy Magyarország megerősödjön és a saját lábára álljon, így 2012-re Európa egyik legversenyképesebb gazdasága legyen?

Lószart Mama! - hogy klasszikust idézzek.

Ez az időszak arról szólt, hogy a nép elnyomorítása és többszörös kifosztása után rosszabbul állunk, mint valaha, az elszegényedés és a középosztály leszakadásának üteme nő, az ország hangulata penetráns, és itt ülünk egy szépen sarjadzó diktatúra közepén, mely mint a rákos daganat, egyre jobban rátelepszik életünkre és elszívja az ország energiáit.

És hogy 2012-re ez az ország Európa egyik legversenyképesebb gazdasága lenne?

Mutasson már valaki ennek a hibbantnak egy aktuális naptárat, oszt közben magyarázza el neki, hogy ez egy olyan csóringer ország lett az ő kormányzása alatt, hogy a Mikulás rénszarvasai éhendöglenek, a Mikulás meg hajléktalan lesz Zuglóban.

A magyar gazdaságpolitika olyan, mint a Kanadába induló libacsapat, amely felszállt valamikor a tatai tóról és a mai napig ott köröz felette a ködben, miközben a csapat vezetője hangosan gágogva biztosítja a külvilágot, hogy mindjárt Ottawába érnek…

A magyar gazdaságpolitikával kapcsolatban a német pénzügyminiszter, Schäuble úgy foglalt állást: ahogyan Magyarország sikerei ismertté válnak, az azokat övező európai viták is elcsitulnak.

Hát igen.

Ha a sikerek ismertté válnak,

Ennek pedig van egy kicsit problémás előfeltétele: sikeresnek kell lenni.

Merthogy ezt ma rólunk még az ellenségeink sem állíthatják.

Az Orbán – Matolcsy duett hamisan énekelt, de a Viktátor még mindig azt hiszi, hogy a süket dumája termőre fordulhat.

Közben jön a február hamarosan, mikor ki kell fizetni a téli energiaköltségeket, fel kell venni a csökkentett fizetéseket, el kell temetni a megfagyott embereket.

Addig is járjunk az Azori-szigetekre, meg építgessünk futballstadionokat, miközben hallgassuk és tapsoljuk áhítattal Rákosi reinkarnációját.

Ha jól belegondolunk, Rákosi is megkapta vastagon a büntetését az előző életében elkövetett bűnökért,.
Ha görénynek születik újjá, tán jobban jár…

:O))))

HUGYOSPUCCS

Azt mondják a londoni elemzők, hogy igencsak ajánlatos lenne a magyar kormánynak egy készenléti hitel-megállapodást kötni az IMF-el, merthogy a magyar gazdaság helyzete ezt vastagon indokolná,

Sajnos, mint megfogalmazták, „nagyon magas politikai akadályok tornyosulnak az IMF visszahívása előtt".

Hát én ezt az akadályt magasnak éppen nem mondanám, ezt a magasságot errefelé a durva népnyelv az „állított egérszar” plasztikus kifejezésével szokta jellemezni, de hát London messze van és az elemzőknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy felkeressék a budapesti Vakok Intézetében létrehozott orbánsimogatót, szembesülni a mély valósággal.

Az akadály neve: Orbán.

A Vezér és Kancellár volt az, aki nagy pofával előrántotta a szamurájkardot és vadul lengetve elhajtotta a nemzetközi valutaalapot, ostoba kontrásai pedig vidáman csujogattak hozzá, legutóbb a különösen tehetséges Kósa Lajkó szólt be nekik.

Azt mondják az elemzők, hogy nagyon veszélyes helyzetben van Magyarország.

A Bank of America - Merrill Lynch bankcsoport londoni felzárkózó térségi szakértői minapi budapesti tájékozódó látogatásukról kiadott ismertetésükben arról írtak, hogy egy esetleges leminősítés súlyos következményekkel járhatna, mivel Magyarország nagyban függ a külföldi kötvénybefektetőktől.
Az elemzők szerint emiatt "igen kívánatos lenne" Magyarország számára egy elővigyázatossági IMF-program, ugyanis ez elősegítené a költségvetési szigorítás végrehajtását, ezzel csökkentené a kötvénypiaci tőkekiáramlás kockázatát, és "valószínűleg a leminősítés rizikóját is".

Hát lehet, de hogy ebből nem lesz semmi, arra ide a rozsdás bökőt (ezt egy nyakra mutató ujjal illik demonstrálni), merthogy a mi Vezérünk előszeretettel emberkedik, legyen bár az ellenfél maga a rideg valóság is.

Őt aztán nem ingatja meg semmi, csak mantrázza a baromságait, élén az adósságcsökkentésnek nevezett gumicsonttal.

Magyarember retteg az eladósodástól, benne van a zsigereiben, csakúgy, mint a bankok iránti ellenszenv, melyet paraszt ősei génjeivel együtt kapott ajándékba felmenőitől.

Ugyan személyesen már nem emlékszik ilyenre, de a kollektív tudatalattiban ott lapul a százéves tapasztalat, mikor a Zsugori Kiss szomszéd földjét dobra verette a Bank.

Akkor is a Bankra haragudott, mert valakire haragudni kell, hiszen magyarember nem tud önmagára haragudni meggondolatlansága vagy ostobasága miatt, mint ahogy a gazdasági környezet előnytelenségét is inkább fogja fel isteni csapásként, mint egy ócska politika következményeként.

Ilyen környezetben persze nagy tömegek vevők a szirénhangokra, az eladósodottság szidalmazására, az államadósság csökkentésének terveire és sok mindent hajalmosak lenyelni ennek érdekében, de legalábbis elfogadni magyarázatképpen arra a tatárdúlásra, melyet a Vezér és bandája nagy handabandák közepette előad.

Pedighát ha megnézzük a pőre valóságot, akkor hamar kiderül, hogy ez a kormány nemhogy csökkentette volna az államadósságot, de még növelte is az eladósodottságot, miközben eltapsolta a nyugdíjra félretett pénzünket és eltőzsdézte az állam IMF-től hitelként felvett pénzügyi tartalékait.

Szidja elődeit, de a Vezér költötte elé azt a pénzt, amely azt a célt szolgálta volna, hogy egy esetleges válságidőszakban legyen mihez hozzányúlni.

Ehelyett vett MOL részvényt.

Közben a gazdaságpolitikája akkora bizalmat keltett a külföldi befektetőkben, hogy az a kamatfelár, amit azért kell fizetnünk, mert a kutya sem bízik már a magyar gazdaságpolitikában, mindent felzabál, az ország egy centit sem jut előre, az államadósság pedig gyakorlatilag nő.

A számokkal lehet bűvészkedni, és ideig-óráig el lehet fedni a valóságot a nyugdíjpénztárak – az emberek – kifosztásából származó pénzzel, de ennek az idilli állapotnak akkor is hamar vége lesz, ha előtte nem is fogunk padlót – amire azért nem fogadnék nagyobb összegekbe.

Olyan ez a helyzet, mint amikor veszünk hitelre egy libát és a vételár kamatai minden héten magasabbak lesznek, mert a hitelező észreveszi, hogy a tervezett libafarm helyett a liba már régen libapörköltté lényegült, és mondhatunk bármit, ha zsíros a szájunk széle.

Mikor csökken az eladósodottságunk?

Sohanapján.

Amikor valaki ki akar lábalni a nyomorból (melynek egy részét jelen konkrét helyzetben saját maga idézte elő a Szeretett Vezér) akkor arra két lehetőség közül választhat.

Az egyik hogy elkezd vadul takarékoskodni és fel-alá szaladgál a lakásban, télikabátban, csontvázzá soványodott családtagjai között és várja, hogy majd csoda történik, de nem fog csoda történni.

Az fog történni, hogy egyre rosszabbul élnek és egyre nő az adósság, anélkül, hogy valami eredményt tudnának felmutatni.

A másik változatban elkezd minden családtag azon töprenkedni, hogy hogyan lehetne a család bevételeit megnövelni, hogy lehetne a család főttkukorica-piaci részesedését növelni, hogyan lehetne a lakást olyan állapotba hozni, hogy a kisszobát ki lehessen adni albérlőnek, vagy a pincét raktárnak.

Emellett persze lehet takarékoskodni is, de csak olyan mértékben, hogy a családtagok életkedve megmaradjon, mert magasztos célokkal éhes ember, akit a tetejében pórázon tartanak, és naponta rugdalnak, soha nem fog azonosulni, mégkevésbé lelkesen dolgozni elérésük érdekében.

Sajnos, egyre döngőbb létekkel haladunk a szakadék felé, a Vezér meg hátulról kiabálja, hogy előre!

Nem valami vidám kilátások.

Más:

Gyurcsány ellen vizsgálatot indítottak terrorcselekmény elkövetésének gyanújával.

Csak halkan kérdezném meg, hogy ugyan, mi akadálya lenne annak, hogy a Szocialista Párt valamelyik szimpatizánsa, mondjuk, a párt egy e célra létrehozott bizottságának magas felkészültségű jogász kültagja feljelentést tegyen a 2006. szeptember-októberi puccskísérlet miatt Orbán Viktort ellen?

Merthogy ennek legalább lenne valóságalapja.

Volt már sikertelen puccs, nem egy, ott volt a Vezér német példaképénél a sörpuccs, hát most lenne húgyospuccs is…

Vagy már nincs ebben az országban egyetlen tökös jogász sem, aki a szocialistákkal rokonszenvezne?

:O)))

NEMZETI GAZDASÁG

Fényestekintetű Reménységünk ismét kinyilatkoztatott, ezúttal hazai pályán, Székesfehérváron.

A Jüllich Glas Holding Zrt. napelem-gyárának avatásán, melyhez a kormány közel 400 millió forint vissza nem térítendő támogatást adott.

Az üzem tervezett teljesítménye 12 megawatt áram termeléséhez elegendő, hogy viszonyítani lehessen, Paks 2000 megawattos teljesítménnyel rendelkezik.

Az új üzem két és fél milliárdból jött létre, jelenleg negyven munkást foglalkoztat, a tulajdonos reményei szerint, ha felfut, akár százötven ember foglalkoztatására is alkalmas lesz.

A jövő technológiája, kétségtelen és Jüllich ott van a technológiai vajúdásnál, csak gratulálni lehet neki.

Sok sikert kívánok a jelenleg is félezer embert foglalkoztató tulajdonosnak, még véletlen se jusson senkinek az eszébe, hogy ellendrukker lennék, hiszen mindenki érdekelt abban, hogy legyenek eredményes vállalkozások, magam pedig ismerve a vállalkozók nem túl rózsás életét, kimondottan drukkolok mindegyiküknek.

Mindössze azt találom nevetségesnek, hogy a magyar miniszterelnök, Isten kegyelméből Viktor Mihály, első ezen a néven ezen az üzemavatáson már megint csak az álmok világában kószált.

Szeretett miniszterelnökünk ezt az alkalmat is kihasználta, hogy szózatot intézzen népéhez, arra biztatva őket, hogy ők is hozzanak létre ilyen eredményes vállalkozásokat.

Csak azt a harminc évet, a szerencsés kezdést, a tőkét meg a tőkefelhalmozási lehetőséget felejti el mellérendelni, amellyel a Jüllich Holding eljutott idáig.

Lehet, ma is dolgozik valaki egy garázsban, aki majd egyszer eljut a napelemek csatlakozóvezetékeinek tömeggyártásától a napfényből energiát termelő házfalakig, de lehet, neki ehhez negyven évre lesz szüksége - viszont addig is élnie kell.

Isten útja kifürkészhetetlenek - bejelenteni meg nemigen szokták őket, nehogy némely rendbontó elemek szembesítsék a Magasztost a valósággal.

Isten ezúttal Jüllich vállalkozó cégét tartotta alkalmasnak arra, hogy intelmet intézzen az emberiséghez, meg aztán aki sikeres ember társaságában mutatkozik, az már majdnem maga is sikeres.

Mindjárt meg is magyarázta persze döntése okát, mondván: az új üzem fontos üzenete, hogy Magyarországon ma azok a legfontosabb helyek, ahol magyarok adnak munkát magyaroknak.

Hát ez valóban fontos üzenet, de talán akkor én is hadd üzenjek valamit a magyar vállalkozók nevében: Ha nem zsebelnéd ki őket Viktor, akkor valószínűleg több embernek tudnának a magyar vállalkozók munkát és megélhetést adni.

De ameddig emelgeted a járulékokat, a minimálbért, az adókat, az illetékeket, meg még ami eszedbe jut a pálinkáspohár  emelgetése mellett, addig koccintgassál nyugodtam Jüllich vállalkozóval és felejtsél el mindenféle fejlődést, technológiai megújulást, csúcstechnológiát, mindent.

Törd közben a fejed azon, hogy hogyan lehetne Magyarország határait meghosszabbítani, hogy még több ember tudjon határnyiladékot pucolni kapával-kaszával, gereblyével - ahogy te fogalmaztál, nem XXI. századi technikával.

Oda kellene menned, nemzetiszínű szalaggal avatni a kapát, nem a XXI. századi technológia megtestesítőjéhez.

Azt is említette a Tündökletes, hogy "Miközben Európa egy gazdasági térré, piaccá változik, miközben a világ globális gazdasággá alakul, nem vész el a nemzeti ipar, a nemzeti tőke szerepe sem.

Éppen ez, vagyis, hogy magyar ad munkát magyarnak, német a németnek, francia a franciának, ez a nemzeti gazdaságok alapja Európában.

Az pedig minden erős és sikeres európai országban természetes módon magától értődő, hogy az erő és a siker alapja a nemzeti gazdaság"

Hát ja, csak az itten a gebaß Viktor, hogy a magyar vállalkozó nem csak hogy csóró szegény, hanem tőkeszegény is, hogy a sort ne is folytassam azzal, hogy te milyen vagy, szegény.

Merthogy azért azt lásd be, hogy nem minden magyar vállalkozás jut könnyen vissza nem térítendő támogatáshoz, és majd mindegyik ilyen szerencsés döntés mögött ott az ominózus mondatocska: ne mi nyerjük a legtöbbet, ugye…

És hát ahhoz, hogy valaki törvényesen és szabályosan összelapátoljon a vállalkozásából kétmilliárd adózott nyereséget, ahhoz - akármilyen adókulccsal dekorált féltéglával vered is a melled – olyan csoda kell, mely még a te vízenjárási produkciódat is meghaladja.

Azt is mondta, hogy Európa legfontosabb erőforrása ma is a nemzetekben és a nemzeti gazdaságokban található, "ezért akarunk mi magyarok is elsősorban nemzeti lábon álló gazdaságot teremteni, ugyanis, hasonlóan a többiekhez, mi is erős és sikeres nemzetté akarunk válni."

Hát ez meg egy sík hülyeség, nem is tudom, hogy miért engedhetik ezt az embert szabadon szaladgálni normális emberek között.

Ő az ország miniszterelnöke, ennek ellenére úgy beszél, mint egy UFO, aki tegnap szállt le a földre és a benzinkúttal polemizál, hogy érthető e, amit mond neki úgy, hogy a fülébe van dugva a farka?

Ez az ország – mint ahogy a többi is – a nemzetközi közösség tagja.

A tőke is nemzetközi és Magyarország GDP – jének jóval több, mint a felét a nálunk tevékenykedő néhány multi termeli meg, a sikeres magyar vállalkozások meg zömében ezek beszállítói.

Jüllich vállalkozása olyan, mint libacsapatban a kanalasgém, kilóg a környezetből rendesen.

A tipikus magyar vállalkozás – elárulhatná már neki valaki – tőke és piachiányos, a vállalkozó élete vergődés, a magyarországi piac majdhogynem virtuális piacnak mondható, hiszen az egyik legerősebb piaci szereplő maga az állam, meg az önkormányzatok, mint megrendelők.

Azt pedig a legutóbbi sziklaszilárd vörösiszap ellen emelt dolomitgátak ügyéből – ami itt nem ügy, ugye – tudjuk, hogy mennyire piaci alapon történt például a Simicska családnak adott állami megrendelés.

A magyar átlagember a szolgáltatásoknak csak korlátozott mértében fogyasztója, hiszen azok igénybevételéhez pénz kellene a zsebébe, de amikor belenyúl, akkor abban legfeljebb a Mi Büszkeségünk kotorászó kezét találja, benne az utolsó fabatkánkkal.

Agyamra meg már ez az idióta potemkin-politizálás, idegesít, hogy a Nagy Igazmondó pofátlanul hülyének nézi a társadalmat.

Be kell vallanom, áhítatos rajongásom az utóbbi időben kissé megkopott.

Ma Szegeden jártam, a paprikafesztiválnak nevezett kedves és jópofa rendezvényen, a lacikonyha után, a falvédőárus és a színpad között ott találtam az Alaptörvény Asztalát.

Siralmas.

Ha a libák is csak pofáznának repülés helyett, már kipusztult volna a faj, hacsak át nem képezte volna magát pingvinnek.

Persze egy tisztességes liba két lúdtalppal áll a talajon mikor éppen nem repül - ebben különbözik a mi, időnként belőttnek tűnő Vezérünktől, aki viszont időnként repül egy-egy kört a valóság elől menekülve.

Csak lepottyan egyszer már…

:O)))

SÁRGALÁZ...

Nyakunkon a sárga veszedelem…

Fellegi Tamás miniszter szerint felmerült annak lehetősége, hogy Kínát is bevonjuk a magyar államadósság rendezésébe.

Állítólag ennek a stratégiai együttműködésnek még nincsenek kidolgozott tervei, de januárban kínai küldöttség jön Magyarországra...

Viktor kiállt az út szélére, push-up melltartójának pántját kivillantva riszálja farát a kevés számú lehetséges kuncsaft előtt.

Bajban van, lassan az összes jelenlegi potenciális partner elhajtott előtte, és egyik sem lassított, sőt, többen inkább odaléptek a gázra, mikor felismerték a túlsminkelt démont.

Pénz kellene, méghozzá sok pénz, mert az már kiderült, hogy amit itthon összerabol, az kevés lesz, ha nem akarja egy ciklusra redukálni a méznyalogatást.
Baj van, amerre néz.
Az IMF-et nagy pökhendi módon elhajtotta, jóllehet az igazi biztonságot ez adta és ez adhatja csak az országnak, hiszen ez egy olyan nemzetközi szervezet, melynek mi is tagjai vagyunk, és amely létének deklarált célja éppen tagjai pénzügyi megsegítése, ha átmeneti finanszírozási gondjaik támadnak.
A többi lehetőség mind rosszabb, hiszen egyetlen állam sem szeret más államnak közvetlen kiszolgáltatottja lenni,
Igaz viszont, hogy az IMF feltételei kemények, de ezek a feltételek leginkább az adott állam egészséges gazdaságfának kialakításához kapcsolódnak, és nem nagyon teszik lehetővé a gazdasági voluntarizmust.
Az Unió persze segíteni fog, ha szükséges, de feltételek itt is vannak, mégpedig kőkemény feltételek, melyeket Orbánnak láthatólag esze ágában sincs a saját nyakába akasztani - egyébként is nehezen visel bármiféle kötöttséget, ő dirigálni szeret, nem engedelmeskedni.
Aztán itt vannak az oroszok is, akik egy istennek nem akarnak úgy táncolni, ahogy ő fütyül, márpedig lassan igen sokat kell majd fütyörésznie, mint kisgyereknek a sötétben a sokasodó félések ellen…
Így aztán keresnie kell új kuncsaftot, de ha így folytatja, meglehet új stricire fog szert tenni – már elnézést kínai barátainktól, akik igazán nem szolgálnak rá erre a titulusra - de mit tegyenek, ha a placcon az ő védelmüket akarja kérni a bajbajutott rosszlány.
Önmagában nem rossz ez a törekvés, Kína a XXI. század vezető hatalma lesz minden valószínűség szerint és ebben nem a mai nagyhatalmak lesznek majdani vetélytársai, hanem valószínűleg a magyarok által manapság igencsak lesajnált India.
Mindenesetre, ha India lesz a nyertes és a domináns kisebbség megtalálja gyökereit mint Kunta Kinte hajdan, akkor igencsak bajban leszünk, és ezen az sem sokat segít majd, ha visszahívjuk a hatalomba a remélhetőleg addigra már régóta száműzetésben élő Viktort, legyen ő bármekkora gyökér is.
Láthatólag azért most Kínára tesz a mi Vezérünk, és aki ez ellen szót emel, arra ettől kezdve feltehetőleg ferde szemmel fog nézni, - nem híve ő a visszabeszélésnek sem, azt szereti leginkább, ha néz rá hálás népe, mint liba az Istenre.
Most mintha az emberi jogok nem lennének olyan fontosak és meglehet, még a Gömböc kiállítása is eléfogadhatóvá válilk, legfaljabba tájékoztató prospektus rovásírásos változatát hiányoljuk majd.
Mint kiderült Fellegi miniszter legutóbbi nyilatkozatából, hogy ez a kínai ügy nem olyan ügy, mintha bármelyik más világhatalommal próbálnánk korrekt gazdasági kapcsolatokat kialakítani, például teljesen más, mintha az oroszokkal tennénk ugyanezt, mert az oroszok, - mint tudvalévő – világhatalmi ambícióikkal minket rabigába akarnak hajtani.
Nem túl hosszú idő után a végtelen orosz sztyeppék szűzföldjeit törnék ifjaink nyakukban az igával, a szép vengerkák pedig a buja orosz oligarchák perverz ösztönéletét szolgálhatnák, és akkor még nem is szóltunk a Malév meggyalázásáról, amivel kapcsolatban bátran közöltük az oroszokkal, hogy egyedül oldjuk meg a problémát.
Bátorságunk értékét valamelyest csökkenti, hogy az oroszok ezidáig se nagyon tépték magukat a Malév rendbetétele ügyében, viszont nélkülük semmiféle megoldás nem jöhet szóba sem, és a megoldásnak része kell legyen az orosz üzletrész kivásárlása, ezek után elképzelhető, hogy kinek kedvező áron, - mindenesetre az oroszoknak nem mindenáron…
A kínai kapcsolat az persze teljesen más lesz, merthogy ott szó van arról, hogy például, kínai magáncégek finanszírozzanak és építsenek vasúti pályákaat, ezek természetesen nem olyan beruházások lesznek, mint amikor magáncégek építettek autópályákat, hanem ezek forradalmi vasúti pályák lesznek, ezeken száguldunk majd az Orbáni Jövőbe…
És az államadósság rendezésébe be fogjuk vonni Kínát, mondá a miniszter, aki szerint ez természetesen nem fog olyan függést okozni, mintha az IMF tenné rá mocskos mancsát erre a kis, ellenségektől körülvett országra, akikkel természetesen egy államszövetségben vagyunk…
Tulajdonképpen derülni is lehet a Vezér ideológiai kacskaringóit, de le a kalappal, - minden baromságához tud ideológiát gyártani, melyet a sok okos jobboldali ájult tisztelettel zabál.
Szóval jönnek a kínaiak, aztán meglehet, kisvártatva Orbán is úgy jár, mint a hajdani viccben Brezsnyev, aki megkérdezte, hogy elvtársak, mi ez a csattogás a Vörös téren?
Esznek, Brezsnyev elvtárs - szólt a válasz.
Esznek?
Igen, - pálcikával esznek…
A Kossuth téren is elférnek pármillióan, mint tudjuk…


:O))))