MAGYARORSZÁG MÉLTÓSÁGA

Őfőméltósága méltatlankodott egy sort a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című, vasárnap megjelenő konzervatív német lapban.

A lap a címoldalon "Megsértették Magyarország méltóságát" címmel foglalta össze Orbán interjúját, amelyből mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a magyar miniszterelnök "tiltakozik az országa fölötti gyámkodás ellen".

Hát velős ez az állítás, mint a marhacsont, erről mindjárt három dolog jut az egyszerű mezei blogger eszébe.

Az első az, hogy akitől én pénzt akarok koldulni, az nem a gyámom, hanem a hitelezőm, és ez a fogalom meglehetősen más pozíciót takar, mint Orbán értékelése.

Hitelt pedig nem kötelező felvenni, mint tudjuk.

A második, hogy ez az ország nem Orbán országa, még Mária országa is csak a lakosság egy szűk rétege számára, hanem ez az ország a magyar állampolgárok országa, bármennyire is magáénak hiszi ez a szerencsétlen.

Akiről igen könnyen elképzelhető, hogy gyámság alatt végzi, merthogy állandóan keveri a fogalmakat - például Magyarországot állandóan önmagával azonosítja, ami azért – lássuk be - vicces.

A Méltóságos Úr azt is mondta, hogy az az érzése, hogy a vezető európai politikusok nagy része elveszítette a hitét abban, ami Európát egykor naggyá tette.

A feltörekvő nemzetek mind bátran vállalják "szellemi identitásukat", vallásukat, kultúrájukat, "mi azonban lemondunk arról az erőről, ami abból a tényből fakad, hogy ez a keresztény kultúra világa".

Őfőméltósága minimum téved, nem a vezető európai politikusok hitével van baj, hanem az ő szuperprimitív világlátásával, amely valahol a népmesék szintjén elakadva azt tükrözi, hogy a világ egészségesebb tájain egy nemezpáncélba öltözött dalia (cca. 165 cm.) a keresztet magasra emelve kell védje azt a kultúrát, melynek mibenlétéről halovány fogalma sincs.

Az nem tűnt fel eddig neki, hogy a világ halad, hogy a fejlődés számos területen pozitív és néhány területen negatív dolgokat is hozott az államok és az emberek életében.

Nagyuram ugyanis idegenkedik a fejlődéstől, sokszor az a gyanúm, hogy azért tört ilyen gátlástalanul hatalomra, hogy legyen a számítógép használatához és a mobiltelefon kezeléséhez megfelelő személyzete, holott ezek nélkül is jól ellenne a nemzet – mint ahogy az Unió nélkül is, csak ezt mostanában csak árnyaltan lehet elmondani.

Azt is mondta Őkegyelmessége, hogy "egyáltalán nem is beszélünk már azokról a dolgokról, amelyek szükségesek ahhoz, hogy meghatározó civilizáció maradjunk".

Van egy értelmezése az "európai történelemnek, az európai jövőnek", amely szerinte a vallásosságból a szekularizációba, a hagyományos családmodelltől a sokféle családmodell felé tart, mely szerint a nemzetállamoktól az internacionalizmus irányába halad a fejlődés, de amire ő gondol, az más irányba tart, a vita pedig arról szól, hogy melyik az előremutató és melyik a maradi álláspont.

Hát, éppenséggel lehetne beszélni róla, de akkor azonnal kiderülne, hogy mennyire ósdi, elavult, felszínes és élettől elrugaszkodott a gondolkodása, mennyire csak a saját álomvilágának rabja, mennyire hazug és demagóg.

És mennyire tesz a magyarok méltóságára, merthogy amerre viszi az országot hazug módon megszerezett hatalma birtokában, arról a nép egyszerű fiai-lányai nem tudhatnak, merthogy ahhoz nincs közük és nem is kell vele foglalkozniuk, hiszen arra ott van ő - aki egy olyan párt elnöke, melynek még döntéshozó testületei sincsenek, csak Vezére – ezt a személyt egyébként németül Führernek nevezik.

Őfőméltósága szerint „a magyaroknak ötvennél is kevesebb ügyben van vitájuk a bizottsággal, míg például a németeknek közel száz.

Az ilyen viták a mindennapok részei az EU-ban, most azonban "egyesek azt állítják, hogy megsértettük az európai szellemiséget. (…)

Mit kezdjek egy ilyen véleménnyel?

Engem megválasztottak, a magyar kormányt is megválasztották.

De ki választotta meg az Európai Bizottságot?

Hol van a demokratikus legitimációja?

És kinek tartozik felelősséggel az Európai Parlament?

Ezek az új európai architektúra nagyon komoly problémái" - mondta.

Szerintem meg az ő problémái, merthogy ezekből a kérdésekből világosan kiderül, hogy lövése sincs az Unióról, az európai szellemiségről, ellenben az nagyon helyes lenne, ha az Európai Parlament neki tartozna felelősséggel.

Amúgy meg így kell ezt csinálni, hiszen az a koldus szokott vacsorához bort inni, aki rendszeres időközönként leköpi az adományozókat – nemde?

A Kereszténység Kardja persze azt nem mondja el, hogyha ennyire rettenetes ez az Unió meg ilyen legitimáció-hiányosak a vezető testületei, akkor miért kuncsorog körülöttük, mint kutya a lakodalomban?

Azt is taglalja a Tündökletes, hogy a magyar baloldalt külföldről akarják újjáépíteni, de őket megvédi a nemzetközi jobboldal, emellett az utóbbi időben, a társadalomban erős elszántság mutatkozik a változásokra, és sokkal kevesebb a gyűlölet, mint korábban.

Ha valaki elolvassa Kertész Ákos emigrálásával kapcsolatos kommenteket, akkor ennek igen szép példáit olvashatja.

Persze lehet, ellenzékből még ennél is jobban gyűlölték a zsidókat, cigányokat, liberálisokat, habár ha én miniszterelnök lennék, nem tudna olyan vastag bőr lenni a pofámon, hogy ne égne ronggyá, ha az irányításom alatt álló országból (v.ö: haza) egy olyan kvalitású író, mint Kertész Ákos emigrálni kényszerülne.

Kanada persze szép ország, tele gyönyörű libákkal és Őfőméltósága mentalitásához igen közel álló menekültekkel, akiknek tisztességesebb részének meglehetősen nehéz bizonyítani az üldöztetést, mert a permanens megalázások és az éjszakai félelmek nemigen dokumentálhatóak - de Kertésznek könnyű dolga lesz: becsatolja a kommenteket, melyekben őt méltatják és a kanadai Bevándorlási Hivatal merített papíron, expressz elsőbbségi postával küldi ki neki a tartózkodási engedélyt.

Sajnálom őt, öreg fát nehéz átültetni.

Ha választani kellene, hogy ki emigráljon Kertész Ákos és Nagyméltóságú Urunk között, egy percig nem lenne kétséges a döntés.

Én azért még nem adom fel az esélyt, hogy egyszer talán még erre is sor kerülhet…

:O))))

REINKARNÁCIÓ

Piszkosul veszélyes ránk a német szövetségi pénzügyminiszter

Udvariaskodik, mert ugye úriember, közben meg a Mi Univerzumunk Halálcsillaga a saját tevékenysége visszaigazolásaként kezeli a gondosan árnyalt kifejezéseket.

Ahogy mindig is szokta, kiválogatja belőle azokat a szavakat és kifejezéseket, melyek számára kedvezőek, ami nem ilyen, azt meg egyszerűen elengedi a füle mellett.

Nem esik nehezére, hiszen az a fül mára igen jó kondícióban van, hiszen naponta végzi az erősítőgyakorlatokat, hogy ha majd eljön annak az ideje, akkor gond nélkül meg tudja tartani a koronát.

Mára állítólag már kunsztokat is elő tud vele adni a Mi Reménységünk, például ha meglengeti a balfülét, akkor Lázár Jankó tudja, hogy erkölcsi skrupulusai kell, hogy támadjanak a fideszes önkormányzati vezetők túrája miatt, melyből véletlenül most kimaradt, meg már egyébként is látta az Azori-szigeteket.

Mindenesetre most azt hallotta meg, hogy a német pénzügyminiszter azt mondta, hogy Magyarország figyelemreméltó reformokat indított útjára, és Németország támogatni fogja ezek végrehajtását.

A reformok szándéka egyébként valóban figyelemreméltó, csak attól tartok, mást ért a kifejezésen a német pénzügyminiszter, meg mást kormányunk feje.

Hogy milyen ez a fej, azt most ne is taglaljuk.

Érjük be annyival, hogy a maga műfajában attól különleges, hogy nem ékesíti szökőkút a tetejét…

Mindenesetre a Vezér szerint  Magyarország sajátos utat járt be, a kormányváltáskor 2010-ben súlyos helyzetben volt, nagy volt az államadósság, és a költségvetési hiány mértéke, amelynek a leküzdését nem lehetett a szokványos eszközökkel megvalósítani. Ezért kellett bevezetni egyebek mellett a válságadókat, a bankadót, valamint átalakítani a nyugdíjrendszert. A 2010 és a 2012 közötti időszak arról szól, hogy Magyarország megerősödjön és a saját lábára álljon, így 2012-re Európa egyik legversenyképesebb gazdasága legyen.

Na, ilyenkor nem tudja a nép egyszerű gyermeke, hogy zokogjon, vagy a röhögéstől csorogjanak a könnyei – a Zember, aki még soha nem hazudott, most valamiért szakított ezzel a szép elvvel, melyet egyébként ezidáig is csak elméleti síkon gyakorolt.

Talán kezdjük ott, hogy Magyarország a kormányváltáskor stabil helyzetben volt, az államadósság mértéke megfelelt az európai átlagnak, a költségvetési hiány pedig a maga 3.8%-ával a legjobbak között volt Európában, de az egész világon is.

Mértékét a gonosz és vérszívó, a pusztulásunkra spekuláló IMF és az Unió is megvizsgálta és megerősítette.

Az országot a nemzetközi pénzpiacról finanszíroztuk, az IMF hitel egy jelentős részét pedig Bajnaiék bent hagyták a ládafiában, nem szórták szét a fideszes táncrend szerint kétezer fős sportcsarnokokra ötszáz lelkes községeknek, mint a pénzügyi zsenik tették első pusztításuk idején.

Ebből lettek aztán azok a Mol részvények, melyek értéke többel csökkent a nagyívű tranzakció eredményeképpen, mint amennyit kifizettünk értük, így aztán most se pénz, se értéknövekedés, viszont a Mi Fadugós Napóleonunk (katonáéknál a robbanóanyag és gyutacs nélküli kézigránátot nevezik fadugósnak…) úgy megszerettette magát Putyin kollegájával, hogy abba fogunk belegebedni 2013-ban a vélhetőleg Borogyinóban lefolytatásra kerülő gázár-tárgyalásokon.

Orbán a helyzettel indokolta a gazdasági elmebetegséget, erre fogta a bankadó szükségességét, melynek vége az lett, hogy ma  bankjaink romokban hevernek, a hitelezés gyakorlatilag megszűnt és sikeresen magunkra haragítottuk a nemzetközi pénzvilágot is.

Ne legyen kétsége senkinek, meg fogjuk fizetni ennek az árát is, mint ahogy a válságadók árát és a szemérmesen a nyugdíjrendszer átalakításának nevezett bankrablást is.

Ennek eredményeképpen ma Magyarország rosszabb helyzetben van, mint a szocialisták kormányzása alatt bármikor is volt, és éppen arra készülünk, hogy pénzt kérjünk kölcsön attól a szomszédtól, akit a minap vertünk jól pofán a hólapáttal.

És hogy a 2010 és 2012 közötti időszak arról szólt volna, hogy Magyarország megerősödjön és a saját lábára álljon, így 2012-re Európa egyik legversenyképesebb gazdasága legyen?

Lószart Mama! - hogy klasszikust idézzek.

Ez az időszak arról szólt, hogy a nép elnyomorítása és többszörös kifosztása után rosszabbul állunk, mint valaha, az elszegényedés és a középosztály leszakadásának üteme nő, az ország hangulata penetráns, és itt ülünk egy szépen sarjadzó diktatúra közepén, mely mint a rákos daganat, egyre jobban rátelepszik életünkre és elszívja az ország energiáit.

És hogy 2012-re ez az ország Európa egyik legversenyképesebb gazdasága lenne?

Mutasson már valaki ennek a hibbantnak egy aktuális naptárat, oszt közben magyarázza el neki, hogy ez egy olyan csóringer ország lett az ő kormányzása alatt, hogy a Mikulás rénszarvasai éhendöglenek, a Mikulás meg hajléktalan lesz Zuglóban.

A magyar gazdaságpolitika olyan, mint a Kanadába induló libacsapat, amely felszállt valamikor a tatai tóról és a mai napig ott köröz felette a ködben, miközben a csapat vezetője hangosan gágogva biztosítja a külvilágot, hogy mindjárt Ottawába érnek…

A magyar gazdaságpolitikával kapcsolatban a német pénzügyminiszter, Schäuble úgy foglalt állást: ahogyan Magyarország sikerei ismertté válnak, az azokat övező európai viták is elcsitulnak.

Hát igen.

Ha a sikerek ismertté válnak,

Ennek pedig van egy kicsit problémás előfeltétele: sikeresnek kell lenni.

Merthogy ezt ma rólunk még az ellenségeink sem állíthatják.

Az Orbán – Matolcsy duett hamisan énekelt, de a Viktátor még mindig azt hiszi, hogy a süket dumája termőre fordulhat.

Közben jön a február hamarosan, mikor ki kell fizetni a téli energiaköltségeket, fel kell venni a csökkentett fizetéseket, el kell temetni a megfagyott embereket.

Addig is járjunk az Azori-szigetekre, meg építgessünk futballstadionokat, miközben hallgassuk és tapsoljuk áhítattal Rákosi reinkarnációját.

Ha jól belegondolunk, Rákosi is megkapta vastagon a büntetését az előző életében elkövetett bűnökért,.
Ha görénynek születik újjá, tán jobban jár…

:O))))

HAZUG ORSZÁG...

Először a Gyurcsány-beszéd visszhangjáról szerettem volna írni, de elment tőle a kedvem.

A cikkeket, hozzászólásokat olvasgatva, megnézve a megnéznivalót néhány korrekt értékelés mellett megint szembe kellett találkoznom az amatőr és hivatásos fanyalgókkal, a körúton belüli valóság szakavatott elemzőivel, az egyrészt-másrészt mestereivel, akik hol magát a tényt, hol az egyébként sehol be nem jelentett visszatérés időpontját, hol a módját, hol annak általuk vélt kilátástalanságát bírálták, ecsetelték – próbálva lelohasztani az esetleges lelkesedést és tenniakarást.

Tulajdonképpen egy ember okozott nekem igazi csalódást, de hát az ember egy koron túl már edzetté válik, legfeljebb ha legközelebb meghallom a médiában a véleményét, akkor bekalkulálom ezt a kis korrekciós manővert is…

Ezért aztán úgy döntöttem, a mai téma nem az eredetileg tervezett lesz – különben is, Gyurcsány elindult egy irányba, amit erről az irányról elmondott, az korrekt és vállalható, lehet vele, lehet utána menni, aki nyilvánosan elmondta a véleményét neki, azok véleménye nagyjából egybevágott,
Csapatot kell építeni, ebbe megfelelő embereket kell toborozni a szakértelem és felkészültség alapján válogatva, fel kell hagyni a one man show – val, komoly kommunikációs gárdát kell felállítani és a szervezési munkát gyakorlati szakemberekre kell bízni.
Szervezetet kell építeni és működtetni – ehhez sem biztos, hogy személyesen kell nekilátni, elég a szakemberek javaslatai alapján részt venni benne.
Senki nem polihisztor, és aki autót akar vezetni, annak nem okvetlenül kell értenie az autógumi gyártásához, arra ott van Tatai Ilona, de ha autógumit akarunk gyártani, akkor ahhoz viszont őt kell alkalmazni és nem azt a barátunkat, aki a boroskancsó mellett leginkább egyetért velünk Kötcsén.
De megvan Gyurcsánynak a magához való esze, és ha Klára asszony rá tudja mindenféle szankciók kilátásba helyezésével bírni, hogy próbálja meg ne azonnal kimondani, ami az eszébe jutott, akkor sok szép sikert és sikeres politikust látok még benne…
De – mint említettem, nem sok kedvem van ezt a kérdést csócsálgatni.
Így aztán beszélgessünk kicsit másról, beszélgessünk egy velejéig hazug országról, melyet a mi szerencsétlenségünkre úgy hívnak, hogy Magyarország.
Példaként beszélek csak róla, de példának gyönyörű a téma: az adó.
Ebben az országban sír mindenki korra, nemre vallásra való tekintet nélkül, hogy szegény a haza, a költségvetés bevétele nem fedezi a kiadásait, összeomlik a szociális rendszer, a nyugdíjrendszer - úristen, még talán az Orbán-rendszer is?
Ezért aztán majd jönnek a megszorítások, ami persze rettenetes lesz, kibírhatatlan és a nemzet saját sírjába dől.
Mikor Gyurcsány elmondja, hogy az egészségügy rendbetétele nélkülünk – az anyagi hozzájárulásunk nélkül - nem fog menni, akkor mindjárt felzeng a jobber dalárda és felemlegeti a kibírhatatlan vizitdíjat, ami majdnem szociális kataklizmát okozott, és amelyet csak a Fidesz szociális népszavazása – a zemberek határozott fellépése - tudott meggátolni.
Mondja ezt mindenki vérfagyasztóan komoly pofával, holott a nyolcadikos gyerektől a matuzsálemi korú Józsi bácsiig mindenki tudja, hogy ez az ország az adócsalók paradicsoma, ahol az emberek szinte hivatásszerűen csalják az adót, kivétel nélkül mindenki.
És aki személyesen nem is csal, vagy azt hiszi, hogy az nem adócsalás, amikor nem kér számlát, merthogy úgy olcsóbb, annak csalja az adót a munkáltatója, a szállítója vagy a boltos, akitől a kenyeret veszi.
És ez bocsánatos bűn, a szemfüles magyar egyéni hőstette a hatalommal szemben, amit az „Ezeknek én? Egy fillért se!” című mondóka kísér.
Mindig van ok, hogy az éppen aktuális „ezekre” haragudjunk valamiért, vagy, mert talicskával tolták haza a Nokiás és viszkis dobozokat (per tangentem jegyezném meg, hogy azért időnként dobozok helyett lehetne esetleg az „ürgebőrbe varrva” verziót is alkalmazni, - több fantáziát elvtársak!) vagy, mert komcsik, vagy, mert Fidesz-nácik – szinte mindegy is.
Mária Terézia óta elválaszthatatlan része a magyar mentalitásnak: Vitam et sanguinem, sed avenam non! – Életünket és vérünket, de a zabot nem!
Szép ez az évszázadokon átívelő tradíció, csak az a baj, hogy mára oda jutottunk, hogy aki adót fizet, arra az emberek csodálkozással vegyes szent tisztelettel néznek, mint az indiánok az elmebetegekre, - biztosan beléköltözött a Nagy Manitou!
Azok közül is, akik adót fizetnek, a nagy többség vadul sumákol.
Ma Magyarországon az adóbevallást benyújtók mindössze 6,5%-ától származik az szja-bevétel több mint 80% - a, ez háromszázezer adózót jelent, míg a maradék 20%-ot négymillió kétszázezer ember fizeti be.
És ez még csak a személyi jövedelemadó, miközben mindenki tudja, hogy ebben a kategóriában ott pöffeszkednek a minimálbérre bejelentett és mellé adómentesen, zsebből dotált alkalmazottak – egészen nagy cégeknél is – és ott vihorásznak a vállalkozók is, akik szintúgy nem fizetnek, csak minimálbért maguknak, meg kreatívan elköltségelik a kiadásaikat.
Azaz a cégükkel fizettetik meg a kiadásaik jelentős részét, ezzel megspórolva a személyi jövedelemadó fizetését és csökkentve a vállalkozásuk nyeresége után fizetendő adót egyúttal..
Hogy a jattos szakmák bevételeiről szó se essék, és ne beszéljünk a nőgyógyász főorvos állami állása után fizetett adójáról sem.
És a konferencia címen gyógyszercégek, vagy tudományos intézmények által fizetett nyaralások se kerüljenek itt szóba.
De rengeteg adót eliminálnak a vállalkozások is, nekem például van olyan ismerősöm, egy kocsmáros, aki, amikor felszaporodik az adótartozása, akkor egyszerűen bedönti a céget, merthogy az adóbevallást elmulasztani rettenetes bűn, de a befizetést elmulasztani nem akkora.
Meg aztán itt is érvényes a banda pénzosztásánál alkalmazott metódusa – itt nem a kontrásnak, hanem az államnak jár az adó, de nem jut.
De a cég meg, mire ide jut a dolog, már régen Kaya Ibrahim nevén van…
Ez ma Magyarországon természetes állapot és lehet ugyan a hivatalokat összevonni meg széttrancsírozni, a szakképzett és hozzáértő hivatalnokokat fiatal és tapasztalatlan, ámde politikailag megbízható Viktor-komornyikokra cserélni, nem fog ezen a helyzeten segíteni.
Mint ahogy azon sem, hogy az első havi személyi jövedelemadó bevétel uszkve 40 milliárddal lett kevesebb, mint tavaly, - ez éves szintre vetítve 500 milliárdot jelent, lehet kezdeni aggódni…
Ha mindenki befizetné az államnak azt az adót, mely a jelenlegi rendelkezések szerint járna, akkor Viktorék építhetnének a Dunára hosszában egy akkora bevásárlóközpontot, hogy Szentendrétől –Mohácsig érne, - de hát akkor mindenkinek tisztességesen be kellene fizetni az adót.
De hát ezeknek?
Én?
Hogy ne jusson libacombra?
Egy fillért se!


:O))))

VAKULJ PARASZT!

Orbán most éppen a facebookon hülyíti népét…



Természetesen a nyugdíjak körül sertepertél, hiszen tudja, ha ezt a diszkrét kis rablást nem sikerül kifogástalanul abszolválnia, akkor a pofáraesés esélye meghaladja a száz százalékot.
Fejlődött a Vezér kétségtelenül, ma már talán nem harapja meg a számítógépet, legfeljebb megnyalja, de az is lehet, hogy akár a Super Mario szintjéig is feltornázta magát.
Mindenesetre nyomul a facebookon rendületlenül, - persze magasztos kezei nem verik az arra méltatlan billentyűket, hanem videoüzenetben fordul az ő imádott népéhez, imígyen magyarázva meg híveinek, hogy miért is fincsi az, ha kirabolja őket.
Népünknek az ő magasztos seggébe ájult része persze tapsol majd az attrakcióhoz, - ez ám a határozott és kemény intézkedés, az én pénzem ne tőzsdézze el a mocsok szoclib hazaáruló bankároligarcha, az én pénzem ottan lesz majd teljes biztonságban a Vezér zsebében.
És ez így is van, ahhoz aztán többé nem fér majd hozzá soha senki, csak a Vezér és legfeljebb még néhány év után a trónörökös.

Hej, de szép is lesz majd, mikor a délceg Gáspár oltárhoz vezeti majd választottját a Mátyás templomban, zúgnak magyarország harangjai, utána a hintók menete majd az állami fogadás. Aztán mikor bezárulnak a nagyközönség és a kamerák előtt az ajtók, megjelenik az EDDA frontembere és magyarnótákkal szórakoztatja az erre önfeledten táncoló nagyérdeműt, - a rendezvény csúcsa az lesz, mikor Semjén, a tanulékony szövetséges révült mosollyal eljárja a Keresztapa tiszteletére a rókatáncot…

És akkor lehet majd kérni is tőle valamit, merthogy ezen a napon nem tagadhat meg senkitől semmit, úgyhogy erre a napra érdemes időzíteni az ellopott pénz visszakérését is, - a sikert azért nem garantálnám.

Azt mondja a vezér, hogy nem lesz semmifajta nyugdíjadó, és a jövőben sem a nyugdíjbefizetésekből fizetik majd a folyó kiadásokat.

Mecsoda öröm, - kár, hogy nem igaz.

A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer ugyanis a maradékelv alapján kapcsolódik a költségvetéshez, ez azt jelenti, hogy a járulékok beolvadnak az állami költségvetés bevételeibe, ebből fizetik ki az esedékes nyugdíjakat, és ha maradt még a befizetésekből, akkor abból akár sárgarépát is vásárolhatnak a rendőrlovaknak, vagy matyómintákkal festhetik tele a hányatott előéletű Dizájn Centert.

Én azért olyat még nem láttam, hogy létezett volna miniszterelnök, aki azt mondta volna: ebben a hónapban több a nyugdíj-kassza bevétele a kiadásoknál, tegyük akkor el ezt a pénzt a ládafiába, jó lesz ez a nehéz napokra – vagy csak a memóriámmal lenne baj?
Azt is mondta, hogy a magyar nyugdíjrendszer korábbi átalakítása azt eredményezte, hogy "az ország a feje búbjáig eladósodott".
Mondjuk ez is nettó marhaság, a magyar eladósodottság mértéke egyrészt az Uniós átlag alatt van, másrészt az eladósodottságot a nyugdíjrendszer átalakítására fogni azért is hazugság, mert az erre acélra felvett hitel a minap teljes egészében visszafizetésre került.
Persze jobb optikája van a Vezér szempontjából az eladósodottságot a nyugdíjpénztári befizetésekre fogni mint az adósságban nyakig úszó önkormányzatokat emlegetni, melyet volt oly kedves ő maga előidézni a "minél rosszabb-annál jobb" jegyében…
Azt is állítja az Ember, Aki Soha nem Hazudott, hogy óriási összeget kellett átutalni a magán-nyugdíjpénztárakba, ám a gazdaság eközben nem termelt ezzel arányos bevételt, így a mindenkori államvezetés óriási hiteleket vett fel.
Na, ha valaha dolgozott volna csak egy hónapot is normális munkahelyen, akkor tudná, hogy a nyugdíjpénztári befizetések a munkabérekkel vannak szoros összefüggésben, - ha a dolgozó többet keres, akkor több nyugdíjjárulék képződik, ha kevesebbet, akkor meg azonnal kevesebbet utal a munkáltató.
Aki egy címeres kosztromai ökör lenne, ha a dolgozót úgy foglalkoztatná, hogy az ne termelje ki a saját költségeit, amelyiknek csak egyik – nem is a leghúzósabb eleme a nyugdíjjáruléknak a magán-nyugdíjpénztárakhoz utalandó része.
Hazudik a Vezér, szokás szerint…

Azt is hazudja, hogy aki visszalép a magánnyugdíjrendszerből az állami rendszerbe és vesztesége volt, annak ezt a veszteséget az állam kompenzálja, "mintha el sem hagyta volna az állami rendszert".

Hát ez az, - merthogy ha ő azt ki tudná mutatni, hogy az állami nyugdíjrendszer milyen nyereséget vagy veszteséget termelt a magán-nyugdíjpénztárakhoz képest, akkor nevét egy napon emlegetnénk Smith, Ricardo vagy Keynes nevével, de azért - lássuk be - erre sokkal kisebb az esélye, mint hogy Rákosi nevével hozzuk párhuzamba az övét.

Habár, ha jól belegondolunk, Rákosi egy roppant művelt ember volt, így ezt a tulajdonságát sportszerűségből emeljük ki az összevetésből…
Megígérte, - ehhez nagyon ért - hogy aki visszalép a magánnyugdíjrendszerből az állami nyugdíjrendszerbe, annak továbbra is lesz egyéni számlája.

Remélhetőleg ki is nyomtatják majd minden évben, talán a papír megválasztásánál ragaszkodni kellene, hogy soft minőség, háromrétegű és barackillatú legyen, postázni meg tekercsben kőne…

Aztán még azt is kérte, hogy bízzanak benne - ez kb. azzal van egy kategóriában, mintha a kis Vuk bizalmat kérne a libáktól – mert csak az ő magas szintű és szaxerű gazdaságpolitikának az eredményeképpen tudja majd Magyarország lerúgni magáról az államadósságot.
Hajrá Magyarország, vakulj paraszt!

:O)))

A bejegyzés a http://kapcsolat.hu/blog/vakulj_paraszt címen is olvasható.Az itt található szavazás kérdése a következő:
HA LENNE VAGY VAN TIZENÖT MILLIÓD A BANKBAN, BENT HAGYOD A BETÉTED?